Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
HMH. február It., vasárnap KÉPÚJSÁG Égj' év alatt egy tsz-ben tíznél több agronónws Másíel evvel eaeäwtt, ha valaki azt kérdezte volna a Dobozi Petőfi Tsz vezetőitől: elegendő-e a szakember a 7000 hold földre, egy szóval lehetett volna rá válaszolni: nem. Ekkor még csak egyetlen szakember volt, illetve kettő, mert a tsz elnöke maga is agro- nómus. Azóta nagyot fordult a helyzet, szinte hihetetlenül hangzik. de másfél év alatt tíznél több agronómus fordult meg a termelőszövetkezetben. Es most sincs hiány azért belőlük. De vegyük sorjába a dolgokat. Egy éve annak, hogy állami dotációval a szakvezetés élére Molnár Sándor föagronómust állították, aki hosszú évtizedes gyakorlattal a Komádi Állama Gazdaságból került a termelőszövetkezetbe. Molnár Sándorral együtt már három szakember irányított. Azután jött egy olyan gondolat —amely helyes volt —, hogy önállósítják az üzemegységeket, és azoknak az élére egy-egy agnonómuet állítanak. Megindult a szakember-keresés A gabonaéréshez közeledtek, amikor szinte egymás után adták át az üzemegységeket a szakembereknek. Ekkor jöttek a szövetkezetbe: Tóth László, D. Szatmári Lajos, Achim János, Ilich István és Bereznai Béla agronómusok. Velük együtt már nyolcra szaporodott a vezető szakemberek száma. Ezek haHa/tan az ember arra gondol, hogy itt már úgy megy a munka, mint a karikacsapás. De mégsem így áll a helyzet, ennek több oka is van. Elsősorban az, hogy a dobozi emberek kissé bizalmatlan természetűek. Felvetődött bennünk: vajon letelepednek- e itt az idegenek, mert mitagadás, valamennyi vidékről jött. Másodszor olyan aggályok is voltak, hogy értenek-e a szakmájukhoz annyit, mint azok az emberek, akiknek évtizedes gyakorlatuk, helyi ismeretük bizony fölért egynéhány olyan szakemberével, aki két-három hónapja telepedett le. A már kialakult brigádveaető- rendszer, az üzemegységvezető, s a központi szakirányítás jól összeszokott, s egy harmadik ember beiktatása szinte ellenszenvet váltott ki. Különösen akkor, amikor rájöttek, hogy olyan utasításokat hajtatnak végre, amelyet a maguk gyakorlatából úgyis megtesznek. Nem kaptak elég segítséget, s így a fiatal szakemberek nem tudták átvenni a vezetést. Egymás után törtek össze, és jött az elkeseredés, a lemondás. Rövid fél- vagy háromnegyedév alatt 4 fiatal szakember hagyta ott a szövetkezetei. Ekkor újabb ötletek folytán kialakult egy olyan álláspont, hogy a központi szakember-gárdát kell kiszélesíteni és a szakirányítás a központból induljon, de ehhez olyan feltételt is szabtak, hogy a brigádvezetők, üzemegységvezetők tanuljanak technikumban, szakiskolákon, hogy a gyakorlati ismeretek mellett az elméleti tudást Is megszerezzek. Ez a gondolat nagyon is helyes, hiszen a helyi emberek jelentés ennek okaira is rámutat. Különböző okokból, de főként a rossz fizikai állapot miatt a munkaképes korban lévő lakosság 30 százaléka munkaképtelen. Mit tett e hiány pótlására a kormány? — veti fel a kérdést jelentésében Galvao kapitány. Felháborítóan erőszakos eljárásokhoz folyamodott, és olyan helyzetet teremtett, hogy „csak a halottak mentesülnek a kényszermunka alól”. A helyzet sok tekintetben rosszabb, mint a rabszolgaság idején volt — állapítja meg a továbbiakban. „Jelenleg a bennszülötteket nem vásárolják, hanem egyszerűen bérbe veszik a kormánytól. Ha pedig valaki megbetegszik, vagy meghal, a munkáltató egyszerűen új munkaerőt igényel.” Galvao kapitány nagy vihart kiváltott jelentése e szavakkal végződik: „Teljes felelősséggel állítom és bizonyítani tudom, hogy mindaz, amit mondok, igaz. Legfeljebb azért érhet bíi'álat, mert nem mondtam el a teljes igazságot, vagy nem ismertettem a ptobméretei pótoWsfá-feái&aaaoik. Lat megértették a Petőfi Tsz tagjai, s jelenleg a gyulai kihelyezett mezőgazdasági technikumban 5 vagy 6 brigádveze tő tanul. Ezenkívül a hódmezővásárhelyi 2 éves szakiskolán is ketten tanulnak. Kettő pedig 19©0 nyarán végzeti, akik közül egyik üzemegységvezető, a másik pedig brigádvezető lett. Azt hihetnék, hogy az egy évvei ezelőtt megnövekedett szövetkezet — mivel a múlt évben 4—5 agronómus megvált a tsz-től — szakember-hiánnyal küzd. Szó sincs erről. Azt mondjuk mi is, amit a tsz-gazdák hol nyíltan, hol csak maguk között; hogy még mindig elaprózott, széttagolt az irányítás, és a jelen pillanatban sem indokolt a nagy szakapparátus. Jelenleg van egy iőagronómus, egy állattenyésztési agronómus, egy üzemgazdász, egy beosztott agronómus, egy törzskönyvezési felügyelő — szántén agronómus —, egy baromfitenyésztési agronómus. Ezenkívül van egy építésvezető mérnök. Itt meg kell jegyezni, hogy van külön építési brigádvezető is, és fél- függetlenített állatorvos is. Az utóbbi nagyon indokolt. Az említettekhez az is hozzátartozóik, hogy a tsz elnöke is évtizedes múlttal rendelkező agronómus. Joggal beszédnek arról a tsz-ben, hogy miért ilyen széttagolt az irányítás. miért nem tudja az állattenyésztési agronómus a óaromftrtenyéaztési agro- nómus munkáját is ellátni, hiszen a jelenlegi áiilatsűrüség nem követei meg külön-küdön egy embert. Az a kifogás is jogos, hogy miért kötnek le egy embert a törzskönyvezéshez, amikor a megyei tanácsnak külön osztálya csinálja ezt. Jogos a feltevés azért is, mert ptiläa- najtnyüjag nem áJílinak a megyénkben lévő termelőszövetkezeteik annyira jói szakemberrel, hogy egyik helyen bővelkedjünk belőle, másutt viszont még a legszükségesebb is hiányzik. Vannak 2—3 ezer holdas tsz-ek, ahoi egyetlen szakember sincs és az ottani vezetők csak a mezőgazdasági gyakorlatukra támaszkodnak. Érdemes volna ezen gondolkodni a Petőfi Tsz vezetőinek is, Cscpkó Eta Fehér Lajos elvtárs is felszólalt ff vésztői Aranykalász Tsz zárszámadási közgyűlésén Megyénk nagy taglétszámú és nagy földterülettel rendelkező termelőszövetkezetei közé tartozik a vésztői Aranykalász. A február 10-én, pénteken megtartott zárszámadó közgyűlésen — amelyen részt vett és felszólalt Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Láda András elvtárs, a szeghalmi járási pártbizottság titkára is —, kiderült, hogy az Aranykalász Tsz gyengén startolt, vezetése és a tagok egy részének munkához való hozzáállása elégtelen osztályzatot érdemel. Kétségtelen tény, hogy ez az új szövetkezet nem a legjobb talajadottságokkal rendelkezik, emellett a termelés eredményességét kedvezőtlenül befolyásolta az aszály és a sok esőzés. Azonban nem lehet csak a kezdeti nehézségek és az időjárás rovására írni azt, hogy munkaegységenként mindössze 12 forint értéket osztottak. A fentiek tudatában senki sem csodálkozott volna azon, ha a közgyűlésen a tagoknak csak egy kevés hányada jelenik meg, s azok is lármásan, viharosan elégedetlenkedtek volna. Ehelyett a mozi hatalmas termében sokaknak nem jutott ülőhely — a 4170 holdas tsz-nek 726 tagja van —, s a hozzászólók többsége tárgyilagosan, nyugodt hangon értékelte a múlt évi gazdálkodást, elemezte a vezetőség és a tagok egy részének mulasztásait. Ennek az állításnak az igazolására szolgáljon Varga József hozzászólása: — Sajnos, nagyon gyengén zártuk az elmúlt esztendőt — hangoztatta. — Ezért okolni kell a vezetőséget, amely gyakran elmulasztotta a közgyűlést összehívni, hogy a tagokkal megtárgyalja a tennivalókat. Nem volt jó a tagok Állattenyésztési technológiát jelentetnek meg A párt megyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága mellett az utóbbi hetekben felélénkült a különféle szakbizottságok munkája. A növénytermesztési szakbizottság ülése után szombaton délelőtt. az állattenyésztési szakbizottság összehívására is sor került. Hankó Mihály, a megyei bizottság munkatársa röviden ismertette, milyen feladatok előtt áll megyénk állattelóma valamennyi vonatkozását. Ehhez azonban jó néhány kötet könyvet kellene megírnom.” A Santa Máriából Santa Libcrdade írsz. Galvao kapitány több mint tízéves raboskodása után megszökött börtönéből és haladéktalanul kapcsolatot keresett azokkal a haladó erőkkel, amelyek mind Portugáliában, mind pedig külföldön arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy elsöpörjék a hazájukban hatalmat bitorló fasiszta rendszert. Ezek a forradalmi erők készítették elő azt a felkelést is, amely a Santa Maria portugál óceánjárón kirobbant. A cél az volt, hogy felrázzák a világ közvéleményét és a figyelmet a portugál nép szenvedéseire és elszánt harcaira irányítsák. Galvao kapitánynak és bátor társainak merész kísérlete teljes sikerrel járt. A hatalmas óceánjáró tíznapos útja a tengeren valóban az egész világ figyelmét Portugáliára irányította. A világszerte megnyilvánuló rokomszenvnyésztése. Az állattenyésztési munkamódszerekrőK— amint a vitában több felszólaló is javasolta — termelési technológiát állítanak össze s nyomtatnak ki, és ezeket eljuttatják a megye valamennyi termelőszövetkezetébe, hogy ezáltal is népszerűsítsék a sertéstenyésztés, a baromfinevelés, a tejtermelés, a növendékmar- ha-tartás időszerű és egyben legfontosabb tennivalóit. tüntetések pedig Salazar „hűséges” NATO-szövetségeseit is arra kényszerítették, hogy tartózkodjanak a beavatkozástól és csupán ingerült szemlélői legyenek az eseményeknek. így történhetett meg, hogy az időközben Santa Li- berdade-ra (Szent Szabadság) átkeresztelt Santa Maria dicsőséges útja után az amerikai és az angol hadiflotta díszkíséretével befutott a brazíliai Recife kikötőbe. Angola már válaszolt Nogueira úr a lisszaboni sajtópalota előadó-termében megnyugtatta az újságírókat, hogy a Santa Maria-ügy jelentéktelen semmiség. Közben azonban Portugáliában — Európa nyomortanyáján — erősödik a rendszer elleni tiltakozás, amelyre a titkos-rendőrség letartóztat ások ka 1 és a szokott brutalitással válaszol. Angolában — Portugália legfontosabb gyarmatán — azonban már fegyveres összetűzések robbantak ki. Mozog a föld Salazarék talpa alatt. Hát ezért nyugtalan Nogueira úr. Meg is van rá az oka. munkához való hozzaallasa sem. A tagság egyik felének alig van munkaegysége, nem járt ki dolgozni, ezért nem tudtuk idejében, veszteség nélkül betakarítani még azt sem, ami megtermett. Az év végén, amikor kiderült, hogy a tervezettnél jóval kevesebb jut munkaegységenként, többen főleg a vezetőségben, az elnökben keresték a hibát, azt mondták, le kell váltani az elnököt. Attól sem riadtak vissza, hogy csalással, sikkasztással rágalmazzák. Mikor kiderült, hogy alaptalan rágalomról van szó, akkor azt mondták, hogy a közös vagyon védelmében beszélnek. Hol volt a tagok nagy része akkor, amikor a kapálással, betakarítással kellett volna védeni a közös vagyont?! A tagoknak jogukban áll, hogy új vezetőséget válasszanak, de ón azt mondom, nem érünk el vele semmit, jobb ha meghagyjuk a régit, s a tavaly szerzett tapasztalataik, tanulságaik birtokában, helyrehozzák az elkövetett hibákat. Saját kárunkon a tagoknak is le kell vonniuk a tanulságokat, s ebben az évben úgy kell dolgoznunk, hogy jövedelmezőbb legyen a gazdálkodás. Az elnök és a főkönyvelő beszámolójából kiderült, hogy a vésztői Aranykalász Tsz rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel a tavalyinál sokkal eredményesebben lehet gazdálkodni. Jelenleg 182 szarvasmarhával, 623 sertéssel, 655 birkával rendelkeznek. Elég sokat építkeztek, több traktort és különböző felszereléseket, Zetort, pótkocsikat, darálót, rendsodrót, kultivá- tort, motoros permetezőt vásároltak. Az építkezésekre és a gépekre fordított összegek túlzottnak látszanak, azért, mert az áruértékesítési tervet csak 39 százalékra teljesítették. Például a tervezett 112 hízómarha helyett 29-et, a tervezett 635 sertés helyett csak 255 darabot hizlaltak. S az idejében be nem takarított lucerna- és vörösheremagon, a napraforgón és egyéb növényen több százezer forint értéket vesztettek. Igaza van Rábai Zsigmondnak, aki elmondta, hogy az elvesztett százezer forintok azoknak a lelkiismeretét terhelik, akik nem jártak ki dolgozni. A fegyelmezetlenség elharapózott azzal, hogy az alapszabályban megengedettnél nagyobb háztáji területet adtak, a cukorrépának jól elkészített talajba egyesek háztáji kukoricát vetettek. Több hasonló szabálytalanság történt, de a vezetőség és a párt- szervezet is túlzottan engedékeny volt a fegyelemsértőkkel szemben, azzal a megokolással, hogy új szövetkezetben nem szabad senkit felelősségre vonni. A közgyűlésen felszólaló Fehér Lajos elvtárs sok hasznos útmutatást és tanácsot adott az Aranykalász Tsz tagjainak ahhoz, hogy ezt az évet sokkal jobb gazdálkodással, s megélhetést, jólétet biztosító jövedelemmel zárják. Bevezetőben hangoztatta, hogy az elmúlt esztendő nemcsak Vésztőn, de az egész országban nehéz volt, jelentős terméskiesést okozott az aszály és a rengeteg esőzés. Mint ahogyan más tsz-ekben, a vésztői Aranykalász Tsz-ben sincs ok az elkeseredésre, mert mindaz, amit beruháztak az elmúlt évben, ebben az évben már gyümölcsözni fog. Fehér Lajos elvtárs beszélt arról is, hogy a mostani új termelőszövetkezeteknek nem kell 8—10 év ahhoz, hogy jövedelmezővé tegyék a gazdálkodásukat, mint amennyi az elsőkként alakult szövetkezeteknek, mert a dolgozó parasztság sok jó hazai tapasztalattal redelkezik, sok hozzáértő ember tömörült a közös gazdaságokban. A jövedelmező gazdálkodás alapjának megteremtését segíti az állam ezután is. Az állam segítsége azonban kevés a tagság szorgalma, igyekezete, akarata nélkül. Ez vonatkozik a szövetkezet vezetésére is. Akármilyen kiváló képességű ember is az elnök, ha nem hajtják végre utasításait, ha a tagok a munka dandárjában is csak nyolc órát vagy még annyit sem dolgoznak, akkor nincs termés, nincs jövedelem, mérleghiánnyal zár a szövetkezet. A korábbi években a kormány mérlegkiegészítést adott egyes szövetkezeteknek. Ez megszűnt. Mire vezetne, ha egyes szövetkezet tagjai egész évben lógnának, csellengenének, és év végén tartanák a markukat — mérlegkiegészítésért? Fehér Lajos elvtárs javasolta, hogy a tavalyi hibákon okulva, az Aranykalász Tsz-ben is osszák ki a megművelendő területeket egyénekre, s a jóváírt munkaegységeken túl premizálják azokat, akik a tervezettnél többet termelnek. Kövessenek el mindent az áruértékesítési terv teljesítéséért, igyekezzenek minél több növényre, illatra termelési, hizlalási szerződést kötni annál is inkább, mert a szerződési előlegből biztosítani lehet havonta a munkaegység-előleget. Jó jövedelemforrása lehet a tsz-nek, ha a Körös holtágában halastavat létesít, és ha igyekszik a lehető legtöbb baromfit nevelni. Felhívta a tagok figyelmét, hogy ne csak a keltétő-állo- mástól kérjenek és várjanak csibét, hanem keltessenek is. A tanyán lakó asszonyok évente munkaegységre és prémiumra 20—25 kotlóalja csirkét nevelhetnének fel. De nemcsak csirkét, hanem libát és kacsát is. Ezután a tsz-ekbe tömörült asszonyok fokozottabb megbecsüléséről beszélt Fehér Lajos elvtárs. Helytelenítette, hogy az asz- szonyok nem kapnak számuknak és rátermettségüknek megfelelő helyet a szövetkezet vezetésében, s hogy Vésztőn a családfenntartó asszonyoknak csak félannyi háztáji területet adnak, mint ameny- nyit a családapák kapnak. Hozzátette: nem csoda, ha az asszonyokat leszavazzák, ha nincs egyenlő joguk a szövetkezetben, hiszen az öregségi és az SZTK-járulék ösz- szegének megspórolása miatt nem lépnek be tagnak, hanem csak hozzátartozóként dolgoznak. Az Aranykalász Tsz tagjai azzal az elhatározással távoztak el a mintegy 5 óra hosszáig tartó közgyűlésről, hogy az idén élnek a lehetőségekkel, sokkal odaadób- ban, szorgalmasabban dolgoznak, és sokkal eredményesebben zárják ezt az esztendőt. Kukk Imre Megyei tanácselnökök értekezlete a parlamentben Szombaton a megyei és megyei jogú városi tanácselnökök Kállai Gyulának, a Minisztertanács első elnökhelyettesének elnöklésével értekezletet tartottak a páriám entben. A tanácskozás napirendjén a tanácsok időszerű vízgazdálkodási feladatai szerepeltek. A bevezető előadást Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője tartotta A beszámolót széleskörű vita követte. (MTI)
