Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. április 16., vasárnap Jurij Gagarin, az első űrhajós sajtóértekezlete Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) azt bizonyítja, hogy nem elegendőek csupán a felvételek. Önök mindent a saját szemükkel akarnak látni. A következő kérdés így hangzott: Hruscsov azt mondta, hogy az űrrepülés volt az első szovjet fecske a világűrben. Mikorra lehet várni a következőt? — A fecskék általában tavasz- szal röpködnek — válaszolta Nyeszmejanov. Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogy vajon miért előzte meg a Szovjetunió az Egyesült Államokat a világűr meghódításában? — Mint minden bonyolult jelenségnek, ennek i6 sok oka van — felelte Nyeszmejanov. — A Szovjetuniónak volt egy Ciolkosz- kij-a is — hangsúlyozta Nyeszmejanov —, aki még a forradalom előtti Oroszországban elsőnek dolgozta ki az űrrepülés elméletét. — Véleményem szerint azonban az a fő ok — mondta Nyeszmejanov —, hogy a szocialista államban lényegesen jobbak a tudományos és műszaki munka célszerűbb megszervezésének a lehetőségei, mint az olyan államban, ahol a magántulajdon uralkodik és sok egymással ellentétes érdek érvényesül. Az űrhajós a kérdések pergőtüzében Ezután Gagarin válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Gagarin elmondotta, hogy a Szovjetunióban különböző változatokat dolgoztak ki a leereszkedésre, többek között kidolgozták a leereszkedés ejtőernyős változatát is. De a mostani úton a pilóta a fülkében tartózkodott; a leereszkedés sikeresen történt és bebizonyította a leszállás valamennyi rendszerének rendkívüli hatásosságát. Arra a kérdésre, hogy közlik-e majd azokat a felvételeket, amelyeket a „Vosztok” űrhajóról készítettek a Föld felszínéről, Jurij Gagarin a következőket mondotta: — A „Vosztok” űrhajón egyetlen fényképezö-berendezés sem volt, így felvételek nem készültek, tehát nincs is mit közölni. Az egyik tudósító kérdésére válaszolva, Gagarin közölte, hogy az űrrepülés idején éhséget és szomjúságot nem érzett, s hozzátette, hogy érzetei ugyanolyanok voltak, mint a Földön. A hős űrhajós elmondotta, idejében közölték vele, hogy őt szemelték ki az űrrepülésre. A felkészülésre elegendő ideje volt. Jurij Gagarin nagyra értékelte a rádióösszeköttetés szerepét az űrrepülésben. a leszállás pedig 10.55-kor történt. Egy kérdés kapcsán Gagarin kijelentette, hogy előzőleg sohasem repült ballisztikus rakétán. Gagarinnak feltették a következő kérdést: „Ha önt, családos embert, kétgyermekes apát felküld- ték kozmikus repülőútra, biztos volt-e a kormány abban, hogy az út szerencsésen végződik?” Ebben a kérdésben — jegyezte meg az űrhajós — a „felküldték” szót a „megbízták” szóval helyettesíteném. Nagyon örülök és nagyon büszke vagyok rá — fűzte hozzá Gagarin az egész terem viharos helyeslése közepette —, hogy éppen engem bíztak meg ezzel az úttal. Abban pedig, hogy a vállalkozás sikerrel jár, senki nem kételkedett, sem én. sem a tervezők, sem a mérnökök. Jurij Gagarin közölte, hogy re- pülőútja során különleges élelmiszert fogyasztott, amelyet az Orvostudományi Akadémia' útmutatásai szerint készítettek el. ^‘ÁrTa á kérdésre, hog>v"‘Volt-é nála valamilyen talizmán és magával vitte-e útjára hozzátartozóinak fénykénét, az űrhajós ezt válaszolta: nem hiszek semmiféle babonákban és talizmánokban. Fényképeket nem vittem magammal, mert