Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-25 / 48. szám

2 HtPÚJSÁG * 1961. február 25., szombat Befejezte munkáját az országgyűlés bi megszilárdulása tapasztatható. Vonják ki a belga és külföldi csapatokat Kongóból — Zorin levele a Biztonsági Tanács elnökéhez — New York (TASZSZ) Zorin, a Szovjetunió állandó (Folytatás az 1. oldatról) keretek növelése. Ennek megfele­lően az Élelmezésügyi Miniszté­rium márciusban további 34 mil­lió forintot kap sütőipari beruhá­zásokra, a takarmánykeverő üze­mek céljaira pedig a kormány a napokban engedélyezett megfele­lő beruházási hitelt, ebből 14 me­gyében 38 új üzemet hoznak lét­re. E két módosítás figyelembevé­telével a pénzügyminiszter kérte az 1961. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat elfogadását. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, amelynek eredményeként az országgyűlés az 1961. évi álla­mi költségvetésről szóló törvény- javaslatot általánosságban és rész­leteiben elfogadta, s tudomásul vette a pénzügyminiszternek a két beruházás módosítására vonatko­zó jelentését. Eiután ebédszünet következett. A délutáni tanácskozáson dr. Szénási Géza, a Magyar Népköz- társaság legfőbb ügyésze tartott beszámolót. — A legfőbb ügyész 1959 feb­ruári országgyűlési beszámolója óta élt,ejt időszakot a törvényes­ség tekintetében is a folyamatos és következetes előrehaladás jel­lemzi. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány vezetésével elért politikai és gazdasági sikerek biz­tosították a törvényesség további megszilárdításának alapját, de fokozottan őrködtünk is a törvé­nyesség felett — kezdte beszámo­lóját, majd így folytatta: A termelőszövetkezetek tömeges szervezésének befejezése után meg kell állapítani, hogy a fej­lesztés az önkéntesség nagyfokú tiszteletben tartásával ment vég­be. A szervezésben nem ismétlőd­tek meg a régi hibák. A parasztság egyetért a párt és a kormány mezőgazdasági politikájával; látja, hogy a nagyüzemi termelésre való át­térés nemcsak az ország, ha­nem egyéni érdekét is szol­gaija. Jelentősnek mondható, hogy el­lenséges tevékenység nem nyilvá­nult meg, izgatás is csak egészen szórványosan, de az is hatástalan volt. A továbbiakban rámutatott ar­ra, hogy a megyei — kisebb mér­tékben a járási — államigazgatási szervek munkáját a jogszabályok alaposabb ismerete jellemezte, fokozottan törekedtek a törvé­nyesség következetes érvényesíté­sére. Az államigazgatás színvo­nalának javulását többek között a panaszok számának jelentős csökkenése is mutatja. A Polgári Törvénykönyv ren­delkezéseit helyesen a szocialista törvényesség és a társadalmi át­alakulás következményeinek meg­felelően alkalmazzák. Bíróságaink és ügyészségeink ezzel is egyre ha­tékonyabban segítik a szocialista építőmunkát. Számos területen segítenek a szocialista gazdasági társadalmi viszonyok erősitésében. Védelmezik az állam, a szövetke­zetek és a dolgozók vagyonát, il­letve személyi jogait. A Legfel­sőbb Bíróság elvi döntései és ál­lásfoglalásai általános jogpolitikai iránymutatást jelentenek. A közrend és közbiztonság helyzete szilárd — folytatta. Olyan cselekmények, amelyek a közrendet és közbiztonságot veszélyeztetik, kisebb szám­ban fordultak elő, mint ko­rábban bármikor. A büntető eljárások megalapo­zottsága, törvényessége folyama­tosan javul. Az ügyészségek vád­emelési gyakorlata — ritka kivé­teltől eltekintve — megnyugtatók. A büntetőbíróságok ítélkezési gya­korlatában a törvényesség továb­A büntetőpolitikai elveket sértő ítéletekkel igen ritkán találko­zunk. Az állampolgárok törvénytisz- telete is megszilárdult. Eleget tesznek törvényes kötelezettsége­iknek, hiszen látják, hogy népi demokratikus államunk törvényei egyaránt szolgálják a közösség és az egyén érdekeit is. Hangsúlyozta, hogy az ügyészi szervezet a korábbinál jóval na­gyobb figyelmet fordított a gaz­dálkodás törvényességére. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a népgazdasági ágak együttműködé­sét biztosító törvényes intézkedé­sek pontos betartásának sokkal nagyobb a jelentősége, mint azt egyes gazdasági vezetők vélik. Még ma is komoly károkat okoz a kevés, vagy felületes ellenőrzés. Ez tette lehetővé, hogy egyes vál­lalatok megsértsenek fontos jog­szabályokat, lebecsüljék szerződé­ses kötelezettségeiket és figyelmen kívül hagyják a terv- és beruhá­zási fegyelmet, valamint elmu­lasszák a társadalmi tulajdonban okozott károk megtérítését. — A gazdálkodásra vonatkozó jogszabályokat egyetlen gazdasági vezető se tekintse olyan akadókos. kodásoknak, amelyek nehezítik a gazdasági eredmények elérését. A kormány legutóbbi határozata nyomatékosan aláhúzza az ellen­őrzés fokozásának szükségességét. Az ügyészi szervezet a jövőben is folytatja vizsgálatait és mindent megtesz a népgazdaság egyensú­lyát veszélyeztető esetleges tör­vénysértések felszámolására, a törvénysértéseket elkövető szemé­lyek gyors felelősségrevonására. Akár fegyelmi, akár büntető el­járással gonodoskodni kell az okozott kár minél nagyobbmér- tékű megtérítéséről is. A tanácsi szervek munkájában fokozatosan erősödik a törvényes­ség megtartása. Ez nagymérték­ben annak tulajdonítható, hogy mind több tanácsi dolgozó szerez magasabb képesítést, egyeteme­ken, főiskolákon, szaktanfolyamo­kon. Kormányunk is egyre követ­kezetesebben megköveteli a törvénytelenség elleni követ­kezetes fellépést. A megyei tanácsi szerveknél tel­jes határozottsággal észlelhető is a törvényesség megszilárdulása, egyes járási, valamint több köz­ségi, tanácsi szervnél viszont még találkozunk kisebb-nagyobb tör­vénysértéssel. Lényegesen kedve­zőbb lenne a helyzet, ha a felettes tanácsi szervek eleget tennének a jogszabályban előírt ellenőrzési, irányítási kötelezettségüknek. így nemigen akadna olyan község, ahol több mint három hónapja nem tartottak v. b. ülést — mint például Kátolyban. A törvényes­ség az alsóbb tanácsi szerveknél is gyorsan tovább szilárdulna, ha a felsőbb tanácsi szervek még kö­vetkezetesebben fellépnének a la­zaságok ellen és szükség esetén hatékonyan felelősségre vonnák a hibák, mulasztások elkövetőit. Ezért az ügyészi szervek feladatá­vá tettem, hogy az érintett szer­veknél szorgalmazzák az ellenőr­zés fokozását. Az elmúlt két évben segítettük a tsz-ek működésének törvényes­ségét, a szövetkezeti demokrácia betartását, a szövetkezetekre vo­natkozó jogszabályok érvényesü­lését. Különösen a vidéki jogá­szok nyújtottak sok segítséget az induló szövetkezeteknek. A kö­vetkező időkben az állami szer­veknek, a jogászoknak is fokozot­tan kell segíteniök az újonnan alakult szövetkezetek megszilárdí­tását, a helyes ügyvitelt, s így a szövetkezetek gazdasági eredmé­nyeit. A könyvelés elhanyagolása például jelentős visszaélések for­rásává válhat. Ezután a bűncselekmények szá­mának örvendetesen gyors csök­kenéséről számolt be a legfőbb ügyész. A büntető eljárások számának határozott csökkenése önma­gában is jelzi a törvényesség szilárdságát, a közrend és a közbiztonság megnyugtató helyzetét. A bűncselekmények súlyosságá­nak kedvező alakulását mutatja az a tény, hogy amíg 1958-ban a különböző bűncselekményeket el­követők 22,3 százalékával szem­ben tekinthettünk el a bírósági el­járástól, addig 1960-ban már 30 százalékkal szemben mellőzhet­ték a bírósági eljárást, mert az ál­taluk elkövetett bűncselekmény társadalmi veszélyessége csekély volt és alapjában véve megtévedt dolgozó emberekről volt szó, akik számára előlegezhetjük a bizal­mat. Az eseteknek