Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-20 / 92. szám
4 MtPÜJSÁG 1961. április 20., csütörtök Körültekintőbb gondosságot a pártfegyelmi ügyekben Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a pártalapszerveze- tek ts_ j/űlésein és a párt községi bizottságainak fegyelmi bizottságaiban, nem is beszélve a járásokról, rosszul dolgoznának a pártegységet védő fegyelmi-munkában. Nem. Jegyzőkönyvek, helyes fegyelmi határozatok tanúskodnak arról, hogy a legtöbb pártszervezetben megértik, hogy a pártfegyelmi-munka nem valami különleges, az élettől, a napi feladatoktól elszakított tevékenység, hanem a párt politikai nevelőmunkájának szerves része. A fegyelmi határozatokból és a határozatok indoklásából kitűnik, hogy ezek a figyelmeztetések és intézkedések hatékonyan segítik a lemaradókat, megvédik a pártszervezeteket a fegyelmezetlenektől, a rendbontóktól, megvédik a párttagokat a rágalmazóktól. Örködnek a párt- demokrácia, a párt szilárd egysége és a párt ideológiai tisztasága felett. Megtorolják a törvénysértéseket, erősítik a párt és a tömegek kapcsolatát. A pártfegyelmi-munka során hozott igazságos döntések visszaállítják a párt iránti bizalmat azokon a helyeken, ahol azt egyesek felelőtlenül, bűnösen megingatták. A jó pártfegyelmi határozatok mellett azonban egy-két alapszervezeti taggyűlésen és községi, pártbizottságon hoztak olyan döntéseket is, melyek eltértek as igazság elvétől, inkább kárt okoztak, mint hasznot. Egyik helyet A. A. tsz-gazdát kizárták a tagjelöltek sorából, mert a taggyűlésre nem járt és a tagdíjat nem fizette. Nem vették figyelembe, hogj A. A. nem rosszindulatból mulasztotta el kötelességeit. Becsületes ember, de gyenge akaratú éí maradi felfogású családi környe zetének hatása alatt áll. A járási fegyelmi bizottság előtt A. A. elmondotta, hogy ő tisztában van azzal, hogy nem alkalmas egy harcos forradalmi párt tagságára és kéri törlését. A felsőbb pártbizottság, helyesen, nem hagyta jóvá a kizárását, hanem a törlés mellett döntött, az igazságtalanságot igazságra fordította. Egy másik községben hasonló eset történt B. I. ügyében, akit az alapszervezet taggyűlésén „írásbeli figyelmeztetés” pártbüntetésre javasoltak. (Megjegyzendő, hogy ilyen pártbüntetés nincs is a szervezeti szabályzatban.) Az elvtárs pártbüntetését azzal indokolták, hogy: „Egyéni magatartása kifogás alá esik. Nem párttaghoz illően viselkedik. Öntelt, mindenkinél bölcsebbnek tartja magát, nem ismeri el más emberek magasabb képzettségét.” Ezekre az .a- lánosítolt megállapításokra sehol sem találni bizonyítást Az alsóbb fegyelmi bizottság meg sem kísérelte, hogy konkrét tényekkel indokolja a vádakat. A személyes meghallgatás és a felsőbb szerv által indított alaposabb vizsgálat derítette ki, hogy B. I. semmi olyat nem tett, amiért fegyelmi elé kellene állítani. A párt járási végrehajtó bizottsága mellőzte a fegyelmi büntetést. A pártfegyelmi-munkában a felületességnek súlyosabb következménye G. M.-né ügye. Öt a párt egyik községi végrehajtó bizottsága azért zárta ki a pártból, mert (idézzük az indokot): „Nevezett a taggyűlésre többszöri felszólítás ellenére nem jár ... A nagyüzemi mezőgazdálkodással sem ért egyet, amit bizonyít az a tény is, hogy úgy a tsz, mint az állami gazdaság eredményeit különböző módon gyalázza.” így szólt a súlyos vád ellene. De amint látjuk, ebben az indoklásban is bármenynyire hangsúlyozzák, hogy „bizonyít ... a tény...”, egyetlen konkrét tény sem található. A járási fegyelmi bizottság nem