Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-08 / 82. szám

NÉPÚJSÁG 1961. április 8., szombat r Elpusztult Árpád-kori falvak Orosháza mellett HET-NYOLCSZÄZ évvei ez- rtü, amelynek árkában a műit vő kisebb emelkedésen, évekkel előtt Orosháza közvetlen környé­két három faki népesítette be. Az egyik fala helye a mostani vá­rostól északra, a Kristó-féle tég­lagyár helyére esik. A régészeti leletek és okleveles adatok szerint a mai város őse, a középkori Oros- egyháza állott itt. Lakossága a ta­tárjáráskor nagyrészt elpusztult, de megmaradt népe újból felépí­tette. 1552-ben 8, 1560-ban 50 ka­pu után fizetett adót. 1563-ban lakosainak számát 195-re lehet tenni. A MÁSIK FALU Orosházától nyugatra, a szentesi és vásárhelyi öt között terült el. Sánc vette kö­század végöl sok emberi kopo­nyát, kardot és lándzsa-darabot találtak. A sáncot a régebbi tér­képek is mutatják. írott* emlék nem őrizte meg a helység nevét, de a hagyomány szerint a közép­kori Orosegyháza feküdt itt. Ezt azonban a legutóbbi ásatások eredményei megdöntik, mert a fa­lu már az Árpád-házi királyok korában elpusztult, Orosegyháza viszont csak Gyula vára eleste után, 1596-ban vált pusztává. A HARMADIK FALU a mosta­ni várostói délre, a sámsoni és komlósi út között, a Bogárzó dű­lőből állott. Ezen a területen, a Király András-féle tanyában lé­ezelőtt homokbányászás közben embercsontvázakat, lókoponyákat, zablákat és pitykegombokat ta­láltak. Ugyanitt III. Béla király bizánci mintájú rézpénze is fel­színre került. Ezek a leletek azt mutatják, hogy az ismeretlen ne­vű kis település gyökerei lenyúl­nak a X. század elejéig. A hajdani falvak a tatárjárás és a 150 éves török hódoltság zi­vataros századaiban pusztultak el. Nyomukat ma már csak az elsár­gult oklevelek, s a szántáskor elő­kerülő leletek őrzfk. Ifj. Olasz Ernő tudományos kutató Iskolánk tanyai iskola, a kul­túrának csak egy kis töredéke ju­tott még el ide. Mozi havonta egy­szer van. Az orvos, a védőnő negyedévenként jár ki hozzánk. Meglepetésünkre azonban március derekán, egy reggel nagy gépko­csi állított be az iskola udvará­ba. Az autón ez állt: Mozgó fogá­szat, Gyula, Közkórház. Két fog­orvos egy hétig itt tartózkodott a tanyán és az iskola 113 tanulójá­nak a fogát felülvizsgálták. Ott ahol kellett, húztak, ahol még a fog nem volt olyan rossz állapot­ban, ott fúrtak és tömtek. Akadt olyan tanuló, aki félt, de lalkoztak velük. A barátságot ha­mar megszerezték. A hét végén minden tanuló bátran odaállt a fogorvos elé. Iskolásaink most már ép-. fog­gal rendelkeznek, jobb lesz ezen­túl az étvágyuk. Itt mondok a fogorvos bácsik­nak köszönetét az iskola szülői munkaközössége és az iskola ne­vében fáradságukért. Köszönjük szeretetüket, mellyel gyermekein­ket gondozták. Szpisják Félné Kétsoprony, Apponyi-földí iskola szülői munkaközösségének elnöke Gazdagodik Gyopár os fürdő Gyopárosíürdöt. a Dél-Alföld „gyöngyszemét” továbbfejleszti az orosházi városi tanács. A vá­rostól mintegy 4 kilométernyire levő fürdőhelyhez vezető Rákóczi utcában fénycsöves villanyvilágí­tást szerelnek az idén. A festői szépségű tóparti fürdőben napon­ta három és fél ezer strandolónak alkalmas, kétszáz kabinos, korsze­rű öitoző-vetkőző épült és mint­egy félmillió forint költséggel megújították, kicserélték az el­avult vízvezetékeket. A termál- forrással táplált