Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

NÉPÚJSÁG 1961. február 26., vasárnap SEGÍTSÉG! K&iouiCfcüi - lvUifciiaakfcott be ho zeám te egyik Iskola icüWönokeje. — Nini! Mit hoztam magáinak? — lobogtatott meg előttem egy nyomtat,­Szegedi írók Békéscsabán Pénteken, február 24-én este Békéscsabán, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat megyei klubjában a Viharsarok irodal­mi életének képviselői megbe­szélést tartottak. A megyei írók körét Dér Endre, az írószövet­ség dél-magyarországi csoport titkára, és Andrássy Lajos, a Tiszatáj című irodalmi folyó­irat szerkesztője tájékoztatta az Írószövetség dél-magyarországi csoportjának munkájáról, majd meghatározták a Békés megyei I tettel kamevaii ünnepségükre. Ha Írók köre időszerű feladatát. I már nekem. proMgyeretonek annak ványkát, s letéve az asztalra, elsu­hant. Beleolvastam, s abban azt talál­tam, hogy egy illető számú általános iskola nevelőtestülete és diákserege családomat s engem szeretettel meg­hív a karneváli ünnepségre. Lesz jel­mez, zene, tánc és vigalom, amíg csak ránk nem szakad az éjfél és az ál­mosság. Mi sem természetesebb. hogy elmentünk, és az esten, mely alkalom­mal királylánykákat, cigánylánykákat, kéményseprőket, boszorkákat, jános- vitézeket, cowboy okát (nagy pisztoly­táskával!) láthattunk, s azonkívül kort- fetti. szerpentin, lampion, tánc, lottó, szívküldi és miegymás vo*t — a sze­rény beléptidíj ellenébe nagyon jól éreztük magunkat. Az eset egy hónappal ezelőtt történt. Rá egy hétre másik számú iskola ne­velőtestülete és diákserege hívta meg családomat bensőséges nagy szere­QjÉÜJiLt'd: (piti elájul őr Színházunk nagy sikerrel játsz- sza Lehár Ferenc nagyoperettjét, a Luxemburg giróíjá-t. Brissard nem könnyű szerepét az operett rendezője, Gáti Sándor második szereposztásban játssza megérde­melt sikerrel. Sikere olyan, hogy a közönség a pénztár előtt már megállapítja, hogy ki játssza a szerepet, és ha ő, akkor üres hely nem marad. Ismerik Békéscsabán, és ismerik a megyében Gáti Sán­dort, hiszen lassan öt éve lesz, hogy a Békés megyei Jókai Szín­ház tagja. Mint színész és rendező jó né­hány esztendeje dolgozik külön­böző színházaknál és legemlékeze­tesebb sikere is vidéki színházhoz fűzi. Szereti a vidéket és a tájelő­adások közönsége is szívesen tap­sol Gáti Sándornak. Ülünk egyik próba szünetében és beszélgetünk az operettről, amit oly sokan szidnak, talán még többen szeretnek. — Könnyű műfaj, állapítják meg, de milyen nehéz — vall er­ről Gáti Sándor. — Bizony, sok­szor papírmasé-figurákba kell életet önteni. — Mi volt a legemlékezetesebb sikered? — kérdem meg. — Talán Szolnokon, mint ren­dező legnagyobb sikert a Dohá­nyon vett kapitánnyal értem el. A Fővárosi Vígszínháznál az Üjpesti lány című operettel is szép sikert arattam, 196-szor játszottuk. — Csabán? — Ügy érzem, a modem rende­zésű Mosoly országa tetszett a legjobban. — Hány előadást rendeztél ed­dig? — Várjál csak. Ezt ki kell szá­mítani. Most gyors számítás következik és az eredmény meglepő. A Dia­dalmas asszony volt a századik rendezése Gáti Sándornak, a Luxemburg grófja már a százket- tedik. — Elfeledkeztél a jubileumról? — El... de nem baj... Aki dolgozik, az nem nagyon tartja számon a napok múlását és a munkában elfeledkezik a jubile­umról. így járt Gáti Sándor is. A színpadon még estenként sikert arat a Luxemburg grófja, de már készül az újabb produkcióra, a Fehér akácokat próbálja. Gáti Sándor szereti az operettet és lel­kesedéssel csinálja és keresi min­dig azokat az új tehetségeket, akikkel sikerre tud vinni egy-egy előadást. Sok fiatal színész pályá­jának kezdetén ott állt Gáli Sán­dor és segítette őket elindulni ezen az úton. A sikernek, amit a fiatal színész elért, Gáti Sándor örül legjobban. Örül annak, hogy Mere Ottilia Szegeden. Havas Ág­nes már most nálunk egyre több sikert arat, Most is új színészt in­dít pályáján, a fiatal Várnagy Ka­talint. — Hidd el — mondja Gáti Sán dór búcsúzóul —, nem könnyv műfaj az úgynevezett könnyű mű faj. A látszat sehol sem csal any nyira, mint az operettben. A sí kert. a tapsot, a nevetést a ke meny munka óráival kell megfi zetni. (—czi— idején nem jutott ki a tei-sango Iáéból, juseo-n Jti most, és jusson derék utó­daimnak is bőséggel. Hiszen megbün- hődtük már a múltat jövendőstül, hát vigadjunk, azt a rézfokosát annak a teremburának! így történt, hogy ismét láthattuk a kárólylánykákat, cigány­lánykákat, kéményseprőket, boszor­kákat, jánosvitézeket. cowboyokat (nagy pisztolytáskával!), s azonkívül részünk volt konfettiben, szerpentin­ben, lampionban, lottóban, szívküldi- ben és miegymásban — szerény be­lépti díj ellenében. Ez időtől kezdve mintha a posta ki­zárólag karneváli meghívók kézbesíté­sére rendezkedett volna be. Naponta ölszám kaptuk őket. Farsangi bált rendezett az általános, a közép- és a felsőfokú iskolák mindegyike. Ezen belül külön a kisdobosok, úttörők, kiszesek. továbbá a központi úttörő- ház úttörői, valamint külöm-küiön az úttörő és kisdobos őrsök, rajok és csapatok. Meghívott kameválozni a napközi, az. óvoda és a csecsemőott­hon aprónépe. Láttunk kisdedeket öregember-jelmezben és felnőtteket cuclival a szájukban. Szülők mesél­ték egymásnak egy-egy ilyen farsangi esten, hogy otthon egész jelmezmű­helyt rendeztek be a gyerekek ellá­tására. A sokgyermekes mamák, pa­pák pedig arról panaszkodtak, hogy a kellő maskaramennyiség előállítása szabad idejük és anyagi erejük tete­mes részét emészti fél. A meghívók azonban rendületlenül jöttek, s menini kellett és menni, rendületlenül. A minap a szülészeten volt dolgom. Szerettem volna bejelenteni, hogy a Gsecsemökarneválra kissé késve ér­kezem családommal, mert a szociális otthon bálját sem mellőzhetjük. Az egyik szülőszoba előtt kétség és re­mény közt sétált le s fel egy férfiú. Látszott rajta, hogy az .,apa-címíf vá­rományosa. Azonban úgy tetszett, mintha több kétség mint reménység tükröződött volna arcán. S egyre azt ismételgette, hogy botrány, botrány..-. — Ha kislány lesz, az éppen oly sae- retetre méltó, mintha kisfiú lenne — vigasztaltam — Nincs ilyen gondom, válaszolta zordu.1. Más a baj kérem. Megszületik a gyermekem, világra jön a kis ártat­lanja anélkül, hogy karneválon lett volna! — húr — Csukamájolaj Ha eddig a csukamáj­olaj-ismereteinek tárházában mint a fejlődő korban levő gyer­mek hasznos tápanyaga szere­pelt, akkor most eljött az ideje, hogy ezirányú tudásunkat gya- rapílsuk. Kiderül ugyanis, hogy a tudomány mai fokán ismerete­ink erről a tápanyagról már elégtelenek. Az általános fejlő­dés légkörében a csukamájolaj is avanzsált. De ne vágjunk a dolgok elébe... Az amerikai Associated Press hírügynökség a közelmúltban a szenzáció erejével ható tudomá­nyos felfedezést hozott nyilvá­nosságra. Eszerint állatkísérletek sorozata nyomán megállapítot­ták, hogy sikerült a nukleáris fegyverek radioaktiv sugárzása ellen hatásos védőeszközt talál­ni. Ami nem más, mint a csuka­májolaj. Eszerint a csukamájolaj mesz- sze kiemelkedett a vitaminban gazdag egészségügyi ital szűk világából és atomsugárzás elleni modern védőeszközzé lépett elő. A mi korunk gyermeke tehát védekezésül az atomhatások el­len, testi fejlődése érdekében és — hogy erről se feledkezzünk meg — a csukamájolajat gyár­tó és forgalomba hozó cég pro­filja gyarapítására is ihatja a folyadékot. Vonjuk hát le mi is a követ­keztetést. Igyunk csukamájota- jat és akkor nem árthat a radio­aktív fertőzés. És hogy a csuka­májolaj „óriási” hatása meddig terjed, arról az Associated Press hírügynökség jelentésében úgy­szintén olvashatunk. A sugárve­szélynek kitett fehéregerek kö­zül azok, amelyeknek eleségé- be meghatározott mennyiségű csukamájolajat öntöttek, leg­alább három és legfeljebb hat nappal tovább éltek, mint azok az egerek, melyek a szokásos módon táplálkoztak. Tehát íme: a csukamájolaj három teljes napig meghosszab­bította az egerek életét, egy fél héttel nyújtotta meg életpályá­jukat az atomizált környezetben. Hát mondhatja ezek után vala­ki, hogy az Amerikai Egyesült Államok tudósai és csukamájola­jat feldolgozó és forgalomba ho­zó cégei nem tesznek meg min­dent, hogy hatásos védelmet nyújtsanak az emberiségnek az atomfegyverek veszedelme el­len? Persze, véleményünk szerint azért van még csukamájolajnál is hatásosabb eszköz a radioak­tív fertőzés elkerülésére. Ez pe­dig: kiküszöbölni az atomhábo­rú lehetőségét, megsemmisíteni a nukleáris kisérleteket, példá­ul... GÉMES MfKLÖS Szovjet vendég Szeghalmon (Tudósítónktól) Kedden este a szeghalmi járási mű­velődési házban mintegy 400 főnyi kö­zönség ünnepelte a magyar—szovjet barátsági szerződés megkötésének év­fordulóját. Az ünnepségen részt vett Alekszej Korzin, a Szovjet Híradó fő- szerkesztője, Pankotai István, a Ma­Bár már befejeződött az országgyűlés februári ülésszaka, egy-két érde­kes és kedves élményre mégis jó visszaemlékezni. Arra is, amit megyénk képviselői tettek csütör­tökön az ebédszünet alatt. Megtudták, hogy Birkás Imre elvtárs hosszabb ideje beteg. Nemrégen operálták. Képviselőink csütörtökön délelőtt megszervezték a beteglátogatást és egy beteglátogató csoportot .,menesztettek" Birkás elvtárshoz. Nem tudom leírni azt a boldogságot, amely Birkás elvtárs arcán volt; amikor be­csengettünk hozzá. Köny- nyezve ölelte magához régi barátait és harcos­társait: Szobek Andrást. Keleti Ferencet, Nagy Károlyt, Boros Gergelyt és... és az újságírót is. Az idő rövid volt a lá­togatásra, de a tanács annál hosszabb és több a már lábadozó beteg­nek: Ezt egyél, azt egyél, így pihenj, úgy pihenj, egyelőre nehogy dolgozz, mert „lefülelünk"! Rögtön nem tudtam mire vélni ezt az utób­bi figyelmeztetést, de amikor elköszöntünk, s Boros elvtárs súgva Bir- kásnéhoz fordult, meg­értettem, hogy nem is olyan felesleges a figyel­meztetés: A Parlament folyosóin — Munkatársunk telefonj elentése — — Mondja Birkásné — kérdezte —, Imre még nem hozatott munkát? — Még nem vettem észre, de már naponta hívja a minisztériumot. — Vigyázzon, mert egy szép napon ide hozatja a papírokat és dolgozni kezd a betegágyban... * Az ülésszak ulolso napján kedves vendéget fogadott az országgyűlés: A baráti Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét: Novotny elvtár­sat, Üdvözlő beszéde után figyelmesen hall­gatta a költségvetési vi­tát, s szünetben ő maga is „hozzászólt’’. A vita so­rán Gállá Ernő képvise­lő az utakról és a fővá­rosi teherforgalomról be­szélt. Bírált is bőven. Mint mondotta, a főváros útjait a teherforgalom teszi tönkre, mert a vá­rosszéli átmenő útvona­lakon a MÁV a nap 24 órájából 20 órában le­zárva tartja a sorompóit. Novotny elvtárs szü­netben Kádár elvtársnak elmondta, hogy náluk is volt ilyen baj. — Mi úgy szerveztük meg — mondotta —, hogy megszabtuk az időt: reggel és este sza­bad utat nyitottunk a teherforgalomnak. Azt hiszen, nálunk is így lesz valahogy, mert Kádár elvtárs helyeslőén bólintott Novotny elv­társ tanácsára. * Érdeklődéssel hallgat­ta az országgyűlés a leg­főbb ügyész beszámo­lóját. De nem is erről akarok tudósítani, mert ezt az MTI már megtet­te, hanem egy megjegy­zéssel kapcsolatos epi­zódról. A legfőbb ügyész beszámolójában sajnálat­tal állapította meg, hogy sokszor éppen azok az emberek részesei a lo­pásnak és sikkasztásnak, akiknek „kutya köteles­ségük” lenne ezek ellen a bűnök ellen cselekedni. Azán elmondotta példa­ként, többek között a nyírbátori OTP fiók-ve­zető űzelmeit. Ez az em­ber 1955 óta 500 ezer fo­rintot lopott el az állam­tól. Mikor vége volt az ülésszaknak, egy OTP-s ismerősömmel találkoz­tam, aki a karzaton hall­gatta végig dr. Szénási elvtársat. Tsz-ek, figyelem! Kössejiek ciroktermelési szerződést A tsz-elnökök figyelmébe ajánljuk az előnyös cirokter­melést. Itt az ideje a sepvű- cirokszerződések megkötésé­nek! A seprűeirok termelése jövedelmező és nemcsak fontos ipari nyersanyag és értékes ex­portcikk, hanem a kiváló táp- erővel rendel kező cirokmag jelentős mértékben segít a ta­karmányozási gondok megol­dásában. A megyei MÉK-telepek 1961. évre még kötik a szerződéseket Ajánljuk a tsz-eknek, ragad­ják meg ezt az alkalmat és szerződjenek. 23475 gyár—szovjet Barati Társaság me­gyei titkára, Láda András, az MSZMP szeghalmi járási bizottságának titkára. Sándor József járási tanácselnök és más vezetők. Az ünnepi műsort az ál­lami általános iskola napközi ottho­nának vegyeskara kezdte meg szebb­nél szebb énekszámaival, majd Varga László gimnáziumi tanuló szavalt. Az ; ünnepi gyűlést Bálint József, a Haza- ; Has Népfront községi elnöke nyitotta meg, majd Pankotai István tartott be- ; szódét. Többek között elmondotta, i hogy a magyar—szovjet barátsági ; szerződés megkötése alapján milyen [sok segítséget nyújtott nekünk a szov- ! jet nép. A beszéd elhangzása után [úttörők köszöntötték a gyűlés részt­vevőit és a szovjet vendéget. Az út­törők piros nyakkendővel ajándékoz­lak meg Aiekszej Korzin elvtársat. A résztvevők kérésére felszólalt Korzin t Ívtárs is, és beSzéit a szovjet nép [ munkájáról, a hétéves terv jelentő­ségéről és a magyar és szovjet nép barátságáról. ♦ « — Mit szólsz hozzá? | — kérdezte tőlem. — Remélem, szigorú í lesz a büntetése. — Éppen ma tudtam ♦ meg — mondotta —. ♦ hogy már nem is 500 $ ezer forint a sikkasztott $ összeg, hanem 800 ezer. t ... Csak nehogy még | több legyen, mire a nyo- » mozás teljesen befejező- J dik! * ♦ Amikor Rónai elvtárs t pénteken bezárta az * ülésszakot, pillanatok $ alatt kiürült az üléste- « rém. Meg a folyósó is. « Magam is indultam, de g még egy pillantást ve- * tettem a folyósón végig. ♦ Csupán egy csoport kép- » viselőt láttam — éppen a J mieinket. Klaukó elvtár- J sat állták körül a többi- v ek. A kíváncsiság is, * meg a kötelesség is oda- { vitt: hátha valami prog- % ram. Tévedtem, mert * csak beszélgettek és a * hazaindulást egyeztet- • ték össze egész önfeled- J ten. 5 Már item is tudom t melyik képviselő kapta * fel a fejét hirtelen: J — Gyerünk elvtársak, J már csak mi vagyunk itt. | A végén bezárnak ben- » nünket, s ülésezhetünk ♦ a kővetkező ülésszakig... $ Varga Tibor t

Next

/
Thumbnails
Contents