szilárdan meg voltam győződve, hogy visszatérek a Földre és ismét meglátom szeretteimet. Jurij Gagarintól megkérdezték, hogy űrhajóját, vagy annak egyes részeit lehet-e még egyszer űrrepülésre felhasználni. Az űrhajós kijelentette, hogy ez inkább a technikusokra és a mérnökökre tartozik. Az ő véleménye szerint — fűzte hozzá — az űrhajót és berendezését még fel lehet használni űrrepülésre. (Viharos taps.) A sajtóértekezleten jelenlévő egyik dél-amerikai megkérdezte, hogy milyennek látta Gagarin az ő kontinensét. „Nagyon szép” — válaszolta Gagarin. Gagarin közölte, hogy a világ- űrkutatási tervnek megfelelően a Szovjetunióban folyik űrhajóspilóták kiképzése, majd a jelenlevők tapsa közepette így folytatta: Ügy gondolom, elegen vannak az űrutazásokhoz. Ezzel arra a kérdésre válaszolt, hogy vajon űrhajós-barátai, akikről előző nap azt mondotta, hogy készek az űrutazásra, valójában hányán vannak, van-e egy tucatnál több ilyen űrhajós-jelölt? Gagarin igennel felelt arra a kérdésre, vajon hiánytalanul teljesítette-e a repülés egész programját. ", Majd arra válaszolva, hogy fáradtság nélkül teljesíteni tudott volna-e ennél még nagyobb feladatot. Gagarin így válaszolt: „A programot úgy szabták meg, hogy teljesíthető legyen, s én mindazt megtettem, amit teljesíteni lehetett”. Arra a kérdésre, vajon úgy véli- e, hogy a kozmoszban való huzamosabb tartózkodás valamilyen kellemetlen pszichológiai és fiziológiai mozzanatokkal járhat, az űrhajós, így válaszolt: — A pályán töltött idő lehetővé teszi számomra azt a szubjektív következtetést, hogy kozmikus repülésben huzamosabb idő is eltölthető. Jurij Gagarin szerint az űrrepüíés valódi körülményei alig különböznek azoktól a körülményeki hogy az űrrepülést a Szovjetunióban, szovjet tudósok valósítottak tői, amelyeket Konsztantyin Ciol- I meg, hogy az élen haladó szovjet kovszkij oly nagyszerűen leírt müveiben. — S milyen érzelmeket élt át, amikor a kozmoszból visszatért szülőföldjére? — szólt a következő kérdés. Jurij Gagarin kijelentette: — Nehéz lenne visszaadni az általam átélt érzelmeket. Öröm. büszkeség, boldogság töltött el, hogy vég. rehajtottam a kozmikus repülést, hogy teljesítettem a rám bízott feladatot Boldoggá tett az a tudat, tudomány újból tovább lépett előre. Az egyik tudósító megkérdezte, mennyi Gagarin fizetése és kapott-e külön díjazást az útért? — Az én fizetésem, mint minden szovjet emberé, teljesen elegendő szükségleteim kielégítéséhez — válaszolt Gagarin, majd hozzáfűzte, hogy megkapta a Szovjetunió Hőse címet. „Ez hazánkban a legnagyobb jutalom” —mondotta. „Örülni logok, ha a második űrrepülést is rám bízzák" Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint ő utazik-e másodszor is űrhajón, vagy valaki más, Jurij Gagarin kijelentette: Mór jelentette a pártnak és a kormánynak, hogy kész teljesíteni hazája és népe bármilyen újabb megbízatását. — Örülni fogok és bálás leszek — jelentette ki —. ha a második kozmikus utazást is rám bízzák, de sok űrhajósunk van, akik szintén szeretnének felmenni, és az űrutazást rájuk lehet bízni. Megkérdezték Gagarintól, hogy ablakon keresztül vágy televíziós készülékkel szemlélte-e a Földet, Kijelentette, hogy az űrhajó kis fülkeablakán át látta a Földet. Arra a kérdésre, mikor kerül sor a legközelebbi űrutazásra, Gagarin ezt a választ adta: „A szovjet tudósok és űrhajósok akkor