Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
tMl. február 12., vasárnap MÉPÚJSÁG 5 Lehár: Luxemburg grófja A nemesebb operett-szórakozás hirdetői voltak azok a plakátok, melyek a napokban jelentek meg Békéscsaba utcáin, és Lehár Ferenc: Luxemburg grófja című operettjének bemutatójára hívták a közönséget. Most, a bemutató után már négy nappal, mire az éifnény jobban megérik az emberben, nyugodt szívvel kijelenthetem: nem csalódtunk, operett-művészeink hellyel-közzei ugyan többet is adhattak volna, az összkép azonban igen jó, és a bemutató néhány jól sikerült jelenete, epizódja, Lehár ötletekben, színben, szép dallamokban nem fukarkodó muzsikájának tolmácsolása a további siker csalhatatlan jegyeit mutatta fel. Tehát tetszett, és ebben hangsúlyozottan nagy része van az énekesek mellett a zenekarnak, elsősorban Boross Attila karmesternek, aki Lehár muzsikáját, hangszerelésének gazdagságát és villogó színeit olyan jól szólaltatta meg, mely nem le- kicsinylendő teljesítmény kis létszámú színházi zenekarunktól. . Szokványos lenne most újra azzal folytatni, hogy az operett meséje, ugyebár... szóval az bizony sem több, sem kevesebb, mint a megszokott — mégis ezt kell tennem. Ugyanakkor azonnal megjegyezni azt is, hogy a szöveg átdolgozása (Békeffy István és Kellér Dezső munkája) adott valami pluszt, bár a legfőbb pluszt még Lehár adta, azzal, hogy muzsikája — és ez Lehár Ferenc nagy, forradalmi „újítása” az operett-színpadon — életet lehel a librettó figuráiba, és pontosan e művészetéből adódik az, hogy Lehár operett-figuráit egy kissé mindig közelebb érezzük magunkhoz, mint más operett szereplőit. Nos, ezt színészeink és a rendező Gáti Sándor is jól érezte, és határozottan törekedett arra, hogy a „csillogó, üres mesevilág” helyett adjon valami realitást is, a szereplők jellemét itt-ott, a szükséghez mérten erősebben is aláhúzza és ami különösen érdeme: nem hagyta magát „elsodortatni” a kínálkozó ötletek, szikralobbanásnyi szójátékok áradatától, hanem mértékkel, megfelelően adagolta azokat. Űj vonásnak — és nagyon jó vonásnak — éreztem Gáti rendezésében azt, hogy ez esetben nem törekedett a siker mindenáron való kicsiholására, bár látható volt, hogy néhány vezető szerepet játszó művészt nem kis dolog lehetett visszatartani az olyan gondatlan mókázástól, öncélú játéktól, mely könnyen a művésziet- lenség és az üres kacaj-keltés kétes értékű útjára csábít. A szerelmesek: Angele Didier énekesnő és René Dupont festő, Fleury, Angéle barátnője és Sir Bazil, igen, ők négyen viszik, hajtják, lendítik előre a mesét, mely aztán mégiscsak eltörpül Lehár gyönyörű muzsikája mellett. Farsang... Bohém, vidám fiatalok forgataga, a másik póluson az ütő- dött kormányzó és a három „bennfentes” — mindezen máris lehet nevetni, szórakozni, vidámkodni két-három röpke órát. Azt mondottam jóelőbb, hogy az előadás összképe jó, viszont elhomályosítja egy-két gyengébb színészi teljesítmény. Valóban így van. Sajnos, nem első példa, hogy színházunk legutóbbi bemutatóin nem sikerül a lehető legjobban a szereposztás, vagy úgy is mondhatnám: a szerep nem mindig talál színészére abban, akinek kiosztották. Rossz lenne elhallgatni ezt, hiszen ha ezt tennénk, vajon kinek használna? A színésznek? Nem igaz. A közönségnek? Ez sem