tó fürdőmedencé­nek leválasztott részét az új évad­ra apró folyami kaviccsal bélelik ki. 30 ezer forintos ballonkabát Valamikor a személygépko­csi a gyárigazgató hatalmi jel­képe, luooustárgy volt. Ma már nálunk az üzemek, válla­latok, intézmények vidéket já­ró dolgozóinak közszükségleti eszköze. Persze tisztában van vele mindenki, hogy nem köz­préda, nem is személyi tulaj­don, hogy a „saját szakál- lunkra” felelőtlenül bánhas­sunk vele. Rendszerint nem is emiatt, hanem, mert a mun­ka jó elvégzése kívánja, sokat kell használni a járművet, az nemegyszer igényli az úgyne­vezett nagyjavítást. Ilyenkor úgy kímélendő egy bizonyos ideig a gépkocsi, mint a lába­dozó beteg. Egy ilyen esetről szeretnék beszámolni. Az autó nemrég esett át 30 ezer forintos főjavításon. Ter­helés nélkül legkevesebb 2500 kilométert kellett volna bejá­ratni. Most azonban sürgős szükség bolt rá. Ha nincs más, hát menjen, de nagyon óvato­san és csak jó úton. De úgy van ilyenkor, hogy ahányon beférnek, annyian utaznak, mert hát akad dolog bőven és ki keU használni a helyett ■■■■MiiiHmiiiiifliiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiiiiiiiiiiiiHiufli Gondoltam, majd óvatosan vezetek. Békésig nem is volt semmi baj. Onnan azonban ki kellett menni egy 5 kilométe­res rossz útszakaszon a varga- hosszt szivattyútelephez. A mély keréknyomok miatt fennakadtunk, kiszálltunk, toltuk, majd ismét beültünk és teljes terheléssel mentünk tovább. A motor felmelege­dett és a dugattyúk beragad­tak. Nesze neked, 30 ezer fo­rintos főjavítás! Borzalmas volt hallgatni ennek a bejá­ratos autónak a vergődését a rossz úton. A bentülőknek azonban a feladatot el kell végezniük — gondoltam. Csak amikor a telepre értünk, akkor tudtam meg, hogy az egyik kartárs egy ballonkabá­tot vitt ki oda, az egyik ott la­kó tár sárnak. — Na látod komám, ilyen dolgok is előfordulnak és hát ne csodálkozz azon, hogy a kocsik olyan sűrűn beállnak a műhelybe főjwvüásra —• mondta nekem az a gépkocsi- vezető, aki ezt a történetet el­mesélte. Baji Jctnos k doktor bácsik türelmesen fog­r e~s- z A Békés megyei Népújság számára írta 19AO¥ az olimpiai bajnok öttusacsapat tagja AUGUSZTUS 27. A mai napra legjel- temzőbto, hogy korám keltűink és nem feküdtünk le. Nagyon hosszúra nyúlt í vívóverserny. Reggel hét órától 23 teáig úgyszólván egyhuzamban vív- bunk. A verseny nagyon fárasztó volt. Erős ellenfelekkel találkoztunk. Ti- senhét csapat közül csak a finnek és EL2 amerikaiak fektettek kétvállra, a menyi vo&t. Mint három testvér küz­döttünk. S ha asz egyiknek kevésbé ment, a többi helyette is igyekezet': győzni. A reggeli órákban felkereste a versenyt egy magyar turista csoport, s az ő buzdításuk nagyban hozzájá­rult győzelmünkhöz. A nap második felében, amikor a nagy melegtől elfáradt versenyzők lan­<• - . IX*,-*Sfe-• - . L __.... ­Az olimpiai falu „Narancs Bár”-ja ebéd után öbbiek felett — köztük a szovjet csa­pat is — diadalmaskodtunk. Nagyon ontos volt a mai nap, mert ezen a zámon áll vagy bukik a jó szereplés ittusában. Mivel minden versenyző vív 7 ellenfelével egy találatra, így az ■Heníélt meg lehet fosztani a győze- emtől. Az elrabolt pontokat gyűjtö­gettük ml is 16 órán keresztül. A nagy gyekezetnek megvolt az eredménye. Csapat- és egyéni versenyben a ma­gyar csapat végzett az első helyen, s ízzel jelentős lépést