Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-15 / 13. szám
2 HÉPÚJSÁG 1961. január 15., vasárnap Egy népszavazás és ami a számok mögött van Egy hete, hogy lezajlott, Franciaországban és Algériában a népszavazás. Az azóta eltelt idő már biztosított némi lehetőséget De Gaullenak és tanácsadóinak, hogy eltűnődjenek a szavazás eredményén és kellő módon értékeljék a leadott „igen” és „nem” szavazatokat, ezen túlmenően megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak az algériai lakosság nagyarányú tartózkodásának a szavazástól. Saját politikája győzelmének tekintheti-e De Gaulle, hogy a szavazók többsége „igent” mondott? Világos-e előtte, hogy a ködösen és kétértelműen megfogalmazott, népszavazás alá bocsátott kérdés mély részére mondották az „igen”-t? Tudvalévő, a kérdést így tették fel a szavazóknak: „Helyes- li-e az algériai lakosság önrendelkezési jogát, helyesli-e a köztársaság elnöke által a francia nép elé terjesztett törvényjavaslatot, mely az önrendelkezés előtt az algériai közhatalom megszervezésére vonatkozik?” Az algériaiak iránt elfogultsággal egyáltalán nem vádolható müncheni rádió január 9-i kommentárjában így foglalt állást a népszavazás értékelésénél: „A Franciaországban vasárnap, Algériában pénteken, szombaton és vasárnap lezajlott népszavazás eredménye azt bizonyítja, hogy az anyaországban a franciák többsége az algériai háború minél gyorsabb befejezését és az FLN- nel való tárgyalások megindítását kívánja. Algiériában viszont kiderült, hogy azokon a részeken, ahol a muzulmánok körében bármilyen csekély mértékű politikai élet létezik, tehát a nagyvárosokban és egyes vidéki kerületekben, az FLN jelentékeny befolyást gyakorolt a muzulmán tömegekre.” A nyugatnémet rádió kénytelen beismerése csak illusztrációja annak a rideg ténynek, hogy a sza- ! vazás a degaulleista személyi hatalom gyengülését tükrözi. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az „igen”- nel szavazók száma a két évvel ezelőttihez képest két és fél millióval csökkent, a „nem” szavazatok száma viszont 20,7 százalékról ?4,7 százalékra emelkedett. Felmerül ugyanakkor a kérdés: Azt jelentik ezek a „nem” szavazatok, hogy akik leadták, azok nem kívánják a békét Algériában, ellenzik a tárgyalásokat az algériai szabad kormánnyal és helytelenítik Algéria függetlenségét? Az ultrakolonialisták vezetői, Soustelle és társai felszólították híveiket, hogy ne szavazzanak De Gaulle általuk „liberálisnak” mondott algériai politikájára. Soustelleék felhívásának azonban nem volt eredménye, mert a reakció erői, mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak De Gaulle elgondolásaiba, melyek a hajdani vietnami Bao Daj bábcsászárság mintájára keresnek megoldást az algériai kérdésben. A szavazatok megoszlásából világosan látható, hogy az anyaor- szágban a „nem” szavazatok dön-' tő többségét a kommunista munkáskerületekben adták le. Tehát nyilvánvalóan nem Soustelle és Juin marsall hívei, hanem azok a franciák, akik nem helyeslik De Gaullenak a monopóliumok érdekeit szem előtt tartó megoldáskeresését, hanem az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával való haladéktalan tárgyalások, a| fegyverszünet, az önrendelkezési J jog és annak megfelelő biztosítása J mellett vannak. 1 De Gaulle sajátos algériai politikájával meg akarja tartani a francia monopóltőke számára mindazokat az előnyöket, amelyek Algéria helyzetéből fakadnak. így többek között Algéria nyersanyagkincseit. Érdekes megemlíteni, hogy öt év múlva Algéria kőolaj- termelése feltételezhetően eléri a huszonnyolemillió tonnát, tíz év múlva a négy ven-ötvemmilllió tonnát, a földgáztermelés pedig a két- hárommilliárd köbmétert évente. Ezeknek a kincseknek biztosítása a francia monopóltőke számára szükségessé teszi az algériai békét. De Gaulle azonban ezt úgy akarja elérni, hogy a francia fegyverek nyomása alatt tartott választási komédia során választassa meg a francia tőke szempontjából legmegfelelőbb embereket, akikkel azután leül majd tárgyalni „Algéria jövőjéről”. A francia katonaság jelenléte lehetetlenné teszi, hogy a lakosság ténylegesen kinyilváníthassa akaratát. Idézzünk példaként néhány sort abból a levélből, melyet az algériai rendfenntartó alakulatok tisztjeinek egy csoportja intézett a népszavazás előtt a Perspectives című francia polgári laphoz, és amelyet a lap január 7-i számában le is közölt. „Főszerkesztő úr1 Ezúton tájékoztatjuk önt arról a lelkiismereti konfliktusról, amelybe a január 8-i népszavazással kapcsolatban kerültünk... Mint mindenkor, a hadseregnek most is az a kötelessége, hogy biztosítsa a szavazás rendjét és szabadságát... A parancsok azonban, amelyeket a választással kapcsolatban kaptunk, annyira felháborítottak bennünket, hogy elhatároztuk, riasztjuk a közvéleményt. December 23-án. az oráni övezet parancsnokló tá bomoka kiadta körzete polgári és katonai vezetői számára a legfelsőbbfokú polgári és katonai hatóság, az oráni hadtest parancsait. Kijelentette, hogy minden jelenlévő prefektus és tábornok hozzájárulását adta a következő meg- szövegéhez: »Le kell szavaztatni, méghozzá igennel. A sivatagi területeken — magyarázza a szöveg — nem lesz nehéz az S. A. S. tisztjeinek az embereket rávenni, hogy igennel szavazzanak... Amikor csak lehetséges, meg kell adni az utolsó lökést, sőt kisebb csalásokat is igénybe lehet venni, hogy a szavazás eredménye megfeleljen De Gaulle tábornok akaratának.« — Egy engedelmességhez szokott tiszt keserű humorral jelentette ki: »Igenis tábornokom, nálam mindenki igennel fog szavazni«...” Ennyit a Perspectivesből. Ugyanakkor a Weltwoche című jobboldali svájci lap így ír január 6-i számában: „De Gaulle azt a feladatot állította a hadsereg elé: Gon' doskodjék arról, hogy a vasárnapi szavazásnál Algéria „igen”-t mondjon”. Levonva tehát a végkövetkeztetéseket: a népszavazás helyes értékelése az Algériai Köztársaság kormányával való tárgyalások rövid időn belüli megkezdését kellene, hogy jelentse. A szavazás bebizonyította, hogy az ultrakolonialisták döntő vereséget szenvedtek és elszigetelődtek. De Gaulle nem hivatkozhat többé arra, hogy intézkedéseinél messzemenően figyelembe kell vennie a szélsőjobb akaratát. De Gaullenak látnia kell, hogy a francia nép döntő többsége az algériai háború azonnali befejezése mellett foglalt állást. Az előjelek azonban arra mutatnak, hogy De Gaulle még ezek után sem akar tényleges szabadságot biztosítani Algéria számára, s még mindig a fegyveres megoldást választja a tárgyalások helyett. Az ellentmondások a francia nép, valamint a De Gaulle és a monopóliumok akarata között csak a vérontás elhúzódásához vezetnek anélkül, hogy De Gaulle és a monopóliumok végül is meg tudnák akadályozni Algéria teljes felszabadulását. E. Kovács Kálmán: cA húraqősi csetepaté Szatirikus filmnovella XI. Nyugodtan, tempósan baktat előre kőrútján a toronyóra mutatója. Fél tizenegy. A kultúrházban ropog a csárdás, veszettül húzzák a cigányok. Most már nemcsak az iskolások táncolnak, hanem mindenki, aki mozogni tud. A legnagyobb vígság közepén, amelyről azért azt is mondhatjuk, hogy komor egy vígasság, föláll Merci Kázmér és tapsol a tenyerével. A cigányok tusst húznak. Merci szónokolni kezd: — Kedves hallgatóim! Elkezdődik a szépségverseny. Most választjuk meg Haragos község legszebb lányát... a szépsékirály- nőt. — Éljen! Éljen; — kiáltoznak az egybegyűltek. Merci beszél, ismerteti a szabályokat. Közben lassan kétfelé válik a nép. Külön a szilágyistak, külön a hajmásisták. A szilágyisták élén Fodros Fekete Kati áll, mellette Gergely. Büszkén néz körül a legény. A hajmásisták élén Málnás Fekete Bandi áll, Begyes Rózsival a karján. Gőgösen tartja a fejét a lány. De Kati csak Bandit nézi és Bandi csak Katit. Amikor találkozik a pillantásuk, gyorsan elkapják és a párjukkal kezdenek beszélgetni. Szemük azért mindig visszatéved a másikra. — Éljen Begyes Rózsi! — kiáltja valaki a hajmásisták közül. Dübörgő éljen a visszhang. — Éljen Fodros Fekete Kati! — így kiált egy szilágyista. Erre meg a szilágyisták éljenzése töri ki az ablaküveget. Kati lesüti a szemét, Bandi is lesüti a szemét. Kezdődik a szavazás. Mennek a legények sorban, leteszik a szavazócédulát. Gyűlnek a szavazatok. Merci Kázmér izgatottan számlálja őket. Begyes Rózsi 18, Fekete, Kati 11... — Fekete Kati 23, Begyes Rózsi 18 ... — Begyes Rózsi 29, Fekete Kati 28... Gyűlnek a szavazatok. Gheorghíu-Dej vacsorát adott Marosán György tiszteletére Bukarest (Agerpres) I Bodnaras és Mogyorós Sándor, a Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Ro- ; Román Munkáspárt Politikai Rimán Munkáspárt Központi Bízott- ; zottságának tagjai, Lconte Rautu, ságának első titkára pénteken va- j a párt Politikai Bizottságának csorát adott Marosán Györgynek, j póttagja, Vas Gizella, a Központi a Magyar Szocialista Munkáspárt Bizottság osztályvezetője és Né- Politikai Bizottsága tagjának és j mety BéIa bukaresti magyar Központi Bizottsága titkärsflsls 1 nagykövet» tiszteletére. Marosán elvtárs fele- A vacsorán Gheorghiu-Dej és ségével együtt Romániában tölti az egybegyűltek szívélyesen elbe- szabadságát. I szélgeítek Marosán Györggyel. A vacsorán jelen voltak Emil | (MTI) A jobboldaliak árulása ellenére a belga dolgozók nem adják lel harcukat Brüsszel (MTI) A jobboldali szocialista vezetők és a kormány szégyenletes összejátszása ellenére továbbra is töretlen lendülettel folytatódik a belgiumi sztrájk. Még a nyugati hírügynökségek is kénytelenek elismerni, hogy Dél-Belgiumban, az úgynevezett „vörös övezetben” a sztrájk száz százalékos és a munkabeszüntetés elterjedt a fla- mand tartományokban is. Az AP jelentése szerint Dél- Belgiumban pénteken újabb véres összetűzésre került sor a munkások és a csendőrség között. Brai- ne le Comte helységben a rendőrség brutálisan a sztrájktörőkre támadt. Charleroiban a sztrájkolok hatalmas tömegtüntetést rendeztek és megfogadták, hogy a végsőkig folytatják a harcot. Ver- viersben a munkások egy óráig álltak ellen a csendőrség és katonaság meg-megújuló rohamának. Több tüntető megsérült és egynek az állapota válságos. A kormánynak a jobboldali „munkásvezetők” megvásárlása mellett egy másik fontos ütőkártyája az úgynevezett vallon- és flamand-kérdés mesterséges felszítása. Jelek szerint a kormánynak ez a taktikája bizonyos sikerrel járt. Mint a Reuter írja, Na- murban négyszáz szocialista gyűlt, össze és a vallon területek önrendelkezési joga mellett foglalt állást. A gyűlésen elfogadott határozat kijelenti, a vallonok fenntartják maguknak az autonómia jogát és a „gazdasági és a szociális fejlődés kiszélesítésének útját választják”. A nemzetközi munkásság élénk szolidaritással kíséri a belga dolgozók harcát. Mint az AP írja, külföldi szervezetek eddig több mint 32 millió belga frank segélyt küldtek a sztrájkolok támogatására. Munkanélküli-statisztika Washington (MTI) Az Egyesült Államokban 1940 óta még soha nem volt december hónapban ilyen magas a munka- nélküliek száma. Munka nélkül volt az összes amerikai munkások és alkalmazottak 6,8 százaléka. A jelek a munkanélküliség fokozódására mutatnak. A munkaügyi minisztérium szerint a nyilaz Egyesült Államokban vántartott munkanélküliek száma februárban eléri az 5,8 milliót. A múlt év decemberéhez képest a munkanélküliek számának emelkedése egymillió, ezek között kétszázötvenezer a munkás. A foglalkoztatottak száma múlt év november közepétől december közepéig 1 173 000-rel csokiként. Az izgalomtól némán merednek előre a'z arcok. A kabát alá rejtett fegyvereket tapogatják. Van aki azt nézi, hogy mit lehet csinálni a paddal, mások a lámpa leverésére gondolnak. A toronyóra meg megy, mende- gél. Tizenegy óra múlott tíz perccel. Marci számol. — Begyes Rózsi 32, Fekete Kati 31... Van-e még szavazó? Hosszú, feszült szünet. Aztán a szilágyisták csapatából előlép egy fiatalember. Odamegy, leadja a szavazatát. • — Begyes Rózsi 32, Fekete Kati 32 ... — mondja Merci. — Van-e még valaki, aki nem szavazott? Némaság. Még egyszer kérdezi. Mindenki feszülten figyel. A toronyórán tizenegy óra múlott 20 percceL — Kell még lenni szavazónak, mert 65 cédulát adtunk el... Ekkor a hajmásisták sorából kilép Bandi. — Én még nem szavaztam ... — És elindul a dobogó felé. A hajmásisták ujjonganak, a szilágyisták arca elsötétül. Nyúlnak a kabát alá. Ügy látszik, hogy ezt az elszemtelenedett társaságot, ezeket a hajmásistákat móresre kell tanítani. Bandi lassan lépeget előre. Merci érzi a pillanat nagyságát. Megállítja Bandit: — Mondja meg, kit tart a falu legszebb lányának? Bandi nem válaszol. Lassan körülnéz. Végigsöpör tekintetével az izgatott embereken: a lekókadt, de verekedésre kész sziiágyistá- kon, az ujjongó, már-már kirobbanó hajmásistákon. Aztán végigméri, jól megnézi a két lányt. Begyes Rózsi kihívóan. a győzelem biztos tudatában néz Bandi szemébe. Kati, a kedves Égimeszelő, li^üti a szemét, zavarban van, csak egy pillantást vet Bandira. De milyen pillantást! Bandi félig a hajmásisták, félig Merci felé fordulva kérdi: — Az igazságot mondjam? — Az igazságot — bólint Merci. — Az igazságot — mondja Begyes Rózsi dölyfös pillantása. — Az igazságot — biccenti Kati. — Az igazságot. az igazságot — kiáltják a szilágyisták és a haj- másisiták. — No, akkor megmondom az igazságot — kezdi a beszédet Bandi. — Az igazság az, hogy itt ma este mindenki verekedni akar. Mindenki be akarja tömi egy másik embernek a fejét, vagy meg akaria szúrni a bordáját. Ott vannak a bunkósbotok, a fokosok, a bicskák, a kisbalták minden kabát alatt... Nálam is. .. — és kihúzza a botot és a földre dobja. — De nekem ez nem kell. Ezzel nem tudunk igazságot tenni. Az igazság az, hogy hibáztunk. Becsaptuk magunkat— Engedtünk a hiúságnak és a haragnak.;. Jól s
