Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-11 / 84. szám

4

»ÉP ÚJ SÄG

1961. április 11., kedd

Átadták as új fürdőt9 építik as ülőmedencét Gyomén

Jövőjüket kovácsolják...

— Jancsiiii, gyere fogd meg a slaugot! — hangzott a kiáltás a gyomai fürdő területéről. Az apró, fekete képű legényke ledobta a vasdarabot, amivel játszott, és futott, hogy teljesítse édesapja kérését. Az apa az új medence betonalapját locsolta.

— Ez azért szükséges — magyarázta —, hogy jobban kössön a beton. Aztán félszemmel rámnézett, majd megjegyezte:

— Látom, érdekli a fürdő, menjen be a gondnokhoz, az mindent tud.

Megfogadtam a locsoló ember tanácsát. Haeinforth József gondnok éppen ebédelt.

— Már végeztem is — szólt barátságosan, majd invitált, hogy nézzek széjjel az új fürdőben.

— Tetszik tudni, 1 millió 900 ezer forintba került ez az építkezés. De megérte — jegyezte meg, majd magyarázni kezdte a fürdő jelentőségét.

— Ügy gondolom, egyik legmodernebb fürdő ez a gyomai. Jöjjön, megmutatom, hogy mire alapozom ezt.

Zsebéből kulcscsomót vett elő, és szélesre tárta az ajtót.

— Nézze, még orvosi rendelőnk is van. Mindennap két órát itt tartózkodik az orvos. Ezenkívül állandóan férfi-, női fodrász, pedikűr és masszázs.

— Kádas fürdő is van?

— Igen, tíz egyszemélyes kádas fürdőt építettünk. Ezenkívül zu- hanyazó és lábmosó is van. Itt balra két medencét építettek. Véleményem szerint 50—60 fürdőző elfér egyszerre a medencékben. Tessék csak jönni — intett.

Egy terembe léptünk be, amelynek közepén hat kényelmes ágyat helyeztek el.

— Ez a pihenő — magyarázta. — De ezenkívül az előcsarnokban, mint ahogy a?t már látta, kényelmes székek és asztalok várják a pihenni vágyó fürdőzőket.

— Mi a további tervük?

— Nagy tervek — nyomta meg a szó végét a fürdő gondnoka. — Tudja, ha mind megvalósul, ami az ötéves községfejlesztési tervben szerepel, akkor hamarosan híres lesz Gyoma a fürdőjéről. Éppen a múltkor néztem a tervet. Ott kinn, tetszik látni, a fürdővel szemben egy 48x25 méteres ülőmedencét építünk. Ez nemsokára készen is lesz.

— Ügy hallottuk, hogy szállodát is akarnak építeni. Igaz?

— Valóban szerepel ilyen a tervben. Ha megépítjük az ülőmedencét, meg itt, a jobb oldalon tervezett versenyuszodát, akkor több mint valószínű, hozzáfogunk

Egy nagyszerűnek ígérkező kezdeményezés indult el a megvalósulás útján a MÁV békéscsabai állomásának épületében működő Utasellátó Vállalatnál. Üjabb büfét nyitnak az egyik váróteremben. S máris halljuk az olvasók véleményét: egyre-másra jelennek meg a mi újságunkban is az alkoholizmus elleni cikkek, ugyanakkor most egy újabb, még meg sem nyílt büfének örvendezünk. Valóban ezt tesszük, azonban úgy véljük, nem ok nélkül.

Igen, egy újabb büfét nyit az állomás épületében az Utasellátó Vállalat. S most hadd szóljunk arról, hogy milyen büfét. Igyekszünk hűen visszaadni Kovács István elvtársnak, az Utasellátó Vállalat vezetőjének szavait. Amint Pista bácsitól hallottuk, ebben a büfé- bes semmilyen szeszesitalt (még sört sem) árusítanak. Kizárólag

egy szálloda építéséhez is, amit oda a liget mellé tervezünk.

— A lakosság is segít az építkezésnél?

— Hogyne. Most például felajánlották, hogy 18 kabint építenek. Segít a tsz, az állami gazdaság, a ktsz és még ezenkívül több más vállalat.

— Mikor nyitják meg az új fürdőt?

— Április 4-én avattuk fel. Akkor már lehetett fürödni, de most leállítottuk és április 11-én délelőtt 9 órakor nyitjuk meg véglegesen.

— Sok vendégre számítanak?

— Az előzetes beszélgetések alapján úgy gondolom, nem lesz kihasználatlanul a fürdőnk.