bonyolítják le ezt az utazást, amikor erre szükség lesz.” A teremben derűs élénkséget és nevetést keltett az a Gagarinhoz intézett kérdés, hogy ő lesz-e az Ürha.iósaSzg&szervezet elnöke, — Elmondhatom — válaszolta Gagarin —,. hogy ez nem tőlem függ, ha megválasztanak, ón leszek. A Gagarinnak feltett utolsó kérdés így hangzott: „Más program keretében ehepülne-e Ön a Hóidra?” — A „Vosztok” űrhajó rendeltetése nem ez — válaszolta az űrhajós. — Erre a célra nálunk más űrhajókat készítenek és fognak készíteni. Az újságírók mindvégig feszült érdeklődést tanúsítottak az első űrhajós és a szovjet tudósok sajtóértekezlete iránt. A Tudósok Háza környékén lakók órákig álltak az utcán, hogy személyesen láthassák a hős űrhajóst. Jurij Gagarint észrevehetően feszélyezte az általános figyelem, de mindig mosolygott, igen jókedvű volt, válaszaiban szívesen tréfálkozott. Az újságírók többször is tapssal fogadták Jurij Gagarin szellemes, határozott válaszait. A televíziós es filmfelvevő lámpák valósággal átizzították a zsúfolt termet. A jelenlévők a páratlan utazás minden részletét fáradhatatlan érdeklődéssel hallgatták, bár a sajtóértekezlet mintegy két óra hosszat tartott. A szovjet es a külföldi sajtó képviselőin kívül jelen voltak a diplomáciai testület tagjai, a Szovjet Tudományos Akadémia Elnökségének tagjai, neves tudósok és Moszkva társadalmi szervezeteinek képviselői is. (MTI) V\/VVVWWWVWV\ZV<^ZWWWWWWWV\^WW^WWVWVWWWWS^VWWWWSir^<ZWWWWW> AZ ELSŐ Kijelentette, hogy ez az összeköttetés segített neki, hogy állandóan érintkezésben maradhasson a Földdel, hogy átvegye a parancsokat, hogy közölje a berendezés munkájára vonatkozó adatokat, és hogy állandóan érezze a támogatást. A leszállás és a fogadó csoportnak a színhelyre való megérkezése csaknem egyidejűleg történt, amint ezt Jurij Gagarin elmondotta. Az űrhajós közölte, hogy a repülés előtt 69,5 kilogramm volt a súlya, s most is ugyanennyi. A leszállás hossza több ezer kilométer volt — mondotta Jurij Gagarin. Ez a táv abból ítélhető meg, hogy a l'ékezöberende- zcs 10.25 órakor lépett működésbe, Nem érte e! célját a legújabb amerikai űrkísérlet Washington (AP) Az Amerikai Légügyi Hivatal pénteken csaknem 100 kilós műszertartályt juttatott ballisztikus pályán 123 mérföld magasra — a szerkezet azonban nem érte el kitűzött célját. Az ellenőrző rendszer egyik elektronikus berendezése nem működött megfelelően. A berendezésnek az lett volna a feladata, hogy a műszertartályt négy különböző helyzetbe állítsa az űrben, ezt azonban nem sikerült megvalósítani. (MTI) Dömök Sándor: Á hajnal szürke voll, mint mindig. Jurij hirtelen ébredt. Előző délután érkezett vissza a táborba. Hajnalban még ott ébredt a felesége mellett. Halkan, suttogva beszélgettek, nehogy felébredjenek a gyerekek. Az asszonyka arról beszélt, hogy itt a tavasz, vásárolni kellene néhány tavaszi holmit, újakat. Jurij csak félfüllel hallgatta végig a felsorolást, mi mindent is kellene venni. Megszokta, hogy az asszony intézze ezeket a dolgokat. Gondolatban már ott kalandozott a táborban. És most hajnal van. Április 11. Reggel hétkor orvosi vizsgálat, nyolckor reggeli, utána félóra séta és... indulás a kiképzésre. Főhadnagyi rangja van, itt azonban nincs őrnagy, hadnagy, százados, itt csak egy rang van, űrhajós-jelölt. Az oktatónak talán nincs is rangja. Soknak legalábbis nincs. Az a pszichológus