elégedett meg a vádaskodás általánosított nagy szavaival. Körültekintő munkával a tények után kutatott és így megállapították, hogy a kizárási határozat megalapozatlan, olyannyira, hogy a pártbüntetést teljesen mellőzték, mert a vádakból semmi sem igazolódott be. Ha ilyen és hasonló esetekről hall az ember, Önkéntelenül kérdezi, vajon hogyan fordulhat elő igazságtalan határozat pont olyan szervezetben, ahol az igazság kiderítése és megvédése a legfontosabb. A kérdésre választ keresve, számos okot említhetünk. Politikai képzetlenség, kispolgári önzés; amikor mások ügyével nem úgy foglalkozunk, mint sajátunkéval, kényelmesség; hogy mielőbb lezárjuk a kellemetlen ügyet, személyi ellenszenv és így tovább sorolhatnánk azokat a tényezőket, melyeknek semmi közük . a kommunista munkastílushoz Az is előfordul, hogy egyes községi pártszervezetek; gyenge politikai és szervező munkájuk következményeit úgy akarják ellensúlyozni, hogy pártfegyelmit adnak, ezúton serkentve a többséget nagyobb aktivitásra. Talán mondani sem kell, hogy ilyen munkastílussal legkevésbé használnak a párt ügyének, de annal nagyobb mértékben segítenek azoknak, akik örömmel használják fel az elkövetett hibákat a párt és a nép ellen. Az emberek igazságérzetének megsértése mindig eltávolítja tőlünk azokat, akikre a legnagyobb szükség van és közelebb hozza a karrieristákat, akiknek semmi sem drága, ha másokat kell feláldozni, szívesen bólogatnak elvtelenül, hogy magukat előtérbe he- i lyezzék. | Az előbbiekben leírt esetekből ' láthatjuk, hogy a tévedés legszem- i betűnőbb oka minden esetben s | konkrét bizonyítékok hiánya volt i Minden helyes fegyelmi hatá- \ rozatnak a reális alapja csakis as | igazi tények ismerete, az alapos i vizsgálat, az összes körülmények | mérlegelése lehet. i Az ember egész munkásságát , magatartását, összes körülményen [ kell mérlegre tennünk, hogy as i elkövetett hibát kellően értékelni ! tudjuk. Az összes körülményekbő: 1 sok esetben nem hiányozhat a he i lyi pártszervezet tevékenységének | értékelése sem. i Nyilvánvaló, abban ,a szervezet- [ ben, ahol olyan felületesen foglal- | koznak az emberek ügyével, mim i a fent említett kizárás esetéber [ történt, nem számíthatnak a párt- 1 tagság részéről olyan nagy aktivi- i tásra, mint ott, ahol a pártmunkc 1 mentes az emberek igazságérzeté- | nek megsértésétől, j Boda Zoltár I 0-0-0000-0300000000-00-0-00-0-0 Therese Raquin — Francia film —• A történet színhelye Lyon. Egy ódon utcácskában húzódik meg már több évtizede Mme Raquin posztókereskedesé. Az idős asszony egyetlen szenvedélye: beteges, gyenge egészségű fia, Camille, akit még most, felnőtt korában is túlzott anyai gyengédséggel vesz körül. Az ábrándos, szép, szőke The*- rese még kislány korában árva rokonként került a házhoz, majd később, az évek teltével, minden tiltakozás nélkül lett a beteg tüdejű, vézna Camille felesége. Therese se a boldogságot, se a szerelmet nem ismerte. Élete szürke egyhangúságban morzsolódik: férjét ápolja, és a boltban segít. Egy nap megismerkedik Lau- rent-tal. Első látásra megszeretik egymást. A férfi könyörög, szökjön meg vele a gyűlölt házból, de Therese-nek nincs ereje, hogy változtasson a sorsán, ez okozza a tragédiát. Laurent heves vita során a koromsötét éjszakában a Párizs felé száguldó vonatból kidobja Camille-t. A nyomozás semmi gyanúsat nem talál, sőt a vasúttársaságot kártérítés fizetésére kötelezi. A férj eltűnésének utólag mégis akad tanúja, aki az újságcikkeket olvasva rekonstruálja az eseményeket és zsarolja az asszonyt. Therese a kár- i térítési összeggel elégíti ki a zsarolót. Bűnük f mégsem marad titokban, 5 az elkövetett vétekért JJ bűnhődniük kell. (Játsz- sza a békéscsabai Bri- gád Filmszínház.) DENÜTT KAPHATÓ 1 OOOOOOOOOOOOOOO OOO 0<5 O OO I Indokolatlan bizalmatlanság Elgondolkoztató tény, hogy különösen a vidéki rendezvényeken, gyűléseken, értekezleteken, de még a pártnapokon is legtöbbször ugyanazokat az arcokat lehet látni a hallgatóság körében, mindig ugyanazok az emberek szólalnak fel, s legtöbb esetben ugyanazok vesznek tevőlegesen részt egy- egy községet érintő feladat tudatosításában. Igaz ugyan, hogy az elmúlt években meg- sokszorozódot azoknak a társadalmi munkásoknak a száma, akik az út- vagy járdaépítésben, s általában a községfejlesztési tervek megvalósításában részt vesznek. Ám a társadalmi aktívák száma csak alig növekedett, legalábbis nem olyan arányban, ahogyan az emberek egyetértenek gazdaságpolitikánkkal. Ennek az oka nem az egyes rétegek passzivitásában keresendő, hanem abban az indokolatlan bizalmatlanságban, amely sok helyen még ma is akadályozza a párt és a tömegek jobb, mélyebb és szélesebb kapcsolatának a kialakulását. Már eljutottunk odáig, hogy számos régi hibát sikerült megszüntetnünk a pártmunkában. Legfontosabb talán ezek közül, hogy ma már nem beszélünk másról, ha „kényes” ügyről van szó, hanem nevén nevezzük a gyermeket, őszintén feltárjuk a valóságot, s ezzel mélyen egyetértenek az emberek. Űj vonás az is a pártmunkában, mely elsősorban megyei és városi szinten valósul meg, hogy egyre több, a múltban indokolatlanul figyelmen kívül hagyott réteg képviselőinek a segítségére támaszkodunk, akik tolmácsolják tömegeik között a párt politikáját. Ugyanakkor ez alsóbb szinten még nemigen valósul meg. Nem egy megjegyzést hallottunk falusi pártvezetöségi tagoktól, hogy: „X-et bízzuk meg ezzel? Hiszen ő pártonkí- vüli és 1956-ban is volt valami zűrje.” Ez a bizalmatlanság egyenesen káros és ellentmond a párt politikájával., mely világosan állást foglalt már az ellenforradalom alatt elkövetett hibák megítélésében. De mélyen sérti azoknak az embereknek az önérzetét is, akik ha nem is mint párttagok, de tízegynéhány év óta becsülettel és tudatosan dolgoznak a szocializmusért, s ha jobb módszerrel közelednének feléjük a pártszervezetek, fizikai munkaijukon túl a társadalmi aktivisták soraiban is megtalálnák a helyüket. Igen tanulságos az az önérzetes megjegyzés, mely egyik községükben hangzott el, amikor hasonló témáról beszélgetlek egy „pártonkívüli” jelenlétében. Az illető elvtárs kicsit sértődött hangon ezt felelte: „Én nem vagyok pártonkívüli, csak nem vagyok párttag.” Sértette őt, hogy párton „kívülinek” minősítik, holott, ha nincs is piros könyvecskéje, ugyanazt akarja és teszi, mint a párt valamennyi tagja. Szükséges az, hogy pártszervezeteink teljesen felszámolják a még itt-ott megnyilvánuló káros bizalmatlanságot a nem párttagokkal szemben, és jobban igényeljék munkájukhoz a lakosság támogatását. (vd) Képes jelentés a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű építkezéseiről A tavaszi jő időjárás nagy lendületet adott a Dunamenti Hőerőmű építőinek is. A száraz talajon könnyebben dolgoznak a földgépek és munkához láttak a hídépítők is. Egyelőre a munka i javarésze az út- és a hídépítőkre hárul. Az építőknek először a vízellátást kell biztosítani. Ezt a célt szolgálja a most épülő tisztító és . lízíároló berendezés. (MTI íoto — Kacsot László felv.)
