Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

WM., február 9., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 TISZA-PÁRTI nevezetességek ^ ,C= " " “ WVWWWVWWWWkAAAAWWWVy wwvwv A történet előzménye dióhéj­ban az, hogy a múlt hét végén egy úgynevezett táj értekezleten vettem részt Szegeden. A Dél- Magyarország szerkesztőségének munkatársai mindent megtettek, hogy a tanácskozás után minél többet lássunk szépséges városuk­ból. Megcsodáltuk — legtöbben egy kicsit irigykedve — csinosan berendezett újságiró-klubjukat, ahol munka után összejöhetnek a város vezetőivel, a művészekkel, az üzemek vezetőivel és munká­saival. A közvéleménynek ebben a fórumában nagyon sok előny rejlik, mert hiszen legtöbbnyire jobban megoldódnak a nyelvek a fehér asztalnál, mint a hivatalok­ban vagy a munkapadok mellett. A Dél-Magyarország szerkesztősé­ge él is ezzel, jól kihasználja a klubban levő lehetőségeket. Hozzátartozik a történethez az is, hogy a második nap program­jában üzemlátogatás is szerepelt a környező megyékből összesereg- lett újságírók részvételével. Tu­lajdonképpen ezzel is akartam kezdeni a Tisza-parti városról szójó beszámolót, de úgy vélem, hogy ez a kis kitérő nem volt, hasztalan. Szegedi kollegáink szí­vélyes vendégszeretéből két világ­hírű üzemben tettünk látogatást: a Szalámigyárban és a Paprika- feldolgozó Vállalatnál. Bolyongás a szalámirudak erdejében Amikor Nagy Pál elvtársnak, a Dél-Magyarország munkatársának kíséretében benyitottunk a Szege­di Szalámigyár kapuján, nekem először is két tabló ragadta meg a figyelmemet, amelyeken a múlt és a jelen kelt versenyre egymással. Szinte felesleges is hozzátenni, hogy ebből a küzde­lemből fölényes győzelemmel a jelenről szóló tabló kerekedett fe­lül. Sok lenne mindazt felsorolni, amit a tablóról leolvastam, de né­hány adatot érdemes idézni. Mindjárt az első sor azt adta tudtára a szemlélőnek, hogy 1930- ban, Pickék idején naponta 12— 14 óra volt itt a munkaidő. Ké­sőbb javult ugyan valamit a Hely­zet, de akkor is 10—11 órát dol­goztak itt a munkások. Most meg, s ezt talán felesleges is le­írni, a munkaidő 8 óra.1 Ezelőtt 31 esztendővel mindössze 6 nap szabadság járt, most pedig... de hiszen mindenki jól tudja. Nem volt itt valami nagyon ennivalóan édes az élet. De elmúlt, csak em­lékeztetőnek szántam ezeket a ki­ragadott példákat. Maradjunk inkább a mánál. Várallyai Rezső, a gyár igazgató­ja vezetett körül bennünket az üzemben. Betartottuk a szabályt, lépésről lépésre végigkísértük a szalámigyártást. Kevés ember gondolná azt, amikor jóízűen fa­latozza a finom csemegeszalámit, hogy milyen hosszú az út, amíg az érlelőből az üzletek pultjára kerül. Mennyi ügyes kézen, évti­zedes tapasztalaton múlik, hogy a szalámi megkapja jellemző ízét. S ebben minden munkafolya­matnak megvan a maga szerepe. Először a hűtőbe néztünk be, ahol végeláthatatlan egymásután­ban kettészelt sertések függtek alá. A csontozóban az éles kések nyomán úgy omlott le a hús a csontokról, hogy majdnem kedvet kaptunk mi is a fejtéshez. És az­tán egymás után jártuk be a kü­lönböző munkahelyeket: a szárí­tót, az ízesítőt, előkészítő helyisé­get, majd a töltőt. S ha eddig főként kézi munkát