Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 17. szám
1P61. január 20., péntek NÉPÚJSÁG 3 Egy év alatt hússmillió forint értékű társadalmi munka a falusi kösegéssségügyért Hagy lehetőségek és tettek Ecsegfalva boldogulására A Magyar Vöröskereszt irányításával egy évvel ezelőtt kezdődött meg a falutisztasági-mozga- lom országos méretű elterjesztése. A korábbi évek helyi kezdeményezéseiből mintegy negyvenezer vöröskeresztes aktivista tevékeny közreműködésével ma már több mint kétezer községben honosodott meg a tiszta udvar—rendes ház elnevezésű mozgalom, amelyet minden megyei szerv a legnagyobb egyetértéssel támogat. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságai például összesen mintegy két és fél millió forintot szavaztak meg az elmúlt évben azoknak a járásoknak, községeknek a jutalmazására, amelyek a legjobban szívükön viselik körzetük köztisztaságának javítását. A mozgalom elmúlt évi mérlege számottevő eredménnyel zárult: mintegy húszmillió forint értékű társadalmi munkával vett részt a falvak népe az ottani környezet, valamint a közhasználatú létesítmények rendbehozásában, tisztántartásában. (MTI) Megyénkbe látogatott el Brutyó elvtárs, a SZOT főtitkára Tegnapelőtt (szerdán) a reggeli órákban megyénkbe látogatott el Brutyó János elvtárs, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. Kocsis József elvtárstól, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkárától kapott értesülések alapjan Brutyó elvtárs a délutáni órákig tanácskozott az SZMT titkárával az 1961. évi tervfeladatokról, munkásvédelmi és egyéb tennivalókról. Brutyó elvtárs a késő délutáni órákban vett búcsút az SZMT vezetőitől, munkatársaitól, hogy visszatérjen Budapestre. Hanglemezparádé, könyvbál, vidám farsangi estek a megyei földmű vessző vet k ezetek pr ogr amj á ban A Körös-vidéki földművesszövetkezetek egyre nagyobb gondot fordítanak az üzletek szépítésére, csinosítására, a választék bővítésére, s arra, hogy mindfen munkaterületen jól képzett szakember dolgozzék. Ezért évről évre emelkedik a felnőtt tanulók létszáma. A téli hónapokban például több mint 700 földművesszövetkezeti dolgozó jár technikumba és különböző szaktanfolyamra. A tanuláson kívül szórakozási lehetőségről is gondoskodnak a szövetkezetek: harminckét helyen vásároltak eddig televíziót, 13 helyen rendeztek be klubszobát, ahol rádió, társasjáték, könyv, újság és egyéb olvasnivaló várja a vendégeket. A farsang idején hanglemezparádékat, író—olvasótalálkozókat, könyvbálakat és vidám farsangi esteket rendeznek. Számos helyen egész estét betöltő műsorral készül a földműves- szövetkezet zenekara, énekkara tánc- és színjátszó csoportja. Tíz év alatt gyakran jártam Ecsegfalván. Akárhányszor mentem, mindig megragadott valami új, s egyre vidámabbnak találtam az embereket. Jó volt látni az egymás után alakuló termelőszövetkezeteket, az újabb és újabb gazdasági épületeket, lakóházakat, a szaporodó járdát. S olyan jó volt most. legutóbb a digózott földeket látni, s arra gondolni, hogy az eddig alig termő 3500 hold sziken az idén már tömöttebbek lesznek a kalászok, nagyobbak a kukoricacsövek és a cukorrépák. S nemcsak a digózás, hanem az öntözés következtében is. Éppen az a hír vitt Ecsegfalvára, hogy 450 holdat akarnak öntözni. — Nem annyit, hanem ezer holdat, ennyit is csak az idén, három év alatt ugyanis ötezer holdon öntözéssel akarjuk növelni a termést — mondja egyszuszra Nagy Mihály főkönyvelő. Biztatni sem kell, olyan tüzes lelkesedéssel beszél a tervekről, az ecsegfalviak mind nagyobb jólétének közelségéről, mint ahogyan egy-egy lottó- főnyereményes lelkendezik a hatalmas összeg átvétele után. Szakszerű okfejtegetései közben arra gondoltam, hogy agronómusból lett főkönyvelő., — Nem, dehogy, az iparból jöttem, három évvel ezelőtt. Azóta meg kellett tanuljak egy s mást — válaszolta szerényen célzásomra. — Ecsegfalva jóléte attól függ, hogy milyen nagy területet tű- irnk öntözni és milyen területen tudjuk a talajerőt pótolni — kezdte magyarázni. — Gépekkel any- nyira el vagyunk látva, hogy a gépállomástól már csak kombájnokat és cséplőszekrényeket igényelünk. Tavaly is 1,2 millió forintot költöttünk gépekre. Három DT, két szuper Zetor, két UTOS, egy belorusz, egy G—35-ös és két K—25-ös traktorunk van, meg kilenc billenős vontató-pótkocsink. Kevés kivétellel mélyen szántva várja a tavaszi vetést 2160 hold földünk. Sajnos, 2400 vagon trágyaszükséglet helyett csak 800 vagonnal állt rendelkezésünkre. Pedig higgye el: a község valameny- nyi udvarából egy szemig összekapartunk minden talajerő-utánpótlásra alkalmas szerves anyagai. A digózott föld is csak rendszeres talajerőutánpótlással terem. — Amint soroltam, elegendő géppel rendelkezünk ahhoz, hogy jól megmunkáljuk a földjeinket. Most már öntözni akarunk. Itt folyik el a Hortobágy a falu alatt. Vizet onnan akarunk földjeinkre vezetni, egy öt kilométer hosszú, magasított csatornán. A terv, a költségvetés már kész, 800 ezer forintba kerül és a Gyulai Vízügyi Igazgatóság lesz a kivitelező. Tavaly többnyire 8— 10 évvel ezelőtt trágyázott, s gyenge művelésben részesült földeken gazdálkodtunk, mégis 29 forintnál többet osztunk munkaegységenként. Már ez is nagy szó, hiszen eddig 13 és 23 forint közötti értéket tudtak osztani az itteni tsz-ek. Gondolja el, mennyivel nagyobb lesz egy-egy munkaegység értéke, az ecsegfalvi emberek jóléte, ha öntözéssel 25—30 százalékkal növeljük a termés- eredményt? — Három hónappal ezelőtt hozzánk készült a Nagykunsági Állami Gazdaságból Nagy Ferenc öntözési agronómus, aki a mienkhez hasonló talajon öntözéssel 200 mázsa cukorrépát termelt. Ha mi csak 30 mázsa kukoricát termeNem kímélték a veséjét. Bandi ordított az őrjítő tompa fájdalomtól. — Ne bántsanak! Én nem loptam semmit! Ne bántsanak... Mire belefáradtak, a fiú már nem volt eszméletén. Lelökték a padlóra, az arcába öntöttek egy félkancsó vizet, s ott hagyták egy darabig. Mikor magához tért, rózsaszínű volt előtte a világ. Nem tudta egészen felmérni helyzetét, mintha mindaz, ami vele történt, valami éktelenül hosszúra nyúlt fonál lenne tudatában, de össze- kuszálódott, melyet kibogozni nem képes. Aztán lassan-lassan feltűnt előtte a szoba bútorzata, ott látta az asztal előtt a szakaszvezetőt. A mennyezeten a lámpa függött, sárgás fényt árasztott a szobában. Megrémült, mikor végre rádöbbent a szomorú valóságra. Arca elárulhatta lelkiállapotát, mert a szakaszvezető így szólt hozzá: — Látod, érdemes volt lopni? Most már az isten se mossa le rólad, hogy tolvaj vagy. Minek tagadtad? Kellett ez neked? Mikor először hallotta ezt a gyalázatos vádat, elevenébe vágott, most nem érintették már e szavak oly bántóan. Valami olyasmit érzett, hogy egy szörnyűséges körbe került, mint a kergetett vad, de menekedésre már nem is gondolt. Mindennek csak a végét várta, s nem tudta elképzelni sem másként a véget, mint ahogy ébredt. Egy végtelen, andalító, zsib- basztó rózsaszínű ködnek, amikor nem fáj semmi... Mert az jó volt. A véres játék még