Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-11 / 84. szám

1961. április 11., kedd NÉPŰJSÁs g 3 Mérlegzáró Közgyűlés a Szőnyegházban EGYMÁSÉRT VAGYUNK Á Békéscsabai Szőnyegszövő és Takácsáru Háziipari Szövetkezet szombaton tartotta meg mérlegzá­ró közgyűlését. A közgyűlésen dr. Blahut János, a szövetkezet elnö­ke beszámolójában tájékoztatta a küldötteket a múlt évi munkáról. A szövetkezetiek tavaly 19 mil­lió 700 ezer forint értékű szőnye­get, takácsárut termeltek. A sző­nyegeknek csaknem 75 százalékát exportra készítették. A közgyűlésen továbbá a szö­vetkezet főkönyvelője, az ellen­őrző bizottság, a szövetkezeti bi­zottság és a munkavédelmi és szo­ciális bizottság vezetői számoltak be múlt évi tevékenységükről. Fel­szólalt a közgyűlésen Bujdosó Bé­la, a HISZÖV főelőadója is. Be­szédében arra kérte a küldötteket, a szövetkezet valamennyi tagját, hogy az idén igyekezzenek a ta­valyinál sokkal fegyelmezetteb­ben dolgozni, hogy jövőre oszt­hassanak nyereséget. A múlt évi termelés után ugyanis az idén nem oszthattak nyereségrészesedést, ami érthető fájó pontja a szövet­kezetieknek. Az ország legszebb vidékein nyarainak az úttörők Az úttörőcsapatoknál ország­szerte megkezdődtek az előkészü­letek a nyári táborozásokra. Az úttörőcsapatoktól a Magyar Úttö­rők Szövetsége Országos Elnöksé­géhez sok kérelem érkezik, hogy a Balaton mentén szeretnék töl­teni a nyári vakációt. Mivel a Ba­laton környékén egyre kevesebb a szabadon hagyott terület, szüksé­ges, hogy a Balatoni Intézőbizott­ság és az Ottörőszövétség megál­lapodjék a táborhelyek kijelölésé­ben. Zánka község közelében a Balaton partjától pár száz méterre erdő terül el, s ezen a helyen na­gyobb szabású úttörőtábort építe­nek. Az építkezést előreláthatólag az idén megkezdik, s pár év alatt a csillebérci nagytáborhoz hason­lóan szerelik fel. Az ivóvíz bizto­sítására kutakat fúrnak és közmű- vesítik az egész területet. Az idén is sok úttörőcsapat vá­lasztja nyári táborhelyül az ország legszebb hegyvidékeit, a Mátrát, a Bükköt, a Mecseket és a Zemp­léni hegyeket. (MTI) Hatos névadóünnepség volt Orosházán Az Orosházi Baromfifeldolgozó | Vállalat hatos névadóünnepséget ' rendezett vasárnap délelőtt. Az üzem feldíszített kulturális termé­ben díszegyenruhába öltözött KISZ-fiatalok fogadták az ünnep­lőket, majd a házi vonós-zenekar hangjai közben megkezdődött az ünnepély. Zsigrai István városi anyakönyvvezető hat márciusi új­szülött: Fejes Erika, Hajdú Ibolya, Németh Márta, Soós Júlia, Vetró Csilla és Jankov Gábor nevét örö­kítette meg a névadó díszalbum­ban. A vállalat névében Szabó Gyula személyzeti osztályvezető üdvözölte az ünneplő családokat, az üzemben dolgozó szülőket, s az ország legifjabb állampolgárait díszdobozos gyermek-étkező-kész­lettel, a kismamákat pedig egy- egy cserép virággal ajándékozta meg. Az ünnepség záróakkordjaként az Aida című operából a Győzel­mi indulót játszotta az üzemi ze­nekar. tőt és Mussolini kiszabad!tóját, Skor- zenyt más náci nagyságokkal egyetem­ben. 1944 végén Strassbourgban titkos megbeszélésre került sor. Kaltenbrun- ner, Eichmann, Krupp és mások arra a következtetésre jutottak, hogy a har­madik birodalom utolsó órája igen közel van. De úgy gondolkoztak, hogy a harmadik birodalmat soron követi a negyedik is, és már most meg kell ten­ni a szükséges intézkedéseket. Abban egyeztek meg, hogy az egész Európá­ból összerabolt aranyat és műkincse­ket felosztják a bizalmi emberek kö­zött. A Stájer-Alpok Altaussee tavában aztán valóra váltották, amit Strass­bourgban kiterveltek. Az osztrák származású Kaltenbrun- ner a porosz alaposság iskolapéldáját szolgáltatta; utasítására listákat készí­tettek, amelyeken nemcsak a vagyon­tárgyak