Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-12 / 85. szám

2

KÉPÚJSÁG

1961. április 12., szerda

Gondolatok egy tanácselnöki értekezletről

NÉPÚJSÁG-NAPOK

Félszáznál is több új Népújság-olvasó Medgyesegyházán

Tanácsaink az utóbbi két évben sokat léptek előbbre. A községek tanácsi vezetői csaknem mindenütt túljutottak azon, hogy a mindennapi hivatali munka töltse ki idejüket. De azon is túljutottak, hogy mindenre „felülről” várják az utasítást, az eligazítást. Ma már, ha nyitott szemmel járunk, a nap minden szakában magunk előtt láthatjuk:

nemcsak önállóan oldanak meg községeink tanácsi vezetői fontos és sokszor megoldhatatlannak vélt dolgokat, hanem vitatkozni, érvelni is megtanultak községükért, választóikért.

S ami különösen örvendetes: tanácsaink vezetői ma már nemcsak a községfejlesztéssel törődnek. Elméleti és gyakorlati képzettségükből többre futja. Ott voltak az utóbbi két évben az első sorokban, amikor a parasztságot át kellett segíteni az új paraszti nagyüzemi gazdálkodásba. De ott vannak azóta is gazdag tapasztalataikkal, emberséges szándékaikkal, ahol tenni kell szövetkezeti gazdaságaink megszilárdításáért.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a közelmúltban a véletlen szerencse következtében részt vettem Békésen a járási tanácsnál a községi tanácsok vb-el- nökeinek értekezletén. Akarva- akaratlanul is ezek a gondolatok cikáztak fejembe, amint hallgattam vitatkozni a községi tanácselnököket. Mert vitatkoztak, méghozzá nem is akármiről, és akárhogyan. Ezeknek az elvtársaknak egy részét hosszú évek óta ismerem. Még jól emlékszem, hogy néhányan mennyire birkóztak kezdetben a reájuk háruló ezernyi tennivalóval, jóllehet, sokszor önmagukkal is. Persze, most is birkóznak a feladatokkal, hogy azokat a lehető legjobban váltsák valóra.

De másként, magabiztosabban csengtek ezen a tanácskozáson szavaik, mint akár négy évvel ezelőtt. *

S szavaikból egyértelműen érezni lehetett a hozzáértést.

Priskin György, Bélmegyer község tanácselnöke kicsit jogos büszkeséggel számolt be arról, hogy megoldották a községben a többéves ivóvízproblémát.

Amint mondta, ebben az évben az utcai csatornázásra is sor kerül. Ez eddig a községíejlesztés egyik fontos része volt, ami a lakosság közvetlen hasznára, javára történt. De amikor arról beszélt, hogy a község egyik termelőszövetkezetének 500 holdját keresztülszeli egy csatorna, de vizet nem kapnak a kanálisból, hogy jól jövedelmező öntözéses gazdálkodást folytassanak — ez már valamit bizonyít. Mindenek felett azt, hogy tanácsaink vezetői nemcsak túljutottak az aktákon, hanem kint élnek az emberek között, látják, mit kellene tenni, s erejükhöz, hatáskörükhöz mérten bátran vitatkoznak is.

Búzás Gábor, a békési községi tanács vb-elnöke választóinak sok éves panaszát mondta el a járás vezetőinek, amikor a község ivó- vízellátásának sürgős megoldását javasolta törpevízművesítéssel. A községfejlesztés gondján-baján túl azonban azt is elmondta, hogy a község egyik-másik termelőszövetkezete nem megfelelően él azokkal a lehetőségekkel, melyek valósággal felkínálják magukat. De azt sem tagadta el Búgís elvtárs, hogy ezért a tanács, mint helyi államhatalmi szerv, többet is tehetett volna.

Ottawa (MTI)

A tervezettnél hamarabb értek véget Macmillan angol miniszterelnök ottawai tanácskozásai Diefenbaker kanadai miniszterelnökkel: a hétfőn délelőtt tartott másfélórás megbeLegalább ilyen magabiztosan és hozzáértően vitatkoztak a termelőszövetkezetek termelési terveinek teljesítéséről és arról, hogy ők, mint a tanács vezetői, mi mindent tehetnek azért, hogy a termelőszövetkezetek teljesítsék is azokat a kötelezettségeket, amelyekre szerződésileg és adott szavukkal vállalkoztak.

