Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
Swífcö Pál: Tavasz a fővárosban K Szabadság-hegy négyszáz méter magasan van tengerszint felett, és valami hallatlanul csodálatos ízekben és színekben hallik, hogy lent, a tündéri ragyogású főváros utcáin és terein millió és millió húron zeng a márciusi napsütés. Még nincsen éles, határozott árnyéka a fénynek, s ezért a ragyogással telt távolságból úgy érződik, mintha lent, a fővárosban a házak, fák, írtak, járművek, gyárak mind, mind salakmentes anyagból volnának, de mégis, a legnemesebb valami a Duna, ez a híres, világszép folyó, aminek ragyogása beborítja a budai hegyoldalakat, és mintha tegnapi, tegnapelőtti, meg azelőtti történelmeket hozma magával az eltűnt évezredekből és eat most mind, mind kiteregeti kétféléi a partra. Soha még számomra ilyen tavaszt, mint a mostani. Soha még ilyen nagyon nem éreztem a bőrömmel, a véremmel a régmúlt s közeliben múlt magyar történelmet, és soha sem éreztem még ilyen forrón, ilyen igazán, hogy ez a főváros a magyar nép fővárosa, s hogy ezért ilyen nagyon az enyém. Fent fctk-om én itten a hegyen, s nem közel van ide a Duna, de mégis úgy érzem, hogy elérném, ha kinyújtanám a kezem, elérném a Dunát, a Duna-partol. a hidakat, körutakat, Csepelt, Harasztit, s még távolabb lévő helyeket, perifériákat s önálló falvakat. A tizenötödik tavaszt élem itt fent a hegyen, de soha még ilyen széfjen és tisztán nem láttam a fővárost, mint ezen a tavaszon. S csak nézem, s csali hallgatom, mert a főváros felett mintha millió és millió húron-zengene a napsütés. ^ Zeng, zeng a pompás főváros moraja, fénye, zsongása, zaja, s egyszeresük mintha az én szívem dobbanásából áradna széjjel minden zúgás. És széjjel borulna az utcákon, hidakon és a tovasodródó történelemmel elvegyülne a sírásig megható szép Duna sodrán. Mintha szívemből áradnának széjjel a messze kék ködök, s mintha belőlem lobbannának lángra a csepeli villanó fények; haj, tizenöt tavasz. Egy-egy elmúlt tavasz alig volt számomra más, hogy ez a szép főváros, ez a kelet-európai csoda fogadjon bé engem is gyermekének, kegyelmébe. S most először érzem, hogy végre itthon vagyok, s most először érzem, hogy ez a főváros a legszocialistább város és éppé« ezért a legmagyarabb város. De hajh, ez már igen könnyen a politika fakóbb vizeire siklana, s szinte erőszakkal rángatom magam az imént fellobbant ragyogásba tovább, és megint és megint érzem, hogy ezt a tavaszt, ezt az égő, zengő fényözönt most érzem először a magáménak. Sőt. Diadalmasan és zengőn érzem, hogy a főváros csodálatos szépsége és harsogó zengése teljesen azonos az egész magyar nép folyton vibráló és viMódzó mai és holnapi ízlésével, élethitével és alkotó kedvével. Vagyis, magyarán mondva, a magyar nép teljés valójában és szépségében és hasznosságában csak most hódította meg csodálatosan szép fővárosát igazán. Hiszen, bármerre jár az ember, fent a budai hegyekben, völgyekben, a régi, kedves Krisztinában, vagy bárhol, a pesti körutakon vagy a ligetekben, de a hivatalokban, minisztériumokban, szerkesztőségekben, sőt, a kávéházakban és eszpresszókban és templomokban, a nép van itt! De a nép van a csepeli s másmilyen üzemekben, a nép van végre s ezen a tavaszon érzem először minden eddigi érzéseim között, hogy tulajdonképpen most végződött be a honfoglalás. Ezer évig tartott ez a harc, de végre győzött a nép, itt van a nép! Az annyit szenvedett, az annyit remélt és a»y- nyit csalódott magyar nép. S mintha ez a mostam tavasz, mostam márciusi szél ennek a nagy győzelemnek a zászlóit lengetné, lobogtatná, csattogtatná, úgy kószál itt alá s fel a hegyekben. Néha megállnak ezek a vidám ujjongó kis szelek, a zsenge füvek szőnyegén heverésznek, aztán felpattannak megint, soha nem járt helyeken barangolnak, majd- lehullnak az erdők alján vagy a villák falainak tövén, mint béteij esült remények. Helyükbe más szelek, más remények lépnek, hiszen amott, a Hármashatár felett már újfent sorakoznak s erre felé jövet megmosdatják a hegyek oldalát, a házfalak síkját, s a lankák minden bokrát, kövét. S én csak állok itt fent, a szép főváros felett a hegyen, s most meg azt érzem, hogy ez a tavasz, ez a napsütés az élet vizét árasztja rá a fővárosra, s mintha ezegyszer csak azért szakadt volna rá a fővárosra az elmúlt tói, hogy tavaszra kelvén az emberi szívek szerte megvidámodjanak. A kétmilliós város zsongása, derűje felragyog ide, a lábam elé ezen a napon: ha itt is vagyok most, de azért ismerem ennek a városnak minden zegét-zugát és sokszor, éppen csak a kószálás kedvéért úgy csalogatnak magokba a perifériák. De elég gyakran ide, a hegyre tetözöttlik a nép. Kiváltképpen az ilyen pompás, kinyílt tavaszi napon. S ahogy nézem az utcán, de inkább az úton menő, hullámzó fővárosi honfoglaló népet, azt érzem hirtelen, hogy az elmúlt őszön csak azért hullatták el a rózsák szirmaikat, hogy most, ebben a tavaszban az emberi szívekben nyíljanak ki. S a szívekből a szemekbe, az orcákra nyíljanak megint át. A budai hegyek békéje, tavasza, kékje közösít így van, és lent a Duna ezüstjének lobogó csillogásán túl méginkább gazdagabb és színesebb a tavaszban a világ. Aüg megszámlálható házak, tünúSök, wtedk, paloták nőttek ki szinte máról holnapra a tavaszi égbe, ötemeletesek, hétemeletesek, pedig a rangot és szándékot nem az emeleti magasságok jelzik, hanem a családi fészkek, s a szobák, a bútorok, s a derű és ragyogás, ami a lakások ablakairól az utcákon jövő-menőkre hull. S ezek a ragyogások, ezek a házak, ezek az új városrészei: szebben, jobban, s igazabban jelzik a mostani tavaszt, mint a kertek, a mezők, hegyek és völgyek és kertészetek összes virágai. Igen, ezt érzem én ezen a tavaszon és hát persze, naég sok minden mást. De talán elég ennyit közölni másoknak róla. Már csak azért is, hogy a sóját ktiSj« ssrwem- ben is maradjon valami. cÁ í i uíoÍAzei syJUetl.se Talpas, as öshadsereg ősújonca fölöttébb kedvelte a katonakörökben manapság is igen népszerű, kimaradás néven ismert kedvezményt. Miután elsajátította a jobbra és balra át ősrejtelmeit, megtanulta az ősbunkó mesteri kezelését s letette az ősesküt, azazhogy ösküt, megkapta első kimaradását, hogy hazalátogathasson szeretteihez, kiváltképpen szép kedveséhez, a rengő csípejű Grizel- dához. Rinocérosz-fogakkal kivert leo- párdbör-kacagánnyal a vállán, markában gondosan csiszolt őskövekkel, nagybüszkén trappolt végig az őserdei ősösvényen. Iszákjában ott lapult az alig kétkilónyi eltávozási ősköpapír. Bájos arája, Grizelda epekedő szerelemmel várta. A leányzó maga pirította agyvelővel kínálta Talpast, aki fölöttébb kedvelte e nemes eledelt. A velőt Grizelda a szerencsésen leterített szomszéd leányzó, a kacér Pumaszem feltört koponyájából fejtette ki, hogy minél nagyobb örömet szerezhessen vőlegényének. Grizeldűnak egyúttal sikerült megszabadulnia vetélytársnőjétől: Pumaszem ugyanis Talpas bevonulása előtt gyakran pislogott kacéran a deli ifjúra. Sőt nem átallotta köldökét mutogatni neki, holott az öserkölcs szabályai szerint a tisztességes ősleányzó legfeljebb ös- keblét hordhatta szabadon férfiszemek előtt. A deli Talpas jóízűen elfogyasztotta a kacér Pumaszem ízletes velejét, s megállapította, hogy a nőknek is veheti olykor hasznukat az ember. Jóllakván, vidám cimborái unszolására búcsúcsókot nyomott Grizelda ősorra alá és betért a Hét Sárkányhoz címzett