Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-12 / 85. szám
1961. április 12., szerda PÉPÚJSA G / 3 Tízezer vagon gyümölcs értékesítésére kötnek szerződést a földmüvesszövetkezetek Okosan „spórolnak66 A GYULAI HARISNYÁTOK Mielőtt az üzemben szétnéztem, Gallai elvtárs, a Harisnyagyár igazgatója, újságírói kötelességeimre figyelmeztetett: — Feltétlenül beszélnünk kell egymással, miután körülnézett a gyár területén, mert káros lenne, ha esetleg egyoldalú vizsgálódás alapján születne meg a cikke... Ne vegye rossznéven az elvtárs, de találkozhat hibákkal, melyek valóban megvannak, azonban azok semmiesetre sem általánosak... Helyes lenne egyeztetni a tapasztalatait. Különben is azt hiszem, ez minden újságírónak kötelessége.... Még azt is hozzátette Gallai elvtárs, hogy az újságírót lehet, hogy nem érdekli a cikk megjelenése után a hatás, de az üzem dolgozóit és vezetőit érdekli. Lényegében egyetértettem az igazgatóval, kivéve ez utóbbi megjegyzését. Hogyne érdekelné az újságírót cikke hatása? Mondom, egyetértettem vele, csak nem tudtam mire vélni a gesztust, újságírói kötelességeim emlékezte- tésére. Ugyanúgy meglepődtem, mint ahogy kisérőm, Makra Fe- rencné, az üzem készáru-raktárosa, aki csodálkozva jegyezte meg, amikor elköszöntünk az igazgatótól, hogy megmutassa az üzemet: — Nem tudom, miért félnek az igazgatók attól, ha az újságírók valami hibát észrevesznek? Ha igaz, ki kell javítani, s kész. Azért nem vágják le egy igazgatónak sem a fejét, ha a jó dolgok mellett akad hiba is... Nem igaz? Én igazat adok Makránénak. Különösen a Gyulai Harisnyagyár esetében, ahol igen okosan takarékoskodnak mind a termelés folyamatában, mind a különböző szerszámok és anyagok megóvásában. Ugyanis erre voltam kíváncsi, mert arról szerettem volna írni, hogyan teszik olcsóbbá a termelést a gyulai „harisnyások”, hogyan óvják az anyagokat, milyen ésszerűsítés alapján tudtak hozzányúlni a már elavult normákhoz. S nincs mit szégyellniük e téren a gyulaiaknak! Az üzem terve Gallai elvtárs megmutatta 3 Gyulai Harisnyagyár tervét, az elképzeléseket, milyen módon akarják ebben az évben olcsóbban a fogyasztókhoz juttatni a harisnyákat és zoknikat, tehát mi módon termelnek olcsóbban. Nagyüzemi kacsatenyésztés a szarvasi halastavakon A földművesszövetkezeti szervek országszerte megkezdték az idei gyümölcsértékesítési szerződések kötését. A SZÖVOSZ tájékoztatása szerint az idén összesen tízezer vagon gyümölcs, ezen belül ötezer vagon alma, hatszáz vagon őszibarack, nyolcszáz vagon kajszibarack, ötszáz vagon málna és kétszáz vagon szamóca értékesítésére, illetve felvásárlására szerződnek. A termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, szakcsoportok és hegyközségek a megkötött szerződések alapján előleget igényelhetnek. (MTI) „6yógyítják“ a búzát A Növényvédelmi Kutató Intézetben megszervezték a védekezéstechnikai és üzemtani osztályt, amely a nagyüzemi kísérletekre már megérett új módszereket próbálja ki és vezeti be elsőként az állami gazdaságokban. Ennek egyik lépéseként a bábolnai és a Nagybereki Állami Gazdaság részére növényvédelmi térképet készítettek: ez a növényi kultúrák, a legelterjedtebb károkozók és a már alkalmazott védekezési eljárások pontos regisztrálásával ad útmutatást a károk további csökkentéséhez. Az idei nagyüzemi kísérletek között az egyik legjelentősebb a repülőgépes védekezés technikájának kidolgozása. A kukoricamoly ellen új vegyszert használnak; a pillangósnövények védelmét a szokásosnál hónapokkal korábban kezdik meg, mert így sokkal hatásosabbnak ígérkezik. Teljesen új jellegű kísérlet a búza „gyógyítása”. Itt nem a növény- védelemben szokásos prevenciót, hanem terápiát alkalmaznak; a feketerozsdával már megfertőzött búzát gyógyítják repülőgépről szórt nikkelsóval. Szarvason, a Holt-Körös partján lévő kísérleti halastavakat sokoldalúan hasznosítják. Az elmúlt évi jó tapasztalatok alapján többek között ötezer pecsenyekacsát nevelnek fel a halastavak vizén. Az első csoport ezer kiskacsa már kikelt a kísérleti intézet saját keltetőjében, s a sárgapelyhes kis jószágokat már az első naptól a vízre viszik és a szabad ég alatt nevelik. Az edzett víziszámya- sok így jobban ellenállnak a betegségnek, súlygyarapodásuk és toliképződésük gyorsabb. A kísérleti halastavakon a pecsenye- kacsákon kívül törzsállományt is nevelnek, s egy év múlva naposkacsákat szállítanak a Tisza- és a Körös-menti halastavakkal rendelkező termelőszövetkezeteknek. nek. Legalább két Zetort. Szállításra is jó volna meg kapálni is. Itt lesz a kukorica kapálása is és a gépállomás nem tud gépeket adni. — Jó a gép, de ahhoz ember is kell, aki vezeti. Itt meg senki nincs, aki azt tudná — szólt közbe a brigádvezető, aki már tudott arról, hogy a vezetőség közgyűlés elé terjeszti a Zetor-várásr- lást. — Vannak itt olyanok, akik szeretik a gépet. Csak vegyék meg — szólt közbe Szabó Jóska. — Hát kit javasolnának zeto- rosnak? — Kit, hát Varró Andrást. Fiatal még és szereti a gépet. — Én csak a lovakat szeretem — szól vissza. De olyan hangon, mint akit fejbe vágtak hirtelen a szavak. — Akkor ültessék zabmotorra — élcelődik valaki. A brigád beszélgetése a vezetőség fülébe jutott. A közgyűlés után egyik nap az elnök megállt Varró mellett a répaföldön. — Mit szólnál hozzá, ha tényleg Zetort kellene vezetned? Rád gondoltunk. Beszéld meg otthon is és adj választ reggel. Sürgős volna, mert három hétig a gépállomásra kellene menned tanulni. Mire a gép meglesz, akkorra legyen ember is, aki ráül. Gondold meg. Addig a munkaegységed is biztosítjuk, amit a vezetőség megszabott... Szárba szökkent már a búza is, amikor egy szép vadonatúj Zetor húzott be a tsz központjába. Varró úgy ült rajta, mint annak idején, amikor a két szép lovát végighajtotta a főutcán. Az emberek csak nézték a szép masinát. Varró mint hozzáértő, a motor körül babrált. Megnézte a szelepeket, beindította, leállította. Az elnök az embergyűrűbe fúródott, s úgy nézte ő is, mint egy drága kincset. — Jól fog működni ez a masina, András? — Az majd elválik, ha dolgozunk vele. Csak a pótkocsi kevés ám ide. Egypár munkagépet is venni kellene. Mert, ha már megvan, használjuk is ki. — Hány lóerős ez, Varró komám? — kérdi egy napbarnított, svájcisapkás, 30 év körüli hecce- lődős fiatalember. — Megvan vagy 25. Minek kérded, te is tudod. — Tudom hát, de ha a te csikódat is melléfognád, amelyik otthon rúgja az istálló falát, akkor már eggyel több lenne. A franciakulcsot hirtelen erősebben markolta a kelleténél. A körülötte lévők gúnyos nevetése szinte a húsába mart. Azt várta, hogy a föld megnyílik alatta és eltemeti a szégyenével együtt. Varró András hangját azután egyre kevesebbet hallották. Dolgozott kora hajnaltól késő estig. Szívével, leikével megszerette a gépet. Senkinek oda nem adta volna. ö is javította. Ha olyan baja történt, hogy már az ő tudásán kifogott, addig ott nem hagyta a gépállomáson, míg meg nem csinálták. Egész télen fuvarozott, hordta a műtrágyát, a gabonát. Az otthoni gond meg a szégyen egy pillanatra sem hagyta el. Nem mert az emberek szemébe nézni, amiatt a csikó miatt. Erős, fejlett ló lett, már hámba lehetne fogni, s csak ott ficánkol az istállóban. Szívesen túladott volna rajta. De kinek kell? A termelőszövetkezetben is annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. A két Zetor többet ér, mint valamennyi. Csak ne tört volna el a tengelye. Két hete lesz maholnap, hogy itthon rostokol, pedig pirkad már a föld teteje. Nagyon kellene a műtrágyát szórni, hogy a kevés maradék hó még jól bemossa a talajba. Éppen itatáshoz készült, a vödör csörömpölésére szomjasan nyerített a csikó. Ahányszor csak a csikóra gondolt, mindig valami meleg veríték lepte el az arcát. Mit csináljak vele, meddig kell még dugdosni, mikor nézhetek már én is tisztán, őszintén az emberek szemébe?! Gondolatait hirtelen támadt távoli dübörgés zavarta meg. Mi ez? A kiskapuhoz szaladt, hogy kinézzen. A termelőszövetkezet csikó-ménese megvadulva az utcába szaladt. Belemarkolt egy gondolat, s egy pillanatig megkövültén állt, majd hirtelen megfordult, és az istállóhoz rohant. A régi kötőféket gyorsan vadonatújra cserélte a csikón. Pillanatok töredéke alatt történt az egész, s mire a megvadult szilaj állatok Varróék háza előtt vágták a félig felfagyott földet, a fényes szőrű Szellő farán csattant az ostor, és pillanatok múlva a többi csikóval vágtázott. Csepkó Eta Mint mindenütt üzemeinkben, itt sem az emberek hajszolására, az úgynevezett „munkaintenzitásra”, hanem az ésszerűsítésre, a jobb munkaszervezésre, a gépek jó kihasználására, a termelési profilnak megfelelő gépcserékre gondolnak « termelési költségek csökkentésénél. Huszonnyolc újítás a múlt évben Nézzük sorjában ezeket a terveket, no meg a már elért eredményeket. Először talán az újításokról. A múlt évben az üzem dolgozói huszonnyolc újítást „tettek le az asztalra”. Ezekből tizenhármat elfogadott az „üzemvezetés”, nyolcat már be is vezettek. Ezért aztán nem csoda, ha olyan okos dolgokkal találkozik az érdeklődő, mint az orsózóban üzembe helyezett „selejtfeldolgozógép”, amely a hibás harisnyákat lebontja, új- raorsózza, s a fonalat máris lehet újrakötni. Azelőtt az ilyen hibás árukat a hulladékkal együtt „ki- selejtítették”. Joggal írják tehát a tervükbe, hogy: „A megtakarított fonal felhasználásával 0,5 százalékkal teljesítik túl az éves tervet”. No persze a megtakarított- fonalat nemcsak ezzel az újítással kapják, hanem különböző technológiai eljárások bevezetésével. Ilyen például az is, hogy megtalálták a készítményhez szükséges fonal ellenőrzésének módját. Elmondták az elvtársak, hogy régebben bizonyos mennyiségű harisnya elkészítéséhez ' szükséges 20 kilogramm fonal helyett elfogyott 22—25 kilogramm is. Az újításokhoz tartozik és a termelést teszi olcsóbbá, hogy a gépek egy részére máris, a többire folyamatosan felszerelik az automatikus megállító berendezést. És még számtalan okos gondolat született meg az üzem dolgozóinak fejében, melyek mind, mind az olcsóbb termelést, végső sorban pedig az olcsóbb ruházkodást teremtik meg. S ha már itt tartunk, ne legyenek névtelenek az üzem „ezermesterei” sem, akiknek lelkiismeretességéhez fűződik a legtöbb újítás: Kovács József, Székely József, Braun Ferenc és a többiek. Munkaszervezés Az év elején maguk a dolgozók követelték a normák korrigálását. Ugyanis — egy kis szakmai magyarázkodás — az orsókon lévő fonal hossza — súlyhoz és minőséghez mérten — nem egyforma. Van negyvenezer métert, de van hetvenezer métert „magán hordó” orsó is. Természetes, azok a dolgozók kerestek többet, akik a het- venezres fonallal dolgoztak, mert ritkábban kellett leállítaniuk gépüket, tovább tartott a munkafolyamat. (Elnézést kérek a kedves gyulai „harisnyásoktól”, ha eset- - leg valamelyik szakkifejezést nem jól használtam, a lényeget, azt hiszem, megmondtam.) Nos. úgy szervezték ezt meg — ami különben elég sok vitát szült a iolgo- zók között —, hogy a munkához mérten, egyenlővé tették a kereseti lehetőséget. Felrúgták — nagyon okosan — a gépek fordulatszámára régen felállított, s szentnek tartott megállapításokat is. Gondosan, figyelmesen, nem „rablás”-módszerrelj megvizsgálták a gépek teljesítőképességét, s ahol lehetett, ott emelték a fordulatszámot. Új gépek — presztízs nélkül Említettem már a termelési pro-: fiinak megfelelő gépcseréket. (Tudott dolog, hogy a gyulaiak is a budapesti gyárhoz tartoznak, mint ahogy a többi harisnyagyárak is.) Az üzemeken belül s a gyárak között-a már meglévő és az új gépeket aszerint osztották és osztják el, hogy melyik gépre menynyire van szükség az illető üzem vagy üzemrész termeléséhez. Ennek megfelelően kapott és még kap is a gyulai Harisnyagyár használt és új orsózó-, illetve kötőgépeket. Nos, hát ezeket tapasztaltam és hallottam Gyulán a harisnyagyárban. Felesleges volt hát óva inteni arra, hogy „finoman” bánjak a hibákkal. Mert azért volt ilyen is. Hátul, a kis udvaron, nem a legnagyobb gondossággal bánnak a már szállításra váró áruikkal. Pedig mennyi sok munka van bennük! Talán erre gondolt az igazgató elvtárs, amikor olyannyira figyelmeztetett a magam kötelességére? Lehet. Mindenesetre* ennek ellenére sincs szégyellniva- lójuk, hiszen a sok okos gondolat és cselekedet mellett, mellyel szinte naponta teszik olcsóbbá a ,,ha- risnyacsinálást”, elenyészik ez a.,, no, mondjuk ki: hiba. De ha ott hátul is minél előbb rendet tesznek, annál jobb! Varga Tibor Medgyesegyházi Vas- és Faipari Kisipari Termelőszövetkezet a lakosság szolgálatában telefon: 6 Bizalommal keresse fel szövetkezetünk MŰSZERÉSZ részlegét minden- » nemű MOTORKERÉKPÁR- és kerékpárjavítási ügyben, ahol bármilyen javítási munkát gyorsan és pontosan elkészítünk. ASZTALOS részlegünk mindennemű fényezett és festett bútorok készítését, alakítását és javítását vállalja. Ezenkívül szobafestést és mázolást is vállalunk. Gépgyártó részlegünk mindennemű faipari gépek készítését és javítását határidőre vállalja 178