Jantyik Tibor

csak hűsítőitalokat, espresso krémkávét, fagylaltot és élelmet lehet vásárolni. Ezeket viszont nagy választékban. A harmadosztályú ifjúsági büfé önkiszolgáló rendszerű lesz. Érdekessége, hogy a büfé-pult előtt abrosszal leterített 18 asztal és az asztalok mellett 80 szék várja az utazó és az átutazó közönséget.

Amint e néhány sorban olvasóink elé vetítettünk az ifjúsági büfé jellegét és célját, úgy véljük, nyugodtan mondhatjuk: helyes és jó kezdeményezés ez. De hol tart megvalósítása? Még csak ott, hogy az illetékesek helyeslik és ötletesnek tartják ennek az elképzelésnek a valóra váltását. Ez azonban még nem minden. Mint minden más, ez is csak úgy valósulhat meg, ha cselekvőén akarják is, mindazok, akikre ennek létrehozása tartozik. B. I.

Két héttel ezelőtt Biharugrán és Geszten jártam. Mindkét községben egy-egy napot töltöttem. A termelőszövetkezeti gazdáktól a tanácselnökig, akikkel csak néhány percre is szóba elegyedtem, valamennyien őszintén elmondták azt, amit gondoltak, amit éreztek. Igaz, a termelőszövetkezet gazdái, a község pedagógusai, a kommunisták, a pár- tonkívüliek, a fiatalok s az idősek más-más szavakkal, de lényegében egyformán mondtak véleményt községük jövőjéről. Valami azonban egyformán érződött a biharugrai és a geszti emberek szavaiból: az őszinteség.

A termelőszövetkezet gazdái a szívük mélyén rejtőző gondolataiknak adtak őszinte kifejezést, amikor elmondták: új és szokatlan még sokaknak a nagyüzemi gazdálkodás. Vagy amikor többen azt bizonygatták: kell még két-három év, hogy minden szövetkezeti útra tért paraszt- ember igazán magáénak, sajátjának érezze a közöst. A pedagógusok az általános műveltség jelenlegi helyzetéről beszéltek, mondván: ilyen vonatkozásban is gyorsabban kellene előbbre jutni. A kommunisták közül jó néhányan mindkét községben őszintén megmondták: a mező- gazdaságban bekövetkezett új helyzetnek megfelelően bizony ők sem tettek annyit, amennyit tehettek volna...

És megannyi másról, a biharr- ugrai és a geszti embereket közvetve vagy közvetlenül érintő

dolgokról hallottam az emberektől. Műidének felett egy sor igényről. Akadtak követelődzők is, azzal „érvelve”, hogy mindkét község termelőszövetkezeti község. A követelődzőknek azonban gyorsan és igen helyesen megválaszoltak ismerőseik, barátaik.

Örvendetes volt hallgatni, hogy a biharugrai és a geszti emberek bíznak magukban, s látják a célt is, azt, ahová el akarnak jutni. Még akkor is látják a célt, ha sokak az új és a régi életforma között még vívódnak önmagukkal.

Nem volt szándékom a két község életéről e jegyzetben gazdasági és politikai problémákat boncolgatni. Csupán azt akartam érzékeltetni, hogy az utóbbi néhány hónapban Biharugrán és Geszten is sokminden megváltozott. A sokminden közül csak egyet említek, amit e jegyzetben érzékeltetni szándékoztam. Amióta e községek parasztsága is a nagyüzemi gazdálkodást választotta, bátrabban és őszintébben vitatkoznak az emberek. S nemcsak azon folyik a vita, ami rossz, hanem egyre többet azon: miként juthatnak előbbre úgy is, hogy közös gazdaságukban jól menjen a munka, de úgy is, hogy az emberek gondolkodása minél előbb megváltozzon. S e viták hevében szemmel láthatóan egyre jobban tisztul a jövő és láttatja magát a mindinkább szocialista községgé formálódó Biharugra és Geszt.

Bafkus Imre

Megvalósul-e és mikor?

V. rész

A Békés megyei Népújság számára írta NAGY IMRE, az olimpiai bajnok öttusacsapat tagja

