Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-07 / 56. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara 50 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. MÁRCIUS 7., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM Az asszonyok és lányok is legyenek részesei a haza építésének —- mondotta Marosán György elvtárs a nemzetközi nőnap alkalmából Békéscsabán rendezett nagygyűlése» — Ezen a tavaszi márciusi napon — kezdte beszédét Marosán elvtárs — nincs a Földnek egyetlen része sem, ahol ne a nők egyenjogúságának, az emberi békének, a szerelemnek és a boldogságnak jegyében emlékeznének meg az asszonyokról és lányokról. Asszonyoknak, lányoknak beszélni nagyon szép és hálás feladat és felelősségteljes dolog Is. ~ Elvárják tőlem, hogy én itt most ünnepi beszédet mondjak. Nem vállalkozom rá! Az ünnepi beszédnek megvan a maga sémája, sablonja, amiben még véletlenül sem találhat hibát senki. És ez nem is az én műfajom, ezt átadom másnak. Azért jöttem, hogy egy kicsit beszélgethessek. Ha a férfiakkal van mit beszélnünk. akkor van a lányokkal s az asszonyokkal is. Legalábbis nekünk. kommunistáknak van! Nincs a Földnek egy darabja sem, ahol most szót ne emelnének a nőkről. Klaukó élvtárs azt mondotta nekem, hogy itt, Békés megyében nemcsak márciusban beszélnek az asszonyokról és lányokról, hanem az év mind a tizenkét hónapjában. Ez nagyon jó, mert ha csak márciusban beszélnének róluk, az nagy baj lenne. Ha én most ünnepi beszédet tartanék — mondotta ezután a szónok —, vigyáznom kellene arra, hogy szubjektív vagy objektív, felekezeti vagy nem felekezeti nézeteket vegyek figyelembe. Ha az embereknek beszélek, mindegy, hogy katolikusok, reformátusok, fehérek, sárgák vagy feketék. Már az elmúlt évben is mondtam a nőtanácsnál, hogy a nők sokkal „öregebbek”, mozgalmuk 51 évnél jóval idősebb. Igen fontos, hogy az itt lévő asszonyok és a kintrekedt férfiak tisztában legyenek azzal, hogy a politikát és a történelmet nemcsak férfiak, hanem a nők is csinálták. Ha jó a politika, ha jó a történelem, akkor jól, ha mindez rossz, akkor rosz- szul csinálták. Vasárnap, március 5-én délelőtt a Békéscsabai Téglagyár nagytermében ünnepi nagygyűlést tartottak a nemzetközi nőnap 51. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen részt vett Marosán György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke is. A nagygyűlés előtt a különböző üzemek és társadalmi szervek képviselői ajándékot nyújtottak át Marosán elvtársnak, majd két kislány verset szavalt, és utána Gyebnár János- rvé, a városi nőtanács titkára megnyitotta a nagygyűlést. Megnyitó beszédében a nők nemzetközi összefogásáról beszélt, amely jelentős erő a béke megvédésében. Ezután Marosán György elvtárs, a nagygyűlés szónoka lépett a mikrofon elé. — Történelemről beszélünk. 1789-ben a nagy francia forradalom előestéjén, amikor a Bastille-t ostromolták az akkori polgárok, akkor egy naplóba ezt jegyezték be: „Ma nem történt semmi”. Egy év múlva azonban elkergették az urakat, a királyt lenyakazták és a polgárság lépett a történelem színpadára. Tehát az előestén mégis történt valami. 1917-ben, az Októberi Szocialista Forradalom előestjén ott járt Szentpéterváron egy híres- újoóg író, aki könyvet írt: Tíz nap, ami megrengette a világot címmel. Ugyanebben az időben élt egy angol állampolgár, aki óriási vagyont harácsolt össze. Családjával vacsorázott esténként, s a vacsora mindig azzal kezdődött, hogy kislánya bement és megkérdezte: Mondd apukám, mi történt ma a világban? A válasz: Kislányom, nem történt semmi! Vajon ól-e ez a kislány még, aki most talán már nagymama, és ha él, elfogadná-e azt, hogy: nem történt semmi? A történelem komoly dolog • Most a szemükbe mondom a nőknek, hogy milyen „öregek”: 1869-ben az első szocialista programot csinálták, amelyben egy érdekes követelés született, az általános választójog követelése. Ez még nem beszél a nőkről, pedig akkor már a nő bent volt a gyárakban mind Angliában, Francia- országban, mind Németországban. De az akkori szellem lehetetlenné tette, hogy napirendre tűzzék, hogy a nők választójog terén Is egyenjogot szerezhessenek. 1878—80-ban már ezt a jojót minden állampolgárra követelik, de nem írják oda még zárójelben sem, hogy a nőkre is. 1878 áprilisában tartották Budapesten a munkásnők az első értekezletüket. Az akkori törvények megtiltották a nőknek-a politikai tevékenységet, 1907 szeptemberében a II. Internationale Stuttgartban tartott kongresszusán már a nők is üléseztek és ez sem önmagától született, mint ahogy a gyermek sem önmagától születik meg. Nem szabad tehát lemondani a nőknek arról a tényről, hogy ők is forgatták a történelem kerekét az 51 esztendőt megelőzően is. Ha lemondanak erről, ez azt jelenti, hogy átadják a jogot annak a nézetnek, mely szerint csak a férfiak csinálják a történelmet. A kapitalizmus az olcsó munkaerőt kereste, s a nők adták az olcsó munkát. Mikor a férfi rájött, hogy munka nélkül lesz — amit a költő így írt meg: „Helyén a kapszlit nő kapdossa...” —, akkor gondolkozni kezdett arról, hogy a nőket is szervezzék, mert a tőke elleni harc, az emberi butaság elleni harc nemcsak a férfiak dolga. A nőknek egyenjogú- aknak kell lenni, mert másképpen nem lehet győzni. Az urak gyermekét a múltban megtanították arra, hogy ő a nemzet, ő az uralkodó osztály és ezt. meg ezt csinálta. Beszéljünk akkor mi is gyermekeinknek arról, hogy mi mit csináltunk. Vallom azt az elvet, hogy Árpád apánkkal együtt jöttünk ebbe a hazába, előbb, mint Mindszenty vagy herceg Eszterházy. Már megkérdezték tőlem, milyen jogon vallom én ezt? Megmondom! Azon a jogon, hogy akkor is voltak kovácsok, pékek, cselédek és szakácsok. Együtt jöttünk az urakkal, csakhogy az urak már nincsenek itt, mi pedig itt vagyunk! (Nagy taps). A múlt rendszerben a szentegylet kiszolgálója volt az uralkodó osztály asszonya. Ezt jó, ha megtanulják a munkás, paraszt és értelmiségi asszonyok! József főherceg felesége a katolikus nőegylet elnöke volt. Fontosnak tartotta, hogy míg férje karddal vívja a harcot á paraszttal szemben, ő a szentegyleteken keresztül lopja be ezt a gondolatot: Ne nyúlj hozzá, mart megbüntet az úristen. Azt kérdezzük az elvtársaktól, férfiaktól, miért csak a konyha körül, s otthon forgolódnak feleségeik? Miért nem a közélet területén is? A közéleti kérdés olyan kérdés, amely a polgári jogokkal együtt jár. És kedves férfitársaink, a történelemből a ti számotokra is van valami tanulság. Aki munkás, paraszt volt, nagyon jól emlékszik rá: amikor te nem kerestél, feleséged akkor is összemosta vacsorára a krumplilevesre valót! Nektek nem szabad elfelejteni, hogy a munkanélküliség idején ki tartotta együtt a családot? Amikor én udvaroltam a feleségemnek, s elhatároztam, hogy elveszem feleségül, akkor egy feltételhez kötöttem. Azt mondtam: drága szívem, hajlandó vagyok A nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja magát feleségül venni egy feltétellel : lépjen be a szakszervezetbe. — Minek lépjek be ahhoz, hogy a felesége legyek? — kérdezte. — Lépjen be, másként nem lehet. — Nagyon okos volt, vagy nagyon szeretett — most már ezt nem tudom eldönteni — de belépett. Három hónap múlva elvittek a rendőrök, s csak fél év múlva engedtek vissza. — Most már érted? — kérdeztem tőle. — Te is munkásnő vagy, miért csak én vegyem ki a részem a küzdelemből? Kedves férfitársaim, csináljunk otthon egy kis rendet! Ne csak mi legyünk politikailag hozzáértő emberek, gondoskodjunk feleségünk fejlődéséről is. — Ugyanakkor — folytatta ezután Marosán elvtárs — a férfiak is vegyenek részt a szülői munka- közösségek munkájában. Egyes férfiak az egész gyermeknevelést rábízzák feleségükre. Felépítjük a szocialista Magyarországot, lesz gyár, üzem, termelőszövetkezet, de ha gyermekeink neveléséről nem gondoskodunk együtt, akkor mi egy olyan ifjúságot teremtünk, amely nem fogja megérteni sem a gyárat, sem a termelőszövetkezetet. Együtt a nőkkel — a hazáért Marosán eivtárs ezután arról beszélt, hogy a nő és férfi között általában még van politikai-minőségbeli differencia. Elmondotta, hogy bár a munkabér területén már nálunk régóta egyenlőség van, de politikai érettség szempontjából, közéleti tevékenység szempontjából még nincs. Arra kell törekedni, hogy a* asszonyok és a lányok ugyanolyan részesei legyenek a haza építésének, mint a férfiak. Majd ezután a családról beszélt. — A család évezredek óta azért maradhatott fenn — mondotta többek között —, mert volt egy őszinte istápolója, megőrzője: az asszony, a feleség, az anya. Volt amikor a férfiak elmentek harcolni, vadászni, volt aki vissza se jött, de a család együttmaradt. Megkérdezték egyszer tőlem, hogy miért tudok olyan szépen beszélni a nőkről. Elmondom őszintén: Minden jót, szépet, kedveset a nőktől kaptam — a rosszat mind a férfiaktól. A nő teremtheti meg a családot, a nő alakíthatja férjének jellemét, boldoggá, széppé teheti a családi életet. A férfiak rendes öltözete is a nőket dicséri. A férfiak általában a feleség ízlése szerint öltöznek. Ök döntik el, milyen ruhához milyen nyakkendő illik. Egyszer megkérdeztem a felesegemtől, miért keli nekem úgy öltözni, ahogy te akarod? S mit mondott? Ha te nem vagy rendesen felöltözve, az emberek azt mondják: ennek is furcsa felesége lehet. (Folytatás a 2. oldalon)
