Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-21 / 44. szám
MSI. február 21., kedti NÉPÚJSÁG 3 Néhány nappal ezelőtt különös fürgeséggel és otthonos mozgás- iái járta be a csabai Béke-kerteket Jeszenszky Árpád nyugalmazott egyetemi tanár, a Keszthelyi Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa. A Béke-kertek gazdáinak fölöttébb tetszett közvetlen magatartása, baráti beszéde, magyaros kézfogása. Az emberek kutató szemet vetettek rá, ha nyolc szemük s ugyanannyi fülük lett volna, mindet a középtermetű, gömbölyű arcú, jó erőben lévő professzorra vetették volna. Egymás nyomában lépkedtek, s a'lci egy kicsit hangosra eresztette a szót, nyomban rászóltak: csendesebben, mert „nagy ember” beszél. Jeszenszky Árpád pedig sza- porázta a lépést. Sietett. Néhol azonban megállt Ilyenkor azután körülfogták őt is meg a néhány éves gyümölcsfát is. Az emberek füleltek, mit mond: jóra, vagy ki- javítanivalóra figyelmeztet. így történt, hogy a közel 200 holdas kert egyik telkén a professzor mosolygó szemet vetett az egyik igen jól ápolt gyümölcsösre. Messziről látta, hogy tulajdonosa érti a szakmát, mert fáinak koronáit olyan szépen kialakította, hogy szebbet még rajzolni sem lehetne. — Ilyen kertészetben, ilyen jól gondozott fák között öröm dolgozni — jegyezte meg. — S akivel találkozott, mindenkinek elmondta, hogy este a megyei könyvtárban a gyümölcsösök ápolásáról előadást tart. Esée a könyvlárbati 55—60 Béke-kerti tulajdonos várakozott. Voltak ott fiatalok, öregek, asszonyok es olyanok is, akik benn a városban a ház körül csak néhány gyümölcsfát gondoznak, hogy meghallgassák a jó hírnévnek örvendő, kiváló kertészeti szakkön yv-írót. Ahogy végignéztem a széksorokon, főként idősebb, munkában kiöregedett embereket láttam. Bu- lyovszki Jánost, Pepó Jánost és a többieket. A másik oldalon vállalatoknál dolgozók ültek. Volt ott postás, statisztikus és a városi ker— Az a csöppség nem tehet arról, hogy a szülők nem értik meg egymást! Mi lesz szegény gyermekkel? Még az állat sem dobja el a magáét... — Az asszony, aki utoljára szőtt, zsebkendője után kutatott, hogy a könnytől homályosait szemét törülgesse. « A kisfiú kétségbeesetten nyújtotta a karját a menni készülő pesti leány felé. A szülők még mindig az elnökkel vitatkoztak, miközben hátuk mögött a sajnálat keserű nedve, mint a maró lúg, úgy ömlött rá a mélyen érző igazi anyai szívekre. Az asszonyok könnyeik között is mondogatták a magukét. Odaléptek a kislegény- hez, becézgették, simogatták. Vigasztalták olyasmivel is, amit maguk sem hittek igazán. Talán a közhangulat, a kemény szavak és a könny ébresztette fel lelkiismeretét, hatotta meg as anyát? Vagy öngondolatai és érzelmei hozták vissza az emberek közé? Nem tudni pontosan, mi ment végbe az asszony szívében. A jelenlévők csak azt láthatták, hogy megfordul, ránéz a gyermekére, és a szeme könnytől fényesen csillog. Odarohan a csöppséghez. Megragadja a szeretetre nyújtott karokat, ölbekapja a gyermeket, és szorosan magához vonja. Csókolja, öleli, némán és végtelen szeretettel. Könnyeik összefolytak messziről jött segítségÉrtékelték a községi tanácsok betétgyűjtési versenyét — 50 000 forint céljutalom a versenygyözteseknok — tészet dolgozói közül néhány ember. Az egyik 35—40 év körüli férfi Békésről utazott be, hogy meghallgassa az előadást. Nevét nem jegyeztem fel, pedig megérdemelné, hogy követendő példaként Ide kerüljön az újság lapjaira, mert ő Békésről nem sajnálta az időt, fáradságot, s beutazott, ugyanakkor Békéscsaba termelőszövetkezeteiből még csak mutatóban sem találtam kertészt. A távolmaradás okát akkor este senki sem kutatta. Ügy voltak az emberek, hogy kényes kérdés, kinek van „mersze” megbírálni például az Előre Tsz kertészetének dolgozóit. Ami az előadást illeti, arra csak annyit lehet mondani, hogy nagyon jó volt. Hogy mire kaptak választ az érdeklődők, nehéz lenne részletesen elmondani, mert az oltványnevelés a faültetéssel ugyanúgy szóba került, mint a metszés, a növényvédelem, a málna- és a szamócatermesztés. Az előadás magas színvonalú volt, de roppant egyszerű nyelvű. Az öreg Bulyovszkd is igen figyelt, amikor a gyümölcsfa-fajta megválasztásáról vetített képeket varázsoltak a mozi vásznára. Olyan gyönyörűek voltak az almák, körték, hogy akár bele is harapott volna az ember. Bennem azonban az a gondolat mocorgott, hogy a mi szövetkezeti gazdáinkat, a gyümölcskertekben dolgozókat miért nem érdekli ez az előadás? Vajon a Kulich Gyula, az Előre vagy a Kossuth Tsz gyümölcsösében, konyhakertészetében nincs szükség az eddig nagynehe- zen összehozott kertészeti tudás bővítésére? S amikor az előadás végén odaléptem a professzor elé, és a kétnapos Békés megyei útjának tapasztalatairól érdeklődtem, egyhangú csöndességgel mondta: baj van, de nem veszélyes. Még elejéi vehetjük a laikus kertészek fejében született fantasztikus újítások okozta károknak, csak le kellene ülni ezekkel az emberekkel és a határtalan ambíciót a jövedelmezőbb alkotómunka irányába kellene terelni. Tövéről hegyéig érthetően meg kellene magyarázni, hogy a melegágyakba rakott trágyát nem szabad locsolni — különösen hideg vízzel —, mert a palánta ezt megsínyli. Ezt különben a békéscsabai Előre Tsz-ben láttam, még le is fényképeztem annak bizonyítására, hogy így nem szabad csinálni. De baj van a hollandi ágyakkal is. Az oldalfalakat magasra emelték, a hideg levegő így hamarább kihűti a különben nem megfelelően kezelt meleg talpat Az ágyak sem úgy fekszenek, hogy a téli napfényt maximálisan ki tudják használni. Mivel magyarázható ez a fordított kertész-világ — forgolódott bennem a gondolat —, talán azzal, hogy kevés a szakember? Vagy valamelyik tsz-ben elkezdték a hajtatást és amikor ennek híre ment, tapasztalatcseréket csináltak, ami végeredményben helyes és jó dolog, csak az a nem jó, hogy a szövetkezeti gazdaságok egymástól ebben az esetben a jót nem akarják lekopírozra, inkább újítanak. Négy évvel ezelőtt a Pe. tőfi Tsz-ben is ugyanezt tették. Maguk nem is tudták felfedni, hogy miért nem fejeseddk a saláta, amikor ők jobban megadnak a földnek mindent, mint a város melletti maszek. Amikor azonban egy szakember kertész a hibát keresve a melegágyak fekvésének meg. fordítását ajánlotta — amit meg is csináltak —, azóta a prdmőr- hajtatás gondja megoldódott. Ebből a tsz-ből talán azért maradtak távol, mert náluk most már minden rendben megy? Vagy talán Jeszenszky Árpádnál jobb szakemberük van? Nem gondolom. Jogos-e a problémát ilyen keményen felvetni? Feltétlen. Ha a professzor Keszthelyről jött és nem sajnálta a. fáradságot, akkor azoknak, akikhez jött, másként kellett volna fogadni a felkínált segítséget. Vagy talán nem tudtak az esti előadásról? Nem hinném, hiszen a város utcáin a szokásos helyeken plakátok kiabálták az előadás hírét és idejét. Vitán felül áll, hogy Mint ismeretes, a megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt év júliusában határozatot hozott, amelynek értelmében féléves takarékbetét-gyűjtési verseny indult a községi tanácsok között. A verseny három kategóriában folyt, és december 31-én zárult. Az első csoportba a tízezernél nagyobb, a másodikba az 5—10 000 közötti, a harmadikba pedig az ötezren aluli lélekszámú községeket sorolták, míg a három város versenyen kívül vetélkedett a jobb helyezésért. A helyezéseket az határozta meg, hogy melyik község ér el jobb eredményt a féléves versenyidőszak alatt az egy lakosra eső átlagbetét növelésében. További feltétele volt a vetélkedésnek, hogy az első csoportban legalább 450, a másodikban 350, a harmadikban pedig legalább 250 forintos átlagszintet kellett elérni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága és az Országos Takarék- pénztár megyei fiókja a verseny értékelése során a következő sorrendet állapította meg: I. kategória: 1. Mezőberény, 2. Szarvas, 3. Gyoma. II. kategória: 1. Endrőd, 2. Tótkomlós, 3. Kétegyháza. III. kategória: 1. Körösnagyhar- sány, 2. Űjszalonta, 3. Hunya. A városok versenyen kívüli versengésében az alábbi sorrend alakult ki: 1. Gyula. 2. Orosháza. 3. Békéscsaba. A verseny megyei szinten mintegy 7 és fél millió forintos állományemelkedést eredményezett. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a versenygyőztes Mezőberényt 25 000 forint, Endrődöt 15 000 forint, Körösnagyharsányt 10 000 forint községfejlesztési céljutalomban részesíti. Mezőberény- ben úgy határoztak, hogy a céljutalomból a strandfürdőben kabinokat létesítenek, ezeket emléktáblácskákkal látják el, amelyek „mementóként” fémjelzik majd, hogy a kabinok a takarékossági verseny eredményeként létesültek. Itt érdemes megemlékezni arról, hogy a három városban 625 forint, a tízezernél nagyobb lélekszámú községekben 412 forint, az Öt—tízezer közötti lélekszámú községekben 300 forint az egy lakosra eső betétátlag', míg az ötezres lélekszám alatti községekben ez a szám alig éri el a 180 forintot! Mindazon szervek figyelmét, amelyeknek kormányzatunk feladatul jelölte meg az egyéni pénztakarékossági mozgalom felkarolását — itt elsősorban a helyi tanácsokra, postahivatalokra és to- megszervezetekre gondolunk — megyénk 51 kisközségére irányítjuk. Ha a betétgyűjtést e szervek mindenütt szívügynek tekintik, igen komoly eredményeket lehet elérni. Erre ékes példa a mindössze 554 lelket számláló Üjsza- lonta kisközség, ahol minden emberre — csecsemőtől az aggastyánig közel hétszáz forint átlagbetét jut. A verseny pedig mindenkor komoly mozgatórugója volt e nép- gazdaságilag is fontos munkának, ezért úgy gondoljuk, hogy helyes lenne, ha a betétgyűjtési versenyt ez évben is meghirdetné a megyei tanács végrehajtó bizottsága. —km— Kéthetes tapasztalatcsere A Mezőhegyes! Állami Gazdaság baromfitenyésztő szakemberei vállalták, hogy több termelőszövetkezet baromfi-gondozójának átadják a szakmában szerzett tapasztalatokat. Elsőnek a kardos- kúti Kossuth Tsz fogadta el a gazdaság ajánlatát és hétfőn reggel kéthetes tapasztalatcserére útbaindított négy szövetkezeti gazdát. Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet jó kapcsolatai fejezi ki a többi között az is, hogy a mezőhegyesi baromfikeltetőből az idén ez a közös gazdaság 36 ezer naposcsibét kap. Ötéves terv versenyt kezdeményeztek a FÜSZÉRT-nél egy nagy, boldog ölelésben egyesült anya és gyermeke. A nagymama is odalépett hozzájuk, csak most látta, milyen helyes kis unokája van. A szeretet és az emberi érzés letépte szeméről az önzés áthatolhatatlan hályogát. — Ne sírjanak már, az ég szerelmére — nézett kérlelöen a tanácselnök az asszonyokra, akik a dolog ilyen nagyszerű fordulatára most már a boldogságtól sírtak tovább. Az elnök hirtelen azt sem tudta, hogyan titkolja férfiember létére saját érzelmét. Ügy gondolta, hogy az az átkozott cigaretta marja ki az ember szemét, és ezért nagy igyekezettel nyomogatta a hamutartóba... Az ajtó már becsukódott a vendégek után, amikor az elnök még mindig a cigarettával bajlódott, pedig István bácsi már türelmetlenkedve topogott az íróasztala előtt. — Elnök elvtárs... — kezdte bátortalanul. — Igen, István bátyám. Tudom miről van szó. Máris intézem — felelte az elnök, és szokásával ellentétben, nem nézett fel az öregre... — Hát ez kellett volna már előbb — szólt az egyik asszony a másikhoz és mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, mintegy önmagának is mondva, félhangosan megjegyezte: Mondtam én, hogy maradjunk, az ilyesmibe nekünk is van beleszólásunk... Boda Zoltán a közös gazdaságokban a termelés szervezésére, tudásra van szükség. Ma már nemcsak arra használja az ember a fejét, hogy eső elől a tető alá menjen, hanem arra, hogyan tudná köny- nyebbé, termelékenyebbé tenni saját maga és társai munkáját. Ha valahol érteni kell a gazdálkodáshoz, akkor a termelőszövetkezetre ez fokozott értelemben áll, hiszen egy-egy ember — különösen ha vezetőről van szó — sokat javíthat, de ronthat is, zátonyra futtathatja az egész közösség reményét. A tanulás tehát létszükséglet, bármilyen beosztással, vagy korral rendelkezzék is valaki. Különben ennek adtak kifejezést azok az idős, nyugdíjas emberek is, akik végighallgatták Je- szeszky Árpádot, hogy pótolják, amit régen társadalmi helyzetüknél fogva el kellett mulasztaniuk. Dupsi Károly A megyei tanács szövetkezetpolitikai csoportja tegnap, hétfőn reggel elkezdte a termelőszövetkezeti zárszámadások járási összesítőinek átvételét. Az átvételt alapos munka jellemzi. A nyolc járási és a három városi zárszámadási A Békés megyei Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalat múlt évi értékesítési tervét 112,18 százalékra teljesítette. Ehhez a kétségtelenül kimagasló eredményhez jelentősen hozzájárult a felszabadulási versenymozgalom, amelyben a vállalat szinte minden munkahelyének dolgozói részt vettek. A fiókok közötti vetélkedésben az orosházi lett az első, a második helyet a békéscsabai szerezte meg, míg a szeghalmi a harmadik helyen végzett. Szorgalmas munkájukért, a versenyben elért kiváló eredményeikért az orosháziakat Munkácsy televíziós készülékkel, vándorzászlóval, oklevéllel és 3 ezer forinttal jutalmazták. A béjelentés átvételének idejét egy hétben állapították meg. A jövő hét közepére elkészül a megyei összesítő, amely kifejezi termelő- szövetkezeteink múlt évi gazdálkodásának eredményét, hiányosságát és a szövetkezet fejlesztésére fordított beruházások összegét. I késcsabai fiók dolgozói a központ munkatársaival együtt szintén Munkácsy televíziós készüléket kaptak, valamint 1700 forint pénzjutalmat. A harmadik helyezett szeghalmi fiók kollektívája jó munkájának jutalma egy Orion 403-as televízió volt. A vállalat vezetősége ezenkívül pénzjutalomban részesítette a versenyben kitűnt túrázókat, raktárosokat, számlázókat, áruforgalmi előadókat, gépkocsivezetőket és más beosztású dolgozókat. A legutóbbi termelési tanácskozáson a szocialista brigád címért vetélkedő kollektívák versenyét is értékelték. Ebben a mozgalomban 6 közösség érdemelte ki munkájával a szocialista brigád címet. A FÜSZÉRT-nél máris újabb kezdeményezés bontakozott ki, amikor elhatározták, hogy ötéves terv versenyt kezdeményeznek. Ennek feltételei a múlt évihez hasonlóak. Az eredményeket havonta értékelik majd, hogy a résztvevők tájékozódjanak a verseny állásáról. A legjobbakat ezután is értékes jutalomban részesítik. Az a fiók, amely például az első helyen végez, 4 ezer, a második 2 ezer, a harmadik pedig ezer forintot nyerhet. Készül a tsz-ek zárszámadásának megyei összesítője