tettünk a győzel- nek felé. A csapat egysége ezen a napon esz­kadtak, még fölényesebb győzelmeket arattunk, mint előzőleg. Fáradtak vol­tunk, de a kondíciónk a sok munka következtében jobb volt ellenfeleink­nél. Ekkor láttuk be, mennyire liaszr nos volt a sok-sok gimnasztikái erőn­léti edzés, amit szinte hatodik tusa­ként űztünk az olimpia előtt. Külföldi szakvezetők egyre hajtogat­ták különböző nyelveken: Csodála­tos, hihetetlen stb. Valóban, a végén mi is alig hittük •ü sikerünket.. De mégsem volt álom, mert az ered­ségéue tegyenek. Ekkor étkeztünk oda. s a sokasággal együtt mi is jókedvvel kacagtunk az elázott huligántársasá­gon, akik jóval csendesebben távoz­tak, mint jöttek. Megálltunk még a T-rajanus császár megörökítő emaékoszaop­Vacsora utóaa még eiktiogattuoife a ,yBár”-bo, ahol a zenegép hangjai mel­lett szórakozó sporttársaánk táncában; figuráiban gyönyörködtünk. Különösen a néger fiatalokat lámtettük tó elis­merő tapssal; Elhatároztam, hogy az-itt ítegtöbtoet nttenylünctetéskor idegen emberek a . mi nevünket olvasták az elsők között: E naptól kezdve reménykedtünk, hogy olimpiai bajnokok leszünk. Késő éj-jel érkeztünk a falsuba, s némi ha­rapnivaló elfogyasztása után pihenőre tértünk. Nagy szerencse, hogy vasárnap nem rendeztek versenyeket, s így nyugod­tan aludhattunk, csak hétfőn kezdődik. AUGUSZTUS 2«. Ma vasárnap van, s mint már említettem, a sportolóik és versenybírák szabadnaposak. Ehhez méltóan töltöttük ei a maá napot. A délelőtt pihenéssel telít el, mag a nap többi óráiban autókkal rövid vá­rosnézésre indultunk, közbeiktatva egy lövőedzést a verseny színhelyén. A város nevezetesebb pontjain egy- egy pillanatra megálltunk, s lencséire vettük a látnivalókat. Megfordultunk a Szt. Péter Bazilika előtt, a Fontana de Trevi-nél (a Vágyaik kútjánál). Ez a kút arról nevezetes, hogy ha látogatója háttal állva bedob egy 100 lírást, akkor visszajut Rómába. Mondanom sem keli, igen sokan állták körül ezt a szobor-csoportot a nap minden szaká­ban. Amikor ott tartózkodtunk, éppen fürödtek benne, nagy kiabálások köze­pette. Nem tudtuk mire vélni. Kér­deztük az ott állóktól a szenzáció okát. A válaszból megtudtuk, hogy egy amerikai fiatalokból álló csoport érkezett, s vidám hangulatban az egyik leány fogadott a többiekkel, hogy át­gázol a sekély vizen, cipőben és fel­húzott szoknyával. (Rövid, abroncsos szoknya volt rajta). El is indult, de a medence közepén a cipő vas sarka meg­csúszott egy előzőleg bedobott 100 lírá­son, és a kis huligán elcsúszott. Ijed­tében nem tudta letenni a lábát, s már majdnem fuldokolt, amikor a fiatal­emberek. társaságának tagjai ruhástul vetették magukat utána, hogy segit­A Vágyak kútja „Mózes szobra”. nál, amely körülbelül 40 méter maga­san nyúlik a házak fölé. Megérkeztünk a lőtérre. Néhány lö­vést leadtunk, hogy körülbelül érzé­kelni tudjuk a távolságot. Még vacsoraidő előtt visszakerül­tünk a táborba. Sikerült egy kicsit el­feledni a versenyhangulatot a sétával, s talán éppen azért hasznos volt. lejátszott számokat megveszem majd, hogy örök emlékként őrizhessem az ott töltött napokat. Otthon még egyszer átnéztük fegy­vereinket, s nyugodt lelkiismerettel — igyekezve a fejszámolást mellőzni aludni tértünk, hogy a következő nap minél frissebbek legyünk. KÖSZÖNJÜK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents