Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-12 / 10. szám

1961. január 12„ csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Szaporodik a hosszúra nyúlt feldolgozási idény gondja a Sarkadi Cukorgyárban 15 ezer Mira elegendő liridkBkorica vetőmag Az Út mentén szinte vé­geláthatatlan hosszúságban cukor­répa-prizmák sorakoznak. A Sar­kadi Cukorgyárnál járunk, ahol szeptember elsejétől megállás nél­kül üzemben vannak a gépek, a cukorfőző berendezések. Csak a munkások váltják egymást nyolc óránként, hogy kipihenjék magu­kat, erőt gyűjtsenek a következő műszakhoz. A gyárba menve a pértirodába nyitunk be először. Tóth Imre, a pártvezetőség egyik tagja fogad bennünket. Az asztalon előtte könyv, jegyzet. — Gazdaságpolitikai tanfolyam­ra járok — magyarázza, amikor elfoglaltságáról érdeklődünk. — Éppen szemináriumra készülök. Délután két óráig, a műszakváltá­sig ráérek tanulni Közben a cukorgyártásra terelő­dik a »zó. Tóth elvtáns, akárcsak az egész pártszervezet, jól ismeri az eredényeket, a nehézségeket — Bizony, a hosszú idénynek egyre több napi gondja kerül fel­színre. A gépek igen elhasználód­tak szeptember elseje óta. Nagy ré­sze van ebben annak is, hogy a répa igen sáros volt. Ez pedig sok­szor komoly gondot okozott és okoz most is a feldolgozásnál. A múlt évi jó karbantartásnak kö­szönhetjük, hogy különösebb za­var nélkül dolgozhatunk. Persze van azért gond is. Fogytán a szén, talán január 21-ig elegendő a készlet. Pedig a gyártás a hónap végéig, de lehet, hogy február ele­jéig is eltart A pártirodából a gyárba indulunk. Az emeleti irodában azonban hiába keressük Leel-össy Kálmán főmérnököt. — A répafelvonóhoz ment — mondja a titkárnő. A főmérnök keresésére indu­lunk. És valóban ott is találjuk Jánki János főgépész és Sopronyi Károly üzemlakatos társaságában. A felvonó körül állnak, szakértő szemekkel figyelik, majd olykor­olykor megszólalnak: — Megállni! A felvonó abban a pillanatban leáll. Sopronyi Károly pedig kezé­ben a tolómércével közel hajlik a lánchoz. — A répafelvonó táskaláncok — szólal meg a főmérnök elvtárs — már igen elkoptak. Most ezt el­lenőrizzük. Azokat, amelyek 30 milliméter alatt vannak, tehát már 50 százalékos kopás érte őket, megjegyezzük, hogy kicsei'élhes- sük. Közben odaszól Sopronyi Ká- rolynak: — Mennyi? — 32 milliméter. — Mehet tovább — hallatszik. Aztán a felvonó néhány pillanat után ismét leáll. Az üzemlakatos az ilyen szünetekben szorgalma­san méri a láncokat. Nemsoká be is fejezik az ellenőrzést. — Az elkopott láncokat a leg­rövidebb időn belül kicseréljük — jegyzi meg érdeklődésünkre Sop­ronyi Károly, miközben lefelé me­gyünk a lépcsőkön. Útközben a főmérnök elv­társ arról beszél, hogy a mostani feldolgozási idény nagyon sok megpróbáltatás elé állította a munkásokat, a gépeket és a be­rendezéseket. Kezdetben nagyon magas volt a répa cukortartalma, később — és még most is — a sáros nyersanyag okozta a sok gondot, vesződséget. A szennyle­rakódás is nehezíti a munkát, hi­szen már az idény több mint 130 napja tart. Az üzemben azóta, ja­nuár 11-ig 26 450 vagon répát dol­goztak fel, s 3 976,66 vagon cuk­rot gyártottak. Az idény végéig összesen 30 ezer vagonra nő a tel­jesítmény. Nem véletlen, hogy a gyárban egyre-másra szaporodnak a napi gondok. A főmérnök is csak meg­erősítette a pártirodában hallot­takat. — Szén kellene — panaszolja —, mert január 21-ig elfogy a készletünk. No persze, más gon­dunk is van bőven. És eközben, míg tart a féldolgozási idény, sók gondot okoz a raktározás is. Ezt az is szaporítja, hogy már a jövőre is gondolnak, az idény utá­ni karbantartás, nagyjavítás elő­készítésére. A hosszúra nyúlt fel- dolgozási időszak után ez is jóval nehezeb lesz. mint más eszten­dőkben. mert a szokottnál jobban elhasználódtak a gépek, a beren­dezések.