Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-09 / 34. szám
z ELÉPÚJSÁG 1961. február 9., csütörtök HUMANIZMUS Amikor elmondtam barátomnak a történetet, gyanúsan szemembe nézett s ezt mondta: — Ha kiderül, hogy te segítettél nekik, megtépnek Szarvason. — Miért? Először is én sajnos, nem segítettem, bár nagyon szívesen teszem, ha szükség van rá, másodszor; azért mégsem „tépik” meg az embert, mert máson segített. — Az más... ők... tudod... Valóban más a történet a megszokottnál. És talán érthetők a bizonytalan szavak is: „ők... tudod...” Mit kell tudnom nekem is és másoknak is? Mert ha ritka eset is ez a történet, nagyon is a nyilvánosság elé kívánkozik. És maga a történet talán sok embert meggyőz pártunk humanizmusáról, elvünkről, no és egy kicsit a nemzet iránti felelősségérzetről is. Mi történt Szarvason? Lászlói fi István annak idején a Kisgazda Párt ottani titkára volt. De nem politikusnak nézték akkor sem az emberek, inkább olyan „hordószónoknak”. 1956-ban mégis odasodródott ő is az ellenforradalomhoz. Azt mondják, „jó dumája” volt, és az ellenforradalom irányítói rá is számítottak a „tömeghatás” miatt. Aztán megkapta büntetését, igazságszolgáltató szerveink börtönnel büntették, melyet még ma is tölt. Külön fejezetbe tartozik a családja. Rendes, becsületes, sze- , gény emberekhez nősült be Lászlóffi. Felesége pedagógus lett, négy gyermeket szült férjének. A négy gyerek, az asszony és még Lászlóffiné édesanyja ittmaradtak a férfi büntetése után. Egy ideig nem volt különösebb baj, az asz- szony taníthatott tovább — hiszen, mondom, nagyon rendes ember — és ellátta rendesen négy gyermekét és édesanyját. A múlt év nyarán azonban tragédia történt. Az otthoni gond, az iskolai tanítás felőrölte Lászlóffiné egészségét s ágynak dőlt. A 900—1000 forintos táppénzből éltek ezután hatan. Nem volt könnyű, de nem panaszkodtak. Meghúzták magukat. A múlt hónapban újabb szerencsétlenség történt: Lászlóffiné édesanyja agyvérzést kapott, s most már rá sem számíthatott a négy gyerek. Tbilisziben befejeződött a mezőgazdasági értekezlet Tbiliszi (TASZSZ) Kedden befejezte munkáját a Kaukázuson-túli szovjet köztársaságok kiváló mezőgazdasági dolgozóinak kétnapos értekezlete. A záróülés után hangversenyt adtak, amelyen Nyikita Hruscsov is megjelent. (MTI) Tanácskozást tartanak az „Időszerű kérdések" tanfolyamainak vezetői Február 10-én, pénteken az Időszerű kérdések tanfolyamainak járási vezetői konferenciát tartanak az MSZMP megyei bizottságának irodájában. Ez alkalommal „A népgazdaságunk jelenlegi helyzete” című téma feldolgozásáról lesz szó. A konferencián részt vesznek a járási párt végrehajtó bizottságok mellett működő oktatási bizottságok elnökei is, kicserélik a tapasztalatokat és megbeszélik az oktatási munkában soron következő feladatokat. Ezután az következne, hogy mindenki rögtön a család mellé ugrott és segített. Hát... hát... ...A segítség bizony elkelt volna már attól kezdve, hogy Lászlóffiné ágynak esett. De mert ők nem panaszkodtak, elmaradt a segítés. Elsősorban az iskolának kellett volna gondolkoznia. Valószínű né- hányan próbálgattak is, de bizony, ez nem volt sok. Cservölgyi Jánost, az igazgató-helyettest faggatom: — Mit segített az iskola, a kollégák? — Nem is tudom... — Mikor tudták meg, hogy egyik kollégájuk beteg, és a család élete elromlott... — Tudtuk, de hát tetszik tudni... — Kik voltak nála beteglátogatók? — Nem tudom, de voltak... — Milyen pedagógus volt Lászlóffiné? — A kötelezettségeit ellátta... — De mégis? Néz rám az igazgató-helyettes, bizonytalanul kutat gondolataiban, de aztán hallgat. Ettől a sok „nemtudom”-tól én sem lettem okosabb. Gyerünk tovább. Végeredményben azt akarom megtudni, hogy ki segített a Lászlóffi-családnak. Annál is inkább, mert gyanú kerekedett bennem: a késői segítésnek talán a félelem volt az oka. Talán sokan nem mertek szót és segítő kezet emelni a család mellett, mert a férj ellenforradalmár volt. „Mégiscsak: éppen egy olyan ember családját dédelgetjük, aki kezet emelt rendszerünkre” — szószerint hallottam így, s bosz- szantott. Igaz, hogy nagyon keményen büntetjük azt, aki népi rendszerünket bántani meri. De a gyerek, a család? Őket is büntessük, s kárhoztassuk talán éhezésre, fagyoskodásra? Igen, tudom: a burzsoázia a mi bebörtönzött elvtársaink családját is halálra ítélte, éheztette, utcára lökte mind a munkahelyről, mind a lakásból. De aki ugyanezt várja 1961-ben a mi állami és pártszerveinktől, vagy bosszúállást követel, eltévesztette a mi pártunk politikáját. A bűnöst megbüntetjük, keményen és szigorúan. De a büntetést nem kapcsoljuk azokra, akik nem bűnösek — még a családra sem. .. . Megígértem, hogy továbbmegyünk. Ügy hallottam, hogy dr. Darida Mihályné betegápoló jelezte Lászlóffiék helyzetét. — Tavaly nyáron voltam a családnál először — kezdi, mikor leültem a vendégasztal mellé. Aztán sorbarakja a család történetét. — Kinek jelezte asszonyom a bajt? — A tanács egészségügyi osztályának, pontosabban Kugyelka Mihálynénak. — És rögtön segítettek? —Azt hiszem, igen... bár a nagy baj csak a nagymama megbetegedésével kezdődött. — Mi volt ez a nagy baj? — Először is nem volt, aki a 4 gyereket gondozza, nem volt ki mosson, főzzön nekik. Mindjobban kifogytak a ruhából is, újat pedig nem tudtak venni. Meg, ki is vette volna meg? Hiszen mindkét asszony még az ágyban is tehetetlen volt. Tüzelőjük elfogyott, s már fagyoskodtak a gyerekek... — Végső soron ki kiáltott SOS-t? Ki mert...? — hangsúlyt adtam a szónak, hogy érezze a gyanúmat. Sajnos, nem értette meg. — Ügy tudom, a tanács segített. Gyerünk a tanácshoz. Demeter Bandi bácsi is elmondja a történetet, amit részben már ismerek. Viszont ő is megerősít gyanúmban: — Valószínű, sokan nem mertek a családhoz nyúlni, féltek, hogy kompromittálják magukat. — Ki mert mégis szólni? — Megtudta Laukó elvtárs, a járási pártbizottság titkára az egészet, s úgy hallottam, még ki is kelt magából, hogy miért csak most szóltak neki. Ezután ő intézkedett. Jó, a többit tudjuk meg tőle. Egészen természetesen mondja, hogy segíteni kellett. Kissé csodálkozik is, hogy' miért érdeklődöm az eset iránt, hiszen a pártvezetőknek meg az állami vezetőknek kötelessége ez. Mikor elmondom neki, hogy eddig úgy látom, csak akkor mertek megmozdulni az emberek és szervek, amikor ő követelte, nagyon őszinte hangon ezt mondja: — Nézze, Varga elvtárs. Vannak nekünk százával idős harcosaink. Megjárta testüket a Horthy-rend- szer korbácsa, egy részük megjárta a börtönöket, családjukat üldözték, nyomorgatták ... szóval meg kell érteni ezeket az elvtársakat. Sajnos, közülük néhányan hajlamosak a bosszúállásra. Tu. dom, már tettek is szemrehányást, egyesek talán még opportunistának is neveznek, de segíteni kellett. Érzem, ho'gy nekem van igazam: mi nem büntethetjük azokat az apróságokat, akiknek apjuk gazember volt, — Ki volt ez a Lászlóffi? — Egy boroshordó. Azt hiszem, két pohár szeszért még a Kisgazda Pártot is eladta volna mindenestül. Nem volt annak semmiféle elve... — Milyen segítséget kapott a családja? — Amit tudtunk, megtettük. Hegedűs elvtárssal, a járási tanács elnökével és a rendőrparancsnok elvtárssal megbeszéltünk mindent. A tanács intézkedett is: a két kislányt ideiglenesen árva házba helyeztük, a nagyobbik fiút az iskola napközijébe, a kisebbiket pedig óvodába írattuk. A két beteg asszony mellé az egészségügyi osztály költségén ápolónőt vettünk fel. Azt hiszem, már megkapták a szenet is... És még egy másik: bár ez még bizonytalan, de a család kérésére megpróbáljuk reha- bilitáltatni Lászlóffit. Ez attól függ, hogyan viselkedett a börtönben, na és attól, hogy az illetékes szervek beleegyeznek-e. A jövő titka, nem is muszáj róla írni ... Lényeqében a történet végére értem. Ez és így történt Szarvason egy család megsegítése. Azt hiszem, tanulságos a példa, és azokat az embereket igazolja, akik nem dugták be a fülüket, amikor segítségért kiáltott egy olyan ember családja, aki éppen ránk emelte a kezét. A mi államunk nem torolhat meg senkit, aki nem bűnös. Márpedig ez a család nem vétkes, s nem szenvedhet az apa bűne miatt. Sőt, ha ez a család elesik, fel kell segítenünk. Ha szubjektív véleménnyel befejezhetem, akkor szerintem a párt politikáját inkább megértették azok, akik segítségére siettek a Lászlóffi-családnak, mint azok, akik eltakarták szemüket, mert nem mertek tudni a család keservéről. Varga Tibor el tvent küldőit lenéi — Szovjet filmalkotás — A film rendezője: Kalatozov. Operatőrje: a szovjet filmművészet nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő alkotó egyénisége: Uruszejszkij. A női főszerepet Tatjána Szamojlova játssza. Ugyanaz a művészkollektíva fémjelzi a szovjet filmgyártásnak ezt a most bemutatásra kerülő érdekes alkotását, amely a világszerte átütő sikert arató Szállnak a dar- vak-at, a szovjet filmművészet e nagy jelentőségű határkövét megalkotta. S ez a tény már önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy megkülönböztetett figyelemmel forduljunk a film felé, teljesítése, a térképnek az eljuttatása a szovjet emberek kezébe, amelyek az általuk felfedezett gazdag gyémántlelőhelyeket megtalálhatják. Mihd az életüket adják, de önfeláldozásuk nem hiábavaló, mert a csoport vezetőjére végül is rátalál az egyik értük küldött helikopter, és így azzal a tudattal hal meg: teljesítette a feladatát. Amiben ez a film különbözik és kiválik a hasonló tematikájú alkotások * sorából, az mindenek előtt a hivalkodó pátosznak a hiánya, a természetesség, amellyel hősei feladatukat vállalják és > Jelenet a filmből (Tatjána Szamojlova) hiszen alkotói nemzetközi rangja is kiemeli az átlagfilmek sorából. De Kalatozov, a rendező — a Bátorság, Felhők titánja, a Legyőz- hetetlenek, a Kárhozottak összeesküvése, a Luxustutajon és a Szállnak a darvak alkotója — ez alkalommal is az úttörés szerepére vállalkozott, amikor ezt a történetében, helyszínében, hőseiben szokatlan témát választotta. A film Szibéria embernemlakta tájaira, a végtelen tajgára visz el, ahol 4 geológus, 4 szovjet ember a természet viszontagságaival küzdve gyémánt után kutat, és fgy hatalmas természeti csapás — egy ezer kilométeres körzetre kiterjedő erdőtűz — következtében elveszti tájékozódását és életét is feláldozza hivatásának. Kalatozov, akit egész pályája során — mint idézett filmjei is mutatják — különösen vonzott a szovjet ember hivatásszeretetének, önfeláldozó hősiességének a problematikája, ebben a filmjében a legmegrendítőbb helyzetben mutatja ezt be. Kegyetlen küzdelemben az elemek iszonyú csapásaival, az éhséggel, a fáradtsággal, a betegséggel, tör a négy ember célja felé, amely nem egyszerűen életük megmentése, hiszen ez önmagában kevés lenne ahhoz, hogy mindazt elviseljék, amin át kell esniük — hanem feladatuk végrehajtják, s ez az, amely olyan mélyen és igazán patetikussá teszi. Ez a természetesség egyaránt megnyilvánul a rendezésben és a színészek nemesen eszköztelen játékában. Különösen Tánya alakítója — Tatjána Szamojlova — és Szergej — Jevgenyij Ubranszkij — egyszerűségében megragadó játéka emlékezetes. És ami az egyetemes filmtörténetben is érdekességet biztosít szániára, az Uruszevszkij operatőr művészetének nagyszerű remeklése, amellyel a tajga szépségét, a hatalmas tűzvész megrázó és félelmetes fenségességét, a havas szibériai táj szikrázó, s egyben oly sokszínű fehérségét megörökíti. Kevés filmen láttuk így élni a tájat, a környezetet, kevés filmen érzékeltük .ilyen közvetlenül a természet dramaturgiai szerepét a hősök sorsának alakulásában. Az el nem küldött levél izgalmas vitákat váltott ki a szovjet filmkritikusok körében. Azt azonban bírálói is elismerték, hogy a filmművészet történetében párját ritkító bravúros operatőri munka nagyszerű remeklése Uruszevszkij művészetének és a film férfias keménysége Kalatozovnak, a rendezőnek a grazdiózus iránti különös érzékenységéről tanúskodik. Bemutatja február 10-től az orosházi Partizán Filmszínház. Újabb Liszt-emléket találtak Kolozsvárott BUKAREST (MTI) Mint a Korunk című folyóirat januári száma írja, Kolozsvárott megtalálták azt a zongorát, amelyen Liszt Ferenc játszott. A zongora jelenleg Boros Lajosné kolozsvári lakos tulajdonában van. Termelőszövetkezetek és állami gazdaságok részére fennálló rendelkezések szerint leértékelt áron közös megegyezéssel használt Orkán típusú háti porozó és Univerzál, Vermoral típusú háti permetezőgépeket, valamint használt Kühne 3—4-soros kombinált cukorrépa-vetőgépe- ket adunk el. Igények írásban bejelentendők. MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR
