Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-30 / 76. szám
4 NÉPÚJ SÄG 1961. március 30., csütörtök Gyulán Gyulát már régen bemutatták az egyetemes és magyar nemzeti zenetörténetnek egyaránt. A város, mint fémjelzett zenei művelődési központ, az elmúlt Erkel- év kapcsán nagy erejű fényszórókból kapta a külső megvilágítást — országos dalos talál kozó, Vasas központi művészegyüttes stb. Vajon saját belső energiaforrásaiból mennyi fényt tud fejleszteni a város? Van-e belső rejtett tartaléka ehhez, s ha nincsen, hogyan fog hozzá ennek megteremtéséhez? Ilyen és hasonló gondolatok rajzanak e sorok írójának fejében a március 18-án megrendezett hangverseny előtt. Erre a felelet készen áll a műsor egészében, annak felépítésében. Ahhoz, hogy a zenei élet teljes lehessen, nemcsak az Országos Filharmónia importjára van szükség — de meg kell vetni alapjait egy helyi hangszeres együttesnek. Ennek személyi feltételei megvannak — két hegedű- és egy cselló-tanár személyében, s ez elegendő biztosíték az együttes játékalapjainak lerakásához. Ahol pedig még fúvós hangszer is akad, ott már — amint a bemutatkozás ezt bizonyította —, színes és változatos összetételű muzsika szólaltatható meg. A mesterek és műveik közül kiemelkedik a Bach név. Nem véletlen, hogy a nagy nemzetség minden tagja muzsikus volt és aiki muzsikus volt, az Bach nevet viselt egykor Thüringiában, akár mint városi, udvari, akár mint egyházi muzsikus. Ha ők családi ünnepet ültek, hangos volt a ház a kamarazenétől. Életüknek ezt a zenei telítettségét adta vissza maradéktalanul a zeneiskola tanári kollektívája — Román Zoltán fuvola, Scheibert Ferenc hegedű, Czeizer Pál gordonka és Dubányi Klára zongora — az Á-dur szonátában, melyet J. Chr. Fr. Bach komponált. A kamarazene-, szvit- és versenymű-irodalom igen nagy, éppen ezért nehéz kiválasztani a sok jóból a legjobbakat. Scheibert Ferenc szerencsésen oldotta meg ezt a kiválasztást, amikor Vivaldi a-moll hegedűversenyét tűzte műsorára. Messze túl a kötelező tanári pedantérián, alapos kultúrával és magasfokú technikai tudással tolmácsolta a művet. Kamarazene és kamaraének el nem választható egymástól. Együtt sarjadtak, együtt fejlődtek az idők folyamán, * s kettőjük egyidejű kapcsolata hatalmas irodalmat teremtett. Ezekből is kaptunk az est Levelekből - röviden Békéscsabán, az V. kerületben néhány hete megnyílt az újjá varázsolt cukrászda. Színességével és modernségével kerületünk egyik büszkesége. Köszönjük mindazoknak a szerveknek, amelyek megvalósították. ZSIBBITA MÁTYÁS Békéscsaba * * A méhkeréki könyvtár új helyiségbe költözött. Ez kisebb ugyan, mint volt az iskolai szállás, de jobban útjába esik a lakosságnak. Többek között ennek is köszönhető, mondja a könyvtáros, Goron Sándor iskolaigazgató, hogy már az elő napokban any- nyian iratkoztak be, mint az előző helyen hetek alatt. A bőséges könyvkészletből mindenki tud választani. Még műszaki állomány is van! KOZMA GYÖRGY Méhkerék * A kevermesi Petőfi Sándor úttörőcsapat három felsős raja több hetes próba után a múlt héten bemutatkozott a közönségnek verssel, tánccal és színdarabbal. A nézőközönség előtt nagy sikert arattunk. A bevételt kirándulásokra és táborozásra fordítjuk. B. FODOR ILONA úttörőkrónikás Kevermes * Gyomán e héten volt a járási Vöröskereszt küldöttértekezlete, melyen új vezetőséget is választottak. A vendégek soraiban ott volt Horváth Imréné képviselőnő és Cserei Pálné, a Vöröskereszt megyei titkára. Az úttörők, kisdobosok kedves köszöntője után dr. Sallai László orvos, a Vörös- kereszt elnöke mondott bevezetőt, majd felkérésére Mészáros János- né, járási vöröskeresztes titkár beszámolót tartott a Vöröskereszt 2. esztendei munkájáról. Ezután átnyújtották dr. Sándor Imrének, Dévaványa, Takács Pálné Gyoma, dr. Pikó Bélának Gyoma az érdemes munkáért kapott kitüntető jelvényeket. Jó munkáért jelvényt Megyeri Mihályné Gyoma, régi vöröskeresztes tag és Papp Imre dévaványai