Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-14 / 87. szám

1961. április 14., péntek tiÉPűJSji e 3 Kitörő örömmel fogadták az űrhajó felbocsátásának hírét a Vöröskereszt-küldöttgyűlés résztvevői Mint már lapunkban közöltük, április 12-én tartotta a vezetőség­választó megyei küldöttgyűléséta Vöröskereszt Békés megyei veze­tősége. A Balassi Bálint művelő­dési ház ünnepélyesen díszített nagytermében fehér asztalok mel­lett foglaltak helyet a Vöröske­reszt-szervezetek küldöttei és a vendégek. A Vöröskereszt kétéves munkájáról Cserei Pálné megyei titkár számolt be a küldötteknek. Beszédének bevezető részében foglalkozott a nemzetközi ese­ményekei és a szocialista tábor egyre nagyobb eredményeivel. A beszéd megkezdése után pár perc­cel kapott hírt a küldöttgyűlés ar­ról a világraszóló eseményről, hogy a Szovjetunióban ezen a na­pon a reggeli órákban embert szállító űrhajót bocsátottak fel. Cserei elvtársnő beszámolóját megszakítva jelentette be a küldöttgyűlés résztvevőinek ezt a nagy eseményt. A gyűlés részt­vevői kitörő örömmel és nagy tapssal fogadták a szocialista tábor újabb győzelmének hírét. Az előadó csak a hosszantartó taps után tudta folytatni beszámo­lóját. Többek között elmondotta, hogy a Vöröskereszt-szervezetek milyen eredményeket értek el me­gyénk egészségügyi helyzetének megjavításában. Különösen nagy gondot fordítottak a lakosság fel­világosítását szolgáló egészségügyi előadások megtartására. „Két év alatt — mondotta — 1155 egészségügyi előadást tar­tottunk a megyében, amelyet kö­zel 20 ezer ember hallgatott meg”. Cserei elvtársnő beszámolt a szer­vezetek és a tagok létszámának gyarapodásáról is. Elmondotta, hogy két évvel ezelőtt a megyé­ben 127 alapszervezet volt, 7400 taggal. Ma a 213 alapszervezetben a két évvel ezelőttinek több mint kétszerese: 16 200 tag van. Be­szélt a tagság aktivistáinak képzé­séről is. Elmondotta, hogy két év alatt 270 egészségügyi vöröske­resztes tanfolyamot szerveztek, amelyen 6760-an vettek részt, igen népszerűek voltak a kisma­máknak szervezett tanfolyamok, amelyeken 2 ezer hallgató volt. Szerveztek ezenkívül betegápolási tanfolyamot, valamint aktívakép­ző t3nfolyamot is. Cserei elvtársnő beszámolójá­ban foglalkozott a tisztasági moz­galomban elért eredményekkel is. Elmondotta, hogy ebben a moz­galomban különösen kiemelke­dett Gyula, ahol tisztasági szom­bat délutánokat rendeztek, s eze­ken a város lakói igen aktívan vettek részt. Méltán nyerték el a városok közül az első helyezést. A termelőszövetkezetek tisztasági mozgalmáról szólva különösen a kondorosi Dolgozók Termelőszö­vetkezetet emelte ki, ahonnan ez a mozgalom elindult. A termelő- szövetkezet a megyékben folyó versenyben első lett a tsz-ek kö­zül. Az előadó ezután beszélt a szo­ciális téren végzett munkáról, is­mertette az alkoholizmus elleni küzdelmet is, és elmondotta, hogy a megyében alakult meg az első alkoholellenes bizottság, amely már országos méretű eredménye­ket ért el. A véradó-mozgalomról szólva el­mondotta, hogy a véradó-gropa ganda eredményeként jelentősen emelkedett az aktív véradók szá­ma. Míg 1958-ban 3307 aktív vér­adó volt a megyében, addig 1960- ban már 6558 véradó volt. Meg­szervezték az ingyenes véradást is. Ezután az ifjú vöröskereszte­sek mozgalmáról beszélt, majd a vezető és irányító munkáról. A hozzászólók közül elsőnek dr. Gyenge István gyulai városi or­vos kért szót. Többek között el­mondotta, hogy Gyulán igen aktí­van dolgozik a Vöröskereszt. A tisztasági mozgalomban 150 aktí­va dolgozott. Felszólalt Ladnyik Mihály, a kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezet elnöke is. Be­szélt arról az eredményről, ame­lyet a tisztasági mozgalomban ér­tek el. Budai István szeghalmi küldött a vöröskeresztes aktívák feladatairól beszélt. A hozzászólások közben az el­nöklő dr. Farkas Ernő bejelentet­te a legújabb hírt, hogy az űrra­kéta sikeresen földet ért. Ezt az eseményt ismét óriási tapssal és örömmel fogadták a gyűlés részt­vevői. Néhány perccel ezután ja­vaslat hangzott el, amelyet a gyű­lés el is fogadott, hogy küldjenek táviratot a szovjet kormánynak, amelyben a gyűlés résztvevői örö­müket fejezik ki a nagy esemény alkalmából. Dr. Rucz László, a véradóállo­más igazgatója a véradómozga­lomról, az állomás munkájáról be­szélt hozzászólásában. Veszelka Györgyné a békéscsabai Kötött­árugyár üzemi Vöröskereszt-szer­vezetéről, dr. Tóth Mihály a tég­lagyári szervezetről, Zahorán Má­tyás az alkoholellenes bizottság munkájáról beszélt. Felszólalt Kárpáti József, a Magyar Vörös- kereszt főtitkára is és elismerését fejezte ki a Vöröskereszt-szerve­zetek munkájáról. Hozzászólt még Frank Ferenc elvtárs és tolmácsolta a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsá­gának elismerését megyénk vö­röskeresztes szervezeteinek mun­kájáért. Ezután Kárpáti József elvtárs átnyújtotta a Vöröskereszt Kiváló Dolgozója kitüntetést dr. Gyenge Istvánnak, Mészáros Já­nosáénak, Kovács Antalnénak, Tarcsány Jánosnénak, Mácsár An­talnak, Leczkési Máriának, Ku- gyela Mihálynénak és Gálik Má­tyásnak. A kitüntetések átadása után került sor a vezetőség megválasz­tására. K. J. . /Haakauat, dallal, táaeeal JÓKEDVŰ fiatal lányok haj- longanak a kertészetben kifeszí­tett zsinór mellett. Magoncokat ültetnek. Ősszel majd ezekbe sze­mezik a nemes gyümölcsöt. Jól öltözöttek. Egyiken melegítő, má­sikon finomabb gyapjú kamgám szövetből készült pantalló, divatos twed félkabáttal. Mintha nem is parasztlányok lennének, hanem valamelyik város kirakatából lép­tek volna a kondorosi Dolgozók Tsz határába. Hányán vannak? Számolom: 1, 2, 3... 5, 6..., 11..., 13... Legényt nem látni közöttük. Tőlük távolabb Hugyik Mihály egy kerítésoszloppal birkózik. A szél messze viszi a lányok kacaját, közben úgy jár a kezük, mint a motolla. — De jó kedvük van — fordulok feléjük. — Jó bizony, mert itt a tavasz — válaszolja egyikük. — Tavasz? — gondolkozom. — Milyen tavasz az olyan, ahol le­gényt alig lehet látni fiatal lá­nyok társaságában? Összenéznek, kacagnak. — Méghogy nem lehet látni? — Nézze csak, ott is van egy mag­nak való — mutatnak kivirult arc. cal Hugyik Misa felé. — Neki nagy keletje van a lá­nyok előtt, mert autót akar venni — mosolyog egy szőke hajú, ham­vas arcú lány. Misa olyan ügyes és szorgal­mas fiú, hogy tavaly is havi 2000 forinton felül volt a keresete és ami egy lánynak igen sokat szá­mít — már, ha hozzámegy férjhez —, a tényleges katonaidejét is ki­töltötte. — Hol van a többi fiú? ELCSENDESEDNEK a vidá­man kerepelő nyelvek. A szemek és az arcok mosolya is eltűnik. A kertészet mellett húzódó pesti mű­úton autó kürtöl. A tekintetek hosszan követik, s mintha mon­danák, elmentek Budapestre, Nyergesújfalura és még ki tudná megmondani, az ország melyik községébe, városába. Itt hagyták a földet, a falut, a szövetkezetét. Ügy gondolták, városon fenékig tejfel az élet, hogy Budapesten, Nyergesújfalun könnyű az élet, mint egyes fiatalok vére. Az autó elsuhan. Mi ott maradunk a ma- goncokot palántáló lányokkal. — Csak nem fáj a szíved? — fordul egyikük a hamvas arcúhoz. — Nem. Nem a szívem fáj, ha­nem az, hogy sokan itt hagyták a falut, pedig itt sem rossz. Ami egy fiatalnak kell, a mi szövetke­zetünkben megtalálható. Munka, dal, tánc, muzsika, televízió, könyvtár, jó kereset, tartalmas ifjúsági élet, jól működő KISZ- szervezet, emberség... mi kell még?! PERSZE EBBŐL a tsz-ből sem ment el minden legény. A szövet­kezet. brigádjaiban majdnem 40 fiú dolgozik. Még csak azt sem lehet rájuk mondani: a selejt je maradt idehaza. De ki is merné ilyen jelzővel illetni ifjú Demcsák Bandit, vagy ifjú Fityik Misit, Bárdon Misát, Havrán Bandit, meg a többieket, akik fiatal ko­ruk ellenére férfias munkájukkal kivívták az idősek elismerését. Ifjú Demcsák tavaly például 457 munkaegységet szerzett. 