-— A tervek már készen vannak a nagyjavításhoz, sőt a munkapadokig le is bontottuk — húz elő egy vaskos dossziét a fi­ókból. — A karbantartás és a nagyja­vítás több anyagot is igényel majd — szól az időközben érkező Gás­pár elvtárs, a gyár igazgatója. — A gépek nagyobb javításra szorul­gyok Égimeszelő. Neked meg különösen nem — és a fiú leül a lány közelében az árok­partra. — Elfáradtál? A lány mintha enyhülne: — El... Te?.., — Én is ... Nem csoda .. . Ket­ten vagyunk erre az egész táblá­ra . .. Hogyan végzünk vele? — Végzünk, ahogy végzünk . .. — Téged nem bánt az, ami itt folyik? A lány hirtelen fölforr. Gyorsan lóidul a fiú felé. — A te apád az oka mindennek! — Vagy a tied ... Ezt ne fir­tassuk... Hogy ki az oka, azt rá­érünk megkeresni. Engem az bánt, hogy minden szétesik... Senki sem törődik semmivel, csak saját magával. Jóformán csak mi ketten dolgozunk az egész tagság­ból... A lány felugrik, ökölbe szorítja a kezét. — Akkor is! Ha egyedül csinál­nám, akkor is csinálnám ... Ezzel leül. A fiú közelebb hú­zódik hozzá. A lány nem veszi észre. Csak beszél gondolataiba mélyed ten. — Egyedül is ... Mert meg kell mutatni nekik. Közben a fiú csöndesen átkarol­ja a lány vállát. A lány beszél, be­szél, aztán mikor a fiú megszorít­ja egy kicsit, hirtelen felébred. Lelöki magáról Bandi kezét, fel­pattan. — Üt a hangja, mint az ostor. — Veled pedig nem állok szóba. Ne engem karolgass itt, hanem menj a Rózsidhoz... Annak du­ruzsolj a fülébe, ne nekem. — De Kati... — mondja a fiú és nyúlna a lány után, — és ami­kor te Gergellyel táncolsz? — Azzal táncolok, akivel aka­rok, semmi közöd hozzá... — Az igaz — és most már a fiúnak is megkeseredik és meg­keményedik a hangja —, táncolj csak azzal, akivel akarsz. És én nem is fogom számon kérni soha. — Nem is lesz rá módod! A fiú a hidegtől szinte megder­med. Félreáll. Kati kemény arc­kifejezéssel elmegy, otthagyva Bandit a „nyárfasor” megmaradt tuskójánál. » Szól a lemezjátszó muzsikája, forognak a párok a tánciskolában. Egy szék tetején Merci Kózmér áll, karmesteri pálca a kezében és átszellemült arccal vezényeli a tánc ütemét. nak, több időt vesz igénybe majd a tisztítás is. Számításunk szerint 40 ezer munkaóra nem is fór el a keretben. — Mit tesznek, hogy mégis be­leférjen? Erre az igazgató és a főmérnök mondja el elképzeléseit. Íme mit terveznek: a csövek és a tartályok tisztítását gépesítik, hogy gyorsab­ban elkészüljenek vele. Azonkívül olyan belső szervezési intézkedé­seket tesznek, amelyekkel előmoz­díthatják a karbantartás és a nagyjavítás sikeres teljesítését. Ezenkívül pedig számítanak a munkások versenymozgalmára, az újításokra, amelyekkel meggyor­síthatják, megkönnyíthetik a mun­kát. Egy vizsgálat A Munka Vörös Zászló Érdem-: renddel kitüntetett Mezőhegyesi Állami Gazdaságban nagy gon­dot fordítanak a kiváló minősé­gű vetőmag-termelésre. Az el­múlt nyáron például hibridkuko­ricából 250 vagon magot termel­tek, amit saját hibridüzemükben tisztítottak és fémzároltak. A jé csíraképességű hibridkukoricá­ból legalább 15 ezer hold földet vethetnek be tavasszal az állami gazdaságok és termelőszövetke­zetek. Ä Mezőhegyesi Állami Gazdaság egyébként 1960-ban 500 vagon búza, kukorica, lucer­na és cukorrépa-vetőmagot ter­melt. végeredménye védéséhez. Amikor a társadalmi