csak elenyé­szően csekély részében bizonyul­tak erre méltatlannak. Végül rámutatott arra, hogy a törvényesség terén elért eredmé­nyeinkben döntő része van a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa iránymutatásainak. A kongresszusi határozatok meg­valósítása során jó együttműkö­dés alakult ki az ügyészségek és pártbizottságok, továbbá a taná­csok, rendőrség, bíróság és több helyen a gazdasági szervek között. Az ügyészség, amelynek elsőren­dű feladata a törvényesség ellen­őrzése, csak akkor tudja még jobban elvégezni a felelősségteljes munkáját, ha tovább szélesíti tö­megkapcsolatait. Ehhez kedvező feltételt nyújt az egységes szocia­lista alap, a napról napra öntuda- tosabb szocialista ember. Szénási Géza végül kérte az or­szággyűlést, hogy jelentését fogad­ja el. Az országgyűlés a legfőbb ügyész beszámolóját egyhangúlag tudomásul vette. A napirend sze­rint ezután interpellációk követ­keztek. Az interpelláló képviselők és az országgyűlés a miniszteri vála­szokat tudomásul vették. Az országgyűlés ezzel befejezte munkáját. Az ülésszak végén Ró­nai Sándor, az országgyűlés el­nöke jó munkát kívánt a képvi­selőknek, majd az ülést bezárta. (MTI) A kaszaperi Lenin Tsz egyik kovácsműhelyében az idős mes­terrel, Fáber Jánossal és veiével, a nem is olyan kicsi Kiss Pállal a szakmáról, a vasmunka szere- tetéről, a tavaszi előkészületekről, a szövetkezetről, a családi tervek­ről beszélgetünk. Éppen 10 éve annak, hogy szövetkezeti kovács lett a család. Az idős mester, akiről az egész faluban tisztelettel beszélnek, éle­te javát a szuszogva kelepelő, lábhajtásos fújtató mellett élte le. Kicsit nagyot is hall, mint minden idős kovács. A milliónyi kalapácsütés kiveszi az ember fü­léből az éles hallást — magyaráz­za a veje —, azért tessék hango­san beszélni, hadd hallja apuka is, amit mond. Meglepődve állok az üllő mel­lett. Gyermekéveim epizódjai fut­nak szemem előtt végig. Az üllő kongatása, ha hirtelen segítségre volt szükség, nemcsak a mi csa­ládunkban fordult elő, hanem ta­lán valamennyi kovácsmestersé­get gyakorlónál. íme itt, a kasza- peri Fáber-mü helyben is arról be­ENSZ-képviselője február 23-án levelet intézett a Biztonsági Ta­nács elnökéhez, amelyben rámu­tat: tájékoztani kell a Biztonsági Tanács tagjait a Kongóra vonat­kozó február 20-i határozat tel­jesítésének menetéről. Ez év február 20-án — hangzik a levél — a Biztonsági Tanács ha­tározatot hozott a kongói kérdés­ben. A határozat a többi között kimondja: a Biztonsági Tanács ragaszkodik ahhoz, hogy intézke­déseket tegyenek minden belga és más külföldi katonai és félka­tonai személyzet és az ENSZ-pa- rancsnokság irányítása alatt álló (Folytatás az 1. oldalról) got. A sztálingrádi csata nagy­szerű bizonyítéka volt annak, hogy a világ első szocialista országá­nak katonái mennyire látják a célt, mennyire szeretik hazájukat. Beszéde második részében Mol­nár elvtárs a hazánk felszabadí­tásáért elesett szovjet katonákra emlékezett, majd arra, hogy a vö­rös csillagos katonák 1956 novem­berében másodszorra is eljöttek vérüket hullatni, hogy hazánk ne szakadjon el a szocialista orszá­gok nagy egységéből, hogy ne győzzön az ellenforradalom, a ki­zsákmányolok társadalmi rendje. Majd a rakéta-technikában, s az általános fejlődésben elért nagy­szerű eredményekről szólt Molnár elvtárs. Beszéde befejező részében arról szólt, hogy e szilárd hadse­reg mind a mai napig képes volt megálljt parancsolni a háborús gyújtogatóknak. Végezetül arra hívta fel a díszünnepségen részt vett katonákat és tiszteket, hogy sokra kötelez a szovjet hadsereg fegyverbarátsága. Elsősorban is arra, hogy törekedjenek a mi had­seregünk katonái, tisztjei is a még magasabb fokú éberségre, a harci technika