Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

1961. február 26., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Boltvezetők, vásárlók véleménye a nyári viseletekről A ruházati boltok és az áru­házak kirakatait még csaknem mindenütt a téli vagy a kora­tavaszi öltözékek töltik meg. A kereskedelmi központokban és a nagykereskedelmi vállalatok­nál azonban már csaknem fél esztendővel előbbre járnak, az idei nyári divatot állítják ösz- sze. A Divatáru Nagykereske­delmi Vállalat megbízásából a Belkereskedelmi Minisztérium piackutató irodája több mint 300 boltvezető véleményét kér­te ki arról, milyen nyári cikke­ket keresnek leginkáb a vásár­lók. Ugyancsak a nagyközönség ízlése dönti el azt is, hogy mi­lyen lesz az 1961. évi fürdőru­hadivat: egybeszabott, külön- részes, halcsontos, vagy esetleg nagyanyáink fürdőruha visele­té dívik-e újbóL Mint az előzetes vélemények alapján kiderült, valószínűleg az egybeszabott fürdőruha lesz a legnépszerűbb az idén is. A legtöbb női fürdő- és strandru­ha pikéből, szaténból, karton­ból, banlonból és lastexből ké­szül. Üj alapanyagokból készül­nek az idén a halásznadrágok is. A kék és a fekete színű, kí­vül különböző csíkos, piros, ég­színkék, zöld és sárga halász­nadrágokat is vásárolhat a kö­zönség. Vidéken is egyre több halásznadráig fogy, a nyaralóhe­lyeken pedig változatlanul a legnépszerűbb viselet. A nyári idényre a tervek szerint 60 000 Lottótájékoztató A 8. játékhétre 4 759 142 lot­tószelvény érkezett a Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóságra. Öt találat nem volt. Négyes talála­tot 32 szelvényen értek el és ezekre egyenként 111 542 forin­tot fizetnek. A háromtalálalos szelvények száma 3159, nyere­ményük 564 forint, 99 536 két ta- lálaitos szelvény volt, ezekre 17,90 forintot fizetnek. (MTI.) kerül a boltokba, jóval több, mint tavaly, fürdőruhából pe­dig 230 000-et gyárt az ipar, 15 százalékkal többet az 1960. évinél. A Divatáru Nagykereskedel­mi Vállalatnál már elkészültek az új strandcikkek mintapéldá­nyai is. Ezek közül a vásárlók véleménye alapján választják ki azokat, amelyeket az ipar majd nagy sorozatban gyárt. Február 27-től különben az 1961. évi nyári divatot minden megyeszékhelyen bemutatják a kiskereskedelem vezetőinek. Ezekre az árubemutatókra a nagyobb üzemek dolgozóit is meghívják (MTI) Véget ért a 14. egészségügyi világközgyűlés DELHI (TASZSZ) Delhiben 18 napon át ülésezett a 14. egészségügyi világközgyülés, amelynek vitáiban az egészségügyi világszerve­zet 109 tagállamának küldöttségei vet­tek részt. A közgyűlés szovjet javaslatra hatá­rozatot hozott az egészségügyi világ- szervezetnek a gyarmati népek felsza­badításával kapcsolatos feladatairól. A küldöttek visszautasították egyes nyu­gati országok képviselőinek azt a tö­rekvéseit, hogy a valóságosnál jobb­nak tüntessék fel az ázsiai és afrikai gyarmati országok egészségügyi hely­zetét. Adatokkal bizonyították, hogy a legtöbb afrikai országban 30—40 000 la­kosra jut egy orvos. Kongóban például egyetlen bennszülött orvos sem volt. Az egészségügyi világszervezet fi­gyelembe véve az ENSZ-közgyülés 15. ülésszakán a gyarmati országok és népek függetlenségéről hozott határo­zatot, kötelezte magát, hogy orvosi se­gítséget nyújt azoknak a népeknek, amelyek a közelmúltban kivívták füg­getlenségüket, vagy harcot folytatnak érte. A közgyűlés számos határozatot ho­zott ezenkívül a malária, a himlő, a tuberkulózis és más veszélyes beteg­ségek ellen folytatott nemzetközi mé­retű bare összefogására. (MTI) bői, de — elfogadott megoldási kí­sérletnek. Azóta napok teltek ed, többször is összehívták az ENSZ kongói ta­nácsadó bizottságát és folynak — a terméketlen viták. Jellemző mó­don arról vitáznak, hogyan kell értelmezni a Biztonsági Ta­nács javaslatált. A Szovjetunió nem tárgyad Hannmarskjölddel — az amerikaiak szerint éppen e megszégyenült főtitkárnak kell a határozatot végrehajtania. Az af­rikai országok világosain látó ré­sze azt követeli, hogy az ENSZ az erőszakot — ezt teszi lehetővé a határozat — Kaszavubu, de leg. alább is Csőmbe ellen alkalmazza. Mások az erőszakot Gizenga és a függetlenség tényleges hívei ellen akarják fordítani. Azon vitáztak: mit kell érteni azon, hogy kivizs­gálják Lumumba „halálának kö­rülményeit”! Vitáznak azon, ho­gyan kell értelmezni a belgák, az idegen erők kivonását Kongóból. Kiskapukat keresnek a nagykapu mellett, hátsóbejáratokat és kibú­vókat kutatnak: folyik a huzavo­na Amerikában a kongói kérdés körül... Mi lesz ebből? Erre Afrika ad választ, s olyant, amit nem lehet New Yorkban jó- előre „értelmezni” és véges-végte­len „megvitatni”. Az ENSZ már eddig is elvesz­tette tekintélyének nagy részét a kongói kudarc-sorozat és akna­munka posványában. A Szovjet­unió javaslata ellenére most ismét rábízták: teremtsen igazságos ren­det — de ha így folytatja, ebből sem lesz igazság, Kongóban pedig nem lesz rend sem, amíg az igaz­ság és függetlenség is nem jár ve­le együtt! A kilátások szerint nö­vekszik a kongói véres zűrzavar. Az árulók megegyezhetnek egy­mással és gazdáikkal: Kaszavubu és Csőmbe, Kalondzsi és Ileo kö­zött létrejöhet kompromisszum. Mint ahogyan Lumumbát meg­próbálták megvásárolni (azért kellett meghalnia, mert nem adta ed magát!), úgy próbálják most Gi- zengát ós híveit is megkörnyékez­ni — bizton reméljük: hiába. De a né;j küzd s a gyarmatosítók ügye jóvátehetetlenül vereséget szenvedett már akkor, amikor ez a harc Kongó igazi függetlenségé­ért egyáltalán megkezdődött Ez a kongói helyzet kevéssé hangsúlyozott, pedig talán legjel­lemzőbb vonása. Kongó határkő, amely jelzi, hogy a már kegyesen felülről nyújtott, s részben csak látszat-függetlenség nem elég most Afrikában! Kongóban népi harc kezdődött a nópesalás ellen: töme­gek vették komolyan, hogy most már szabadok és függetlenek akarnak lenni, tényleg, s nemcsak szép szavakban. Ha Kongóban is sikerült volna ünnepi ceremóniák közt megadni a belga független­séget, az imperialisták most elé­gedetten zsebelhették volna to­vább a katangai bányák profitját. De Kongóban tűzhányóra találtak, A Sarkadi'pártcüoport Kihez is fordulhatnánk egy üzemben ilyen kérdéssel, mint a párttitkárhoz: „Egy jó pártcsoport munkájáról szeretnénk írni. Me­lyik üzemrészben található ilyen?” — Egy jó pártcsoportról? — kér. dezi vissza Hidi elvtárs olyan hanglejtéssel, hogy ebben már ben­ne van: akárhova mennek az elv­társak, mindenütt jót találnak. Aztán szóban is hozzáteszi: — Ne határozzam meg én, válasszák ki tetszés szerint... Valahogy így is „jött ki a lé­pés”. „Bekopogtattunk” a bunda­blokkba. Tizenhét női szempár szegeződött ránk, amíg átmentünk a nagy, világos termen a blokk­vezető asztaláig. Vizslató tekinte­tek, s mögöttük a kérdés: „Kik ezek, és mit akarnak?” De ami­lyen bizalmatlan egymás-mérege- téssel teltek az első pillanatok, úgy oldódott fel az idegenkedés később, amikor szinte az egész brigád hangját éreztük ki 0-'rka- diné szavaiból. Hogy kicsoda Sarkadiné? A bundablokk egyik műszakjában a pórtcsoportvezető. Annak a mű­szakjának a pártcsoportvezetője, amelyik Hámán Kató néven szocialista brigádba tömörült, s amelyik brigádról a