tulajdon védelméről esik szó, igen sok — ebben a dologban józan megítélésű— munkásnak katona­évei jutnak az 'eszébe. Ha vége volt egy éleslövészetnek, vagy egy menetgyakorlatnak, a raj- vagy a szakaszparancsnokok odaálltak egységeik elé, és ellenőrizték be­osztottjaik fegyvereit, felszerelé­seit. A polgári életben nyilván­való, hogy nem lehet így, de azért mégis igazság az, hogy a termelés közkatonái egyes esetekben azért hanyagolják el a rájuk bízott ér­tékek megóvását, karbantartását, mert a termelés parancsnokai: a munkacsapatvezetőktől egészen az igazgatókig egyszerűen önma- guktól sem, de beosztottjaiktól sem követelik meg az állami tu­lajdon védését. Groteszkül hangzik, ami a Körösi Állami Gazdaság­ban történt. Itt szőrén-szálán el­tűnt 22 vaságy. A 22 darab eltűnt ágyat kiselejtezték. Amikor az ágyak „eltűnésének” környékén kiirtották az embermagasságra nőtt gazt, a 22 ágyat rozsdás álla­potban megtalálták. Ezeket most újra nyilvántartásba vették. Viszont nem sok üzem dicse­kedhet olyan jól kiforrott társa­dalmi tulajdon védelemmel, mint a Csorvási Állami Gazdaság. Népi ellenőreink többek között csak­nem egyedül itt találkoztak sza­bályszerű selejtezési eljárással. Több helyen, mint például a Bé­késcsabai Kertészeti és Köztisz­tasági Vállalatnál, a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban nem függesz­tik ki a selejtezésre kijelölt gé­pek jegyzőkönyveit, így a gépek további sorsáról a legilletékesebb tulajdonosok nem tudnak, ter­mészetesen így javaslatot sem te­hetnek azok további hasznosítá­sára. A társadalmi tulajdon kezelésében, óvásában vannak még kisebb-nagyobb hibák, de ma már lényegesen jobbak, sokrétűb­bek az üzemek, vállalatok intéz­kedései — az új tulajdonviszony­hoz az egyszerű emberek hozzá­állása is sokkal jobb —, mint né­hány évvel ezelőtt. Megyénk valamennyi üzemé­ben a dolgozók többsége megér­tette a közösségi tulajdon szere­pét, helyét, felnövekvő új társa­dalmi rendszerünkben. Ez jó do­log, s biztosíték arra, hogy e té­ren a jövőben az eddigieknél is sokkal jobb eredmények elé te­kinthetünk. Dupsi Károly A társadalmi tulajdon védelmé­ről az utóbbi időben egyre több­ször esett szó. Erről a múltkor al­kalmam volt két dolgozó vitáját végighallgatni. Egyikőjük azt ál­lította, hogy néhány évvel ezelőtt igen gyengén álltunk a társadalmi tulajdon védelmével, mert egy- egy évben a különböző „fekete- csatornákon” milliárdok úsztak el anyagban és pénzben. Néhány év óta, ahogyan szilárdult az ország gazdasági helyzete, s ahogyan 1959-ben a társadalmi tulajdon védelmének ügyét a dolgozókkal tisztáztuk, szilárd pozícióból szál- lünk szembe a herdálókkal. A dolgozók széles rétegeit sikerült sorba állítanunk mindannyiunk tu­lajdonának védésére. A korábbi igen kuszáit helyzet fölé emelked­tünk, és hathatós intézkedések láttak napvilágot, amelyek hűen kifejeztek a dolgozó nép érdekei­nek védelmét. Mindezek ellenére mégis el kell mondanunk, hogy a társadalmi tulajdon védelmében szórványosan előfordulnak ki- sebb-nagyobb hiányosságok. Ezek. kel pusztán azért találkozunk, mert az új tulajdonviszony kiala­kításában egyes vezetők nem elég­gé következetesek, s nem eléggé állnak felelősségűk magaslatán. Ellenőrző munkájuk során elné­zőek, s figyelmeztetés, megtorlás nélkül hagynak eseteket. Ezeket a A párok forognak, táncolnak. Két körben, két külön csoport­ban. Az egyik csoport a szilágyis­ták. Ennek közepén Kati és Ger­gely ropják. A másik csoport a hajmásisták, ezek központja Ban­di és Begyes Rózsi. Aztán a zeneszám véget