például biztos nem katona. A másik orvos sem. A testedzéseket is egy neves tornász vezeti... Jurij hirtelen kiugrott az ágyból. Néhány fürge mozdulattal megropogtatta izmait, aztán sietett a fürdőszobába. Ezúttal ő lesz az első. Megelőzi Szását... az a koránkelö, az mindig az első íürdőző. « A reggelinél elsőnek jelent meg. Leült, elgondolkozva meredt a teára váró csésze fehér karimájába. Reggeli után a szokásos sétára indult, ki a parkba, egyszercsak a főépületben elhelyezett megafon megszólalt. — Jurij Gagarin főhadnagyot kérjük... jelentkezzék az irodán. Energikusan indult az épület felé. Kopogtatott, leült az ezredessel szemben, mikor hellyel kínálták és várt. Körbehordozta tekintetét. A szoba ismerősökkel volt tele. Ott ült az ablaknál az öreg biológus professzor, ott ült mellette a lélektan doktora, aztán sorban, a rádió részleg vezetője, fiatal, nagytehetségű konstruktőr, a kilövő állomás parancsnoka és még vagy hatan. Jurij mélyet lélegzett, aztán ahogy a tornatanártól tanulta, kissé lazított vállal előrje dőlt. Ez nyugtató állapot, amikor az ember kissé izgatott. A szót az ezredes kezdte. — Elvtársak, elérkezett az ünnepélyes pillanat. Az űrhajó, amely az első embert a világűrbe röpíti, startra készen áll... Jurij szíve nagyot dobbant. Hirtelen mindent megértett. Az ünnepélyességet, a csendet, a várakozást. És hirtelen azt is megértette, hogy miért hivatták. Az előkészített, kiképzett űrhajós-jelöltek közül ő ült egyedül a szobában. Az ezredesre tekintett. Most már alig várta, hogy kimondják a nagy, a sokat jelentő szót... Az ezredes arcán átszaladt egy kedveskedő mosoly, de a komolyság hirtelen mindent elnyomott arcán. — Az űrhajó startra készen áll... eddigi kísérleteink és számításaink alapján száz százalékosan biztonságos. Hogy valóban az-e. a valóság majd igazolja. Hosszas válogatás után az első űrhajóst Jurij Gagarin személyében választottuk ki... —■ Én vagyok az... én vagyok az... — szaladt össze a gondolat Jurij fejében és arcát elborította a vér. Öröm és lelkesedés volt ebben a pírban. Jelen volt az eddigi kísérleti fellövéseknél. Régen meggyőződött róla, hogy a fellövendő űrhajó utasára úgy vigyáznak innen a földről, mint senki másra. Az ezredes hirtelen rátekintett. — Jurij Gagarin főhadnagy. — Jelen. — A küldés nem kötelező. Kivételes alkalom, parancsolni nem lehet. Csak önkéntes alapon. Vállalja? Jurij tekintete előtt összefutott a világ. Már mondta volna, hogy igen, de hirtelen eszébejutott a lelesége, a két kislány. És ha a kísérlet nem sikerül? Sikerülnie kell. A pillanatig tartó meggondolás alatt érezte, hogy minden tekintet rászegeződik. Nem tétovázik tovább. — Vállalom. Az ezredes szobájából három orvos kíséretében távozott. A műtőben injekciót kapott. Idegerősítőt, nyugtátokat. Aztán egy adag altatót és a hermetikusan zárt, hangszigetelt pihenőszobába küldték aludni. Legalább tíz órai alvást írt elő a professzor. Utána tíz órai ébrenlét és bőséges táplálkozás, kevés torna, olvasás és kikapcsolódásként egy vígjáték megtekintése filmen. Huszonöt perccel indulás előtt lett vége a filmnek. Az ajtó előtt már hatan várták. Az öltöztető kamrában vagy húszán sürgölődtek körülötte, a műszereket elhelyezték a védőruha alatt, végül lezárták a védősisakot is. Jurij lenyúlt a hasán elhelyezett szabályzó gombhoz és megindította az oxigén ellátót. Tíz perccel