legutöbbi taggyűlésen is csak az elismerés hangján emlékeztek meg. A tizenhéttagú brigád vezetője: Rigóné. A „bloktoparancsnok” pe­dig Furák Mátyásné. Ugye nem tévesztjük össze a „sok” vezetőt. Valójában a gazdasági vezetője ennek a műszaknak Furák néni, a „mama”, ahogyan a fiatalabb szaktáTsak nevezik őt. De Furák- né a pártesoport tevékenysége, valamint a szocialista brigádveze­tő önzetlen segítsége és szakmai tudása nélkül nem beszélhetne most olyan eredményekről, ami­lyenekről beszámol. — Tessék csak megnézni a bri­gádnaplót, az mindent elmond . .. Mióta megalakítottuk a szocialista brigádot, és kitűztük a célokat, szinte rá sem lehet ismerni erre a részlegre. Nem kívülről, hanem belülről... Itt a bejegyzés. Ta­valy novemberben több mint 400 javítást kaptunk vissza egy hóna­pi munka után. Ez év januárjában már csak 200-at. Februárban pe­dig még ennél is kevesebbet... — Ugyanakkor a termelésünk az elmúlt hónapban átlag 116 szá­zalék — mutatja Rigóné is a nap­lót. — Három hónap alatt kétezer darabbal növeltük a havi teljesít­ményt ... — Jó ezeknek — szól át Pintes- né a szabászatról. Hangjában azonban nem az irigység rezeg, hanem inkább az elismer®, így folytatja: — Most is kaptak kétszáz forint újítási díjat... — Igen. És miért? — Ésszerűsítettük a munkafolyamatot — magyarázza Sarkadiné. — Az­előtt legalább egy félóra esett ki a termelésből, mert nem volt he­lyesen beosztva a munka, s reg­gel a gumizóknak várniuk kellett. Fél óra alatt pedig száz darab bundanadrágot lehet megcsinálni. Most előkészítjük a másnapi fo­lyamatos munkakezdést. — ... De nemcsak ezért jó — folytatja Pin lesné. — Ügy vannak ők, mint az édes testvérek. Min­dig segítenek egymáson. Igen felemelő még haliam is ilyesmit, de a Hámán Kató bri­gádban ez már természetes dolog. Vérükké vált az egymáson való se­gítés, mint a szocialista brigáddá alakulás feltételeinek egyik fontos pontja. Ez a segítés megnyilvánul kisebb és nagyobb dolgokban is. Lantos Pálné például nemrégi­ben babát várt, s otthon maradt. Helyette Jenes Sándorné állt be, aki azonban a gumizást még nem tudta olyan gyakorlottan végezni. s vulkánon nem lefoei nyugodtam ülni... Az imperialisták joggal tétnek attól, hogy Kongó szabadsaghar- cos példája lángba borítja Afrikát. Most a brit gyarmatügyi minisz­térium fáradozik azon, hogy a Kö­zépafrikai Köztársaság fajgyűlölő miniszterelnökét megfékezze, ne­hogy a Kongó szomszédságában fekvő Rhodesiában is kitörjön a fekete fajú tömegek felkelése. A helyzet pattanásig feszült.. . Af­rikában megindult a láncreakció. Országok, amelyek egy évvel ez­előtt még jól „kézbentartott” s látszólag független bázisok voltak az imperialista hatalmak számá­ra, most balra tolódtak, mint Ghana, vagy nyíltan szembefor­dultak a gyarmatosítókkal, mint a Mali Államszövetségből kiszakadt Mali Köztársaság. Afrikában ter­jed a szabadság s attól kell tarta­ni, hogy ha akkora kő megmozdul és lezuhan az imperialisták szeke­réről, mint amekkora a félvilág- résznyi, gazdag Kongó — olyan lavina indul meg, ami maga alá temeti egész Afrikában az impe­rializmust! Ezért folyamodnak erőszakhoz, hízelkedéshez, képmutatáshoz és dollárokhoz New Yorkban, ezért támogatják őket (egyébként a koncon való részesedés szándéká­val is) Párizsban és Londonban. Ezért szűkölnek és folytatják az aknamunkát a brüsszeli bankok és trösztvezérek irodáiban,- A já­ték nem babra megy. Ha valahol, Kongóban bemutatkozott az impe­rializmus legújabbkori kiadósban: éppen olyan véres és mohó, ál­szent és kegyetlen® 1 kapzsi gyil­kos, mint valaha! í Csak éppen .sokkal gyengébb, mint valaha volt. Aicárcsak tíz évvel ezelőtt ho­gyan intézték volna el „imperia- listáék” a kongói problémát? Mennyivel egyszerűbb, kevesebb komédia, kisebb erőszak is elég lett volna „móresre” tanítani a „feketéket” ott Afrika szívében. Ez ma már lehetetlen. A szocialis­ta tábor mindinkább döntő befo­lyást gyakorol a világipoli­tika menetére — hangoztat­ta a moszkvai nyilatkozat: ezért nem taposhatták el Kongót a kapitalista nagyhatalmak. Még csak döntővé válik ez a befolyás, történelmi folyamat ez, amelyet nemcsak a mi erőnk, hanem a többi népek tapasztalata is érlel és segít előre. Kongó példája na­gyobb világosságot teremt Afrika, ban: fényénél jobban látni, kinek az érdekében lavíroznak Ameri­kában és kinek az érdekét szol­gálja a szovjet politika, például a javaslatok Kongó ügyében. Hosz- szú és áldozatos, türelmet és ta­pintatot, bölcsességet és elvi szi­lárdságot követelő harc az afrikai népek szabadságának támogatása, s még nehezebb e harc maga. De ma már ezt a harcot Kongó ügyé­ben is — a legvadabb lépéstől visszafogott, sakkbantartott impe­rializmussal szemben: Afrikában döntik el — s nem Amerikában. Ezért bizony sokszor lett volna fennakadás a folyamatos munká­ban. Hogy nem lett, az az összefogásnak köszönhető K rizsán Mária, a brigád legfiata­labb tagja, aki egyben KISZ-tag is, Rigónéval együtt segített Je­nemének. Beállítottak egy negye­dik gumizógépet, s miután a ma­guk területén előre dolgoztak, pó­tolták a gumizásban történő elma­radást. így ment ez addig, amed­dig Jenámé bele nem gyakorolta magát az új helyén. Ugyancsak Jeneiné (a gyakor­latlansága miatt) egy ízben sok hibás árut termelt, de észrevette, mielőtt az áruk a meóhoz kerül­tek volna. Nem lett belőlük selejt; mert Jeneiné a brigád több tagjá­val együtt munkaidőn túl kijaví­totta a hibákat. Mindezt dokumentálja a brigád­napló, mely sok más nagyszerű dologról is tanúskodik. Arról pél­dául, hogy a másik műszakkal ta­pasztalatcserét tartott a Hámán brigád és átadták nekik a jó módszereket. Arról, hogy nemcsak a termelésben egységes a brigád, hanem az üzemen kívül is. Sar­kadiné társadalmi munkában a napközi otthon részére gyermek­ruhákat javít. Babinszki Mária, Jenei Sándorné, Szarvas Lászlóné stb. a termelőszövetkezetnek segí­tettek répát szedni. Kollektiven vesznek részt a különböző kiállí­tásokon és moziba, színháziba is együtt járnak. Már nincs üzem Békéscsabán, amelyet meg ne lá­togattak volna. Sarkadiné rend­szeres sajtófelolvasásokat tart a reggelizés szüneteiben. Minden üzemi megbeszélésen együtt vesz­nek részt s hozzá is szólnak a té­mához. Habár csak 5 párttagja van a brigádnak, mmd a 17-en részt vesznek a pártcktaitásban, hárman blokkvezetői tanfolyamra járnak, tehát szakmailag is képe­zik magukat. A riportot azzal kezdtem, hogy egy jó pártesoport munkájáról akarok írni a Békéscsabai Kötött­árugyárban. S mindvégig a szo­cialista brigád eredményeiről ír­tam. Ügy gondolom, hogy ezek arz eredmények szólnak legbeszéde­sebben a pártesoport jó munkájá­ról is. Varga l»e*ső Tsz-ek! Állami gazdaságait! FIGYELEM! Felesleges atoni­es taksrmánvszalmájtttiat hivatalos felvásárlási áron felvásároljuk A szalmaféieségeket almozásoe kívül ipari célra használják. Felesleges készleteik eladásával az ipar nyersanyagát biztosít­ják, az ellenértékböl pedig je­lentős jövedelemre tesznek szert. Ez ügyben forduljanak az fmsz-ekhez, a MÉK-kirendeK- ségekhez, illetve a Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központjához Békéscsaba, Sztálin út 44. 23474

Next

/
Thumbnails
Contents