ér. Merci megütögeti pálcájával a széket. — Hölgyeim és uraim! Figyelem, figyelem! — — Halljuk! Halljuk! A tanfolyamot a mai napon be­fejeztük. Én megtanítottam min­dent, amit önök megtanulhattak. Ügy hiszem, nem végeztem rossz munkát. Mához egy hétre, júni­us 4-én vasárnap este nagy nyil­vános össztáncot tartunk, ugyan­itt. Belépni mindenkinek szabad 20 forint költségmegtérítés ellené­ben. A táncot szépségkirálynő- választással kötjük össze. Szava­zati joga azoknak van, akik a 20 forintos belépődíjat kifizetik. A szépségkirálynő tiszteletére tűzi­játékot rendezünk! A táncosok, a legények és lá­nyok kíváncsian hallgatják Merci szavait. Aztán fölcsattan a taps és a hangos éljen. (Folytatjuk) fogyatékosságokat tárták fel me­gyénk népi ellenőrei is a legutóbb befejezett és lezárt, a társadalmi tulajdon vizsgálatával kapcsolatos utóellenőrzés során. Népi ellenőreink 1959 második negyedévében üzem­ről üzemre jártak, hogy számba vegyék a társadalmi tulajdon ke­zelésében tapaszait fogyatékossá­gokat. hogy felkeltsék az üzem ve­zetőiben és dolgozóiban a saját portán való rendteremtés halaszt­hatatlanul elérkezett idejét. Az elmúlt ellenőrzés óta csaknem két év telt el. Az akkor feltárt hibák jórészt megfelelő orvoslást nyer­tek, de az utóvizsgálat során — amelyre a múlt év utolsó negye­dében került sor —, helyenként mégis találkozni lehetett a társa­dalmi tulajdon felelőtlen kezelé­sével. Legtöbb baj állami gazdasága­inknál, gépállomásainknál, taná­csi és állami vállalatainknál a gé­pek tárolásából adódott. Kom­bájnjaik, fűkaszáik, de egyéb, a mezőgazdasági munkák ellátásá­ban szükséges, a tárolásra igényes gépek színek hiányában ponyva alatt, vagy ponyva nélkül az idő­járás viszontagságainak kitéve, hónapról hónapra rozsdásodnak. A faburkolatú cséplőgépek sza-1 badban való tárolása annyira ká­ros, hogy az első osztályú deszka­anyagot egy-két éven belül elro- hasztja, vagy eredeti formájából kimozdítja az esős időjárásra kö­szöntő meleg. A Füzesgyarmati Gépállomáson öt cséplőszekrény került a helytelen tárolás követ­keztében a kiselejtezésre váró tárgyak listájára. Néhány átlami gazdaságból, mint például a gyulaiból is olyan különös tapasztalatokkal mentek el a népi ellenőrök, hogy egyes gépek tárolását a gyermekek óvá- j sát jellemző féltéssel oldják meg, i más gépekre viszont szemet sem j vetnek. Ebben a gazdaságban egy modem marógép került a nyitott színbe. A gép konzerválásáról nem gondoskodtak, ponyvával sem takarták le. Hasonló a hely­zet a Békés megyei Vízmű- és Kút­építő Vállalatnál. Itt a gépeket szintén a szabadban tárolják. A gondatlan tárolást mutatták az utóellenőrzés során látott hatal­mas rozsdafoltok is. Az üzemek tulajdonában lévő1 javak kezelése méltán kifejezi az ott dolgozó vezetők és munkások viszonyát a társadalmi tulajdoni Erre bizony szükség is lesz, hiszen a karbantartás mellett mű­szakilag is fejlődik a gyár. A nagyjavítás idején ugyanis három új dobszűrőt és három új félauto­mata cukor-centrifugát szerelnek fel az üzemben. Jócskán van tehát gond a gyár­ban. S ezt még az is tetézi, hogy a körzetben eddig csak mintegy 75 százalékos eredményt értek el a cukorrépa-termeltetési szerződé­sek kötésénél. Ahhoz pedig, hogy jövőre is legyen elegendő nyers­anyag, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek segíthetnek. Amint látható, ebben van még pó­tolni való. Ennek teljesítése a fel­tétele azonban annak, hogy az új gyártási idényben is elegendő cu­korrépát kapjon az üzem. P. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents