Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-21 / 44. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. február 21., kedd Novotny elvtárs életrajza Az alábbiakban közöljük Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének életrajzát. Antonin Novotny 1964. december 10-én született munkáscsaládból. A géplakatos szakmát tanulta ki. Csehszlovákia Kommu. nista Pártjába 1921-ben lépett be. Egyúttal a proletár testnevelő mozgalomban működött — a mozgalom egyik vezetője volt. 1928 óta egész sor vezető pártfunkciót látott el. Járási pártbizottsági elnök, kerületi instruktor, s a prágai kerületi párt- bizottság tagja volt. 1935-ben részt vett a Kommunista Inter. nacionálé 7. moszkvai kongresszusán. 1937-ben megválasztották a prágai kerületi pártvezetőség titkárává, még ugyanabban az évben a párt hodonini kerületi titkára lett. ott működött 1938 szeptemberig. A megszállás éveiben, amikor a párt illegalitásba vonult, Antonin Novotny bekapcsolódott az illegális pártmunkába, s az illegális kommunista párt pragai kerületi vezetőségének lett tagja. 1941 szeptemberében a Gestapo elfogta, fasiszta börtönökben és a mauthauseni koncentrációs táborban tartották fogva. De a hitleri Európa legsúlyosabb kinzókamrái sem törték meg harcos szellemét. A koncentrációs táborban is folytatta az illegális harcot. Csehszlovákia felszabadulása után a párt 1946. évi 8. kongresszusán megválasztották a Központi Bizottság tagjává. 1951- ben Klement Gottwald javaslatára titkárrá, az elnökség tagjává és a CSKP KB Politikai Bizottságának tagjává választották. 1953 januárjában miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. Még ugyanabban az évben. Klement Gottwald halála után visz- szatért a pártmunka vezetéséhez, s a CSKP Központi Bizottságának első titkárává választották. Tagja a CSKP KB Politikai Bizottságának. Antonin No- votnyt 1957. november 19-én a Csehszlovák Köztársaság elnökévé választották. (MTI) További tiltakozások világszerte Lumumba és harcostársainak meggyilkolása miatt Elfogadta az ez évi községfejlesztési tervezetet a békéscsabai városi tanácsülés A tanácstagok és a népfront-aktívák együttesen szervezik a társadalmi munkát A Békéscsabai Városi Tanács február 20-án megtartott rendes ülésén első napirendi pontként az ez évi községfejlesztési tervezetet, második napirendi pontként pedig a Hazafias Népfront városi elnöksége által kidolgozott társa- dalmimunka-szervezési szabályzatot vitatta meg és fogadta el. Az ez évben befizetésre kerülő községfejlesztési hozzájárulásból és az elmúlt évből fennmaradt pénzmaradványból, valamint a mintegy 680 ezer forint értékűre tervezett társadalmi munkából a városi tanács az idén 10 752 000 forintot fordít községfejlesztési beruházásokra. Többek között a Gyóni Géza utca, az Áchim András, a Földvári és az Oláh István utca útburkolatának építésére I 800 000 forintot, új járdák építésére 900 000 forintot, három épületben lakás kialakítására 535 000 forintot költenek a községfejlesztési alapból. Ez évben valósággá válik az a régi kívánság is, hogy Békéscsaba különböző pontjain újra legyenek nyilvános távbeszélő állomások. Ezzel kapcsolatban már folynak a tárgyalások, s háromnak a helyében már megállapodás történt. Említésre méltó az is, hogy 200 ezer forint költségen a Szarvasi úthoz hasonlóan korszerűsítik a Sztálin út villanyhálózatát. Ebben az évben 100 ezer forint költséggel kívánja a városi taiiács továbbfejleszteni a városerdőt, hogy ott a későbbi évek folyamán kirándulóhely alakuljon ki, ahova szívesen mennek ki a város lakói pihenni. A községfejlesztési tervezet alapos megvitatása és elfogadása után a tanácstagok örömmel fogadták a Hazafias Népfront városi elnökségének tervezetét, amely a társadalmi munka szervezettebbé tételére irányul. Az elmúlt évben hiányzott a szervezettség a járdák és utak építéséhez, a társadalmi erőt több esetben késve kezdték szervezni. Ennek ellenére az elmúlt évben a város lakossága több mint két és egynegyed millió forint értékű társadalmi munkát végzett. Igaz, hogy ennek az összegnek mintegy kétharmadát a kisvasúti sínek felszedése jelentette, de ezenkívül is a járdák, az utak és a csatornák építésére fordított társadalmi munka értéke több mint 451 000 forint volt. Ebben az évben a városi tanács és a Hazafias Népfront városi elnöksége nemcsak szervezetté igyekszik tenni a társadalmi munkát, hanem ösztönzi is. Többek között bronz, ezüst és arany éremmel, továbbá oklevéllel és a megbecsülés más jeleivel. A tanácstagok és a tanácsülésen részt vevő népfrontaktívák vállalták, hogy a tervezet szellemében az eddiginél sokkal aktívabban szervezik a társadalmi munkát a város további fejlesztésére, szépítésére. Moszkva (MTI) Sz. Visnyevszkij a Pravda hasábjain a többi között a következő . írja a kongói helyzetről: Az a tragédia, amely ezekben a napokban a kongói földön bekövetkezett. szemléltetően megmutatta, hogy a béke és a szabadság ellenségei minden bűntényre képesek, csak hogy vissza tudják hozni az imperialista elnyomás és a gyarmati rablás idejét. A gyilkosság tervét a Kongóban tevékenykedő monopóliumok irodáiban dolgozták ki; ez a terv magán viseli a NATO bélyegét. Szennyes szerepet játszott ebben a szégyenletes ügyben Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, aki az ENSZ kék zászlajával leplezte a gyarmatosítók bűncselekményeit. Visnyevszkij ezután rámutat, hogy ezekben a nehéz' napokban az afrikai népek sok mindent megtanultak. Jól tudják most már, hogy nem hihetnek az imperialistáknak, látják, hogyaLu- mumbával történt leszámolás a gyarmatosítók általános kibontakozó támadásának egy része csupán. Az afrikai országokban, és nemcsak az afrikai országokban erősödik a Kongóval való szolidaritás mozgalma — írja befejezésül Visnyevszkij. HANOI Hanoiban több ezer ember részvételével vasárnap nagygyűlést tartottak. A gyűlés részvevői tiltakoztak az imperializmus kongói véres bűncselekményei ellen. A gyűlés határozatban követelte Lumumba gyilkosainak azonnali megbüntetését, a Csőmbe— Mobutu-féle klikk letartóztatását, bandáik feloszlatását, Hammarskjöld lemondását, valamint a Kongóban tartózkodó külföldi csapatok kivonását. LONDON Vasárnap Londonban a Trafalgar téren mintegy ötezer ember gyűlt össze, hogy tiltakozzék Patrice Lumumba és harcostársai meggyilkolása miatt. A részvevők egy perces csenddel adóztak a meggyilkolt kongói politikusok emlékének. Felszólították a nagygyűlés részvevői az angol kormányt, követelje Hammarskjöld lemondását, s ismerje el és támogassa a Gizenga-kormányt. BERLIN A nyugat-berlini szenátus betiltotta azt a gyűlést, amelyet a békéért és egyetértésért küzdő ifjúsági közösség szervezett a Lumumba meggyilkolása elleni tiltakozásra. A részvevők egy színházban gyülekeztek össze, amikor kivonult a rendőrség, megszállta a környező utcákat, kiürítette a színházat és három fiatalt őrizetbe vett. Brezsnyev accraí búcsúztatása Accra (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vasárnap elutazott Ghana fővárosból és Rabatba érkezett. Accra utcáin a város sok ezer lakosa éljenezte meg Brezsnyevet, és a vele egy gépkocsin utazó Nkrumah köztársasági elnököt. A repülőtéren a himnuszok elhangzása és a díszőrség tisztelgése után Brezsnyev rövid búcsúbeszédet mondott, amelyre Nkrumah elnök válaszolt A hivatalos búcsú után Brezsnyev és Nkrumah barátságosan megölelték egymást. Ra bat A rabatt repülőtéren V. Mohammed király és a marokkói kormány több tagja fogadta Leonyid Brezsnyevet. A repülőtérről Brezsnyev a király kíséretében szállására, az uralkodó nyári palotájába hajtatott a zászlódiszbe öltözött rabatt utcákon. Rövid rabatt tartózkodása idején Brezsnyev V. Mohammed vendége. (MTI) Szovjet—ghanai közös közlemény Accra (TASZSZ) Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének é6 kíséretének Ghánában tett látogatása alkalmából szovjet—ghanai közös közleményt adtak ki. A Közlemény megállapítja, hogy Leonyid Brezsnyev és Nkrumah elnök a látogatás során megvitatták a két országot kölcsönösen érdeklő kérdéseket. Kitűnt, hogy a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben a két fél nézetei megegyeznek. Brezsnyev és Nkrumah Kongó nemzeti hősének, az afrikai nép nagy fiának, Lumumbának, valamint harcostársainak alávaló meggyilkolásával kapcsolatban kifejezésre juttatta mély meggyőződését: hiába mesterkednek a gyarmatosítók és cinkosaik, nem tudják megakadályozni, hogy a kongói nép kezébe vegye sorsa intézését. A Kongói Köztársaság szabad lesz és elfoglalja majd méltó helyét a független afrikai nemzeti államok családjában. A felek nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és a Ghanai Köztársaság baráti kapcsolatai az érdekek kölcsönös tiszteletbentartása, a békés egymás mellett élés elvei, a teljes egyenjogúság és az egymás belli gyeibe való be nem avatkozás alapján fejlődnek és erősödnek. Különösen nagy megelégedéssel állapították meg, hogy sikeresen alakul a szovjet—ghanai