Egy volt községi tanácselnök azt mondta: „Most könnyű tanácselnöknek lenni, de öt évvel ezelőtt...” Nincs szándékomban ezzel az emberrel vitatkozni azon, hogy helyi tanácsvezetőink ma sem érnek rá a? utcákon sétálgatni és keresni a munkát. Az igaz, hogy az utóbbi években a kapkodást felváltotta a megfontoltság, a tanácsi munkát, a tanácsi vezetést illetően is. S amikor a megfontoltságról esik szó, nem kevesebbet kell alajta érteni, mint másként beszélni az emberekkel, másként intézi ügyes-bajos dolgaikat, a község, a választók dolgait, mint 5—6 évvel ezelőtt.

Amikor az említett tanácselnöki értekezleten részt vettem, úgy éreztem — mint ahogyan ez így is igaz —, helyi tanácsi vezetőink nemcsak a békési járásban, hanem az egész megyében valóban másként, sokkal jobban, céltudatosabban állnak helyt felelősség- teljes beosztásukban. Egyrészt úgy. hogy az új helyzetnek megfelelően cselekszenek, másrészt úgy, hogy egyre jobban felelősnek érzik saját magukat azért, amit tesznek.

Balkus Imre

szélést követően a két politikus a fehér asztalnál úgy döntött, hogy felesleges a tárgyalást délután folytatniuk.

A tanácskozásról közleményt

nem adtak ki.

— Nálunk nehéz lesz új olvasókat toborozni, annyi itt az újságot forgató ember — hangzott április tizedikének reggelén Medgyesegyházán valakinek a véleménye. „Telt ház van”, ezt akarta mondani. Az a harminc párttag és pártonkívüli népnevelő azonban, akik ezen a reggelen, zsebükben a megrendelő-lapokkal szétrajzottak a különféle munkahelyeken, hogy munkatársaik körében, menetközben beszéljenek a megyei sajtó pélkülözhetetlenségéről — nem egészen osztották ezt a nézetet. Kétségtelen — hiszen statisztikai adatok is bizonyítják —, hogy az újságolvasók számát tekintve, Medgyesegyháza megyénk községeinek az élén halad, de attól még ez a helység is messze van, hogy „mindenki” olvasson, hogy „telt ház” legyen. Ekés bizonysága ennek az az 59 új olvasó, ahol eddig még nem kopogtatott be reggelente a postás a megyei lappal, sőt az ötvenkilenc közül olyan ötvenöt családhoz kerülnek el május 1-től kezdve az ország, p. világ, a megye hírei és minden, amit jóban, szépben, hasznosban, közérdekűben ez a lap csak nyújthat, ahol eddig semmiféle sajtóterméket sem járattak!

Érdemes ide írni azok nevét, akik a helyi pártszervezet szavára hallgatva, lehetővé tették, hogy 59 medgyesegyházi család hitet tegyen újságolvasó szándéka mellett. A Vöröskereszt helyi szerve részéről Turcsányi Jánosné 5, a Béke Termelőszövetkezet részéről Mészáros Mihály és Mocsári András 10, a bánkúti kísérleti gazdaság medgyesegyházi üzemegysége részéről Vajda József és Gábor Adám 14 családot győzött meg a megyei lap olvasásának a hasznosságáról. Eredményes segítői voltak ennek a megmozdulásnak még

Bálint András, Szikora Mihály, a Béke Tsz tagjai, Vajda Ilona, Zsíros György, a földművesszövetkezet dolgozói. Rajtuk kívül még sokan jeleskedtek a Népújság terjesztésében.

Az elért eredmény tehát kellemes csalódás mindazoknak, akik a sajtóterjesztést Mcdgyesegyhá- záu befejezettnek vélték. Néhány órai felvilágosító munka ilyen szép eredménnyel járt. Nagyon valószínű, hogy az ötvenkilenc családhoz hasonlóan, még nagyon sokan vannak a községben olyanok, akiknek, ha hasonló módon megkönnyítik a népnevelők azt, hogy a Népújsággal közelebbi ismeretségbe kerülhessenek, könnyű szívvel belépnek az olvasók táborába. Az elért eredmény még ilyen rövid idő alatt is jobb lehetett volna. ha a községi tanács, az Aranykalász Tsz és a vasút felelősei részéről kicsit jobb előkészítés, nagyobb odaadás nyilvánul meg.

A Békés megyei Népújság tiszteletre méltó szerepet vitt — többek közt — a medgyesegyháziak életében is. Bizonysága ennek a lapot olvasók és terjesztők sokoldalú véleménye: elismerése és segítő bírálata. Általában az volt a kívánság, hogy az újságban még több írás jelenjen meg Medgyes- egyházárol, hadd érezzék az ottaniak még jobban magukénak a lapot. így lesz! És hogy így legyen, kettőn áll a vásár! Az újságírók mellett, a községbeliek is adjanak időnként hírt magúikról, hadd olvassák más megyebeliek is életünk felfelé ívelő pályáját, szorgalmas- ságuk minden szép eredményét.

H. R.

Macmillan befejezte rövid kanadai tanácskozásait

@iik őugratás

Március elejét mutatott a naptár. A fehér hófoltok egyre ritkultak a házak tetejéről. Ahová a nap sugarai eljutottak, álomszürke cseppekké váltak. Varró András ott állt a háza végében, az istálló előtt. Gondolataiba merülve hallgatta, ahogyan a vájling- ba nagy cseppekben kopog a hóié a szomszéd háztetőről. Csak nézett maga elé. Azt sem vette észre, hogy a nyitva hagyott istállóból ugrándozva kiszaladt a háromhónapos szép, gyönyörű kiscsikó. Futott egy kört a felázott udvaron, s azután, mint akinek csiklandozza a talpát a ráragadt sár, rúgott vagy kettőt-hármat a levegőbe. Az utolsót fél méterre Varró orra előtt. Hirtelen, mint akit felbosz- szantottak, rácsapott a csikó farára és betessékelte az istállóba.

— Még neked akarok kegyelmezni és ez a fizetség. Adok én neked, csak legény kedj.

Az anyja mellé tessékelte a kis állatot. A szeme megakadt a csikó szép fejtartásán. Pontosan olyan, mint az anyja. Büszke, szép járása lesz ennek is, mint a Szellőnek. Arcán fájdalmas vonaglás futott végig, amikor arra gondolt, hogy még ma meg kell válni a két szép lovától. — Nem bánom, akármi is történik, a csikót nem adom. Nem adom ... Ki tudja, mi lesz?! Egy év alatt sok minden történhet. Hátha a tsz .. de végig sem gondolta, félt attól, hogy a re.

ménynek ez a kis csírája is cserbenhagyja. A régi elnyűtt lószerszámokat leszedte a tyúkok padlásáról, amely évek óta ott porosodott. Megdrótozta az elszakadt hámot. Csak legalább addig bírja ki, ameddig az értékelő bizottság előtt elhajtok vele.

Egy vödör aljában még volt egy pár deci ferkóolaj, pemzlivel végighúzott a rossz szürke lószerszámon. Az meg úgy szívta magába az olajat, mint a pirkadt kertiföld a hólevet. Az új kötőféket is leszedte róluk. Ha a lovak kellenek, akkor vegyenek nekik szerszámot is. Az újakat nem adom...

Jó délfelé járt már az idő, amikor betért a konyhába falatozni. Korgott a gyomra az éhségtől. Tegnap dél óta egy falat sem volt a szájában. Délután jött a hír, hogy ma értékelik a lovakat. Egy szeletet vágott a friss házikenyér- bői. Elővette a reggelihez készített fehér szalonnát és a kolbászt. Az első falat után úgy érezte, mindjárt megfullad. Nagy gombóccsomót érzett a torkában, amely se ki, se be nem engedte. Otthagyott mindent. Kiment az istállóba és felhámozta a lovakat. Előhúzta a kocsit is. A két oldaldeszkát bevette, átcserélte a sa- roglyát. Befogott. Ügy hajtott ki az udvarról, hogy szinte észre sem vette a felesége. Az asszony csak a nagy zajra jött ki a konyhából.

A kitárt nagykapu egyik szárnya úgy csapódott be utána, hogy szinte belerecsegett az avult deszka. A kiscsikó keserves nyerítésére benezett az istállóba. Üresen tátongott a jászol.

— Egyedül maradtál kicsi Szellő. Sohasem lesz többé olyan szép két lovunk...

Megsímogatta fényes szőrét. A kiscsikót mintha bosszantotta volna a kedveskedés, rángatta magát, s csak kifelé igyekezett az anyja után.

Két óra is elmúlt, amikor VaiTÓ András hazaérkezett Az orjaleves és a paradicsom-mártás régen kihűlt az asztalon. Rá sem nézett. A gyerekre sem szólt rá, pedig nagyon haragudott mindig, amikor az ő szerszámos ládájában kutatott. Napokig a hangját sem lehetett hallani. Alig evett valamit. Arca sápadt, beesett volt. Nem érezte jól magát sehol sem, csak az istállóban. Leült a jászol szélére, s a maradék lucernaszénát szálanként etetgette a kicsi Szellővel.

Elérkezett a kukoricavetés ideje. Addig tájára sem ment a termelőszövetkezetnek. Egyik reggel csak úgy véletlenül arra járt az elnök. Varróné éppen a kotlót kötötte az utcára, hogy a kicsi csirkék csipegessék az árokszéli zsenge füvet.

— András merre van, hogy nem lehet látni mostanában? Akkor

láttam utoljára, amikor behozta a lovakat.

— El van az foglalva mindig, hallja. Ássa a kertet most is.

Varró éppen egy szilvafa-gyö- kérrel birkózott, amely éppen az ásó elé került. Húzta a vastag gyökeret, de nehezen engedte el az anyaföldet.

— Húzzuk ketten, komám, hátha engedelmeskedik — mondta az elnök köszönés helyett.

Alighogy megfogják ketten, re- csegve-ropogva szakadt a gyökér. Varró a nagy lendületben éppen, hogy nem az ülőkéjén támaszkodott.

— Későre hagytad az ásást, szomszéd. Másutt már zöldell a kert

— Itt volt a takarmány helye. Ide csak egy kis csalamádét vetek a tehénnek.

Az elnök tudta jólj hogy nemcsak a tehénnek, hanem a csikónak is kell. De másra terelte a szót.

— Kovácséknál jártam egy kis lucernamagért. Maradt egy csík a vetésben és azt szeretnénk bepótolni. A tsz-é már elfogyott és kölcsönkértünk ... Felénk sem jössz. Pedig volna munka jócskán. A jövő héten kezdjük a kukorica vetését. Jó volna, ha segítenél. A vetőmagot is cserélni kellene. Ránk szakad a munka. Jöhetnél már holnap is.

— Eddig nem szóltatok, úgy gondolom, hogy vannak ott elegen.

— Te is beléptél a télen, neked is ott van a helyed.

— A fene tudja, hallod, hol van az én helyem.

— Gyere csak, gyere, ne okoskodj. Holnap reggel a Kovács-tanyán találkozunk. De már megyek is, mert várják a magot.

Kezet fogtak, ősz óta először. Az elnök csak úgy futtából visszaszólt: Ha hét órakor a központban tudsz lenni, akkor kocsival megyünk ki.

Hét órakor már tizenöten—húszán várakoztak az iroda előtt. A legtöbb otthonosan mozgott. Varró megállt az ajtóban s a szemével ismerőst keresett. Senki sem üdvözölte külön. Fogadták a köszönését. Szabó Jóskával, régi barátjával kezet fogott. Csak a háta mögött észrevétlenül lökték meg egymás karját az emberek. A szemük azt fejezte ki, hogy ez is itt van már. Az elnök sem keltett feltűnést, mintha észre sem vette volna az új embert.

— Emberek, jó lesz indulni. A brigádvezetők már kinn vannak. Szabó Jóska, Román Pali, István bátyám maga, Varró András, Borsos és még maguk ketten a Kovács-tanyára mennek. A brigádvezetők majd elmondják, hogy ma mit csinálnak. A többiek pedig tudják, hogy' mi a munka. Amit tegnap csináltunk, azt fejezzük be.

Eltelt egy hónap is. Már szépen zöldellt a vetés. Varró hangja nehezen jött meg. Sokan azt mondták: mintha kicserélték volna ezt az embert. A keze alatt égett a munka. De hallgatag volt. Ha tehette, mindig a gépek körül járt. A brigád tagjai közül répakapálás közben azt mondja valaki: gépeket kellene venni a szövetkezed