láthattunk, most már az okos gé­peket is működés közben csodál­hattuk. A daráló, amelynél a hús­hoz hozzáadagolják az ízesítőt, szinte pillanatok alatt tetemes mennyiségben darálta finomra a húst. Ezt aztán az olajnyomású préselő hatvan kilogrammos ada­gokban a tartályokba tömködte, kiszorítva belőle a levegőt. A lég­telenített húst aztán a töltőgépek az előre elkészített, egyik Végén bekötött belekbe nyomták egy-egy szakmunkás irányításával. Innen jutnak a kötözőbe a szalámiru­dak. Ha valaki látott ügyes em­bereket, akkor itt láthat. Olyan gyorsan mozog a kezük, hogy a szemnek is fárasztó végignézni a zsineg útját, amint engedelmesen ráfonódik a rudakra. A füstölő­ben a szemünk is káprázott. Nem a füsttől, hanem attól a rengeteg szalámitól, amit itt láthattunk. Szalámierdőnek is beillene. Ti­zenkét napi füstölés után viszik át innen a szalámirudakat az ér­lelőbe, ahol a felülete megkapja a jól ismert penészréteget. Persze pem olyan egyszerű ez, hiszen a több hetes érlelés rendkívül sok tapasztalatot igényel. S ha már ezen is túl van, csak akkor kerül­het az üzletekbe, külföldre a fi­nom csemegeszalámi, amelynek nemigen van párja a világon. Nemhiába s;«retik úgy a Német Demokratikus Köztársaságban, Franciaországban, a Német Szö­vetségi Köztársaságban vagy Ve­nezuelában és másutt, ahová ex­portálják. Nem volna teljes azonban a be­számoló, ha még egynéhány dol­got el nem mondanék. Azt, hogy most évente 270 vagon szalámit, gyulai kolbászt és csípős paprikás szalámit gyártanak a felszabada­Kétéves gazdasági technikumok nyílnak érettségizett fiatalok részére A Földművelésügyi Minisztéri­um kétéves mezőgazdasági techni­kumokat szervez érettségizett fia­talok részére. Hódmezővásárhe­lyen, Keszthelyen és Gyöngyösön növénytermesztési, Orosházán és Pápán állattenyésztési, Nyíregy­házán pedig kertészeti és mező­gazdasági gépészeti tagozat nyílik. A tanítás mindenütt február 15-én kezdődik. A végzett hallgatók a kétéves tanulmányi idő után tech­nikusi képesítést nyernek. Egyes iskolákba — a technikum igazgatójánál — még lehet felvé­telre jelentkezni. (MTI) 30— 35 millió forint beruházás gépesítésre Megyénk termelőszövetkezetei az idén tovább folytatják a koráb­bi években elkezdett gépesítési program megvalósítását.' A nép­gazdaság Békés megye közös gaz­daságainak az idén 135 traktort és különféle munkagépeket, gazdasá­gi felszereléseket juttat, mintegy 30—35 millió forintos beruházás­sal. A gépeket valamennyi terme­lőszövetkezet saját erőből vásárol­ja, de vannak olyan tsz-ek is, ame­lyek a gépvásárlásra jelentős ál­lami támogatást kaptak. A termelőszövetkezetek gépesí­tési igényét a 135 traktor, a járu­lékos munkagépek és az egyéb gazdasági felszerelések nem elégí­tik ki. Az igények nagyok. A nép­gazdaság tartalékai e megnöveke­dett igény kielégítését csak akkor teszik lehetővé, ha a mezőgazda­ság teljesíti idei árutermelési ter­vét. A 40 Maulwurf, a 74 Belorusz, és a 21 lánctalpas traktort a ter­melőszövetkezetek igénylései alap­ján a számottevő területnövekedés és a jelenlegi gépellátottság alap ján osztották szét. lás előtti 50 vagon évi termelés­sel szemben. Néhány év múlva pedig, amikor befejezik a 33 mil­lió forintos beruházást, az évi ter­melés mintegy 380 vagon lesz. S akkor ebből a közkedvelt termék­ből még többet küldhetnek majd világhódító útjára, hogy érte újabb valutához jusson a népgaz­daság. A paprikafeldolgozás fellegvára. Emlékszem, régen, amikor sok családnál csak éppen cincogott a krajcár, a háziasszonyok féltve őrizték a filléreket a legszüksége­sebbekre: sóra, cukorra, papriká­ra. Igen, a legszükségesebbek kö­zött ott volt a paprika is, amely­re mindig szükség van a főzésnél, a rántásnál. A paprika mindig jó cikk volt, ma is az. Most azonban bővebben telik erre is, nem kell rá úgy kuporgatni a pénzt, mint valaha. Ez jutott az eszembe, amikor a Szegedi Paprikafeldolgozó Válla­lathoz látogattunk el. Az épületek többségét stílszerűen, paprikavö­rösre festették. S ha az ember nem tudná hol jár, akkor is könnyen kitalálhatná: a paprika­feldolgozás fellegvára tornyosul előtte. A szárítókban, mint valami óriási nyakékek, pirosló fűzérek magasodnak. Engi János főmérnök vezetett bennünket körül az üzemben, ma­gyarázta el a paprikagyártás tör­ténetét. Szeged neve összeforrott a paprikával. Közép-Európa e legnapsütöttebb táján termelik a minőségileg legjobb fűszerpapri­kákat: az ősszegedi erőst és a csípősség nélkülit. S ha jó a nyersanyag, a belőle készített őrölt paprika is kiváló. Ezt pedig nemcsak mi mondhatjuk el, ha­nem a külföldiek is, mert az itt őrölt paprikának több mint a fe­lét exportálják. Igen tanulságos volt itteni láto­gatásunk. Akárcsak a szalámi út­ja, a paprika útja is igen hosszú az üzletekig. Mennyi munka van vele, míg elmondhatják: kész, le­het szállítani. Roppant kényes munka ez, ahol a sokféle, szinte árnyalati minőségi eltérésekre, színkülönbözetre is rendkívül nagy gonddal ügyelnek. Hogy si­kerül, annak talán az az egyik legjobb bizonyítéka, hogy a brüsszeli világkiállításon ezüstér­met nyert a paprika. Ez pedig az élelmiszeriparon belül megfelelő helyére tette ezt a gyártmányt. Engi elvtérs igen érdekes tájé­koztatót mondott el az üzemláto­gatás után. Ki ne örülne annak, hogy Pollák Zoltánnak, a vállalat igazgatójának és neki, a főmér­nöknek sikerült megoldania a paprika granulálását. Az újítás, amelyet egyes exportféleségeknél vezettek be, olyan eredménnyel járt, hogy a paprika nem csomó­sodik össze, a hosszú hajóutat is jól bírja. Az apró kis gömböcs- kéknek az a tulajdonsága, hogy amikor zsírba vagy az ételbe te­szik, szétomlanak. A gömböcskék azonban nem tapadnak össze egy­mással, így a paprika nem csomó­sodik. Ez a lényege a granulálás- nak. Ez a nagy jelentőségű újítás újabb exportlehetőséget teremtett a vállalatnak, ami pedig tekinté­lyes valutát hozhat az országnak. Amint valamennyien tapasztal­hattuk: újító vállalat ez az üzem. Tavaly öt jelentősebb és jó néhány kisebb újítást dolgoztak ki és ve­zettek be. Alkalmazásuk mintegy 8 millió forint megtaíkairítást eredményezett. íme, mit tudnak ezek a „papri­kás” emberek! S ez is hozzátarto­zik a Tisza-parti város nevezetes- ,ségéhea tód Ina Pétr 130 élenjáró dolgozót küldenek külföldi jntalomüdiilésre az állami gazdaságok és gépállomások Állami gazdaságaink a rend­kívüli időjárás ellenére terven fe­lüli nyereséggel zárták az elmúlt esztendőt, amit a jó szakirányí­tásnak és a dolgozók áldozatkész, lelkiismeretes munkájának kö­szönhetnek. Hasonlóan jól helyt­álltak a gépállomások traktorosai is. Az állami gazdaságok, illetve gépállomások vezetői, a MEDOSZ helyi szervei elhatározták, hogy a legjobb dolgozókat jutalomként a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Romániába és más baráti államba küldik 5—10 napra. Békés me­gyében eddig 130 külföldi utazás­ra adták be az igényt az állami gazdaságok és a gépállomások. A felsőnyomási állami gazdaság 30 dolgozót küld külföldre. 1 község lakosságának 99,6 százaléka termelőszövetkezeti tag Bucsán (Tudósítónktól) Nemrég tartottak tanácsülést Bucsán a tanácstagok. Ezen az ülé­sen Tóth Ferenc községi tanácsel­nök-helyettes a termelőszövetke­zeti gazdálkodásról tartott tájé­koztatót. Többek között elmondot­ta, hogy a község lakosságának 99,6 százaléka választotta a nagy­üzemi gazdálkodást A községben csupán 6 egyénileg dolgozó gazda van, összesen 24 hold földdel. Be­számolójában foglalkozott a ter­melőszövetkezet feladataival, melyben különösen kihangsúlyoz­ta a közös munka megszervezését. 9 ezer melegágy! ablak alatt nő a primőráru és a palánta A hazánkban elsőnek alakult sarkadi Lenin Termelőszövetkezet­ben évek óta egyik fő jövedelmi forrás: a kertészet. Jelenleg 9 ezer melegágyi ablak alatt nő a primőráru és a szabadföldi kertészet szá­mára a korai palánta. A jól gondozott kertészetből a napokban hatezer csomó pirosretket szállítanak Prágába. A sarkadi Lenin Tsz egyébként több millió forint bevételre számít primőráruból és a szabadföldi kertészetből. „ ÜZEMBE HELYEZTÉK a békéscsabai új baromfikeltetőt Tegnap, február 8-án Békéscsa­bán a Szerdahelyi utcában épült Baromfikeltető Állomás első gép­egységeit 26 ezer tenyésztojás be­rakásával üzembe helyezték. Há­rom keltetőgépet töltöttek fel to­jással. A tény észtojásokat a békés­csabai, a sarkadi, a gyulai tsz- ekből, valamint a mintaközsé­gekből szerezték be. A jövő héten kedden újabb 7 keltetőgépet he­lyeznek üzembe, s azután pedig minden héten hét darab tízezres keltetőgép feltöltéséről gondos­kodnak. A 9 millió forint beruhá­zásból épült új üzemben az idén 1,2 millió csibét keltetnek. Fzeket termelőszövetkezeteknek adják át és a baromfifeldolgozó vállalat közvetítésével azokhoz az egyéni gazdálkodókhoz juttatják, akik csibenevelésre szerződtek. Szervezett terjesztésre kerülnek az állattenyésztési munkamódszerek Szombaton, február 11-én össze­ül a megyei álattenyésztési szak- bizottság. Megvitatják és összeír­ják a legjobb állattenyésztési módszereket és meghatározzák ezek elterjesztésének módjait. A megyei tanács mezőgazdasági osz­tályának szakemberei már eddig is különféle, a mezőgazdaságban eddig kevésbé használt termelési módszereket írtak össze, melyeket elterjesztésre javasolnak. Ezek kö­zött szerepel többek között az orosházi Űj Élet Termelőszövet­kezetben jól bevált és néhány kö­zös gazdaságban jó eredményt hozó parabolatükrös baromfine­velési módszer is. Mezőgazdasági technikumi érettségivel és több éves gyakorlattal rendelkező brigád­ugró n ó in u so J< a t azonnali belépésre felvesz I az Orosházi Gépállomás

Next

/
Thumbnails
Contents