Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-20 / 92. szám
1961. április 20., csütörtök népOjsAg s Többmindenről, Körösújfaluból Pham Tie» a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság nagykövete megyénkbe látogatott Kedves vendéget fogadott tegnap délelőtt a körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezet. Pham Tieo, a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete látogatott a községbe, hogy átadja kormánya és a Bula nevű falu lakóinak üdvözletét. A vendéget Dorogi József, a közös gazdaság elnöke köszöntötte. A nagykövet megtekintette a szövetkezet központi majorját, az állatszállásofc egy részét és a gazdaság növénytermesztő tábláit. Találkozott több szövetkezeti gazdával, akikkel a vietnami mező- gazdasági helyzetről, a szövetkezeti mozgalom eredményeiről szívélyesen elbeszélgetett. 20 ezer hold silókukoricát veinek a megyében Az utóbbi években megyénk termelőszövetkezeteiben lényegesen megnőtt az állatállomány. Ezek takarmányellátása a 10—15 évvel ezelőtt hagyományos módszerekkel szinte lehetetlenné vált. Az állami gazdaságok példája nyomán egyre több termelőszövetkezet felhagyott a hagyományos zöldtakar- mány-teimesztéssel és áttért a silókukorica vetésére. Az idén megyénkben 20 ezer holdba kerül silókukorica. Ezer hold silókukoricát olyan földbe vetnek, amely öntözésre be van rendezve. Így például a békéscsabai Május 1, a gyulai Erkel, a békésszentand- rási Zalka Máté és a November 7 Tsz-ekben. Ezeken a helyeken két- szer-háromszor is megöntözik e növényt, hogy katasztrális holdanként a 300 mázsa zöldtömeg-hoza- mot elérjék. Ezer katasztrális holdon viszont a megyei tanács a Gyulai Vízügyi Igazgatósággal közösen kidolgozza az egyszeri kukoricaöntözés módszerét. Továbbá felkutatják azokat az öntözési lehetőségeket, melyek kihasználásával újabb silókukorica-táblákat tudnak a nyári kánikulában legalább egyszer megöntözni. Kilépve a vízből, nagyon fáztam. Vacogva indultam tovább. Messze távolban fényt láttam. Tanyának véltem. Közelebb érve láttam, hogy nem tanya, hanem egy falunak a szélső háza. Vasúti töltésen haladtam keresztül. Távolabb kavics csikor- dult, mintha járna ott valaki. Ügy éreztem, a szívem a torkomban dobog. Nagyon féltem. A földre vetettem magam. Feszülten figyeltem. Amikor a lépések zaja eltávolodott, majd teljesen megszűnt, folytattam utamat a fény felé. A házhoz érve bezörgettem... — Was ist...? — hallatszott bent- ről egy férfi dörgő hangja. — Én vagyok. Engedjenek be! — szóltam akadozva didergő hangon, magyarul, mert német nyelvtudással nem rendelkeztem. Beléptem a házba. A házigazda tort magyarsággal megér e'- te, hogy egy Magyarországról disz- szidált személy vagyok. Azt is látta, hogy nagyon megtört az út. Adott másik ruhát és megkínált tejberizzsel. Érdeklődött, hova akarok menni? Magyaráztam neki, hogy, szeretném meglátni a nagy hegyeket és az ismeretlen tájakat és minden vágyam, hogy mielőbb Amerikába kijussak. Azt válaszolta, hogy nem tud Aki Vésztőről Körösújfaluba megy, hát bizony könnyen a nyakát töri. Nem mintha valami rendkívüli veszély leselkedne az utazóra, mert ilyen nem igen van, de azon a dimbes-dombos úton könnyen „eltörik a szekér kereke”. Nem is pontos a jelző. Jobban illik, hogy: hegyes-völgyes. öt-hat méterről szinte nem látja az ember a mély gödrök fenekét. Hatéves ez a falu. Lényegében az utóbbi tíz esztendőben kezdett gyarapodni mind házakban, családokban, mind gazdaságilag. Azelőtt a nagyváradi káptalanság földbirtoka nyújtózkodott itt végig néhány cseléd-családdal. Fel- szabadulás után a cselédek felosztották a papi birtokot, s a maguk „uraként” fogtak munkához. Gyorsan szaporodtak a házak is, a családok is. Más községekből telepedtek itt le emberek és ma már 356 lakóházban 1420 ember lakik együtt, testvéri munkában, egy termelőszövetkezetben. «* Mennyi mindent lát és hall az „idegen” ma ebben a faluban? Sokan bizony — akik 15 évvel ezelőtt jártak erre — nem ismernek a községre. Két falu-méretű problémába bot- lik rögtön az ember, ha odavaló- sival kezd beszélgetni. Mindegy, hogy kivel, tanácselnökkel vagy brigádvezetővel, állatorvossal vagy tsz-taggal — ugyanazt mondják: — Várjuk a villanyt! — és: — Megkezdjük az útépítést. Ez a két dolog foglalkoztatja ma egész Körösújfalut. Nos, hogyan is vannak egyikkel és a másikkal? Kezdem én is talán a villannyal, mert ők is így állították fel a sorrendet. Rábai Bálint, a tanácselnök azt mondja, hogy augusztus—szeptember körül várják, "hogy odaérkezzen a villanypózna-sor, meg a drót. És ez biztos! Nagyon régóta várták már? Hogyne, hiszen a mai ember élete villany nélkül már elképzelhetetlen. Egy dolog azért mégis van, amit elmondtak nekem szállást adni, de reggelig a pajtában megaihatok. Másnap reggel a házigazda költött fel. Reggelivel kínált, majd megkért, hogy ha bármerre is visz a sorsom, tudassak magamról. Megköszöntem a fáradságát és a kedvességét. Neki adtam a bőrkabátomat. Adott érte egy kilónyi kenyeret, egy darab vajat és 150 schillinget vasúti jegyre. Még az állomásra is kikísért, ahol ő vette meg a jegyet Grazi g. Elbúcsúztam és felültem a vonatra. Alig haladtunk azonban 40 kilométert, amikor felszállt a vonatra két osztrák csendőr és igazoltattak mindenkit. Amikor hozzám értek, megmondtam és a fejemmel intettem, hogy nincs igazolványom. A következő állomáson leszállítottak és bekísértek Fülstenbergbe, a börtönbe. Ott már vagy 40 magyar disszidens vesztegelt. Nem ijedtem meg a helyzet ilyen fordulásától, mert arra gondoltam, ha tisztázzák, hogy disszidens vagyok és nincs más vágyam, mint az, hogy Nyugaton éljek, akkor nem lesz semmi baj. Ellátnak igazolvánnyal és utamra engednek. A dolog azonban, mint az később ki is derült, nem volt ilyen egyszerű. (Folytatjuk) —• Már kihirdettük, ki is dobogtattuk, hogy jó lenne, ha az emberek elkezdenék a belső szerelést, mert majd, ha ideér a villany, akkor egyszerre nem győzik... De hát valahogy mégsem akarják megkezdeni a családok... Még jó, hogy ott volt a járási tanács költségvetési csoportvezetője, Nátor elvtárs. aki célzatosan megkérdezte: — És ti elvtársak, már meg- kezdtétek a belső szerelést? — ... Hát, hát nem nagyon... — No látjátok.. Kezdjétek meg és akkor követ benneteket a falu is. Igaza van Nátor elvtársnak, mert ha a község vezetői hozzáfognak, akkor Körösújfaluban egy ember sem lesz, aki kételkedik a villany bevezetésében. «* A másik nagy dolog az útépítés. Állami beruházásból építik a bekötőutat, amihez a község 150 ezer forintot ad, no meg a társadalmi munkát. Ebben az évben még nem lesznek teljesen kész vele, de mindenesetre megkezdik. 650 ezer forintot gondolnak, hogy „be. építenek” 1961-ben. Persze van sok apróság is, nemcsak a villany-bevezetés és az útépítés. A bolt vagy az áruház általában minden helységben nagyon érzékenyen jelzi az emberek életszintjét és élettervét. Menjünk oda, tudjuk meg mit vásárolnak az emberek, mire gyűjtik pénzüket vagy mit szeretnének venni. A vegyesbolt üzletvezetője, Bíró Lajos nagyon szívesen válaszol: — Legtöbbet Körösújfaluban ma drótkerítést vesznek az emberek... akarom mondani, vennének, ha megfelelő mennyiségben kapnánk. Tetszik tudni, a falunk lényegében csak most épül, az emberek sorban építik családi fészküket, s a többi anyagot ugyan megkapják, de drótkerítésből nem tudjuk ellátni megfelelően őket. Ha kapnánk elegendőt, biztos vagyok benne, hogy ezer méter is elfogyna kétnaponként. — Készülnek-e az emberek a villany-bevezetésre? Vásárolnak-e villamos dolgokat? — Még nem nagyon... — És a bolt felkészült-e már az ilyen felszerelések árusítására? — Ügy gondoltuk, hogy ráérünk még később megrendelni. Lehet, hogy még ráérnek, csak aztán egy szép napon, mikor megjelenik a £alu szélén a villanypózna, akkor nehogy zavarba jöjjenek, merthogy nem tudnak adni vasalót, rádiót, mosógépet, kapcsoló-berendezéseket, meg egyéb dolgokat. S ha már itt tartunk a boltnál, megjegyezhetjük azt is, hogy az volt az Aföld éghajlata viszonyai között a csapadékban szegény tél és koratavasz. Februártól április közepéig Békés megyére kiterjedő általános esőzésről nem beszélhettünk, mert nem volt. A korai kitavaszodás viszont igen előnyösen hatott a tavaszi mezőgazda- sági munkák elkezdésere. Legtöbb termelőszövetkezetben a koratavasziak után már a kukorica vetéséhez is hozzáláttak abban a reményben, ha késik 'is así eső. de április második felében csak megérkezik és a már földbe vetett magvakra jó hatással lesz. Az országosan is nagy reklám ellenére sem lehet kapni rendesen hűsítő italokat. Csuda ügyes dolgot tudtam meg az iskolával kapcsolatban. Képzelje csak el az olvasó, ebben a viszonylag apró faluban 'politechnikai műhelyt szerelnek fel a tanulóknak. S már megvan hozzá a varrógép, gyalupad meg a kéziszerszámok is. — A többi felszerelést hogyan szerzik meg? (Nem írom le a nevét annak, aki válaszolt, nehogy egy ügybuz- gó ember vád alá „helyezze”.) — Azt tessék csak ránk bízni... —, s hamiskásan kacsintott. Jól van, rendben van, fontos az, hogy gyermekeiket az életre, a munkára is felkészítik az iskolában. Egy most épülő, fejlődő faluban természetesen arra is kíváncsi az ember, hogy milyen a szaporodás? No, hát ezt meg csakis a kisbabákkal lehet lemérni... 1960-ban 31 gyerek született Körösújfalun. — És mind megvan! — büszkélkednek az emberek, célozgatva a múltra, amikor a rendszer adta nyomorúságos körülmények miatt bizony 31 gyerekből legalább 8—10 meghalt. Ebben az évben eddig 6 újszülöttnek adott ki a tanács kelengyeutalványt. Valószínű, ennyien születtek. Nos, hát nem kell félni Körösújfalun, egyre növekszik a lakosság száma, nemcsak az új „bevándorlókkal”, hanem a születő emberkékkel is. a Meglepően jó az újságok olvasottsága a faluban. Napilapból 88-at járatnak, hetilapból, pedig 93-at. Nem árt kicsit boncolgatni ezt a számot. Egy megrendelt napilapot természetesen nem egy' ember olvas, hanem az egész család. Mondjuk hárman. Ha a 88 újságot hárommal megszorozzuk, akkor 264 ember olvas napilapot Körösújfaluban. Adjuk hozzá a hetilapok olvasottságát is, ugyanilyen alapon, akkor ez az adat jön ki: a fiatal, hatesztendős községben 1420 emberből 540-en olvasnak újságot. Jóval több, mint egy- harmada a lakosságnak! Életképes község tehát Körösújfalu. S ha meglesz a villany és megjavítják az utat is, közelebb kerül majd a „világhoz”, még több lehetősége lesz a lakosságnak, hogy megmutassa, mit tud, milyen jól dolgozik, s mennyire megérdemlik mindenkinek az elismerését. Varga Tibor eső április 17-én, jölíor érkezett. A me- zokovaesházi, az orosházi járásokb-an 9—11 milliméter csapadék hullott. Békéscsabától északira fekvő községeinkben 8—9 milliméter esőt mértek. Ez az eső elegendő ahhoz, hogy az őszi gabonák szárba induláskor eredményesen használják fel a kiszórt nitrogén műtrágyát. Emellett a tavaszi vetésű növények közül a gabonafélék, a borsó és a cukorrépa kelését, fejlődését, sőt a kukorica vetését is nagyban elősegítette az április 17-én, 18-án lehullott, az egész megyére kiterjedő esőzés. Villanegyed A nyáron lesz ötvenöt esztendeje, hogy kirobbant a ' híres orosházi aratósztrájk, mely futótűzként terjedt el annak idején Békés, Csongrád és Csanád megyében, s ha csak egy nyárra is, de munkabér-felemelésre kényszerítette az uradalmakat. Az egykori aratósztrájk egyik kezdeményezője, a 85 éves Csapó Pál ma is sokat mesél az 1906. évi eseményekről. Elmondja, hogy azon a nyáron nagyon megnőtt a gabona. A dús rendek lekaszálása, kévébe kötése kemény fizikai munkát igényelt. Az urak szokás szerint újévkor megkötötték az aratási szerződést, köny- nyű munkát igénylő, gyenge termést helyeztek kilátásba, s ennek megfelelően adtak részesedést és élelmet is. A koszt jó részét só és köleskása adta. Sóból pl. egy kilót adtak egy hétre fejenként, szalonnából pedig mindössze 75 dekát. A sztrájkolok fő követelése: a 13-ik kereszt helyett adják a 10-iket részesedésül, a búza fejadagot kétszeresére, a szalonnát háromszorosára emeljék, s fizessenek valamit a behordásért is, amit emberemlékezet óta ingyen csináltak az aratók. Elmondja a csendőri beavatkozást, a meghurco- lást, az összefogás győzelmét és a későbbi megtorlást is. Az egykori aratósztrájk helyén ma termelőszövetkezetek gazdálkodnak, s a tagokat egészen más gondolatok foglalkoztatják, mint elődeiket. Azon törik a fejüket, hogyan lehetne emelni a termésátlagot, hisz ma már övék a föld az összes termésével. Az Űj Élet Tsz-ben 14 mázsás átlag búzatermést terveztek, ennek megfelelően készítették elő a talajt, fejtrágyázták és ápolták tavasszal, s még a legöregebb tagok sem emlékeznek arra, hogy ehhez hasonló szép búzavetést láttak volna áprilisban valaha Orosházán. A Dózsa Tsz központjában saját téglaégetésből modern ólakat, csibepalotákat építettek, ezzel párhuzamosan épült a szövetkezeti villanegyed, ahol 2—3 szobás, fürdőszobás családi házakba költöztek a legszorgalmasabb tagok. A kertészetben csőkutas öntözéssel termesztik a vitamindús zöldségfélét, az Űj Életben rántanivalő csirkét nevelnek hozzá, hisz padláson. régi malomban és a szabadban egyszerre 25 ezer csibét gondoznak. Élelmezési gondja senkinek nincs, két-három hízót vágtak családonként, mázsaszámra kapták a cukrot, kocsiszámra a kenyérgabonát. Reggelenként teherautóval, motorkerékpárral, a fiatalok jó része pedig kisbiciklivel érkezik a munkahelyre, kapálnak, palántáznak a szövetkezeti tagok százai. Tudják. hogy érdemes jól dolgozni, hisz 1961-ben 39 millió forint értéket kapnak a közösből, az államnak pedig 50 millió forint értékű búzát, tejet, tojást, húst. zsírt és egyéb terméket adnak. A munkák zömét gépek végzik, az orosházi Vörös Csillag Tsz- ben látni évek óta Békés megye legmodernebb minta-kombájn- szérűjét. ahol gépek tisztítják, szárítják a drága életet, s még a zsákolástól is megkímélik a tagokat. a község vezetői: Jókor érkezett a tavaszi eső Az igen csapadékos ősz után várható