egészségőr kapott. Ezután megtörtént a vezetőség-választás. KADAR LAJOSNE levelező Gyoma folyamán ízelítőt. Papp Jolán elénekelte Benelli Kavatina c. művét — már nem dal, de még nem ária —, melynek Román Zoltán fuvola- és Dubányi Klára zongora- játéka adott kamarazenei hátteret. Szabó Erzsébet már nagyobb terjedelmű, ismert művet választott — Händel: Xerxes c. operája Re- citativo és Largo —, mely széles kantilénájával komoly, de hálás feladatot ró az énekesre. Ennek megvalósítását a közönség őszinte tapsa bizonyította. A műsort néhány átirat tette kerekké, ami alapjában véve helyes kezdeményezés. Amint azonban növekszik az együttes felfogó és visszaadó képessége, úgy az fokozatosan elhagyható. Az egyes műsorszámokat bevezető szöveg meghaladta a műsorközlő előadói képességét, s így a nevelői célt szolgáló műsorismertetés nem jutott el rendeltetési helyére. A közösség tudatformálásának igen hathatós eszköze a kamara- zenekar. Zenélő gyermekek, s az őket hallgató családtagok, ismerősök, vezető-tanárok, s a megyei művelődési osztálynak jelen volt munkatársai élő bizonyítékai annak, hogy senki jószándékú törekvése nem marad elrejtve. Most a városi hatóságokon a sor, hogy megerősítsék, szélesebb alapokra helyezzék a szépen induló együttes munkáját. A zenekar életrehí- vójának, vezetőjének — Kalotaszegi Andrásnak a helyes, anyagszerű felfogásáért, a betanítás nehéz munkájáért — s az ebben osztozó tanároknak — mindannyiunk lelkes köszönetét tolmácsolhatom. Sárhelyi Jenő fii** fatote/foUc Valami igazuk van Amint a színházban szünet előtt legördül a függöny, sokan, akik alul akarnak maradni az alkoholizmus elleni küzdelemben, rohannak a büfébe. Mások sétálnak a folyósón és ismét mások a dohányzás istenének mutatnak be áldozatot olyan pöfé- keléssel, hogy a sűrű füstben szinte még a gondolat is elakad. Magam is pöfékelésbe kezdtem. Hol is? A csabai színház úgynevezett „dohányzó hogyishívjákjában”. Horgonyt vetve az ott szorongó tömegben, két csinos nő beszélgetésére lettem figyelmes. Lévén a helyiség nem kizárólagosan dohányzó jellegű, többen, többféle dologból kifolyólag tartózkodtak ott, mint például a két hölgy is. Azt mondja az egyik csicseregve: — Képzeld, most, hogy kétszer is voltam Pesten, el vagyok tőle ragadtatva. Hogy ott menynyivel udvariasabbak a férfiak! Nem egy akad, aki buszon, villamoson átadja a helyét. A kalauzok is mintha készségesebbek lennének valamivel. A kirakatok édeském, rendre ki voltak világítva és a neonfeliratokon nem vakoskodtak egyes betűk. Ha betértünk az üzletbe, olyan árut is adtak, amit a kirakatban láttunk. És képzeld, jegyet kaptunk a színházba. Előtte fodrászhoz mentem. Szép, csinos, kék szemű fodrászom volt. A színházban odaillő öltözékben ültek a nézők. Sehonnan sem ri- kított csiricsáré színű kardigán. A szünetben nem kellett megfulladni a dohányfüsttől és nem tudták, mire várok, mint itt most, mert mindennek meg volt a maga helye. — Majd a következő szünetben folytatom — mondta a barátnő a másiknak, s már el is tűnt a „mosdó” ajtajában. A következő szünetben nem láttam őket, nem tudhattam meg a folytatást, de hogy a kis pletykában volt valami igazuk, az bizonyos. KEREKES LÁSZLÓ aim szó e • • Néhány nappal ezelőtt hangos szavakra, heves vitára lettem figyelmes a gyulai Kossuth Lajos utcán, a harisnyagyár előtt. — Szó, ami szó. ez tűrhetetlen állapot. Esőben, fagyban, akármilyen az időjárás, az utcán kell áll„SUMNIFUX" — Derűs percek egy hivatal életéből Mindennapi dolgos életünket vidámabbá, a munkatársi kapcsolatokat családiasabbá varázsolják azok a derűs történetek, színfoltok, amelyeket munka közben az élet önként, a legtöbb esetben váratlanul produkál. Az itt feljegyzett tarka mozaikot egyik köztiszteletben álló hivatalunk mindennapi életéből lestük el... » Telefonberregés. A hivatal egyik vezető tisztviselőjét keresik. — Azonnal megkeresem — így a telefonos és máris szalad a könyveléstől a számfejtésig, a műszaki részlegtől az irattárig, de a keresett főnököt bizony sehol sem találja. Végül az egyik munkatárs csendesen megjegyzi, hogy a keresett sejtése szerint éppen az illemhelyen tartózkodik. A telefonos láthatóan dilemmában van, de kollégája azonban kisegíti: — Mondd azt, hogy a másik kagylón beszél.'.. tt Továbbképző tanfolyam után kisebb csoport üli körül az egyik íróasztalt. Dohányzók és nemdohányzók örökös, kibékíthetetlen vitája folyik. Egymás meggyőzéséhez minden eszközt, érvet, következtetést és kontra-következtetést felhasználnak. A parázs vita hevében az alaptémától már régen elkalandoztak, mikor a nemdohányzók „szóvivője” már a világ nagy gondolkodóinak teóriáival próbálja bizonygatni a maga igazát, majd érvelésébe a vallás-kérdést is belekeveri. Szenvedélyes eszmefuttatása közben nyelve imigyen botlik meg: — Tudjátok, Krisztus is azért bukott le... — mire az „ellenpárti” élénk derültség közben „slágfertig” vág közbe: — Mert Júdás megfúrta ... Egy másik alkalommal, ugyancsak munkaidő után, a dohányzók—nemdohányzók helyett egy másik vitázó társaságot találtunk együtt. A vita ezúttal a bor és az Almuska párharca jegyében zajlott. A „tintások” kardoskodtak amellett, hogy bizony munka után jólesik az a néhány pohár bor. A riválisok viszont azt bizonygatták, hogy az Almuska jelenti az igazi felüdülést. Már-már bírókra került a sor, de a „játszma” még mindig eldöntetlenre állott. Ekkor az egyik „Almuska- párti” szenvedélyesen így horkant fel: — Tulajdonképpen mi a jó abban, ha a hangulat hevében többet iszol a kelleténél, s a végén becsípsz?! — A teljes kikapcsolódás... — volt a tömör válasz. Erre valamennyien megittak egy pohárka bort és kibékültek... o Pedáns, jó tárgyaló-készségű, vidám életszemléletű dolgozó. Íróasztalán katonás rendben az akták, kimutatások, nyilvántartó kartonok. Pillantásom egy füzeten ! járási osztályai, amelyek az eldogálni — hallottam, amint egy idős asszony felháborodva panaszkodott. Sokan álltak körülötte, a vidékre induló buszra várva. Aztán mint megtudtam, valóban nem ok nélkül panaszkodott az asszony. Több mint egy fél éve, hogy nincs váróterem az utasok számára, s kint a forgalmas utcán kell várakozniok nem egyszer hosszú órákat a buszokra. Ahogy az egyre élénkebb vitát hallgattam, valami nekem is eszembe jutott. Igen, erről már írt egyszer az újság. Talán nem jutott el szava az illetékesekig? Nem hinném, hogy bárki számára kényelmes dolog az. hogy az utcán ácsorogjon, állandóan kerülgetve a járókelőket, félve a szeszélyes időjárástól és még le sem ülhet... azaz néhányan mégis segítettek magukon és az emlékművel ellátott kis parkot letaposva kerestek maguknak helyet. Ha mindenáron itt akarják tartani a busz-megállót, miért nem gondoskodnak az utasokról is? Szó, ami szó, változtatni kell rajta!... —We— Befejeződtek a járási ismeretterjesztő osztályok első közgyűlései A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei szervezetének mindenütt megalakultak a akad meg. Vignettáján egyetlen szó: SUMNIFUX. Alatta a dolgozó neve. — Hát ez meg mi?! — bökök nem kis kíváncsisággal a furcsa felírásra. — Azt én sem tudom — mondja a füzet tulajdonosa. — Ez egy általam konstruált „műszó”. Ebbe a füzetbe jegyzem fel azokat a hivatali problémákat, amelyeket nem tudok megfejteni. A szó tehát emlékeztetőül szolgál... Ezek után a nyájas c’vasó joggal kérdezheti meg, hogy ez az írás milyen műfaj. Hát: SUMNIFUX... —km— múlt hetekben Orosházán, Sarkadon, Gyomán, Szeghalmon és Szarvason; szambaton, március 25-én délután Békésen; vasárnap, március 26-án pedig Gyulán és Mezőkováesházán tartották első közgyűlésüket a művelődési házukban. Az üléseken valamennyi járásban megtárgyalták az eddigi ismeretterjesztő munka három évi tapasztalatait és a következő feladatokat. Határozatokat hoztak a termelőszövetkezetekben történő tartalmas előadások kiterjesztésére, klubestek és viták, valamint a belső szakosztályi élet fellendítésére.
