Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-14 / 87. szám
4 NÉP ÚJ SÄG 1961. április 14., péntek I“ „Nem kell táblablró politika! Pálffy Albert születésének évfor dúló j ár a 'A gyulai Kígyó utcában (ma Pálffy utca) meghúzódó kis ház nem is sejtette még 1820. április 20-án, hogy a benne született Pálffy Albert a magyar közélet egyik legkimagaslóbb formálója lesz. Az aradi sóhivatali tisztviselő és a gyulai nemesasszony gyermeke az ország szívében a magyar közvélemény irányítójává emelkedett. Az első magyar, de latinul beszélő újság megindításától a magyarul és magyaroknak szóló Magyar Hírmondóig hosszú volt az út. Szerepe akkor nő meg, amikor a nemzet szabadságküzdelmei széles társadalmi alapot keresnek, s akkor bokrosodik, amikor a polgári törekvések sikere tömegtámogatást sürget. Az 1848-as forradalom és a szabadságharc növelte a politikai napilapok szerepét. A napilapok hasábjain keresztül értesült az ország közvéleménye az országban folyó eseményekről, a külpolitika mozzanatairól. Ebből ismerte meg a kormány rendeletéit és szerzett tudomást a hadszíntér híreiről. A forradalmi sajtó legfőbb jellemzője az volt, hogy tartalmában és nyelvében egyaránt közel került a néphez, hatása az ország majd minden dolgozó rétegére kiterjedt, s radikálisan befolyásolta a hazai közvéleményt. A forradalom és a szabadság- harc ügyét elsősorban a márciusi ifjúság tette magáévá. Vasvári és Petőfi vezetésével kinyilvánították Meghalt Kassai! Géza elvtárs, az MSZMP Pártfőiskolájának igazgatója Kassai Géza elvtárs, a kommunista mozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottsága Pártfőiskolájának igazgatója, a történelemtudományok doktora április 12-én életének 67. évében elhunyt. Kassai Géza elvtársat az MSZMP Központi Bizottsága saját halottjának tekinti. Az elhamvasztás előtti gyászszertartás április 17-én, hétfőn délután 3 órakor lesz a Kerepesi úti temetőben. (MTI) Meghalt Sarkad! Imre író Sarkadi Imre, Kossuth díjas író csütörtökre virradó éjszaka, 40 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az írószövetség Sarkadi Imrét saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. (MTI) a sajtószabadságot, s 4 nappal a forradalom kitörése után a Tízek Társaságának egyik bátor szavú tagja, Pálffy Albert megindította a korszak legkövetkezetesebb napilapját, a Március Tizenötödikét. A lap „Nem kell táblabíró politika” jelszavát tűzte zászlajára. Maró gúnnyal ostorozta a visszásságokat, s a hivatásos politikusokat az utca, a nép követeléseivel akarta cselekvésre szorítani. Természetes tehát, hogy a közvélemény belőle táplálkozott, innen merítette forradalmi nézeteit. A Honvédelmi Bizottmány felismerte közvéleményformáló erejét, saját lapjának tekintette. Pálffy Albert kemény tollal hirdette, hogy a szabadságharc követeléseiből nincs engedmény. Ha megalkuvást tapasztalt, vagy a célkitűzések valamelyike csorbult ki, érzékeny műszerként mutatott rá az eltévelyedésre. A közüdv szolgálata legfőbb gondja. A „Ra- dicál párt első és legfőbb carac- teristicája az, hogy midőn elvét a törvényhozásban alkalmazni akarja, nem ismer fennálló história-jogokat, hanem egyedül azt tekinti, ami az országra nézve hasznos, üdvös és nyereséges.” Nem véletlen hát, hogy a később felülkerekedett reakciós erők kíméletlenül csapnak le az újságra, s küldik börtönbe szerkesztőjét. 141. születésnapján ezért idézzük Pálffy Albert emlékét. Tesz- szük ezt azzal a büszkeséggel, hogy Gyula város gazdag múltjából Pálffyra is emlékezhetünk, hiszen ebből a városból indult el az egész nemzetet tanítani akaró és tudó útjára. Megbecsüljük emberségét, forradalmi magyarságát, a népért való állhatatos harcát, mert bátran hirdette: „Legyen igazság, vagy vesszen a világ!” Szerdahelyi István Gyermekeink már így látják Gyermekeinknek már oly természetes az, hogy a Föld gömbalakú, Naprendszerünk a Tejútrendszer egy parányi szöglete és hogy a végtelen űrt meg kell látogatnia és fel kell kutatnia az emberiségnek. Együtt élnek, lé- legzenek ezzel a korral, melynek leglátványosabb jellemzője az atomerő birtokbavétele és az űr meghódításának gigászi feladata. Lányaink, fiaink hétköznapi beszélgetéseiben mint témák, ezek éppen úgy ott szerepelnek, akár a tanulás, a vasgyűjtés, a táborozás, a pályaválasztás vagy egyéb. És ez így szép, így jó, ilyen természetesen egyszerű közelségben az ifjúi észhez és szívhez. Találó példája akadt ennek a Nagy Napon. A csabai Kállai Éva központi úttörőház „krónikás szakkörének’’ tagjai mint általában, szerdán szokás szerint egybegyűltek és tevékenykedtek. Egy pillanatra felvetődött a kérdés, hogy mi legyen a mai foglalkozás írástémája? Egyből rázúgták a választ: — Ember az űrben! Ahány krónikás, annyiféle stílus, de az elkészült dolgozatok egyben azonosak voltak, a hangvétel közvetlenségében. „Sikeres vállalkozás volt! Gagarin szerencsésen visszatért a Földre. Éljenek a szovjet emberek!” — írja a hármas számú iskolából való Szűcs Laci, magától értetődő őszinteséggel. „A szovjet űrhajó Jurij Alekszejevics Gagarinnal 89 perc alatt megkerülte a Földet. Ügyesen csinálta!” — rögzítette írásába komolykodó és kissé irigykedő véleményét a kis kerek képű Molnár Jóska, aki ötödikes a nyolcasban. Az ugyancsak odavalósi hetedikes Szász Mária közvetlen vágyáról vall: „Ennek a hírnek a hallatára az ember arra gondol, milyen jó lenne űrhajón utazni.” Legközvetlenebbül és szellemesen Kisvárdai Pálma, nyolcadikos fogalmazta krónikáját: „Gagarinnak, a hősnek a Vosz- tok űrhajóval való visszatérését le nem írható örömmel fogadta a szovjet nép, de mi is és az egész világ! A Föld első szocialista országa, a Szovjetunió példája a jó. Ügy szeretném, ha a hős Gagarin rakétája után mind több űrhajó jutna ki a végtelenbe, s az egyiknek már én is utasa lehetnék!...” ... Nagyszerű, ugye, hogy az ember e kívánsága nem is olyan régen még vágyálom volt, ma pedig, a Nagy Nap óta — valóság. Gyönyörű valóság. Huszár Rezső Sajtókiállítás nyílik Orosházán Érdekes kiállítást rendez április 14, 15 és 16-án Orosházán, a Petőfi művelődési házban a Posta Központi Hírlap Iroda. Bemutatják a hazánkban megjelenő és a posta által terjesztett összes kül- és belföldi hírlapokat, folyóiratokat. A kiállításon több mint 500 féle sajtóterméket ismerhetnek meg a látogatók. A bemutatott lapokra a kiállítás szervezői a helyszínen is felvesznek előfizetéseket. A kiállítást április 14-én délután fél 6-kor nyitják. Megnyitó beszédet mond Tódor István, az MSZMP városi végrehajtó bizottságának mb. titkára. A megnyitó után dr. Jakab Imié, a Posta Központi Hírlap Iroda helyettes igazgatója tart előadást. tűink el néhány kilométer távolságban: Mi lenne, ha éppen most törne ki újra — gondoltam — s minket is eltemetne hamuesöjéved, mint azt a várost — 3000 évvel ezelőtt —, ahová most igyekeztünk. Szemléltük a hegyet, több fényképet készítettünk róla. Megörökítettük a vulkánt egy go- molyfeühővel a tetején, mintha éppen füstölögne. Most már, hogy távol vagyunk az 1800 méter magasan fekvő krátertől, vígan mondhatjuk, hogy ,,életünk kockáztatásával” jutottunk át a lávatengeren. Persze most békésen pihen, bár azt mondják, hogy belsejében állandóan található folyékony láva. A hegy közepéig szerpentin út vezet egy szállodához. Innen drótkötélpályán egészen a kráter széléig el lehet jutni. Mivel utunk kifejezett célja Pompei volt, nem álltunk meg, Jianem a széles stradán nagy sebességgel robogtunk tova. Igyekeztünk ,,lőtá valóm kívül” kerülni. lös idő múlva megérkeztünk a romok közé. Első tekintetre nem is volt olyan különös, amit láttunk. De a város belseje felé már itt-ott csodálatba estünk. A látottak után igen sok tanulságot vontunk le a 2000 évvel korábbi római birodalom életéből. Megelevenedtek előttünk az iskolás könyvek lapjain leírt történetek, s a képek is , közvetlen előttünk álltak. Valahányszor olyan helyre kerülök, Pompei főtere amiről olvastam vagy tanultam, mindig valami különös érzés kerít hatalmába. így volt ez most is. A múzeumot járva, nem is kellett a vezető elbeszélésére figyelnem, mert felismertem az őrt álló katonát, amint meg- kövesedve egy vitrinben őrzik. A sokat emlegetett, kínjában össcaetekeredett kutya tetemét, a különböző edényeket, fegyvereket stb. Meglepő, hogy milyen fejlett kultúrájuk volt az itt élő népeknek. Az építészet igen magas fokon állt. A vizet ólomcsöveken vezették házról «házra. Különlegesen hatalmas méretű házat mutogattak a vezetők. Két testvér tulajdona volt, s itt gyűltek össze a város gazdagabb polgárai, sokszor erkölcstelen orgiákra. A kertben ciszternákban gyűjtötték az esővizet és ezek apró szobrokat, kicsi szökőkutakat láttak el vízzel az ünnepség idején; A HÄZAK KÖZÖTT igen szűk utcák, amelyen éppen, hogy elfért egy-egy biga. A város főterén még állnak a hatalmas épületek tartóoszlopai. Forgalmas élet volt itt. A körülbelül 25 000 lakosú város igen gazdag volt. Élete pompájában érte a végzetes katasztrófa. Az ebéd, a kitűnő spagetti elfogyasztása után fürödtünk a tengerben. Itt láttam először polipot. Igaz, hogy kicsiket, de nagyon csúnyák voltak. Egy halász hálójában pillantottam meg őket. Kitűnő eledel — az olaszok részére. Este visszatértünk Nápolyba. Itt újabb meglepetés ért. Az egyik utcában egy üzlet kirakatai tele voltaic macskákkal. Nyakukban piros vagy fehér szalagok. Valaki a feliratot is lefordította, amely így szólt: „Idei, friss, rántanivaló macska kapható!” Képzelhetik, milyen érzéssel ettük meg a húst, amit vacsorára tálaltak. Minden húsra gyanakodtunk a hátralévő időben, amit még Olaszországban ettünk. A Békés megyei Népújság számára írta NAGY IMRE, az olimpiai bajnok öttusacsapat tagja Nápolyi panorama. Nápoly bill Pomipeibe. majd Capri szigetére látogattunk el. Olaszországban minden városkának van valami nevezetessége és azt az olaszok szerint feltétlenül látni kell a kirándulóknak, mielőtt meghalnak. Ez szállóige. Meg kell azonban jegyezni. SZEPTEMBER 3—4. E két napon zajlott le a fent említett túra. Szebbnél szebb tájakon, a tenger közelében vezetett utunk Nápolyba. Egy kis szállodában telepedtünk le, csomagjainkat elhelyeztük, s folytattuk utunkat Pompei felé. A Veauv lábánál halaüVIII. rész BESZÁMOLOM utolsó részében sze- hogy Caiprira nyugodtam mondhatják: re írnék egy igazán olaszos élményről „Caprit látni és meghalni”, mert varrni. Versenyeink után a kajakozókkal lóban csodálatos, felejthetetlen éd- «utóbuszon Nápolyba kirándultunk, meny. No, de ne vágjunk elébe; (Folytatjuk)
