Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

1981. április 16., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Képes jelentés a földekről Zetorok zajától hangos a határ. A koratavasziak elvetése után a megye termelőszövetkezetében megkezdték a hőigényesebb növé­nyek vetését is. A kukorica veté­séhez is hozzáfogtak már a tsz-ek, s ha az időjárás nem akadályozza, hamarosan földbe kerül a vető­mag. A békéscsabai Petőfi Tsz- ben 60 hold napraforgó vetését tervezték. Valamennyit el is ve­tették. Sípos Mátyás gépkezelő már az utolsó holdakat vetette, amikor a fényképezőgépünkkel ott jártunk. X A Felsőnyomási Állami Gazda­ságban az idén csaknem 4 ezer katasztrális holdon termelnek ku­koricát. Ezenkívül hibrid mag elő­állításával is foglalkoznak. A monokulturális agrotechnikai eljárások megvalósításáért tömbö­sítették a területet, igy nagy kiter­jedésű, több száz holdas tömbö­kön egy-egy fajta növényt termel­nek, Az így kialakított kukorica- tömbön mintegy 1500 holdon simasinnal és artasinnal végeznek vegyszeres gyomirtást. Ezeken a területeken kézi növényápolásra egyáltalán nem lesz szükség. A munkát összevont központi brigád látja el, melynek tagjai a növényvédő tanfolyamon vettek teszt. X Medgyesegyházán, a földimo­gyoró „hazájában” a termelőszö­vetkezetek hozzáfogtak a vető­magvak elkészítéséhez. Nagy szak­értelmet kíván a mogyoró, de a medgyesiek már úgy ismerik a módját, agrotechnikáját, mint másutt a kukoricáét. A Béke Tsz- ben a tagok apraja-nagyja, fiatal­ja és öregje mogyorót tisztít. Elő­ször kiválogatják a fejlett, szép szemeket, aztán kibontják a hé­jából és ha megfelelő a föld hő­mérséklete, megkezdik a vetést. népújság-napok Vésztőn 85 új előfizetője lett lapunknak Csütörtökön Vésztön került sor a Népújság-nap megrendezésére. A párt községi bizottságának ak­tívái néhány óra hossza után a délutáni órákban 85 kitöltött meg­rendelő-lappal tértek vissza a pártbizottsághoz. Az egynapos sajtószervezés azonban arra en­ged következtetni, hogy még mintegy 20 új Népújság előfizető­re lehet számítani. Az aktívák jó része igen szép eredményt ért el. Bolsi István a MÁV fűtőháznál 20, Rábai Albert, az Aranykalász Tsz párttikára 15, Győrffi Gábor a gépállomásnál 11, Papp Gábor a földművesszövetkezetnél 8, Nagy Sándor községi sajtófelelős 5 és Tamás Géza KISZ-titkár 4 új elő­fizetővel növelte a Népújság olva­sóinak táborát. Rajtuk kívül még néhány elvtárs segített az új olva­sók gyűjtésében. Ez az eredmény elsősorban is azzal magyarázható, hogy a párt községi bizottsága jól segítette ezt a munkát. Különösen Pardi elv­társ. a párt községi bizottságának titkára tett sokat a Népújság-nap sikeréért. Az egésznapos szervezést dél­után 5 órakor jól sikerült sajtó- ankét követte, ahol a jelenlévők véleményt mondtak lapunkról és hasznos javaslatokkal éltek. Fiisesfgyarm útiak az élen a Népújság-napokon Pontosan a megbeszélt időre jöt­tek el az aktívák, s a rövid tájé­koztató után azonnal útnak indul­tak az olvasókhoz, hogy megbe­széljék velük a megyei lap előfi­zetését. A megrendelő-lapokból sokan többet kértek, mint ameny- nyit az első jelentkezéskor. Volt, aki visszajött újabb megrendelő- lapért. Az óvoda dolgozói kivétel nélkül mind előfizették a lapot. Nagy Lászlóné és Orosz Lajosné keresték fel őket, s a beszélgetés meghozta az eredményt. A két asszony a legjobb példát mutatott a szervezésben. A Cipész Ktsz- ben huszonketten fizettek elő a Népújságra, s ez Bajor Jánosné, Földi István és Tüdős János mun­káját dicséri. Hegedűs János, Makra Péterné, Doma István, Sza. bó László, Skerl Viktor, Dobi La­jos és Vida István ugyancsak sok előfizetőt gyűjtött, A füzesgyarmatiak a legjobb eredményt érték el eddig a me­gyében. Egy nap alatt 114 előfize­tője lett a Népújságnak az aktí­vák jó munkája nyomán. Délután a szervezésben részt ve­vő aktívák ankétot tartottak, ahol megbeszélték az olvasók javasla­tait. Véleményt mondtak a lap munkájáról. Megyeszerte vetik a kukoricát sarabolják a cukorrépát és a borsót A múlt hét folyamán a megye egész területén elkezdődött a vegyszeres gyomirtás. Szombat délig mintegy négyezer hold búzavetésre permetezték ki a Dikonirt. A növényvédő állomás 28, a termelőszövetkezetek pedig mintegy 20 nagyteljesít­ményű permetezőgépet állítottak munkába. A megye területén az idén mintegy 25 ezer holdon védekeznek a pipacs, a konkoly, az acat és a többi gyom ellen. A megye egész területén elkezdődött a kukorica vetése. A múlt hét folyamán mintegy 15 ezer holdba került mag. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben például több mint ezer hold kukorica veté­sével elkészültek. Közös gazdaságainkban a gépállomások és a sa­ját vetőgépek legtöbbjét két műszakban üzemeltetik. indulás előtt az ezredes egy ha­talmas fekete kocsival állt meg a bejárat előtt. — Indulhatunk? —* nézett Jurij Gagarinra. — Mehetünk — bólintott Gaga­rin és beszállt a kocsiba. A hajlé­kony, különleges anyagú védőruha engedelmesen simult a testéhez. Hat perc múlva ott álltak a kilö­vő állomás mellett. A rakéta már kilövésre felkészítve pihent a mélyben. Az alezredes Jurij mel­lé állt a liftbe. Három emelet mélységbe suhant velük a lift, mi­re megállt. Egy keskeny acélhíd vezetett az űrhajó orrészében el­helyezett kabinhoz. Odáig kísér­ték. Jurij mögött többen bejöttek. Odaerősítették az ülő részhez, bekapcsolták az ellenőrző szerke­zetet, aztán egy elektromérnök végignézte a műszereket. Gagarin bekapcsolta a védőburokban el­helyezett mikrofont és megszólalt. — Minden rendben? A mérnök biztatóan bólin­tott. Hirtelen felbödölt a sziréna. Jurij a védőruhán keresztül is hallotta a hangot. Látta, hogy a kabinból sietve távozik mindenki és az űrhajó kabinjának ajtaja lassan becsukódik. A műszerfal előtt elhelyezett televíziós kép­ernyő hirtelen fényt kapott, egy óra számlapja jelent meg rajta. A másodpercmutató méltóságtel­jes lassúsággal körözött a számok körül. Váratlanul megszólalt a védőruhába szerelt hangszóró. Jurij először alig ismerte fel az ezredes hangját. — Gagarin főhadnagy.,, hall engem? — Igen. — Két perc múlva... indulás. Irány, az űr. Az űrhajót a föld­ről irányítjuk, visszatér a máso­dik fordulóban... felkészült? — Igen. — Az indulás előtt néhány má­sodperccel nyitott száj... a rádió­összeköttetést végig tartani. Fel­készülni!... Negyven másodperc... harminc másodperc... húsz másod­perec... tíz... öt... nyitni... indulás... « Jurij lehunyt szemmel, nyi­tott szájjal várta az indulást. A szigetelt kabinba is fülsiketítő zaj hatolt be, s hirtelen úgy érez­te, hogy odaszegezték az üléshez... Magában számolt. Az előkészítő tanfolyamokon megtanulta, hogy másodpercenként mennyit távo­lodik a földtől. Most számolt ma­gában. Nyolc, tíz, tizenhat... A harmincasnál tartott, amikor ki­nyitotta a szemét. A TV képer­nyőjén a rohamosan távolodó föld képe látszott. Hirtelen megszólalt a megafon. Az alezredes: — Gagarin őrnagy jelentkez­zen... Szikkadó torokkal, kissé halkan, de az izgatottságán is átcsengő lelkesedéssel szólt bele a mikro­fonba. — Az indulás nagyszerűen si­került. Jól érzem magam. Hirtelen belédöbbent, hogy az űrhajón van, amely több mint háromszáz kilométerre fog távo­lodni a földtől. És ha nem lesz visszaút?... Ha valami kiszámítha­tatlan, előre nem látott baj tör­ténik? Újra felhangzott a bú­gás. — Jurij Gagarin őrnagy... je­lentést kérek... a felszállás óta 15 perc telt el. Kérem leolvasni a műszerfalon elhelyezett térkép alapján, hogy hol halad... Gagarin tekintete a színes fé­nyekben viliódzó műszerfalra siklott. A TV képernyőjén keske- nyedő földrész bontakozott ki. Dél- Amerika, döbben Jurijba a felis­merés. 15 perc alatt... az izgatott­ságtól elcsuklott a hangja. Kétszer kezdett a jelentésbe, de mondta. — Dél-Amerika fölött haladok. A repülőút zavartalan, jól érzem magam. Most már teljes figyelemmel meredt a képernyőre és lenyűgöz­ve nézte, mint siklik alatta a föld, miként válik szinte észre­vehetetlen semmivé a távolság, Dél-Amerika már mögötte, amar­ra Afrika közeledik már. Számol­gat magában. A kigyulladó lám­pákon mérte a távolság csökkené­sét, Még negyven perc és Afri­ka... Nyolc órakor ismét felbúgott a megafon. Az ezredes nyugodt hangja úszott be az éter hullá­main. — Gagarin őrnagy... ne lepőd­jék meg, hallgasson egy kis rádiót innen a földről. Moszkvát kap­csoljuk... És alig egy-két másodperc múl­va már felhangzott az ismerős bemondó hangja. Ünnepélyesen közölte a világgal, hogy a VOSZ- TOK nevű űrhajó, fedélzetén Jurij Gagarin í'epülő őrnaggyal ma reggel a világtörténelemben először elindult első űrrepülésé­re. Gagarin felesége a lép­csőházban indult éppen lefelé. Az első emeleten hirtelen kivágó­dott az ajtó és kirohant két fiú. Az asszonyka hirtelen fel sem tudta fogni mi történt, csak állt, hallgatta a rádióban elhangzó szavakat, aztán kiszédült az utcá­ra, ment és tekintete pillanaton­ként feltévedt a borús égre... Ott fenn... Jurij... valahol messze... száguld... az első űrhajós... Teg­napelőtt este még idehaza... Tu­dott róla, hogy Jurij útra készül­és most mégis olyan váratlanul jött a hír! Aztán megjelent az első külön­kiadás. És mire hazaéx't, rohanva, hogy bekapcsolja a x-ádiót, a be­mondó már lelkendezve közölte a nagy hírt: Jurij Gagarin őrnagy 8 óra 55 perckor sikeresen földet ért. A kijelölt »pont körül már ott álltak készenlétben az ügyelete­sek. Az űrhajó úgy ereszkedett le. ahogy elő volt írva. Gagarin kissé verítékezve/ de mosolyogva vetet­te le a védoburok sisakját. Az ez­redes már ott állt mellette és két karral karolta, nevetett rá és két- oldalról is ai’concsókolta. — Sikerült fiam! — Sikerült. — Gratulálok. A kísérleti állomás rádiója mel­lett egymás mellé ültek. Először az ezredes beszélt. Röviden közöl­te a kísérlet adatait, aztán átnyúj­totta a mikrofont Gagarinnak. —■ No... beszélj... te hős. — Mit? — Mit? Tőlem kérdezed? Te jártad be az űrt. A te szavaidra kíváncsiak az embex-ek! Mit üzensz a világnak? Gagarin kissé előredőlt, meg­markolta a mikrofont, aztán... mint aki most döbben rá, hogy tu­lajdonképpen mit is élt át, mit hajtott Végx-e. kissé megcsukló, meghatott hangon mondani kezdte: — Kérem, jelentsék a pártnak és a kormánynak, és személy szerint Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, hogy a leereszkedésem zavartalan volt, jól érzem magam, sérülésem vagy zúzódásom nincs. o Es a rádió mellett Moszk­vában egy kis asszonyka könnyez­ve hallgatja az ismerős hangot. Szorítja magához a két kislányt. A két gyerek még nem érti, miért sír a mama és miért; nevet egy­szerre. Csak annyit tudnak, hogy a i'ádióban apu hangja hallatszott. Apué. aki tegnapelőtt ment' el és aki hamarosan újra itthon lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents