Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

■) 4 NÉPÚJSÁG 1961. február I*., vasárnap A villanyszámlázók között 4P A Békéscsabai DÁV épüle­te kívülről csendesnek látszik. A falak komoran hallgatnak. S nem is sejtetik, hogy benn az írógé­pek mellett serény munka folyik. Pedig így van. A gépek fölé sző­ke, barna asszonyok és leányok hajolnak. Ujjaik ütemesen verik a billentyűket. A másik irodában bonyolult számtani műveleteket végeznek. Bielik Béla párttitkár és Gyeb- nár András személyzeti osztály- vezető a számlázási brigád tag­jairól beszélget. Ez a brigád 1959. decemberében alakult. Az első félévben elérte a szocialista mun­kabrigád címet. — Nevezhetnénk vidám brigád­nak is — jegyezte meg nevetve Bielik elvtárs. — Nem is csoda, hogy vidámak, hiszen csaknem valamennyien fiatalasszonyok. Mindössze két férfi van köztük,, de azok is jókedvűek s vidámak. A múlt év decemberében egy­éves jubileumukat ünnepelték. Ekkor kapták meg a brigádokle­velet. öten pedig a kiváló dolgo­zó oklevél tulajdonosai. — Rendesek ezek az asszonyok — szólt közbe Gyebnár elvtárs.— Jó a kollektíva! A Szilvesztert is közösen ünnepelték... Folytatódik az amerikai néger diákok ulősztrájk-mozgalma New York (TASZSZ) A dél-karolinai Rock Hill váro­sa lett a néger diákok ülősztrájk­mozgalmának újabb középpontja. Néger diákok február első napjai­ban több ízben helyet foglaltak a színesek számára tiltott étkezdék­ben, és polgári jogaikra hivatkoz­va nem voltak hajlandók elhagy­ni a termet. A hatóságok több diákot 100 dollár pénzbüntetésre vagy 30 napi börtönre ítéltek. A diákok megtagadták a bírság ki­fizetését és a börtönt választották. (MTI) Aztán invitáltak, hogy menjünk át, és beszélgessünk a brigád tag­jaival. Mint egy kibontott, nagy rózsacsokor, olyan volt az asztal fölé hajoló hét asszony. — Talán valami titkos dolgon mesterkednek?... — Egy szőke le­ányka válaszolt: — Óh, ez nem titkos, könyve­ket vásárolunk. Egy idősebb asszony füzet­be jegyezte be, hogy ki fizet elő a Milliók Könyve című sorozat­ra. Aztán szétrebbent a „rózsa­csokor”, és ki-ki elfoglalta a maga helyét. Beszélgetünk. Amint már ezt az asszonyoktól megszoktuk, pörög a nyelvük rendületlenül. A nagy zajra bejött Árpád Mihály is, aki szintén a brigádhoz tarto­zik. Ö 25 éve van a vállalatnál, és erre az évfordulóra megkapta a kiváló dolgozó oklevelet. Megkértük az aszonyokat, be­széljenek munkájukról, életükről. Eleinte nehezen engedtek fel, de aztán a legfürgébb folyó is megirigyelhette volna nyelvük pörgését. — A múlt évben 6 újítást ad­tunk be — mondotta Pető Lajos- né. Közülük talán legérdekesebb az, hogy a számológépekre jelző­lámpát szereltünk fel, ami ha va­lamit hibásnak írunk, kigyullad, és jelzi azt. — Eddig úgy volt, hogy a nyil­vántartási lapokat két dolgozó olvasta össze — szólt közbe egy másik asszony. — Most ezt meg­szüntettük. A lapokat úgy fűz­zük össze, hogy ezt a munkát egy dolgozó is el tudja végezni. Amíg beszélgetünk, a töb- biekből bugyborékol a kacagás, a vidámság. Dicsekszenek, panasz­kodnak és büszkén magyaráznák tetteiket. Persze mindezt hol ko­molyan, hol nevetye mondják. Az ilyen asszonyokról azt szokták mondani, hogy kicsi korukban, jól felvágták a nyelvüket. Pető La- josné aztán azzal dicsekszik, hogy van ám nekik naplójuk is. amit rendszeresen vezetnek. Valóban, rövid idő alatt előkerült a kék fe­delű füzet. Nem követünk el sza­bálysértést. ha belelapozunk. Az egyik oldalon ezt olvastuk. „A brigád tagjai bábelőadást rendeztek a vállalat dolgozóinak gyermekei részére. Ugyanekkor meg is jutalmazták őket.” Amíg mi a naplóval foglalatos­kodunk, egyik asszony egy papír­lapon gyors számolást végez. Ügy látszik, valami titkosat szá­mol, mert — ugyancsak dugdos- sa. — Azt számoltam ki, hogy mennyi a brigádunk átlag életko­ra. — S az eredmény? — Reánk nézve nagyon hízelgő: 29 év. Az egyik asztal mellett álló Árpád Mihály nem hitt kartársa számolási tudományában, s utána akart számolni. Az asszonyok til­takoztak, és aztán szemlesütve vallották be: — Mihály bácsi nincs benne. Rontaná az átlagot. Aztán arról beszéltek az asszo­nyok, hogy takarékbetét-könyvük is van. Azt a pénzt szokták berak­ni, amit jutalom címén kapnak. — Mire költik az összeget? — Mikor mire. Mindig van va­lami, amiért fizetni kell. Különö­sen sok ajándékot veszünk. A szocialista munkabrigád tag­jai tanulnak is. Mindnyájan részt vesznek a politikai oktatáson. — Ez így is van — bizonygatták az asszonyok. — A marxizmus— leninizmus tanfolyamra járunk. Ezenkívül többen közép- és álta­lános iskolába járnak, de van olyan is, aki már leérettségizett. A brigád tagjai közül egynek még „nem kötötték be a fejét”. A jelölt már megvan — mond­ta nevetve az egyik asszony —, most már csak az kell, hogy Er­zsiké is megbarátkozzon a férj- hezmenés gondolatával. ^P A brigádnak van egy III. osztályos „kisfia” is. Többször vet­tek már neki ajándékot. Legutóbb egy melegítőt és egy télikabátot vásároltak a megtakarított pénzü­kön. Ügy gondoskodnak erről a kisfiúról, mintha az övéké lenne. — Sajnáljuk szegénykét — je­gyezte meg Rejtőné. — Az egyik kartársunknak az öccse. Meghalt az édesapjuk, és bizony elég szű­kös anyagi körülmények között élnek. így próbáljuk segíteni őket, hogy mindig veszünk neki valamit. Elbúcsúzunk. A folyosón még hallani lehet, amint összebújva kuncognak és tárgyalják a szá­mukra kissé szokatlan eseményt. A pártirodában még elbeszél­getünk Bielik és Gyebnár elvtár­sakkal. Ök mondották el, hogy az asszonyok becsületesen dolgoz­nak, amit mutat az is, hogy egy hónapban általában 82—83 000 fo­gyasztó számláját állítják ki. Nagy pontosságot követel ez a munka, hiszen tőlük függ, hogy a fogyasz­tóknak ne számoljanak fel többet, mint amennyit a villanyóra mu­Kiskorú Két fiatalember halad az ut­cán, kicsit imbolygó léptekkel. Kigombolt kabátjuk azt sejteti, hogy valami erősen fűti őket be­lülről. Pelyhedző álluk után ítél­ve, nem lépték át a tizenhete­diket sem. Mindegyikük szájá­ban cigaretta fityeg. Egymást átkarolva haladnak. Még nem állnak „jól”. Lassan ballagok utánuk, per­sze nem olyan görbén. Hango­san beszélnek. Minden szó tisz­tán hallható. Én nem iszom bort — mond­ja az alacsonyabbik, akinek vé­kony görbe lábára szinte ráfe­szül a szűk, „kicsit” rövidre sza­bott nadrág, amelyből nem so­kat takart el a kétharmados „elegáns” kabát. Én csak a tö­ményt iszom. Komám... nincs jobb a konyaknál. Érted! Az az ital. Mi? — és nagyot üt a ba­rátja hátára. A másik csak bambán bólo­gat rá. Az ő lábai jobban rogya­doznak. Hogy ő a konyakosok, vagy a borosok táborába tar­tozik, azt nem árulta el, de bi­zonytalan léptei azt mutatják, hogy valamelyik tábornak igen lelkes híve lehet ő is. Betérnek egy italmérésbe. Én is utánuk megyek. Benn nem Békéscsabán az utóbbi három héten többen megbetegedtek. Egyesek szerint vérhas ütötte fel a fejét. Felkerestük dr. Petényi László tisztiorvost, aki a követke­zőket mondotta el: — Valóban van megbetegedés, de nem vérhas. Az előzetes jelen­tések alapján mintegy három hét­tel ezelőtt kezdődött. A legutóbbi jelentések alapján legtöbb megbe­tegedés az I. kerületben volt, ahonnan 16 beteget jelentettek. — Mik a tünetei a betegségnek? — Általában hirtelen kezdődik. Hányást, hascsikarást, hasmenést okoz. Van olyan beteg, aki beiá- zasodik, de olyan is előfordul, akinek láza nincs. — Mi a védekezés módja? — A tisztaság. Nagyon fontos az, hogy a WC használata után mindenki azonnal mosson kezet. A betegség továbbterjedésének az egyik megelőzéséhez tartozik az is, hogy a beteg fehérneműjét, valamint ágyneműjét hypós vízbe áztassák, kifőzzék és risak azután mossák. A betegség elterjedésé­nek megelőzéséhez tartozik az is, „nagyok" sokan vannak. A két ifjonc az italpulthoz lép. A „konyak ba­rátja” rendel, természetesen két konyakot. Az is természetes, hogy kapnak, sőt ha jól látom, egy idősebb férfi, aki a széken ülve, bárgyú szemekkel néz a vi­lágba, szintén konyakot iszik, igaz, ö jó szívű lévén, a kabát­ját is alaposan megitatja. Hát ha ilyen nagy a konyako­sok tábora — gondoltam —, étt is kérek egy fél konyakot. Míg lehörpintem, a két fiatalember már fizet és indul tovább, gon­dolom „tentikélni”, hisz a rá­dióban most hangzott fel a „Jó­éjszakát gyerekek”. Én is távozom. Csak az ajtóból vetek még egy pillantást az előbbi konyakos bácsira, ö nyugodtan imbolyog tovább « széken. Ki tudja hova vezet a két ko­nyakos tacskó és az idősebb in­gadozó bácsi útja. De ilyen he­lyen ez a rendelet is felesleges, amelyik tiltja a fiatalkorúak és ittasok kiszolgálását, ha nem tu­dunk érvényt szerezni neki. Pedig érvényt kellene szerez­ni, azért rendelet, és jó rende­hogy tejet kizárólag csak forralva igyon mindenki. A kenyeret há­mozzak meg és a gyümölcsöt vagy tisztára mosva vagy pedig meg­hámozva fogyasszák el. Kissé hu­morosan hangzik, de nagyon ajánlatos, ha cipőtisztítás után is azonnal kezet mosunk. Helyes az is. ha minden háztartásban fertőt­lenítő oldatokat használnak. — Milyen megelőző intézkedé­seket tettek? — A bérházak vízvezetékét el­lenőriztük és klóros oldattal fer­tőtlenítettük. Azokon a helyeken, ahonnan jelentést kaptunk a be­tegségről, megtettük a szükséges egészségügyi intézkedéseket. Ezután dr. Petényi László el­mondotta még, hogy Békéscsabán az eddig alig ismert, úgynevezett Sanne-baktérium okozza a beteg­séget. Azonban ez a betegség nem súlyos, és hamar elmúlik. Dr. Pe­tényi László beszélt még arról is; ha ilyen tünetek bárkinél jelent­keznek, jelentsék az orvosnál, hogy a betegség további terjedé­sét megakadályozhassák. — tyik — Mindenkit érhet baleset!!! Balesetbiztosítás támasz a bajban! Munka közben, utazás, sportolás, motorkerékpár vagy autó­vezetés közben mindenkit érhet baleset. A balesetbiztosítás £ bárhol és bármikor bekövetkező balesetekre érvényes és független az SZTK-szolgáltatásoktól. KÖSSÖN ÖN IS újrendszerű, kedvezményes díjú és fel­emelt összegű balesetbiztosítást! Részletes felvilágosítást az Állami Biztosító körzetfelügyelői és fiókjai adnak. 73 tat. Jantyik Tibor Megyénk műszaki vezetői részére megbeszélést tartott a Hazafias Népfront Február 10-én délután a Hazafias Népfront Békés megyei irodáján megbeszélésen vettek részt a megye üzemeinél, a vállalatoknál és más munkahelyeken dolgozó műszaki vezetők. Az ér­tekezleten részt vett dr. Mosonyi Emil profesz- szor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a műszaki tudományok doktora, dr. Reischl An­tal, a műszaki egyetem tanszékvezetője és Susz­ter István, a Hazafias Népfront Országos Taná­csa műszaki akcióbizottságának vezetője. A mér­nökök és technikusok részvételével megtartott értekezleten a Hazafias Népfront vezetői meg­beszélték, hogy milyen segítséget várnak me­gyénk műszaki vezetőitől és hogyan kapcsolód­hatnak be a különböző társadalmi munkákba. A résztvevők vállalták, hogy segítséget nyújtanak a községeknek, termelőszövetkezeteknek és a kü­lönböző szerveknek a társadalmi munkában. A megbeszélés résztvevői a Hazafias Népfront ja­vaslatára elhatározták, hogy a népfront keretén belül megyei műszaki akcióbizottságot hoznak létre és ez a bizottság részletes tervet dolgoz ki a további munkára. let! KoHárik János Hogyan védekezzünk a Békéscsabán fellépett bélhurutos járvány ellen? Dr. Petényi László békéscsabai tisztiorvos nyilatkozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents