Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-07 / 56. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. március 7., kedd Marosán György elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Marosán elvtárs ezután statisztikai adatokkal illusztrálta, hogy különböző foglalkozási ágakban milyen százalékban dolgoznak nők. — Igazgató. vállalatvezető, száznak véve az egészet 3,6 százalék (a Horthy-rendszer alatt semennyi), főkönyvelő 19,4, gyógyszerész 45,8, műtős 76,3, ápoló 91,6. — Megjegyzem, ez tetszik nekem legjobban. Szívesebben fekszem kórházban úgy, ha egy kedves női kéz simogat és gyógyít, mint egy férfi. — Helyesnek tartom itt mindenki figyelmét felhívni arra, amire a párt figyelmeztet: Nem harcolunk mi következetesen a nőket lebecsülő helytelen nézetekkel szemben! Harcolni kell a nők lebecsülése ellen minden téren, falun, városban, iparban, mezőgazdaságban egyaránt, hogy ne legyen egy lány vagy asszony se, aki kívülre- keszti önmagát a munkából. Őszinte leszek: Oda megyek, ahová küldenek. Mielőtt Békéscsabára jöttem, bizonyos terv szerint választhattam. Az volt a kérésem, hogy olyan helyre küldjenek, ahol erős a termelőszövetkezeti mozgalom. Azért akartam ilyen helyre jönni, hogy a parasztasszonyokkal beszélgethessek. Asszonyok a mezőgazdaságban Ennek kapcsán beszélt Marosán elvtárs az asszonyok szerepéről a mezőgazdaságban. — Ahogyan a termelőszövetkezetben van közös gazdaság és háztáji gazdaság, úgy ezt nem lehet elválasztani egymástól — mondotta. — Az is igaz viszont, hogy a férfiaknak nagyon kevés közük van a háztájihoz, döntő mértékben az asszonyon múlik, lesz-e több tojás és csirke a háztájiban. Kérdezem: Ugye haragszik a parasztember, ha nem talál cipőt, ruhát olyat. amilyet szeretne? Mii, szóljon a városi, pesti asszony, ha nem talál tojást a piacon? Szóval az ipar adjon mindent, rádiót, televíziót, textilárut, de te mi; adsz érte kedves parasztasszony? Szeretném megmondani minden tsz-asszonynak, minden mezőgazdaságban dolgozónak: nem köszönöm meg, hogy beléptek a termelőszövetkezetbe, mert nem nekem tettek ezzel szívességet, hanem saját maguknak. A parasztok jó üzletet kötöttek a belépéssel. Még egynémelyik nyöszörög miatta, de öt év múlva rájön, hogy hihetetlenül jó boltot csinált. De ennél többről is szó van, kedves termelőszövetkezeti és nem termelőszövetkezeti asszonyok! Ha mi nem tudjuk a mezőgazdaság színvonalát felemelni az ipar szintjére, akkor nem tudunk nyugdíjat adni, nem tudunk iskolát építeni. Ez pedig közügy! Egy falusi iskolába küldtek el, ahol kérdéseket kaptam. Egy kérdező megkérdezte tőlem, meg tudnám-e magyarázni az egyéni érdek és a közérdek közötti kapcsolatot. A következő megoldást választottam: Megkérdeztem: Kell-e a faluban iskola? Síri csend volt. — Kell iskola? — Ötször is megkérdeztem, s csak miután látták, hogy makacsul ragaszkodom a válaszhoz, mondták: Kell. Rendben van — ] mondtam. — Kell járda? Kell j műtrágya? Nos, ez a közérdek. Százötvenezernél már több mezőgazdasági nyugdíjasunk vám. Egyes parasztok még nem adtak semmit. Az öregekről gondoskodni kell. Ki fog gondoskodni? Most bementünk a tsz-be, az apát, anyát tartsa az állam? S te még nem adtál semmi? Én is eltartom az anyámat, miért éppen te akarnád azt, hogy anyád eltartását az állam, a köz viselje? A több gép, a több műtrágya azért kell, hogy megszabadítsa a parasztot a nehéz munkától. Mert, ha a tsz-paraszt nyolc órát dolgozik, majd pedig 7-et, 6-ot, jobban fog tudni gondolkozni, gyermekeit is jobban fogja nevelni. Nem köszönöm meg, hogy beléptél a tsz-be, nekem se köszönd meg, hogy harcoltam, verekedtem a jobbért. De amikor a vajat készíted, mindig gondolj arra, hogy Magyarországon csökkent a kenyérfogyasztás, s ez nem a szegénység jele. Nem, mert növekedett a hús-, tojás-, tejfogyasztás. Ma már nem ..megy' a kenyér lefeküdni”. Látom otthon: Gyurka és Juli nem megy addig lefeküdni, amíg meg nem kapja a napi egy jona- thán almáját. Én a jonathán almát akkor ismertem meg, amikor már megőszültem. Számunkra, szegények számára nem volt elérhető. Narancsról, banánról nem is beszélek. S i-a valaki nem érti ennek jelentőségét, az nagyon nagy hiba. Ezután a Szovjetunió példája alapján bizonyította Marosán elv- társ azt, hogy milyen perspektíva előtt állnak a szocialista országokban a nők. Elmondotta, hogy milyen sok nő dolgozik vezető posztokon és mindezt összehasonlította a kapitalista országokban lévő helyzettel. Amikor szólt a nők megbecsüléséről, hangsúlyozta, hogy a párt politikájának megfelelően, nemcsak a nemzetközi nőnap alkalmából beszélünk a nőkről, hanem akkor is, amikor kitüntetésről van szó. Majd ezután így folytatta: — A Szovjetunióban hétórás a munkaidő, sőt van, ahol csak 6 órás. Magyarországon 700 ezer ember már hétórás munkaidőben dolgozik, és egy kisebb része hatórásban. Tizenöt—húsz éven be’ül még jobb iesz ez a helyzet. Mondjuk, hatórás munkaidő lesz. Mit fogunk csinálni a fennmaradó idővel? Nyolc órát alszunk, pihenünk, de a többivel mit csinálunk? El jön majd az idő, amikor a munka fizikai szükséglet lesz, amikor a munkát sportnak fogják tekinteni az emberek. El kell jönni annak az időnek, amikor könyv nélkül, zene nélkül, tudomány nélkül nem tud élni az ember. Nekem például naponta szükségem van arra, hogy 12 kilométert gyalogoljak. Megvetéssel nézek arra az emberre, aki csak kocsival megy... még a mellékhelyiségbe is... Gyermekeinkről — Megkérdeztem egyszer a fiamat, hogyan tanulnak? Azt mondta, hogy a lányok jobban tanulnak az iskolában, mint a fiúk. Ha nem kapcsolsz rá — mondtam neki —, nem fognak veled szóba- állni a lányok. Nagyon komolyan fel kell készülni az életre! Nem jó, ha például 17—18 éves korban „nem tudok nálad nélkül élni” jelszóval összekerülnek a fiatalok, s egy év múlva ott a gyerek, de kinek a nyakán? A nagyszülőnek! Arra tanítsuk a gyermekeinket, hogy előbb nőjön be a fejük lágya, gondolkozzanak. Mi a magyarázata, hogy mi, régiek kitartunk feleségünk mellett? Az, hogy együtt éheztünk, nyomorogtunk és együtt harcoltunk. Az élet igen bonyolult. Feleségem világosan tudja, hogy én mit érek. Ez a bizalom kérdése. Igen komoly dolgok ezek. — Megittuk a bort — folytatta ezután — s a lány észreveszi, hogy a férj nem is olyan okos, a férj is észreveszi, hogy a feleség nem is olyan csinos, tiszta.. Ez a válság ideje. Ezt kell kibírni. De úgy kell kibírni, hogy egymás mellett kell maradni. El kell oda jutni, hogy az ember fegyelmezni tudja önmagát. Ez úgy az asszonyoknak, •mint a férfiaknak kötelességük. Az életszínvonal Az életszínvonal emelkedésével kapcsolatban a következőket mondotta Marosán elvtárs: — A mezőgazdasági termelést az ipar szintjére kell emelni, hogy ne féljen egy öreg sem, hogy mi lesz gyermeke nyugdijával. Eljön az idő, amikor nemcsak a tanítás lesz nálunk ingyenes, hanem a gyermek kap kosztot is, meg ruhát is. Mikor? Pontosan nem tudom, de azt tudom, hogy akkor, amikor majd nagyon jól dolgozunk. Nyugaton azt mondják, a mi hazánkból kevesen utaznak külföldre. Háromszáznyolcvanezer ember járt külföldön 1960-ban! De ez a 380 ezer ember nem gróf volt! (Nagy taps.) Persze kiutazott volna egymillió ember is, ha több lenne a valutánk. Tessék akkor sok tojást, vajat, gyulai kolbászt termelni, mert ezt nagyon jól valutára lehet váltani. Mindig félek a vasárnap délelőtti üléstől. Tudom, vasárnap a házi dolgokat kell intézni, ebédet főzni stb. A feleségem is ragaszkodik hozzá, hogy vasárnap együtt ebédeljünk. Mondom, jól van, de hozass ebédet és ne bajlódj vele reggeltől estig. 