igaz, mert a közönség érzi, és — öröm — egyre „szakszerűbben” is érzi azt, hogy mi a jó és mi a gyengébb. De lássuk inkább sorjában és röviden a Luxemburg grófja szereplőit. Ki mennyit adott a sikerhez — mert újból hangsúlyozom: a hibák ellenére is feltétlen a siker —, hogyan is állták meg helyüket művészeink ezen a bemutatón? Két művészünk teljesítménye emelkedik ki a népes szereplőgárdából: a Fleury szerepét alakító Barcza Éva és Sir Bazil: Cserényi Béla. Barcza Éva ez alkalommal — és egyre többször! — nemcsak mint kitűnő énekesnő, hanem mint rutinírozott, de mindig új és új vonásokkal, színnel gazdagodó színésznő is megérdemelt „vas- tapsos” sikert aratott. Nagyszerű erénye, hogy abban a pillanatban, amint belép a színpadra, máris kapcsolatot teremt a közönséggel, és ezt később közvetlenségével, kellemes játékával még fokozni is képes. Cserényi Béla nem kapott könnyű feladatot Sir Bazil megformálásában. Dicséretére legyen mondva, ezt a már annyiszor és oly nagy művészek által „lejátszott” figurát új ötletekkel, ügyes elgondolásokkal tovább tudta bővíteni, és művészetét bizonyítja, hogy sokszor meglepően újszerűt is tudott adni. Talán a harmadik felvonásban vétette el néhol a mértéktartás aranyszabályát, ezt azonban bocsássuk meg neki, ha a jövőben ritkábban fordul elő. Tetszett Havas Ágnes is, Angele Didier alakítója. Nagyon szépen énekel, kár viszont, hogy nem fűti erőteljesebb átélés, sokszor „kívülről” játszik, elég sok külsőséges és egysíkú eszközt használ. Bánffy Frigyes (René Dupont festő, Luxemburg grófja) a bonviván szokványos szerepét remekül színezte, például az első felvonásban, amikor pezsgőmámoros hangulatban eladja grófi címét, és igen jó volt a második felvonás nagy jelenetében is. A „Nem uram...” duett szép volt, élmény volt. Demény Gyula (Bris- sard, zeneszerző) sajnos, gyenge pontja az előadásnak. Nem neki való szerepkör! Nem volt hasznos ez számára és Déry Máriának sem Juliette, hiába, Déry tehetséges, jó színésznő, de nem szubrett. Mindent megtett ugyan, kellemesen énekelt, bájos volt, de ez még kevés... Ragyogó hármas viszont Sir Bazil három „bennfentese”, Palo- tay László (Lord Lanchester), Timor Péter (Lord Winchester) és a fiatal Zeke László (Lord Worches- ter). Tökéletesen jellemzett figurák voltak, mindhárom kitűnő alakítás. A továbbiakban Beck György törvényszéki elnök érdemel dicséretet, mellőzte a harsányságot, egyszerű színészi eszközökkel is jól ábrázolta a korrupt bírót. (Pedig operettről van szó!) Néhány villanásnyi epizódfigurát kell még megemlítenem, közöttük is elsőnek Gyurcsek Sándor lakáját, ugyanakkor Sándor Imre közjegyzője és Bende Attila anyakönyvvezetője is telibetalált alakok. Az operett díszletei — Bozó Gyula munkája — egészen nagyvonalúak, a ruhák (Schäffer Judit m. v.) szépek, jól „játszottak” a jelmezek, a táncszámok (Göth Sándor) ezúttal halványabbak a megszokottnál, enyhe ötletfáradtság érződött belőlük. Ennyit — néhány sorban, néhány gondolatról Lehár: Luxemburg grófja bemutatója után. Reméljük, a következő operett-bemutató után már szó sem esik majd azokról az „árnyoldalakról”, melyekről itt, az igazság kedvéért beszélnem kellett. Sass Ervin Szardíniahalászok Amikor a lenyugvó nap lángba borítja a Joni-tenger mélykék tükrét és bearanyozza búcsúzó sugaraival a kis Saranda várost a dél-albániai tengerparton, a hullámoktól védett félkör alakú kis öbölben három apró hajón indul meg a lázas munka. A szardínia- halászok készülődnek a nyílt tengerre, hogy megkezdjék napi nehéz munkájukat. Miközben fürgén mozog a kezük, időnként egy- egy kutató, aggódó pillantást vetnek az égre: lesz-e holdvilág? Aztán, mikor a sarandaiak nyugovóra térnek, a kikötőből útra kel a három kis hajó és hamarosan csak néhány parányi fénypont jelzi a messzeségben, merre V «■■■■■■■■■■■■■■■■■a Nemzetiségi énekkar alakult Elek termelőszövetkezeti községben Az eleki nemzetiségi táncegyüttes és színjátszó-csoport színvonalas műsorával hazánk különböző tájain és külföldön is gyakran aratott mór nagy sikert. Az elekiek műsora hamarosan új számokkal bővül: a Hunyadi művelődési ház és a helyi földművesszövetkezet kezelésében harminchat tagú nemzetiségi énekkar alakult. A vegyesfcar tagjai a próbákat megkezdték s főleg sok német, magyar, szlovák és román népdalt tanulnak. Értékesítésre átveszi vagy készpénzért megvásárolja a Bizományi Áruház a j megunt vagy feleslegessé vált rádiót, televíziót, magneU - font, kerékpárt, motorkerékpárt, órát, fényképezőgépe' írógépet, bútort, szőnyeget, ruházati cikkeket. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ Békéscsaba, Sztálin út 6. 21510 A hét könyvújdonságai A Magvető adta közre Santa Ferenc Farkasok a küszöböm című noveilláskönyvét, Demény Ottó A legszebb .kor és Gaitad Gábor Emberi szertartás című verseskötetét. A Kossuth Kiadó újdonsága Szo- koly Endre .. . .És Gömbös Gyula a kapitány című korrajza, Gáspár Antal egykori karikatúráival és Djacenkó Rigában játszódó vidám, kalandos regénye, a Felfordulás a Király utcában. A Szépirodalmi Kiadónál jelent meg Mikszáth Kálmán elbeszélései és kisregények, két kötetben és Bernáth Aurél visszaemlékezéseinek folytatása, az Utak Pannóniából. Az Európa Gorkij sorozatának új kötete az 1895—96-ban írt Elbeszélések. A Gondolat újdonsága Sedlmayer A modem művészet bálványai című tanulmánya és Northrop Rejtelek & matematikában című kötete. A Gondolattár új kötetei Ákos Károly Gondolkodnak-e az áMatok és öveges József A mikroszkóp és használata című népszerű ismeretterjesztő művei. Házasság, boldogság, család a címe Hámori Ottó sok jó tanácsot tartalmazó könyvének. A Zeneműkiadó Kis Zenei Könyvtárának újdonságai Kroó György Berlioz-ról és Szöllősy András Honegger-ről szóló tanulmánya. A Zeneműkiadó adta közre Agatha Fasset, Bartók egyik hajdani tanítványának visszaemlékezéseit Bartók amerikai évei címmel. Terek és utcák művészete címmel bővített kiadásban jelent meg Pogány Frigyes építőművészeti albuma a Műszaki Kiadónál. A Képzőművészeti Alapnál jelent meg Koós Judit Modem otthon című munkája a korszerű lakásberendezésről. randai kikötőbe, hogy gépkocsikra rakják sovány zsákmányukat. Aztán az egyik októberi éjszakán rájuk mosolygott a szerencse. Egyetlen éjszaka teljesítették egész havi tervüket. Néhány évvel ezelőtt még mindössze egyetlen, fából ácsolt régi halászbárka járta a himarai vizeket. A vlorai halkombinát azonban egyre több szardíniát s egyéb halféleséget igényelt, s egy napon a Német Demokratikus Köztársaságból három modern motoros halászbárka érkezett. Azóta a sa- randai szardínia-halászok évente 350—400 tonna szardíniát biztosítanak a kombinátnak, sőt egyre gyorsabban fejlődik a partmenti halászat is. A régi halászbárka ma már kizárólag a part közelében járkál, ahol szervezett angolnahalászat folyik. Évente több mint 100 mázsa angolnát biztosítanak az öböl halászai • vlorai kombinátnak, ahol ebből a halból kiváló füstölt, olajos konzerv készül. A téli hónapokban, amikor a termelőszövetkezetekben kevesebb a munka, a partmenti halászbrigádokhoz sok termelőszövetkezeti tag is csatlakozik. Az utóbbi időben ezek a brigádok kiterjesztették munkájukat a Butrinti tóra is, amelynek vize enyhén sós — hiszen közlekedik a tengerrel — és az angolnák kedvelt tartózkodási helye. Gyakran másfél méteresnél hosszabb angolnák is tsermnelt.fi halászok hálójába. A múltban a tenger reményt és szomorúságot jelentett a partmenti lakosságnak. Reményt azoknak, akik minden ingóságukat pénzzé téve, hajójegyet váltottak, hogy távoli országokban, a tengerentúl próbáljanak biztos megélhetést találni, s egykor gazdagon visszatérni; szomorúságot jelentett a tenger az otthon hagyott feleségeknek, gyermekeknek, akik a legtöbb esetben sohasem látták többé viszont messzi útra indult szeretteiket. Ma már nincsenek kivándorló hajók, sőt, aki csak teheti, az is hazatér a messzi idegenből. A tenger az ember barátjává vált; festői partvidékén üdülők épültek, a forró nyárban a dolgozók ezrei élvezik a tenger hűs hullámait, s amikor beköszönt az ősz, útrakelnek— e halászbárkák, hogy megdézsmálják a tenger kimeríthetetlen terített asztalát. járnak a szardínia-rajokat keresve. Hajrulla Cercani, a „Pojani” halászbárka kapitánya már évtizedek óta járja a tengert. A himarai öböltől egészen a Stillo fokig úgy ismeri az egész partvidéket, mint a tenyerét. Száz és száz éjszakát töltött már a nyílt tengeren, hajója már száz és száz tonna szardíniát adott a vlorai „Ernst Thälmann” konzervkombinátnak. Az 1960-as halászévad biztatóan indult, októberben sok volt a koromsötét éjszaka. A holdfény ugyanis a szardínia-halászok legnagyobb ellensége, mert elriasztja a halakat. Holdfényes éjszakákon a három halászbárka legénysége besötétedéstől pirkadatig nem fog annyi halat, mint ameny- nyit egy-egy borús éjszakán egyetlen hálóhúzással fognak. Biztatóan indult az évad, de az eredmények mégis elmaradtak. A himarai vizeken megszaporodtak a cápák és a delfinek, elriasztva minden más halat. A halászok fáradtan, komor és bosszús arccal tértek vissza reggelenként a saÚj csillagot fedeztek fel Olaszországban Paolo Maffei professzor, az olasz Alpesekben épült Asiago obszervatórium csillagásza bejelentette, hogy új csillagot, ún. „szupernóvát” fedeztek fel. Novának nevezik a csillagászok az olyan csillagokat, amelyek rövid ideig rendkívül erős fényűek, majd néhány hónap vagy év múltán kihunynak. Az olasz csillagászok által felfedezett szupernóva már teljesen kihunyóban van. A csillag szabad szemmel nem látható, az obszervatóriumban először január 18-án fedezték fel, néhány nappal később pedig sikerült lefényképezni. A szupernóva a Messier M—83 galaktikában található. Az olasz csillagászok felfedezésükről értesítették a koppenhágai obszervatóriumot, amely összesíti az európai asztronómiai kutatásokat. Részlet a dél-albániai tengerpartról