jobb elsajátításá­ra, s e nagyszerű hadsereggel va­ló szorosabb barátságra. szél az idős ember, hogy az ő fe­lesége milyen talpraesett kovács asszony. Ha kell, a szikrázó vas­ra ver vagy satupadon dolgozik: patkót lyukaszt, reszel, fúrógépet hajt vagy éppen az új kocsiráf meghajtásánál segédkezik. — A feleség volt az inas, a se­géd, s talán néha a mester is — jegyzem meg. — És ma? — Ma sincs másként — feleli Kiss Pál. — A múltkoriban apu­ka megbetegedett. A brigádból naponta jöttek elkopott patájú lo­vakkal. Vasalni kell! Nem volt mit tenni, jött a segítség felvált­va. Hol a mama, hol a feleségem, és csináltuk. Dolgoztunk. A fiatal mester beszédéből ki­apadhatatlan ambíció érződik. Odaáll a szikrázó tűz mellé, s két lópatkót tesz a parázsra, friss _ szénnel betakarja és egy lábra áll, a másikkal pedig a fújtatót tapos­sa. A faszelepek kellemes lap-lap, lap-lap hangja betölti a műhelyt, a megnedvesített szén sistergő hangot lövell, pattog, majd láng­ra kap. politikai tanácsadó, valamint zsoldos katona Kongóból való ki­vonásara. A tanács tagjai erre vonatko­zóan ezideig nem kaptak hivatak* tájékoztatást, holott már három nap telt el az emlitett határozat elfogadása óta. Kérem Önt, Elnök Űr, biztosít­sa a szükséges tájékoztatás be­szerzését és a tanács tagjai kö­zött való szétosztását. Ugyancsak elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy a Biztonsági Tanács tagjai a jövőben is időben meg­kapják a tájékoztatást a Kongóra vonatkozó február 20-i hatá­rozat megvalósításának menetéről. (MTI) Az ünnepi beszéd után és Solti Bertalan szavalatát követően az Intemacionálé hangjaival végett ért a díszünnepség. Ez után került sor a Háború út­jain című szovjet film levetíté- sére. Csütörtök este Békéscsabán a MÁV Vécsey utcai művelődési otthonában ünneplő ruhába öl­tözött emberek: vasutasok és hoz­zátartozóik jöttek össze, hogy meg­emlékezzenek a szovjet hadsereg megalakulásának 43. évforduló­járól. Ahogy érkeztek, helyet fog­laltak a fehér abrosszal terített asztaloknál, türelmesen várták a hét órát, az ünnepség kezdetét. Stefán Katalin, a MÁV Leány­nevelő Intézetének növendéke sza­valta el Zelk Zoltánnak Egy vö­rös katona sírjánál című költemé­nyét, majd Göndör honvédszáza­dos elvtárs mondott ünnepi be­szédet. A tetszéssel fogadott ünnepi be­széd után Ádám Gyöngyi, a MÁV Leánynevelő Intézet növendéke szavalt, majd Szabó Lászlóné szó­rakoztatta énekszámaival a hall­gatóságot. Az ünnepség résztve­vői ezután hozzáláttak a vacsora elfogyasztásához, utána pedig a zenekar táncba csalogatta a pá­rokat. — Ilyen a mi életünk — fordul felém a fiatal mester —, nehéz a szakma, de szeretjük mindnyájan, az egész család. Hogy ez mennyi­re így áll, Kiss Pál az üllő mel­lett heverő néhány pántszegre mutat. — A feleségem csinálta. Külön­bül megkalapálja, mint én. Az ajtó előtt két szürke ló áll. A szövetkezet kocsisa mosolyog: — Azt is mondd meg, hogy amikor boronát csináltok, a fele­séged vigyáz a tűzre, ő melegíti a gömbölyű vasakat. Kéz alá dolgo­zik, akár egy inas. — Jöjjön be az elvtárs — hív Kiss Pál a lakásba —. nézzen szét ott is. — Szerényen élünk. A felesé­gem most járja a VIII. általánost. Tavaly női szabás-varrásból mes­tervizsgát tett. Gyakorolja a szakmáját, de azért olykor-olykor a kovácsmesterségbe is belesegít. Az udvaron néhány kocsi áll. — Az ilyen kocsikiállítás ná­lunk ritkaság számba megy. Egy- egy kocsit szoktunk javításba kér­ni, a többivel pedig dolgoznak. Azt az egyet azután egyik napról a másikra megjavítjuk. A jó és a gyors munkához nekünk érde­künk fűződik, mert tudja, úgy van <P) — I O ■— MBPO—(MMKH—(HWWWWo* fJspnil üllő Ünnepségek a szovjet hadsereg megalakulásának 43. évfordulóján

Next

/
Thumbnails
Contents