nem ért véget. A törzsőrmester azt az utasítást kapta telefonon felettesétől, hogy szégyenítsék meg, ha nem lehet lopást bizonyítani rá, és engedjék szabadon. Ördögi tervet eszelt ki az altiszt. Csalánban fogják járatni alsó nélkül. Megtudják a major lakói, aztán már tudja az egész világ. Majd elmegy a kedve a cselédeknek gazdájukkal packázni! Tervét el is mondta beosztottjainak, akik között osztatlan helyeslésre talált. Már előre röhögték, hogy a lányoknak sem kell az olyan legény, aki gatya nélkül csalánban sétált csendőrpórázon. Nem is gondolkoztak sokáig. A törzsőrmester szólította meg. Ajkai körül megint az a gonosz mosoly lappangott, mint amikor az asztala előtt állt ez a fiú. — Na felébredtél? Nagy legény! Ügy látom, jól aludtál. Talán bizony álmodtál is? Biztosan mulattál álmodban... Ugye! A fiú nem szólt semmit. Várta, mit végzett felőle ez az emberbőrbe bújtatott vadállat. Az nem váratott soká magára. — Na, szakaszvezető úr!; Nézzük meg, tiszta-e a gatya' A tizedes is ugrott, pedig nem is neki szóit a parancs. Lerángatták a nadrágját, aztán az alsót is. A szakaszvezető az arcába dobta e szavakkal: — Szagold! A tied... S röhögtek hozzá. Aztán mint barmot a vágóhídra, vontatták a bilincsre erősített kötélen a kert felé. Közel volt már a tébolyhoz, mikor kiértek. A novemberi nyirkos este hideg szele átjárta meztelen testét, amint tehetetlenül bukdácsolt utánuk. A cselédek közül néhányan meglátták ezt szörnyűséges, vér- fagyasztó jelenetet, sietve menekültek az istállókba, ahol suttogva adták társaik tudomására a látottakat. A villanyeleket markoló kéz megmerevedett egy pillanatra szörnyűséges szorítással, de- hát hiába minden! Amazoknak puskájuk, hatalmuk, így igazságuk is van. A kertben az altiszt lemaradt, s csak a távolból leste a törté- nendőket. — Nincs meleged? — kérdezte meg az egyik, embertelen brutalitással, de nem kapót semmi választ. — No! Talán megnémultál!? — toldotta a másik, kegyetlen cinizmussal. — De táncolni még tudsz talán azért! — szellemeskedett a harmadik. — Majd mi muzsikálunk hozzá, ne félj! Olyan kedved kerekedik, hogy minden társadat ide hívod máskor táncolni. Ekkor már a csalánosban jártak. Bandi nem akart menni. A tizedes húzta, a másik meg gumibottal vágott a meztelen ülepére. A hideg, a verés, a megszégyenítés tudata egy eszelős sikolyban tört ki Bandi ajkán, ami csak feldühítette ezeket a hóhérlegényeket, s addig ütötték, verték, míg újra összeesett. — Elég volt már legények, szólt rájuk a törzsőrmester, mikor a még félnappal előbb erőteljes fiatal férfi élettelenül, elalél- tan feküdt a csalánban. Erre aztán behurcolták, s mikor magához tért, ráförmedtek, hogy öltözzön fel. — Most elmehetsz! — szólt unva már az egészet az altiszt —, de gondolkozzál azon, miért voltál itt! — Ügy vigyázz, ide ne kerülj még egyszer! — nagyképűsködött joggal a tizedes. — Ne félj! Nem vágyik ide egyhamar! — jegyezte meg a másik. — De erre inni kéne valamit, törzsőrmester úr! — hangzott el az indítvány. — Azt nem bánom, egyezett bele a törzsőrmester, mert fenemód kifárasztott ez a fickó... A tízórás vonat járt be Telek- gerendásra. Hosszan fütyült, nem állt a jelző. Később beengedték, i megállt egy percre, hogy néhány utas fel-, s leszálljon, aztán elindult Csaba felé. Alig ért ki az I állomásból, egy ember alávetette | magát. Nem volt idő a megállás- | ra, nem lehetett megmenteni. A i bokrok mögül bújt elő, s néhány lépéssel a mozdony előtt ráfeküdt a sínre. Kettévágta a mozdony, mire megállhatott. A csendőröket értesítették, akik nem vélték felismerni benne saját áldozatukat. Jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, amelynek sok felesleges szövegében egyetlen sor érdemel kellő figyelmet: „Tettének oka ismeretlen”. Mi arra jártunk iskolába, ahol ez történt, ahol a sínek hosszú ideig fehérre meszelten a tragédiáról beszéltek nekünk, s ha lengő kakastollas csendőrt pillantottunk meg valamelyik dűlőn közeledni, mi is belefehéredtünk, akár a sínek... VÉGE lünk, akkor is tíz mázsát nyerünk holdanként a tavalyi terméshez viszonyítva. Természetesen öntözni akarunk cukorrépát, lucernát és a legelőt is Azaz, hogy ezzel akarjuk megoldani a takarmányproblémát, hogy minél több állatot hizlaljunk. Abban van a pénz. Tavaly a tervezett 292 hízómarha helyett 500-at adtunk el, meg 1200 hízott sertést. Ez évi tervünkben 650 hízómarha és 1600 darab hízott sertés eladása szerepel. Az állattenyésztés bevételét a tavalyi ötmillió forint helyett az idén nyolcmillióra akarjuk növelni. Ezt segíti az is, hogy az idén 17 ezer csibét nevelünk a múlt évi 13 ezer helyett. — Meg tudnak birkózni az idén ezer, később pedig ötezer hold öntözésével? — Muszáj kérem, mert másképpen csak alamizsnát terem a földünk. Különben is Nagy Ferencen kívül vannak itt még jó néhányan, akik értenek az öntözéshez. Például az állattenyésztési brigádvezetőnk, Boróki Imre húsz éves öntözési gyakorlattal rendelkezik, Békéscsabán végzett szakiskolát. Sóti Mihály és Fazekas József pedig nemrég hathónapos öntözési tanfolyamot Végzett. — Az a tervünk, hogy az 1609 hold legelőnket — amely csak koplaló, minden év júniusától októberig — termővé tesszük. Egyelőre 200 holdat öntözünk, 100 holdon öntözéssel vörösherét termelünk, vagy 150 holdat felszántunk és szemestakarmány-növényt vetünk bele, a többit pedig újra füvesítjük. Ezek hallatára az embernek fülébe csendül a kommunista és a munkáspártok vezetői legutóbbi moszkvái értekezletének nyilatkozata, amely többek közt kimondja: „A szocialista országnak a kommunizmusba való átmenetéhez nélkülözhetetlen alap: magasszínvonalú termelés megteremtése...” Hazánk sok kisebb-nagyobb területű községből áll, ezek összessége adja a javakat az anyagi jólét szakadatlan növeléséhez, ha megfelelően kiaknázzák a lehetőségeket. Mint a legtöbb helyen, Ecsegfalván Is jól láttak hozzá a lehetőségek kiaknázásához. Az a cél lebeg előttük, hogy községük határában az eddigi 8—10 mázsa búza,18 —20 mázsa kukorica helyett annyit termeljenek néhány éven belül, mint a szomszédos, kevésbé jobb talaj-adottsággal rendelkező Nagykunsági Állami Gaz- daság, holdanként 16 mázsa búzát, 35 mázsa kukoricát, 18 mázsa őszi árpát. — Nem mindegy, hogy ezer holdon 105, avagy 140—160 va- gan búzát termelünk — hangoztatta Nagy Mihály. Ezer holdakra vetítve látszik világosan, hogy mennyi érték nem termett meg a földjeinken, csak azért, mert parcellákra volt szabdalva. Tíz évvel ezelőtt kinevették Ecsegfalván is azokat, akik azt mondták, hogy a nagyüzemben 8 mázsáról 16 mázsára lehet növelni a búza termésátlagát. Az Egyetértés Tsz-ben ez valósággá válik a közeljövőben az összefogás, az együttes szorgalom és a jó vezető gárda révén. Évről évre újabb és újabb változások lesznek a községben: szaporodnak a villanypóznák, a bekötőutak, s ki álmodta, hogy a tanyavilágból telefonon hívhat orvost a házhoz? Az Egyetértés Tsz ugyanis rövid időn belül telefonhálózatba kapcsoltatja a tanyavilágban széjjelszórva lévő valamennyi üzemegységet. Kukk Imre /
