Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
iros tojás — piros tojás — piros tojás — piros tojás — piros tojás — piros tojás — piros tojás CÁ tdÜCllZ A város éli mindennapi életét, d falu azonban csupa költészetté válik húsvétkor, a tavasz ünnepén. Az emberek apraja-nagyja lázasan ünnepel. A lányos anyák sütnek-f őznek, a „fiú s anyák” fiaikat csinosítgatják. Emellett mindenkinek kedves gondja az ajándékozás. Amikor aztán elérkezik a hagyományos húsvéti bál ideje, mindenki önfeledten, vidáman, gondtalanul ünnepel. AZ ÜNNEP EREDETÉT tekintve régi időkre kell visszamennünk. Az a tény, hogy a locsolko- dás napját, húsvét hétfőjét „vízbe hányó”, „vizbevető” hétfőnek is szokták nevezni,- a keresztény kor előtti ősi pogány idők emlékét őrzi, amikor még a tavasz, a természet ébredése ünnepén az új év termékenysége érdekében, a gonosz szellemeket elűzendő, emberáldozatra volt szükség. Később az ember helyett már csak állatot áldoztak, majd az újabb időkben ez az ősi szokás a locsolkodás szokásává alakult át. A PIROS TOJÁS ÉS A HÍMES TOJÁS ajándékozása mindenütt Brahma születésekor a tojás ketté vált, és így lett egyik feléből a föld, a másikból az ég. Az egyiptomi hitregék és a romai mitológia is hasonlóan a tojásét emlegetik, mint a világ, illetve az ember keletkezésének a bölcsőjét. Az ősi szokások és a hozzájuk kötött hit természetesen mély gyökeret vertek a népben. Ezért ismeri húsvéti szokás. A locsol- kodók látogatásukért tojást kapnak. De ezt el is várják. Ezért van az, hogy több locsolkodó vers vége a tojást emlegeti, és hogy van olyan, amelyik megfenyegeti azt á lányt, aki nem ad piros tojást. Miéit éppen a tojás ajándékozása a legjellemzőbb a húsvéti ünnepekre, miért van olyan nagy jelentősége? Ennek a kérdésnek a vizsgálatakor is sok ősi dolgot kell figyelembe vennünk. Ha a legrégibb kultúrákat vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az ősi India hitvilágában már találkoztunk a tojással, mint az élet eredetével. A brahminok hite szerint ugyanis a világ teremtésekor egy aranytojásból született Brahma, minden eszes lény atyja. Hitük szerint van az, hogy a keresztény ixillás alkalmazkodik ezekhez az ősi hagyományokhoz, és elfogadja az ősi szent tárgyat — a tojást — a feltámadás, az élet megújulásának jelképéül, és továbbra is mint az öröm tárgyát, a kölcsönös megajándékozás és megtisztelés eszközét tekinti. Az ajándék természetesen annál kedvesebb, minél csinosabb, minél szebb. Ezért van az, hogy nem elégednek meg az egyszerű, egyszínűre festett tojással, hanem nagy gonddal szép hímes tojásokat készítenek. A HÍMES TOJÁS KÉSZÍTÉSÉHEZ már jóelőre hozzákészülnek. Olyan dolog is kell ugyanis hozzá, mint a vöröshagymahéj. Ezt alkalmanként félrerakják, s egy dobozban vagy kosárkában tárolják, hogy majd ha kell, készen legyen. A hímes tojás készítéséhez szükség van még viaszra, amit rendszerint gyertya és szurok ösz- szeolvasztásából nyernek, és égy kis szerszámra, amellyel a mintát rajzolják a tojásra. Ezt a kis szerszámot kiccának, vagy gicának nevezik. A hímzéshez szép fehér tojásokat válogatnak, hogy jobban mutasson rajta a minta. Mikor a tojást megfőzték, jön a nagy művelet: a fehér tojásra a fekete viasszal — amit megolvasztottak — rajzolják rá a mintát. Mikor ez megvolt, következik a festés. A forró „hagymahéjfőzelékbe” rakják a tojásokat, ahol szép barnára színeződnek, miközben a viasz leolvad, de a lé a minta heÉrdekes húsvéti szokások A ticselés lyét nem fogja be, hanem világosan hagyja. A gyönyörű rozma- ringos, gereblyés, hurkos, rókás stb. mintájú hímes tojásokat a lo- csolkodók kapják. A LOCSOLKODOK nem is vá ratnak magukra sokat, hanem amilyen korán csak lehet, beálli tanok, és kellemes ünnepeket ki■ vánva „kiverik” a háziak szemé• bői az álmot: Jó reggelt, jó reggeli kedves liliomszál, megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál! — köszöntik a lányokat, és már öntözik is. Régebben szokás volt vizes vödörrel locsolkodni vagy a lányokat kivinni a kúthoz, és ott megöntözni. Aztán jött a kölnivíz, a rózsavíz, a szódavíz... A technika fejlődése nemcsak a szódavizes locsolkodásban látszik, hanem azokban a tréfás locsolkodó ver■ sekben is helyet kap, melyek a legújabb időkben a következőképpen kérnek engedelmet a locsol- kodásra: Világűrben jártam. Űrrakétát láttam, Föl akart robbanni. Szabad-e locsolni? A válasz természetesen — az ősi időkben is, a modern időkben is: igen. NAGYON SOK szép szokásról, húsvéti szórakozásról írhatnánk még, ami a tavaszi napsütésben az életeiben csupa szín, csupa illat, derű, szépség, romantika. Őrizzük meg, ne hagyjuk kiveszni! BECK ZOLTÁN A KISFIÚ ÉS A BARI Az egyik, középkorból ránk maradt feljegyzésből megtudjuk, hogy őseink megtartották a „tojások összeütésének napját”. Ez a kedves játék hazánk egyes vidékein még ma is él. Húsvét délután összeül a fiatalság tojást ticselni. Az egyik játékos a tojás hegyes részét felfelé tartja, s egy másik a kezében tartott tojásnak ugyanazon végével ráüt. Aztán a tompa oldallal ütik egymásnak a tojásokat. A két vetélkedő közül az a vesztes, akinek a tojása mindkét végén eltörik. Az eltört tojást a nyertes kapja. A gyerekek csínytevésből nem egyszer fából készült tojást csempésznek a többi közé s ezzel ticselnek. Persze fatojással könnyű a győzelem. Csak ha rájönnek a többiek, akkor a győzelem nem jár eredménnyel. Ezt a csalafinta játékot néhol a fcyöngytyúktojással játsszák, nem véletlenül, mert hisz tudott dolog, hogy a gyöngytyúk tojásának héja jóval keményebb, mint a tyúktojásé. , • » ♦ Zsil ni ünnepén Érdekes mulatozással köszöntötték régen a brassói romának tavasz ünnepét. A fiatalok húsvét táján felöltötték díszes nemzeti népviseletüket és ünnepélyesen vezetőt választottak maguk közül. A vezető okos, ötletes volt, de azt is megkívánták, hogy csinos, szép fiatalember legyen. A választás után a fiatalok lóhátra ültek s elnyargaltak a város előtti rétre. Itt már várták őket a város asszonyai, leányai. Megkezdődött a vetélkedés. Buzogányokat hajítottak. A buzogányhajítás legügyesebbjeit virágfű-$ zérrel köszöntötték. A nyertesek* tiszteletére késő estig tartó lako-í mát, mulatságot rendeztek. s ....... .. ' / ' '+ C*V - \ 3 * W '??■< Fehér bar!, kicsi fiú, jóbarátok ám ók ketten, eljátszanak jókedvűen, tavaszi szél vígan lebben . . Gyere bari, nézd, a bácsi, lefényképez minket gyorsan mosolyogj hát, szépen kérlelne nézz olyan haragosan! Holnap, hogyha jól viselkedsz, locsolni is együtt megyünk, és egész nap csak a jókedv, meg as öröm jár majd velünk: GYEREKEKNEK A három aranyszobor titka — Török népmese — Egy sah bárom arany- szobrocskat küldött egy szomszédos tartomány szultánjának és azt üzente, hogy a három szobor különböző értékű. így akarta megtudni, milyen okosak a szultán alattvalói. A szultán udvaroncai gondosan megvizsgálták a szobrokat, de nem találtak köztük semmi különbséget. Hamarosan birs futott az egész tartományban a különös ajándéknak. A szultán busás jutalmat ígért annak, akt megfejti a szobrocskák titkát. Senki sem akadt a sok jelentkező közül. aki rájött volna a titok nyitjára. Egy napon egy szegény fiú jelentkezett a szultánnál, hogy ő megfejti a három aranyszobor titkát. A szultán parancsot adott, hogy engedjék Tje a fiút a palotába. A fiú gondosan megnézte a szobrokat és a szobrok fülében apró lyukakat talált. Kért egy szalmaszálat s bedugta a lyukakba. Az első szobornál a szalmaszál vége kijött a szájnál, a második szobornál a másik fülön, a harmadiknál pedig a testben maradt. A fiú kis ideig gondolkodott, aztán így szólt: — Ezek a szobrok ugyanolyan tulajdonságokkal bírnak, mint az emberek, Az első olyan embert Jelképez, aki mindent kibeszél, amit hail. Az ilyen ember megbízhatatlan. A második szobor olyan embert jelképez, akinél minden, amit hall, az egyik fülén bemegy, a másikon meg kimegy. Ez üres ember, nem sokat ér. A harmadik szobor olyan emberre hasonlít, aki mindent hall, tanul a hallottakból, « soha sem fecseg ok nélkül. Ezért ez a legértékesebb a három köztM. Húsvéti babonák Mint minden ünneppel, a hús- véttal is vele jár a babona. Hogy szegődött mellé, ki volt a szerzője, az éppúgy ismeretlen, mint az, hogy ki honosította meg az egyes népszokásokat. A népvándorlások, a háborúk mind hozzájárultak ahhoz, hogy a népek megismerték egymás szokásait. Ezekből mondunk el néhányat. Húsvét vasárnap faluhelyén megáldott kalács, sonka, torma kerül az asztalra. Először a tormából vesznek néhány csipetnyit. Erről azt tartják, hogy aki nyáron szabadban alszik, annak a tormától kígyó, béka, gyík nem mászik a szájába. Húsvéti babona az is, ha valaki olyan tojást eszik, amit ajándékozója tűvel átszűrt, az bűvöletbe esik. Ez ellen úgy védekezhet, hogy a tojáshéjakat azonnal eltöri. A húsvéti tojásban nagyon sok helyen valami varázsló erőt sejtettek, amely a rossz varázs ellen megvédett. Ezért ha házat építettek, tojást rejtettek a falak közé. A cári Oroszországban a húsvéti tojások egy részét félrerakták, mert azt tartották, hogy tűzvésznél a lángba dobott tojás segít a tűz eloltásában. Keresztrejtvény 1 2 | 3 4 5 ° IS 7 1 1 1 Ml 8 9 IS! 9/0! 1 Ml191 11 12 mi H 13 14 1 ü 15 16 18 17 mn 2b 19 m201 i21 in *2 23 Vízszintes: 1. Második ötéve6 tervünk legnagyobb megyei létesítménye lesz. 7. Szülő névelővel. 8. Esel! 9pa, tagat, betűi keverve. 10, Irányhatározó. N. Ilyen káposzta is van. 13. Sebhely. M Női név. 16. Ne tovább! 16. Egyre több ilyen adó van a megyénkben. 18. Egy megyei Újságírónk vezetékneve. 19. Névelő. 20. Nem használ. 22. Szamár- hang. 23. Mezőgazdasági munkás. Függőleges: 1. Úttörők gyűjtik. 2. Óra magánhangzói. 3. Száraz az egyik felén! 4. Ahol élni s halni kell. ä. E hó rövidítése. 6. Ugyanaz, mint a vízszintes 1«, de vissza. 9. Nem tart sokra. 10. Lohol utána és ... 12. Idegen női név mássalhangzói. 13. Hála! 17. Menyasszony régiesen. 20. Cipészszerszám. 21, Ott a végén! GERMONPRES: Izland, Izland Egy flamand halászfalu népe hosszú éveken keresztül járja a veszedelmes, viharos tengeri utat Dunkerque és Izland-sziget között. A regény Kilo, a csempészkirály és Madelson, a szép kocsmároslány emésztő szerelmét, életük fordulatait, a hajógyári munkások sztrájkharcát, a hajótulajdonosok és halászok engesztelhetetlen érdekellentétéből fakadó küzdelme tragikus következményeit ábrázolja. Lírai hangulatú, derűs jelenetek, természeti képek pasztelljei, üdítő színfoltok kellemesen oldják fel az izgalom, a feszültség légkörét a fordulatos, cselekményekben gazdag regényben. DOSZTOJEVSZKIJ: A kamasz Dosztojevszkij egy kialakult iellemű, vidéki fiatalembert választ regénye hőséül, akit fiatalságán kívül az is függetlenít a társadalomtól, hogy formálisan ugyan törvényes származású, de tudja magáról, hogy egy jobbágyasszony és egy előkelő föld- birtokos fia. Valóságos apjához való viszonyának tisztázása s egy ifjonti becsvágy naív elszá- nása viszi vidékről az orosz társadalmi élet akkori központjába, Pétervárra. A regény formája: első szám első személyben elmondott vallomás. A hős személyes és a fiktív „én-regény”-for- ma, egyaránt arra kényszeríti Dosztojevszkijt, hogy ezúttal főként ábrázoljon; a hős naív fiatalsága, visszás társadalmi helyzete, kamaszos sértettsége egy tájékozatlan, mohón kíváncsi, de egy kicsit kivülállóan bizalmatlan szem elé tartja a péter- vári világot, az éppen a cél, hogy ábrázolja: mit lát a fiatal Dol- gorukij vidéki tapasztalatlanságában ebből a világból, s amit lát, az hogyan, mivé formálja jellemét.