vannak felsorolva, hanem a kezesek nevei is. Ezeket a listákat szintén ládákba helyezték és a Toplitz tóba süllyesztették őket. A koncentrá­ciós táborok aktái, bizonyítékok a Dir- lewanger halálbrigád munkájáról és más egyéb bőséges nemzeti szocialista irattári anyag is a Toplitz tó fenekére került. Az aranyat és az ékszert, ame­lyet a bizalmi embereknek átadt ak, több mint 88 nyugatnémet vállalat ala­pítási tőkéjéül használták fel — úgy vélik Izraelben. Halottak a Halott-hegységben „Evek óta titokzatos turisták tűnnek fel a tó sziklás környékén, akik ugyan kincsek után kutatnak, de nem talál­nak semmit sem, viszont néhány eset­ben őket találták halva” — írta az el­múlt évben a sikertelenül végződött Stem-akció után az egyik osztrák új­ság. Valójában a Halott-hegységben, ahogyan a Toplitz tó környékén elte­rülő masszívumot nevezik, a háború óta számos igen érdekes baleset, mondhatnánk bűntény történt. Az „alpesi erődben” nemcsak Eich­mann rejtette el kincseit, hanem Go­ring és a többi náci nagyság is ide szállíttatta értékeit. Mintegy 100 te­herautó szállította ezeket a műkincse­ket az altausseei sóbányába. (Amerikai szakértők 2,5 milliárd dollárra becsül­ték a műértéket). Több ízben repülő­gép jelent meg a pénzes ládákkal és az arany kincs ekkel. Az egyik szállítmány, amelyet egy „gólya” típusú gépen indítottak el, nem érkezett meg. Az osztrák ellenál­lási mozgalom harcosai, akik a kör­nyéken náci vezetők után 1 kutattak (Kaltenbrunnert is ők fogták el), 1900 m magasan indulásra készen, de üre­sen találták meg a repülőgépet. 1946. februárjában három „hegymá­szó” tűnt fel a vidéken. Két mérnök Linzből, Pichler és Mayer, valamint Haslinger gépkocsivezető. Mindhárman sível indultak el. A két mérnök soha­sem tért vissza a kirándulásról. Ami­kor Haslingerfc kihallgatták, hova let­tek az útitársai, azt válaszolta, hogy ő a rossz időjárás miatt tért vissza, míg a többiek folytatták a túrát. Egy hónappal később a hegyi mentő- szolgálat beosztottjai a repülőgép kö­zelében ládákból épült kunyhóra buk­kantak. A hóból sítalpak emelkedtek ki. Megtalálták a a két linzi mérnök holttestét is. Pichlernek fel volt ha­sítva a gyomra. A halott mellett egy kis körömolló feküdt. Mit keresett a gyilkos a halott gyomrában? Talán a lenyelt tervrajzot? Vagy a vázlatot? A bűntényre a mai napig sem tud­tak fényt deríteni. Tanú nem volt, — Félóra a esorvási Vörös Október Tss irodájában — Nem is olyan régen csak ket­ten, esetleg hárman tartoztak a csór vasi Vörös Október Termelő- szövetkezetben is az irodai appa­rátushoz: az elnök (aki annak ide­jén bokros tennivalói közben még a beteglapokat is maga állította ki), az agronómus (aki a szakirá­nyítás mellett tengernyi admi­nisztrációt is végzett), valamint az egyetlen könyvelő (akinek a lel­tározástól kezdve a zárszámadás elkészítéséig nyakába szakadt minden számítani, könyvelni, be­vételt és kiadást vezetni való). Nagyüzem lett a Vörös Október Egy-két nappal ezelőtt már 12-en ültek össze a szövetkezeti irodában, valamennyien a tsz iro­dai vezetéséhez tartozó dolgozók, hogy a pártalapszervezet vezető­ségének és Varga György elnök­nek észrevételei alapján jobbá te­gyék az adminisztrációs munkát. Tizenkét nagyrészt : irodai dolgo­zó (azért nagyrészt, mert közöttük van a raktáros, az agronómus, meg a magtáros is), bizony, egy kisebb ipari üzem adminisztráci­ós létszámának is megfelel. De hát az élet állandóan fejlődik, és a Vörös Október Tsz is az elmúlt években több ezer holdas, több száz tagú mezőgazdasági nagy­üzemmé nőtte ki magát. Irodája falán méltán díszük a vörös vándorzászló, amelyet a földmű­velésügyi miniszter annak idején az ország legjobb kertészeti mag­termelő termelőszövetkezetének adományozott. De hallgassuk meg, miről folyik bent a beszéd. Az ősz hajú, fá­radt arcú elnök, Varga Gyuri bá­csi viszi a szót. Olyan világos tö­mörséggel, megfontoltsággal fo­galmazza a mondatokat, hogy eb­ből is megértjük, miért van olyan nagy tekintélye a szövetkezeti gazdák között. De nem ez az első­sorban, ami megkap bennünket. Inkább az a jártasság, amellyel Varga elvtárs akár a könyvelés­ről, raktári bizonylatok kiállításá­Haslinger magyarázatát kellett elfogad­ni. Néhány évvel később két hamburgi illetőségű egyén, dr. Keller és Gert Gertens tűntek fel a Halott-hegység­ben. Hegymászó túrára indultak a Rechenstein-csúcsra. Röviddel a eél előtt baleset történt. Gertens lezuhant. Legalább is így mondta el dr. Kel­ler .. i A Rechenstein-csúcsről pompás kilá­tás nyílik. És ha valaki egyenesen le­néz, akitor a szikla lábánál a Toplitz tőt pillantja meg . ,. 1959 nyarán dr. Keller véletlenül is­mét ezen a vidéken tartózkodott. Ép­pen, amikor a Stern a kutatásokat megindította. Megfigyelték, hogy igen heves vitát folytatott az expedíció ve­zetőjével, az ugyancsak Hamburgból származó Herr Löhdével. Minden eset­re nem dr. Keller volt az egyetlen nyu­gatnémet „túrista”, aki abban az idő­ben a tó környékén tartózkodott. Ta­lán nekik tulajdonítható, hogy a Top­litz tó kutatását hirtelenül befejezték. Mi köze volt dr. Kellernek az egész­hez? Az egykori zsidó hadianyaggyá­ros, Roth Grundlseen fekvő villájában volt háború alatt a titkos haditenge­részeti kutató állomás törzskara el­szállásolva. A Grundlsee szinte hatá­ros a Toplitz tóval. Az egykori ku­tató állomás technikai vezetője egy bizonyos dr. Keller volt Hamburg­ból .. i A Toplitz tónak érdekes múltja van. A bizonyítékok még a tó fenekén nyugszanak. Ha az izraeli titkosszolgá­lat tényleg végrehajtja a tervezett ku­tatást, akkor a stájer hegyek tavaiban a halaknak ismét nyugtalan lesz az életük. De nemcsak az ő életüket zavar­ják meg, hanem a hullámok elérnek Bonnig, sőt a tengerentúlra is ,., ról, akár a magtári munka szerve­zettségéről vagy bármi másról be­szél. A legszárazabb könyvelési tételeket is olyan közel tudja hoz­ni a szövetkezet egész munkájá­hoz, hogy az öreg Ancsin bácsi, aki mind ez ideig hiába törte a fe­jét, hogy a bevételi bizonylatokat miért kell csinálni, rögtön megér­ti, miért. Ancsin elvtárs így kér­dezte: — Mi a fenének csináljak én be­vételi bizonylatot, ha egyszer kar­tonom sincs, hogy arra rávezes­sem. Meg aztán, ha teszem azt: istrángot veszek át, nyomban vagy másnap ki is adom. Ha pedig nincs a raktárban, akkor az úgyis kiadás, nem? A közgyűlés látja jónak így — Dehogy kiadás! — magyaráz­za az elnök. — Figyelj csak, Ancsin elvtárs... Ha te kiadod a raktárból mondjuk az egyik brigádnak azt az istrángot, az még nem kiadás, hiszen a termelőszövetkezetben marad, csak nem raktári készle­tet képez. A fogatosok dolgoznak azzal az istránggal, tehát a szö­vetkezetnek nem kiadás. Csak ak­kor lesz az, ha behozzák neked, mert már elhasználódott. Ekkor kell kiadásba tenni. Érted-e ezt a műveletet? — Aha, most már valahogyan. . — ...No de elvtársak — folytat­ja az elnök —, nem is erről van szó tulajdonképpen. Hanem arról, hogy szervezettebbé, pontosabbá kell tenni a munkát az irodában is. — Úgy van... ezt várják a bri­gádok, amelyeknek tagjai odakint a mezőn megteszik a magukét. Nem mintha az irodaiak rosszul dolgoznának, de hát egyben-más- ban javítani kell a munkát — mondja az eddig csendesen figye­lő Oszlács elvtárs. a párttitkár. — így látta jónak a közgyűlés is — teszi még hozzá. — Áttértünk a brigádelszámo­lásra. Ez azt követeli, hogy most már a könyvelés se maradjon le a havi előleg-elszámolásoknál — mondja az elnök. — Rögződjék meg a tagokban, hogy úgy, mint akármelyik üzemben, havonta rendszeresen és ugyanabban az időben kapnak pénzt... — Ez nagyon jó lesz, növelni fogja a munkakedvet — helyeslik többen. Szervezés dolga az egész... — ...És szükséges is — folytatja Varga elvtárs. — Képzeljék csak el: kimegy az ember, akár én, akár a párttitkár vagy az agronó- musunk valamelyik brigádhoz, hogy beszéljen velük a munkáról, ezt így, azt meg úgy kellene csi­nálni. S ahelyett, hogy érdeklő­déssel hallgatnának, azt kérdezik: „Elnök elvtárs, miért maradt el az előlegosztás?” Vagy jobbik esetben: „Mikor osztanak előle­get?” Ezzel vannak elfoglalva az emberek, és ez nem is csoda. Én pedig mit felelhettem eddig? Azt, hogy majd, ha kapunk pénzt vagy: majd ha elkészül vele a könyve^ lgs, akkor lesz előleg. De ponto-' sat sohasem tudtunk felelni. Most elvtársak, félévre előre biztosított az előleg. Meg kell állapítanunk tehát, hogy minden hónap 10-ig ki is legyen osztva. Mi szükséges ehhez? Először, hogy a brigádel­számolások rendben legyenek, má­sodszor, hogy a könyvelés úgy szervezze meg a munkáját, /hogy ezt meg tudja oldani. Hárman vannak már a könyvelésen, de ha úgy adódik az előlegosztások előtt* liogv nem tudnak elkészülni a rendes munkaidőben, tőlem bent lehetnek este 7-ig is. Ne felejtsék el elvtársak, hogy hányszor for­dul a vezetőség a növénytermesz­tési brigádokhoz ilyen kéréssel: Szállítani kell a borsót. Holnap menjetek már hajnalban a földek­re, hogy legyen pénz. Ez mind­annyiunk érdeke... — Rendben is van Varga elv­társ, meg tudjuk ezt csinálni — szol Lengyel Klári, a főkönyvelő. — De mi lesz, ha nem kapjuk meg a brigád vezetőktől minden tag munkaegység-elszámolását? — Akkor a brigádvezetők előle­géből fizetjük ki az elmaradást. De erre, úgy vélem, nem kerül sor. Holnap beszélünk a brigádve­zetőkkel... A másik dolog, amely­ben szintén a közgyűlés határo­zott — folytatja az elnök —. az, hogy be kell állítanunk egy jól számoló fiatal lányt pénztárosnak. Javaslat van már, szerintünk Greksza Ilona megfelelne, de hát maguk dolgoznak vele, kérdem, jó lesz-e?... — Jó lesz, ismerjük, majd bele­tanul... — No, akkor estére KlSZ-veze- tfiségi ülés lesz — fordul a párt­titkár az egyik könyvelő felé. — Júlia, te ott leszel a vezetőségin, szólj majd Greksza Ilonának* hogy reggel jöjjön be... — Majd szólok neki... Hogy mindenki ügye elintézési nyerjen — Elvtársak, utoljára hagytam a következőt — folytatja Varga elvtárs. — Sokszor jönnek az iro­dába munkakezdés előtt, hogy azért idejére ki tudjanak érni a mezőre. De jönnek munka után is, mikor valami elintézni valójuk van: beteglapkérés, különböző be­jelentések. meg mittudomén mi miatt. És hiába várnak reggel 6- tól 8-ig, vagy jönnek este 6-kor — dolguk végezetlenül mennek el. Ilyenkor ugyanis nincs senki az irodában, aki elintézné ügyeiket. Én azt javasolnám elvtársak, hogy tartsanak inspekciót az irodában. Ne jöjjön ide senki úgy, hogy nem tudja elintézni a dolgát. — Meg lehet ezt csinálni, elnök elvtárs — véli kis gondolkodás után a főkönyvelő. Majd a többiek felé fordul. — Azt hiszem, egyet­értenek velem az irodaiak. — Hát persze. Hiszen egyőnkre ritkán kerül majd a sor — mond­ja az anyagkönyvelő, és hozzáte­szi: — Igaza van Gyuri bácsinak: érezzék jobban a tagok, hogy egy­másért vagyunk. Varga Dezső 7,5 millió forint értékű árut gyártottak az elmúlt évben Az orosházi Vas- és Fémipari Ktsz oszthatatlan szövetkezeti tiszta vagyona 2 millió 100 ezer tékű árut állítottak elő. 1961-ben ez a szám terv szerint 8 millió 300 ezer forintra emelkedik. Az forint. A ktsz dolgozói az elmúlt ■ egy főre eső termelési érték meg- évben hét és fél millió forint ér- j haladja a 100 ezer forintot.

Next

/
Thumbnails
Contents