Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-10 / 35. szám
6 NÉPÚJSÁG 1961. február 10., péntek HÍREK. Jíaköpauei emlékek Ki hogyan érti a bírálatot? Egy idősebb asszony kerek, érthető mondatokkal beszélt a zárszámadó közgyűlésen a tsz-tagok zöldséggel való ellátásának fontosságáról. A háztáji terület rovására ugyan kapott minden 'család 100—100 négyszögöl területet, hagymának, petrezselyemnek, sárgarépának, de bizony néhány vete- ményföld parlagon maradt, felverte a gyom. — Ha az ilyen tagtársaktól megvonná a szövetkezet a veteményfóidét, talán még Pestre is elmennének panaszt tenni — feltételezte az idős asszony. — Minden családnak jól jönne pedig 5 és fél zsák krumpli, — nekem annyi termett a 100 négyszögölön. — Akkor maga se jól kapálta meg a vetemény- földet, mert ha jól kapálta volna meg, akkor 10 zsákkal szedett volna fel a 100 négyszögölről, mint én — kiáltotta közbe valaki. Az idősebb asszony zavartan hallgatott el, de segítségére siettek: Igaza van Szabó néninek, azért felesleges vetemény- földet adni, hogy gyomot teremjen s a magját széjjel hordja a szél. — Ez a dolog veleje — helyeselték többen, s erre a közbekiáltók és azok jöttek zavarba, akikről a mese szólt. Az óra még csak hajnali kettőt mutatott. A másik ágyon a kollégám is forgolódott. Lehet, ugyanarra gondolt, amire én: az utolsó Zakopanéi óráinkra, s a különös hangokra, melyek felriasztottak bennünket. A Lengyel- Tatra egyszeriben megvadult. Mintha csak azt kiabálta volna: várjatok csak! Még nem láttatok mindent, amikor a csendes, havas fenyőerdőket és a napfényben csillogó szirteket jártátok. Akkor csak az egyik oldalamat mutattam, a szelidebbet. Nézzetek most ki a csúcsokra. Ez is ón vagyok! — TÖBB MINT hét és fél millió forinttal teljesítették túl 1960. évi tervüket az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat gyulai boltjai. A forgalom különösen a téli hónapokban nőtt meg. A méteráru bolt téli forgalma 9,5 millió forint, a cipőbolté 8,2 és a rádió-televízió villamossági szaküzlet 9 millió forintot forgalmazott. — EGYHÁZILAG nem esketik meg azokat a férfiakat és nőket, akik totóznak, határozta el az észak-hollandiai Midwolda református egyházi tanács. Az egyházi tanács szerint a totózásban való részvétel ellenkezik a keresztény elvekkel. Vonatkozik a kitiltás a futball-klubok tagjaira is. — NEGYVENKÉT KILOMÉTER hosszúságú csatorna felújítását tervezik ebben az évben a ♦észtéi Vízgazdálkodási Társulat vezetői. Ezenkívül 20 csőáteresz építését végzik el. Az Aranykalász Termelőszövetkezetben 1800 méteres csatorna, a Petőfi Termelőszövetkezetben pedig 1000 méteres övgát építését kezdték meg. — NAGY SIKERŰ, kétórás műsoros estet rendezett az elmúlt hetekben Szarvason a helyi nőtanács kultúrcsoportja. A csoport most egy új szlovák népi játékot tanul be, amelyet rövidesen bemutatnak a szarvasi közönségnek. — LEGÚJABB jelentések beszámolnak arról, hogy Moliere Tartuffe című darabjának kínai nyelvű fordítását az elmúlt évben másfélmillió példányban adták el a Kínai Népköztársaságban. — A NYUGATNÉMET Wies- badenben súlyos sérüléssel kórházba szállították Willi Scheffler íotoriportert és feleségét. Mindkettőjüket 15 éves fiuk sebesítette meg egy baltával. A fiú bevallotta, hogy azért ütötte le apját és anyját, mert azok nem engedték elmenni egy házi mulatságra. Eső, havazás Mérsékelt déli, délnyugati szél, főképp nyugaton csökkenő felhőzet, már csak kevesebb helyen futóeső, futó hózápor. Élénk, a Dunántúlon helyenként erős északnyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 1—plusz 3, legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 3—8 fok között. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja< Felelős szerkesztő: Cserei Pál rkesztőség: Békéscsaba, József A. u. 4., 1. em. Telefon: 22—96. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó allalat, Békéscsaba, Szt. István tér 3. Felelős kiadó: Lehóczky Mihály* Telefon: 10—21 Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsaba. Felelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hóra 11,— Ft »--------------------— H ALADÓ MŰVÉSZET a kapitalista államokban címmel képzőművészeti előadást rendez február 15-én, szerda este 0 órakor, Békéscsabán a TIT és a KPVDSZ, Előadást tart Nyíri Sándor tanár. — HIVATALOS norvég statisztikai adatok szerint Norvégiában 1959-ben a bűncselekmények 25 százalékát 14 éven aluliak követték el. A statisztikából kiderült az is, hogy a bűnözők 56 százaléka 21 éven aluli fiatal. — REDSZERESEN ellenőrzik az üzlethelyiségeket, a mozit, a tejcsarnokot és egyéb épületet Bucsán a tanács mellett működő egészségügyi állandó bizottság tagjai. Különösen jó munkát végez Mile József és Báthori Gyula tanácstag. — MÁJUSBAN megkezdik az Orvosi rendelő és egészségház építését Pusztaföldváron. Az építéshez szükséges anyag már megvan. — TÍZ SZAKKÖR működik a nőtanács irányításával az orosházi járásban. A szakkörökön összesen 225 asszony és lány vett részt. — VIDÁM. ZENÉS klubestet rendez február 11-én, szombaton este 8 órakor Békéscsabán a helyőrségi klub vezetősége. A klubesten fejtörő versenyt is rendeznek és az első három legjobb eredményt elérőt díjazzák. — NETZ-SZAKKÖRÖK szervezett Békéssámsonban az Ifjú Gárda Termelőszövetkezet nőbizottsága. A szakkörre több mint 30 aszony jelentkezett. — A FELSÖNYOMÁSI Állami Gazdaság kultúrotthonában szombaton, február 11-én este 8 órakor hagyományos álarcosbált rendez a KISZ és kultúrotthon. 2221 s ....................................................... i A szokás hatalma...? i : • Napsütéses február délután j ■ volt. A nap sugarai ezernyi j ■ csillanással törtek meg a jeges j ■ úttesten. ■ i 5 Fiatal asszonyka sétált az ut- j ■ cán. Csöppnyi kisfiút vezetett. \ \ Ügy látszik, sok ismerőse lehe- j • tett, mert sűrűn köszöngetett a j ; járókelőknek, s szemmel látha- i ; tólag bosszankodott, mert Tóni- i S ka, akit vezetett, minduntalan ! ■ I ! hangos „szia” köszöntést kiál- ! S tott a ráköszönőknek, mintha ! ! elfelejtette volna a helyes kő- j ■ szönést. — Tónika, kikapsz, ha még- j : egyszer így köszönsz! — szólt j : rá erélyesen a fiatalasszonyka. ! ! A kisfiú úgy látszott megszep- j ■ pent, mert aztán nem köszönt \ | ■ senkinek. j Hirtelen feltűnt egy magas j ■ fiatalember, aki vidáman üdvöl zölte őket. A kisfiú habozás í ■ nélkül kiáltott fel: ; — Szia, apu! — és ami még ■ £ meglepőbb volt: egy ismeretlen, \ 1 másfelé néző férfinek Hiedelme- i : sen köszönt: — Kézit csókolom! \ —We— I Az ablakon túl a szél dühöngött. A hegyek megvadult szelleme tele tüdővel fújta óriási trombitáját, a mély hangok végigbődültek az utcákon, megremegtették az ablakokat, a szél fütyülve, viny- nyogva, élesen sivalkodva szorult meg a kis rések között. Az út felett világító neoncső kétség- beesetten reszketve kapaszkodott a tartójába. A csillagok a hidegtől vacogva, könnyesre fújt szemmel nézték a kegyetlen táncot. Borzong- va gondoltam arra, milyen lehet ilyenkor a hegyekben? Csak ekkor értettem meg a tövestől kicsavart, vagy derékbatört óriásfenyők tragédiáját, melyeket sűrűn láthattunk barangolás közben. Önkéntelenül mélyebben húzódtam a takaró alá és figyeltem az ajtók és ablakok furcsa, sziszegő beszélgetését. Szerencsére a cserépkályha bírta meleg tüdővel, hozzászokott a keményebb viharokhoz is. Ami a természetet illeti, az egyhetes barátkozás után ugyancsak kifelé tolta a szűrünket. Viszont vendéglátó barátaink, a lengyelek mindvégig nagyon barátságosak voltak. Mi ketten a kollégámmal az állami szálloda fűtőszerkezetének meghibásodása miatt egy idős lengyel asszony házában kaptunk vendégszobát. Ez több okból is előnyös volt. Először is így közelebb kerülhettünk a helybeliekhez, másrészt otthonosabban éreztük magunkat, mint a szállodában. Egyetlen hátrányunk volt, hogy étkezni a távoli „Albion” magánpensióba jártunk, mely egy jólszituált hölgy tulajdonát képezte. Ebben a szállodában lakott a magyar turisták zöme is. Az ebédlőben a sötét tónusú festmények Napóleont és fiát ábrázolták és még néhány előkelő urat. Napoleon állandóan figyelte étkezésünket, ami miatt csak mélyült bennünk az iránta érzett ellenszenv. Egyébként a többi méltóságok is rosszallóan néztek le keretükből, valahányszor fanyalogva nyúltunk a legfinomabb lengyel ételekhez. Ha jól meggondolom, az ottani ételek csak a lengyelek számára finomak. Mi magyarok nem nagyon lelkesedtünk értük. Kedves vendéglátóink rakhattak elénk három-négyfogá- sos menüket is és nap mint nap húst, mi minden alkalommal előbb egymásra néztünk és valaki megkérdezte: Ehető? A hal-előételek és a tormáscékla étvágygerjesztő íze azonban mindig megtette a magáét, nem is beszélve azokról a turista utakról, melyeket egy-egy étkezés között megjártunk. Alacsony termein, fürge mozgású ember volt az idegen- vezetőnk. Állandóan egy kockás mintájú magas nyakú pulóvert hordott, aminek a nyaka egy kissé már ki volt tágulva, bugy- gyosnadrág, vastag harisnya, bakancs és egy meleg kötött sisapkí) volt még a kis huncutkás mosolyé szemüveges ember felszerelése. Talán még Kínába sem vitt volna többet. Olyan volt közöttünk, mint egy motor, melynek az a rendeltetése, hogy valamennyiünket mozgásban tartson... — Most meglátogatunk egy múzeumot. Itt van a közelben — magyarázta egyik alkalommal a gyülekező társaságnak, s mi gyanútlanul elindultunk. Ö elöl „szaladt”, s mi utána lendültünk. Átmentünk egy kristályvizű, rohanó patak hídján, aztán megmásztunk egy hegyet. S közben izzadva gyűrtük magunk alá a bokán felül érő havat, feltűnt alattunk a völgy, s a gyönyörű kilátás. A kis ember, mintha ördög űzné és az angyal után sietne, korát meghazudtoló fürgeséggel haladt előre. Hegyhez nem szokott, alföldi tüdőnket majd kileheltük, de még mindig nem mondta, hogy megérkeztünk... Később még egy távolibb kiruccanás után megismertük rokonszenves idegenvezetőnk szótlan élettársát és ez alkalommal egyesek egymás között élcelSdve megjegyezték, halvány gyanújuk támadt, hogy derék vezetőnknek miért van a messze is közel, azaz miért szereti a távolságokat... A kirándulásokon röpködtek a hógolyók. De nem is volt szükség minden alkalommal arra, hogy meggyúrjuk a havat. Elégnek bizonyult megvárni, amíg a társaság egy nagy fa távolba nyúló koronája alá kerül és aztán egy rúgás a fa törzsére, máris dübögve huppant a nagy tömegű hózuhatag az „áldozatok” nyakába. A vidámság az esti szórakozóhelyeken folytatódott... A lengyelek e turistaparadicsomában nagyszerű szórakozóhelyek vannak. Érdekes, hogy belépődíjat szednek minden alkalommal, egyes helyeken nem is keveset. Egyik ilyen zenés helyen 50 zlotyt fizettünk fejenként, amiért ugyan ehettünk és ihattunk is, de mégis kemény 50 forintnak megfelelő belépőt jelentett, ami különösen az utolsó napokban már óvatosságra késztette a társaságot, A lengyel legények a tánc előtt és után általában kezet csókolnak partnerüknek. Egyébként az ottani hangulat és