1,80-ért lehet venni egy bögre kakaót, hozzá 70 fillérért kalácsot. A munkahelyen 3,50- ért adják az ebédet. Vacsorára megeszik egy dolgozó egy pár virslit, esetleg egy üveg sört hozzá. Mibe kerül mindez? Miért van például az országban komoly íakarékbetét? Nyugodtan állunk tehát a közvélemény elé, mert a mi pártunk helyesen intézte a dolgot. A béke kérdéséről a következőket mondta a szónok: — A békéért nem harcolni kell, a békéért tenni kell valamit. Két kislány szavalt a nagygyűlés elején. Az egyik, figyelmeztető az embernek: Vigyázz! A két verset én felcseréltem volna, először szavaltam volna a Katonafiamhoz címűt, mert ez még az első világháború verse. Ha valóra vált volna a költő álma: „Ne lőj fiam”, akkor nem lett volna háború. És mégis belementünk a második világháborúba! A békéről A békében nemcsak hinni kell, tudni kell, hogy megőrzésének reális lehetőségei vannak. Miért nem fogadom én el a rémhíreket? Mert a lábam alatt van egy szilárd világnézet. Hogy néz ki most a világ? Van egy NATO-hatalom, a kapitalista világ: benne értve Amerikát, Angliát, Franciaországot és a többieket. Ez a lakosság 25 százalékát teszi ki. Van a szocialista tábor, a föld lakosságának 35 százaléka. A gyarmati sorból felszabadult, vagy felszabadulni készülő semleges országok a Föld lakosságának 40 százalékát foglalják magukban. Ezt a 40 százalékot mi befolyásolja? Kérdezhetnék például egyesek, hogy miért nem mernek Kubára rárohanni? Azért, mert nem lehet! Nézzék meg, Kongó körül milyen játék folyik és Laosziján? Ezelőtt 50 évvel oda vittek volna az imperialisták néhány ágyút és kész. Ma ezt nem lehet megcsinálni. Nemrég a hidegháború politikája, az atom- és hidrogénbomba tételére épült. Ezzel ma már nem lehet fenyegetőzni, mert ha a Szovjetunió tud a Vénusszal kacérkodó bolygót kilőni, akkor tud közelibb helyre is célozni. Az Egyesült Államok egyik katonai szakértője mondta a következőket a legutóbb fellőtt szovjet szputnyikkal kapcsolatban: Egy ilyen rakétán óriási méreteinél fogva könnyűszerrel elhelyezhető a hidrogénbomba. Ezzel a Szovjetunió döntő katonai fölényre tett szert. Marosán elvtárs ezután így folytatta: — Ma már a fegyverek olyanok, hogy nem is esnek le, hanem fölöttünk 4—5 kilométerre robbannak széjjel. De ezt imádsággal nem lehet elkerülni. Itt verekedni kell. Mivel? Munkával! Maguknak nem kell puskával harcolni, mint Kubában. Asszonyok, ha Önök tudnák, hogy a III. világháború milyen borzalmas lenne, lemondanának a jövedelmük 90 százalékáról, csak hogy elkerüljék azt. Pedig mi ezt nem is kérjük. Mi emelni szeretnénk a termelőszövetkezetek termelési színvonalát, több tojást, több húst, több és jobb traktort, több műtrágyát, több iskolát szeretnénk. A Moszkvai Nyilatkozatnak van egy tétele, amely kimondja, hogy a szocialista tábor a gazdasági eredményeivel győzi le a kapitalizmust. Ahhoz pedig, hogy gazdaságilag győzzünk, nagyon jól kell dolgozni. A szocializmus egész rendszerét tekintve döntő győzelmet arat és a marxizmus-leninizmus elvének diadalát jelenti. Elmondhatjuk már. nemcsak S Szovjetunióban, de a többi né- (Folytatás a 3. oldalon) Marosán elvtárs Békéscsabán A nemzetközi nőnap alkalmából Békéscsabán rendezett nagygyűlésen részt vett és beszédet mondott Marosán György elvtárs is. A nagygyűlés megkezdése előtt úttörők, üzemi dolgozók és különböző társadalmi szervek képviselői köszöntötték. Képünkön Gyebnár Jánosnévál, a békéscsabai nőtanács titkárával beszélget. Marosán elvtárs a nagygyűlés részvevőivel A nagygyűlés után az MSZMP Központi Bizottságának titkára meglátogatta a békéscsabai Űtt örőházban rendezett kiállítási, düd a kerületek asszonyai bemutatták az általuk készített kézimunkákat.