Augusztus 31. Ma versenysorozatunk utolsó napjára virradtunk. Nagy volt az izgalom a magyar táborban, hiszen az aranyérmekben Ínséges időszak megtörőit látták bennünk sporttársaink. Mindannyian félve latolgatták az eseményeket, s kérdezősködtek véleményünk felől a verseny végeredményét illetően. Úgyszólván minden jelenlevő sportág képviselője kiváló fejszámolónak bizonyult egy kis részrehajlást is engedélyezve a magyar színeknek. Eszerint egyöntetű volt a vélemény: Ha Németh 38 másodperccel megelőzi R. Becket, akkor a biztosnak látszó csapatverseny mellé az egyéni aranyérmet is megszerzik az öttusázók. Ilyen előzmények után indultunk el reggel 8 órakor a futóverseny színhelyére, az Agno Santa városrész golfpályájára. Délelőtt tartották meg a pályabemutatót, amely abból állt, hogy a versenyzők tetszésük szerint végigjárhatták a pálya zegzugos, hepehupás, csalfa emelkedőkkel tarkított területét. A jelölés kifogástalan, az eltévedés lehetetlen. Ezt egyöntetűen megállapítottuk. de áz már nem tetszett, hogy a 4000 méter közben nem találtunk árnyékos részt. Mi lesz velünk? Kora délután éri el a hőség tetőpontját, s mi 3 órakor kezdünk és 4 óra után fejezzük be a legnehezebb számot, s mindezt 40 fok körüli vad melegben. Még rágondolni is rossz.

Furcsa emberek ezek az olaszok. Ök annyira kényelmesek, hogy déli 12-től délután 4 óráig nem dolgoznak, a nagy meleg miatt. De minket kényszerítenek arra, hogy ebben az időpontban

versenyezzünk. Náluk osztott munkaidő van, reggel 8-tól 12-ig és délután 4- től 8-ig. Az említett négy órában mindenki igyekszik haza ebédelni.

Ebben az időszakban úgyszólván lehetetlen közlekedni Róma utcáin. Egy alkalommal a falutól autóbusszal a belvárosba igyekeztem, délután egy óra tájban. Sajnos, elkaptam ezt a forgalmi időt. Egy szakaszon, ahol több út is keresztezte egymást, 25 perc alatt tettünk meg körülbelül 200 métert. Könyöklő harc folyt az utcán a Fiat €00—500-as kocsik, robogók és motorok között. A mi buszunk meg sem próbálta a kitörést, mert hatalmas testével lehetetlen volt.

Egyszóval, az olaszok kényelmesek, de nem elnézőek. Talán azt akarták, hogy megismerjük országuk meteorológiai helyzetét versenyzés közben. Elkészülve a legrosszabbra, hazatértünk a faluba, hogy minden hátralévő időnket hűvös szobánkban töltsük.

Egy órakor ismét kocsiba szálltunk, s megjelentünk a milliomosok szórakozóhelyén, hogy pontot tegyünk küzdelmeink végére. Csodálatosan berendezett klubház volt a helyszínen, előkelő étteremmel, a kertben virágok, pálmák és különböző zöld növények. Barátságos volt ez az egész, ellentétben a mi futópályánkkal. Csábító volt a fürdőmedence hideg vize. Azt hiszem, mindannyian inkább ismét egy úszást vállaltunk volna futás helyett.

Ahogy közeledett a verseny rajt ideje, szállingóztak a vendégek is. Mi elfoglaltuk az egyetlen hűvös helyet a fák alatt, itt készülődtünk. A rendezők mindenáron azt akarták elérni, hogy hagyjuk el helyünket, mert az urasá- goknak van fenntartva. Természetesen nem akartuk megérteni őket, és bosz- szúsak is voltunk ezért. Valaki megjegyezte, hogy az a pár úr, akinek a kedvéért minket zavartak, megvásárolhatná fél Budapestet. Ez így is van. Olaszországban — mint minden kapitalista országban — fantasztikus szélsőségek uralkodnak. Egyeseik kezében töméntelen pénz halmozódik fel, míg milliók a létfenntartásukhoz szükséges pénzt sem tudják előteremteni. Az átlagkeresetet hatvanezer lírára mondják, de vannak, akik ennél kevesebbet is mondanak. Viszont vannak — igen sokam —, akik arorándulás nélkül tudnak veszíteni kártyán vagy ruletten milliókat és még csak meg sem érzik hiányát. Ezt az olasz nép is tudja, nem véletlen, hogy komoly harc folyik az Olasz Kommunista Párt és a kormány között a viszonyok megváltoztatása érdekében.

Lelkes sportbarátaink, a kosarasok, kajakozok és mindazok, akik szabadnaposak voltak ezen a napon, ott sü- rögtok-forogtak körülöttünk, szerettek volna részt vállalni előrelátható szenvedésünkből. Nagyon jól esett ez a féltő gondoskodás és kötelezett is minket. Ök hazai légkört varázsolták körénk, csak magyar beszédet hallottunk és ez olyan megnyugtató volt. A sorsolásnak megfelelően én indultam ötödik futóként, elsőnek a magyarok közül.

Németh a 24., Balczó a 46. helyen következett. Percenként rajtoltunk, s úgyszólván egyedül futottuk végig a távot. Az összetett versenyben 4. helyen álltam, mögöttem Novikov, a háromszoros világbajnok és Balczó. Kevés esélyem volt, hogy helyem megtartsam, mert az említett két versenyző körülbelül egy perccel jobb nálam, az eddigiek alapján. Csak 35 és 25 másodperccel kellett jobbat futniok nálam. Az esélyesek tehát utánam következtek. Ráfutottaik részidőmre. Kétségtelen, hogy az ő helyzetük volt előnyösebb.

Elkezdődött minden idők legnagyobb versenyfutása. 2000 méternél már azt hittem, hogy nem bírom tovább. De nemcsak egyéni verseny volt, hanem csapat is és a többiek munkáját nem ronthattam el! Száraz torokkal, ziháló tüdővel küzdöttem magam tovább. 3000 méternél Bohati Miki messziről kiáltja Kérsz vizet, Imre? Csak nyögni tudtam és máris nyakamba zúdította egy pohár tartalmát. Nagy szükségem volt erre az áldásra, új erőre kaptam. 500 méterrel odébb Simon János ismételte meg ezt a mozdulatot és nagyn ehezen hálásan nyögtem neki, hogy „kösz”. Itt megközelítettem az előttem futó ausztrál versenyzőt és pont a milliomosok előtt előztem meg. Tetszett nekik a harciasság és árnyékos páholyukból megtapsolták tettemet. Elképzelhető, hogy mit válaszoltam rá gondolatban. 3800- nál a két perccel előbb induló francia versenyző „kifordult szemét” láttam meg az egyik kanyarban, amint hátrapillantott. Öt is sikerült megelőznöm a sors kegye következtében — az, hogy elém tette azt a két embert — újult erővel futottam a már csak 100 méterre lévő cél felé. Átfutva a vonalon, szemem becsuktam, s első gondolatom az volt: Tovább egy lépést sem teszek. Elvágódtam a gyepen. A mentők segítségemre siettek és felemeltek. Rövid idő múlva elhagytam a célt, lelkes barátaim karjaira támaszkodva. Tíz éve versenyzők, de ennyire még nem futottam ki magam. A végén kiderült, hogy érdemes volt, mert összetettben a második helyre kerültem; Noviikovtól váló félelmemben értem el a legjobb eredményemet. Mire képes ijedtében az ember! így ,,poty- tyaint az ölembe” egy ezüst érem!

Sok munkája akadt ezen a napon a kirendelt mentőosztagnaik. Úgyszólván állandóan 3—4 versenyzőt kellett ápo-1- niok. Palackok voltaik felállítva, s ezekből adagolták az oxigént a versenyzők szájába. A borzalmas hőség, a nagy tét mindenkit elfárasztott. Né- rnethet több percig ápolták, amíg magához tért, Balczó is hasonló helyzetbe került. Szegény Beok, akinek éppen a futás a gyenge száma, nagyon akart, de még én is megelőztem 51 másodperccel, s így vezető pozícióból a harmadik helyre esett vissza. El volt keseredve, de hősiesen viselte a kudarcot.

Ez a nap kétszeresen aranybetűkkel íródott be életünk könyvébe. Sohasem fogjuk elfelejteni. Csodálatos érzés, ha az ember eredménye után hazája himnuszát hallja és a nemzeti lobogót látja felkúszni a magasba. Nem szégyen. ha elmondom, sírtunk, zokogtunk örömünkben, boldogságunkban. Ezen a napon nagyon jó volt magyarnak lenini. Két arany- és egy ezüstérem tulajdonosai lettünk. Sikerült, amit egy hónapja csak reméltünk. A verseny érdekesssége volt még, hogy a szovjet csapat kiváló futóeredményével megelőzte az USA-csapatát és a második helyre küzdötte fel magát.

Végeredmény. Egyéni verseny: 1. Németh Ferenc, 2. Nagy Imre. 3. Róbert Beck. 4. Balczó András, 5. Igor Novikov.

Csapatversenyben: 1. Magyarország.- '.ovjetunió, 3. Egyesült Államok.

Eredményhirdetés után az az ötven magyar, aki jelen volt versenyünkön, boldogan indult haza azzal a meggyőződéssel, hogy ő is részese volt az érmek születésének. Rádióinterjúban első gondolataink hazaszálltak az otthoniakhoz, akik nem lehettek velünk Rómában. Végtelen jó érzés olimpiai bajnoknak lenni. Kívánom minden fiadnak, hogy megismerhesse ezt az éj> zést.