fogadóba egy kis itókára. A va- rázsos ősital, az erjesztett faj- mammuttej hamarosan a fejébe szállt. Annyira elbódította a mámor, hogy miután kilenc jámbor vendég gerincét kettétörte szertelen jókedvében, a fogadós kicsit megsokallta a dolgot és hivatta a helyőrség őskészültségét. Parancsnoka rossznéven vette Talpastól a mámorító mammut- tej túlzott fogyasztását, no meg azt, hogy az egy kimaradásra engedélyezett nyolc ősvenűég helyett kilencet tett hidegre a Hét Sárkányban. Így azután az ősfogdába, a Minős barlangba került a deli Talpas. Mivel vétségéért csak egyszerű fogdát kapott, csupán egy barlangi ősmedvével kellett megosztania a fogdát. A szigorított fogdásokat ugyanis a kardfogú tigris odújában késztették jobb belátásra. Talpas, miután a kiképzésen tanultaknak megfelelően, egy jól irányzott tízkilós szikladarabbal szétloccsantotta a vérszomjas barlangi ősmedve hordónyi kobakját, ismét teleehette magát kedvenc csemegéjével, velővel. Azután unalmában rajzolgatni kezdett. Színes kövekkel különféle ábrákat rótt az ősfogda ősfalára. Lerajzolta álmai tündérét, a bájos Grizeldát, melléje egy faágon csimpaszkodó ösmajmot, végül a leterített barlangi ősmedvét, így keletkeztek a máig is fennmaradt műalkotások, az ősbarlan- oi ősrajzok. Így született meg a művészet. BERTALAN ISTVÁN HAJÓIK ANTAL: GW ÉRMÉK GALAM&B¥*L IWHHinUHWnHMíííííílWWnBHIIHllMHlllHMIiHWlWíWmiIgMMMIMUHI Ladányi Mihály: Az elégedetten szonettjei 1. Itt köttök s a szavak toliam elé peregnek, hogy száljának a szív, a gyomor és az ész látomásairól, szonettben, és merész * ritmustörés nehogy szétszabdalja e rendet. itt köttök, hogy a vers fényesen telerakva képekkel és szelíd hasonlatokat öltve egy nyájas olvasó üres percét kitöltse, mint olcsó lány, aki kiállott a sarokra. hogy éhes fejeket szikrázón és merészen jófalattal etessek, rim-szakáes, ez a részem, és vigyáznom kell a receptre: hagyományra, és el keH mondanom valamit tízezredszer, és meg kell töltenem krémekkel és szeszekkel, bár paraszti hasam büdös hagymára vágyna. 2. S kiáltok-: u'j zenét, frisset, valami mást fújjatok, mielőtt mindenki elaludna. Dörrenő vaslemeat a lágy zenekarokba, zizegő újságot és ajtóesapkodást! Kazánkor ács brigádokat a Parnasszusra, hol ásító znak a r-umszagú istenek! Kezdjetek valami füsti™ éneket, mert a dekadens füttytől remeg az ember gyomra. Láttam az arcotok lárva-áhítatát: hervadt lomok előtt bámultatok merengve és ásítás nyomott könnyet a szemetekbe. És láttam egy lovat: kirakat előtt állt. boldog egykedvűen vizelt a kövezetre, pedig a kirakat lova rózsát zabáit. 3. Ó toliam, ne kössön gúzsba a tisztelet, se kegyelet előtt ne lépkedj szalutálva. Az életet keresd s ami az élet álma, ne bámulj kanosaiul egyéb művészetet. Torkig ettem magam dekadens kultúrával, ifjan sóvárogtam mohos kútjaikat és dohos vizüket kortyoltam, mialatt egy kor patakvize elfolyt az ifjúsággal. Itt állok s keresem saját tulajdonom. józan ösztönömet és részeg bánatom. amit nem magyaráz nekem se Freud, se Nietzsche. A vágyat keresem, amely még makulátlan. és pogány bűnömet keresem a világban, amely a nem-múlás partjához elvezetne. Kovács György: Egyszerű« olyan egyszerű ez Credo quia absurdum ' (PetruHianws) Csak a hangod hallani, csak a szád, csak a szemed nézni, nézni messziről, de sose találkozni veled; kócos magányba menekülni s a kezemben hazatalált kezed messzire elűzni; és csak-magamhoz-kegyetlenül kegyetlenkedni veled — mert menedéket a szerelemben ki a sorsa elől búvik soha, de soha nem találhat — de én a Sorssal is kötődöm s aftarattalan akarom kezed a tenyerembe venni, melengetni és simogatni------Eg yszerű, olyan egyszerű ez, látod: szeretlek.