42 fo­rintjával számolva — ennyi jutott egy munkaegységre — csaknem 20 ezer forintot keresett és ráadásul idehaza volt a szüleinél. Külön­ben a kondorosi fiatalok azzal a módszerrel mérik a születő új Szakemberek plénuma előtt a mezőgazdasági munkák gépesítése Április 20-án és 21-én Szarvas­ra seregük a Tiszántúl több száz mezőgazdasági szakembere, gé­pészmérnöke, hogy részt vegyen a MEDOSZ szakemberek központi szakosztálya és a Gépipari Tudo­mányos Egyesület Békéscsabai Csoportjának mezőgépész szak­osztályával közösen rendezendő gépesítési tanácskozáson. A Ti­szántúl mérnökei előtt Legány Miklós, a Földművelésügyi Mi­nisztérium gépesítési igazgatósá­gának vezetője vitaindító előadást tart mezőgazdasági gépesítésünk helyzetéről, majd Rohrer Emil, a Vörös Csillag Traktorgyár főmér­nöke és Michnai Sándor, a Mező­gazdasági Gépkísérleti Intézet osz­tályvezetője mondja el hozzászó­lását. A felkért hozzászólókon kí­vül számos szakember hallatja szavát a csöveskukorica-betakarí- tás különféle módszereiről, az ál­lattenyésztés gépesítésének idősze­rű tennivalóiról, a korszerű talaj­művelési módszerekről, az öntözéses gazdálkodás gépesítési problémáiról. A tanácskozás második napján — április 21-én — délután megte­kintik a vendégek az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet bi- kazúgi gazdaságát. előtt álló jövőt: mit nyújt a kö­zös? S ha megtalálják számításu­kat, akkor egyből a faluban ragad­nak. — Ne menjünk messze — mondja Hanyecz Pál, a párttitkár — éppen a napokban járt nálam Balázs Mihály és kérte, vegyük vissza a tsz-be. ö az ősszel ment Pestre. Az óragyárban dolgozott. Most újra itthon van, s gondolom véglegesen itthon is marad. Gál Erzsi is el akart menni, de neki nem volt elég ereje, hogy a tsz-től megváljon. Sárosi Ilona elment ugyan, de már üzent: visszajönne, ha.,. Azok a fiatalok is, akik egyszer már megkóstolták a pesti, nyer­gesújfalui életet, szívesen vissza­jönnek. Nem mintha Pesten vagy máshol nem tudnának megélni, mert bármelyik parasztfiú vagy lány megtalálja az élet örömét máshol is, de az is biztos, hogy Kondoroson is. Ebben a tsz-ben az anyagi gon­dokon túlnőttek. A havi rendsze­res munkaegység-előlegen kívül — ami tizenöt forint — a szövetkezet ifjúsági klubot hozott létre, s azt felszerelték lemezjátszóval, rádió­val, televízióval, különböző társas­játékokkal és még tánczenekarral is. Ezt mind a szövetkezet adta. Most már ez az ifjúsági klub ki­csinynek bizonyul. Csütörtök es­ténként idesereglik a falu és a Dolgozók Tsz valamennyi fiatalja. Itt szórakoznak, beszélgetnek, tán­colnak, közben megvitatják: mi­lyen sokat változott a falusi élet. FALUSI ÉLET? Nem: Kondo­roson már csak az öregek, az idő­sebb nemzedék él falusi módra. A fiatalok másként, valahogy job­ban, nagyobb szórakozási és mun­kalehetőségek közepette serdülnek felnőtté. Ezért is jönnek szívesen vissza, akik a korábbi években el­vándoroltak. A tervekről? Persze ezekről is beszélni kell. A, lányok ide is akarnak férjhez menni. Legtöbb­jüknek — mint a Somogyi-lányok­nak is — talán már készen is áll a kelengyéje. Hiába, eladósorban Vannak. És a fiúk el is veszik ezeket az élettől, erőtől duzzadó lányokat. Hazajönnek az ország különböző részeiből az övéik kö­rébe, mint a Balázs-fiú is, mert bármilyen érdekes is legyen a pesti élet, a nyergesújfalui építke­zés, idehaza a szülők, ismerősök, rokonok, gyermekkori cimborák, barátok között mégiscsak jobb. Dupsi Károly Értékelték a tsz-könyveli versenyét Tavaly ősszel 267 tsz-könyvelő nevezett be a megyei tanács mezőgazdasági osztálya által hirdetett könyvelői versenyre. A ver­seny célja az volt, hogy ki készíti el pontosabban és idejében a zárszámadást, valamint a tervezést. A közelmúltban értékelték a versenyt. Első a dévaványai Aranykalász, második a kétegyházi Vö­rös Csillag, harmadik pedig a békéscsabai Előre Tsz könyvelője lett. Az első három helyezett pénz- és tárgyjutalomban része­sült. A Békéscsabai Vegyesipari V. kárpitos részlege mindenféle kárpitos mun­kát azonnali készítésre vállal. Üzem: Békéscsaba, Jókai utca 12. lx) Frt 45*- MINDENÜTT KAPHATÓ Gyulai Vas-9 Fém- és Gépipari Kis% Bádogos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, lakatos, épületlakatos, motorkerékpár-szerelő szakmák területén mindenféle javítást és új munkát elvé­gez szövetkezetünk, a lakosság szolgálatában! JAVÍTÖRÉSZLEG: Gyula, Szent István út 14., (volt Kará­csonyi műhely.) KÖZPONT: Gyula, Thezarovits u. 1. sz. 4280

Next

/
Thumbnails
Contents