zene nem különbözik a mienktől. Érdekes még, hogy egyik-másik helyen a falakat absztrakt vonalak díszítik, hasonlóan a függönyökön is láthatók absztrak minták. Ennek éppen ellentétét láttuk az utcákon. Sűrűn találkozni népviseletben járó emberekkel. A kirakatok gazdagon kínálják a szebbnél szebb népművészeti munkákat. Talán gazdagabb is, mint a mi alföldi városaink kirakatai. Pedig nekünk is lenne mit mutatni. Éppen egy ilyen kirakat előtt álldogáltam, amikor odabicegett mellém egy mankós férfi. Szemügyre vettük egymást és én nem álltam a kíváncsisággal. Előbb németül, aztán oroszul, majd angolul kérdeztem tőle, mi történt a lábával? Ugyanis az a két szót, hogy „mi történt” három nyelven tudom, bár egyébként, sajnos, egyik nyelvet sem ismerem. Itt döbbentem rá arra is, milyen nagy kincs, ha több nyelvet beszél az ember. Egyszóval erőlködtem, hogy megértsük egymást. — Síelés közben -történt — szólalt meg mosolyogva a férfi magyarul és nevetve mondta, hogy éppen azért állt meg mellettem, mert tudta, hogy magyar vagyok. — Azt akarta megtudni, mi újság, milyen idő volt otthon? Mint mondotta, ő már régebben eljött. E beszélgetés után történt, hogy mindenütt szidtam a rendezést, amiatt, amiért nerrf lehetett állami kölcsönzőnél süécet kapni. Még nincs főidény — válaszolták. Közben eszem ágában sem volt síelni. Ugyanis életemben csak egyszer síeltem a gyulai Kálváriadombon. Össze is törtem magam a szántóföldi kukoricacsutkák között. Az egész síléc-hecc viszont emelte a turista-tekintélyt, ami veszélybe került, miután hosszú kabátban és kalappal mentünk a hegyre. Már az hittem, nem is vágyom nagyon haza, amikor egyik napon meghallottam egy varjúnak a hangját: — Kár-kár — kiabálta magyarul. Megdöbbentett az érzés, amely erre a káro- gásra keletkezett bennem. Azt hiszem ilyesmi lehet a honvágy. No, de egy hét után! Csak nem? De igen! Képzeletemben megelevenedett az alföldi táj, a Körösök csendes partjai, a messzire belátható vidék, az utak, a család, a barátok, az ismerősök, akikkel együtt nőttem fel, az éltető környezet, njelyből már nem tudnék fájdalom nélkül elszakadni. Én, aki mindig vadregényes hegyek közé vágytam, arra gondoltam a nagy élmény után, hogy jó hazaindulni. Gondolatainkba elmerülve ezért is vártuk éberen a virradatot, miközben odakint a Len- gyel-Tátra büszkén mutogatta vad erejét. De ugyan kinek ártott vele? Az ottani emberek is megtanulták, hogyan kell elbánni a garázda erőkkel, hogy az élet szép legyen. Boda Zoltán Ötven éves a gyulai I. számú iskola Jubileumi évre készül a „piros iskola”, ahogy valamikor nevezték. Hatalmas, méltóságteljes falai között 1911-ben kezdtek tanulni a periféria szegénysorsú gyermekei. Eredetileg is állami iskola volt. Amely több-kevesebb ideig vendégül látta a polgári leányiskolát, az MTH-intézetet és most az állami zeneiskolát is. Padjait az ötven év alatt közel 30 ezer tanuló koptatta, míg végül új, modem padsorokkal szerelték fel a tantermeket. Jelenleg közel nyolcszáz tanulónak nyújt ismeretet. Ez évben új külső tatarozást kapott. Belül már régen az új szellem uralkodik. Tanulóinak túlnyomó többsége most is munkás és paraszt, csak nem a mezítlábas, rongyosruhás apróságok, hanem jól öltözött és jól tanuló gyermekek. A jubileumra gazdag készülődés folyik. Dr. Fodor Györgyné, az iskola igazgatója elmondotta, hogy kiállítás készül az iskola életéből. Ez évben vezetik be a becsületkönyvet, amelybe az iskola legjobbjainak írják be a nevét és érdemeit. Ez évben kapnak új műhelyt a gyakorlati foglalkozásokhoz és elkészítik az iskola jubileumi évkönyvét, amely az ötven év rövid történetét dolgozza fel.