együttműködés gazdasági, tudományos és technikai téren, erősödnek a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok. (MTI) A társadalom közbeszól — Kérem, vigyázzanak, rá, amíg elszaladok a piacra — kérte a szomszédokat a fiatalasszony és elment otthonról. A bevásárlás helyett azonban a Keleti pályaudvarra sietett és felszállt az első Békéscsaba felé induló vonatra. A férje megverte. Rosszul éltek. A sérelem és a szégyen űzte vissza, hazafelé, oda, ahonnét IS éves fejjel meggondolatlanul elindult. Végtelen kiábrándultsággal nézte a vonatablakon túl elsuhanó tájat... El, el minél távolabb attól a helytől, ahol annyi kiábrándulás, keserűség rakódott a lelkére — gondolta. El, minél messzebbre, felejteni mindent. Nem akart tudni többé semmiről, mely életének elhibázott kezdésére emlékeztette. Önző makacssággal futott a felelősség elől, mindenki elől. Kétségbeesetten űzte el magától az újra és újra rárohanó gondolatokat, melyek arra emlékeztették, hogy egy gyermek, az ö gyermeke várja vissza az édesanyját. Ha nem figyelmeztetik, talán el is véti az állomást. Mint egy álomkóros, úgy szállt le a vonatról. Némán haladt el az ismerősök mellett, akik köszöntötték és mert nem válaszolt, csodálkozva néztek rá. Hazaérkezett. Azt hitte, életének egy elrontott fejezete ezzel befejeződött... S most búcsúzzunk el a felzaklatott fiatalasszonytól. Repüljük át az időt. » A községi tanácselnök hétfőn reggel alighogy becsukta maga mögött az iroda ajtaját, kopogtak. — Tessék — szólt az elnök jókedvűen. Egy fiatal lány lépett az irodába. Karján egy két év körüli szép barna gyermeket tartott. Elszántan, harciasán indult az elnök felé és megállt az íróasztal előtt. — A gyermek édesanyja itt lakik a községben — kezdte a lány és hangja vádlón csengett. Sorjában elmondotta a meglepett elnöknek a gyermek történetét. Beszélt az anya két hónappal ezelőtti szökéséről, a piacramenésröl és mindenről. Arról, hogy megsejtették, mi történt. írtak, táviratoztak, de nem kaptak választ. — A gyermek édesapja Budapesten dolgozik, de ö sem törődik a kicsivei — magyarázta. Nincs hova elhelyezze, vagy talán nem is járt utána.... Az elnök megrendültén hallgatta a szokatlan történetet. Öt ií elfogta a gyermek sorsa iránti aggódás láza. — Azonnal értesítjük a kisfiú édesanyját — nyugtatta a budapesti lányt. a A kézbesítő ezen a reggelen a szokottnál gyorsabban foräult kifelé az ajtón. Sietve vitte a hírt és az idézést. Helybeliek jöttek ügyeiket intézni. Meglátták a gyermeket és a helyzetből, meg egy-két szóból azonnal megértették, miről van szó. Az asszonyoknak, akik azelőtt dolguk végeztével siettek, most egyszeriben nem akadt sürgősebb, mint a gyermek sorsa iránti aggodalom. Marasztalta őket emberségük. Ügy érezték, hogy ebbe nekik is van beleszólásuk, ez az asszonyok ügye is. Nemsokára megérkezett a fiatalasszony. Az édesanyja is vele jött. Tekintetükkel még csak nem is keresték a gyermeket, megnézésre sem méltatták, pedig a csöppség ott ült néhány lépésre tőlük. » A kisfiú ijedten nézett az édesanyjára, aztán a sok idegenre. Sírásra görbült kis szájával mintha csak azt mondta volna: Hát nem látjátok, hogy nem kellek... nem szeret... — Remegő kezecskéjét a budapesti lány felé nyújtogatta. A lány ijedten hárította el magától a mozdulatot. Látszőtt rajta a belső vívódás, hogy legszívesebben ölbekapná megint. A leány tekintete az anya felé fordult, s ha a megvetés ölni tudott volna, akkor ez a tekintet nyílként fúrta volna át a fiatalasszony közömbös hátát. A leány magába fojtott indulatával menni készült. Ügy érezte, neki elég volt ebből. Megtette kötelességé t, most az anyán a sor. A tanácselnök még marasztalta. A fiatalasszony édesanyja éppen azt bizonygatta, hogy akad őneki elég baja. Öt apró gyermeke van, elég azokat tartani, nemhogy még ezt is... —■ Ahol öt jóllakott, ott már e hatodiknak is jut! — hallatszott egy asszony éles hangja a várakozók közül. — Milyen kedves kisfiú... — Szép, barna gyerek... — Én nem tudnék ilyen aljas lenni... — Micsoda szülők vannak... — hallatszott innen is, onnan is az epés megjegyzés. A hangulat egyre forróbbá vált, ahogy látták, hogy a két szülő rá sem néz a gyermekre. — Nekem három van. Édesanyámat is én tartom 720 forintnyi fizetésemből. De mégsem dobnám el őket a világ minden kincséért sem. Inkább meghalnék — magyarázta szenvedélyes hangon egy özvegyasszony. — Hogy tud ilyen lenni egy édesanya, hogy nem fogja meg azt a gyereket és nem csókolja meg...!?
