Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 10. szám
4 NÉPÚJ SÄG \ 1961. január 12., csütörtök Szakmai megbeszélés a Moziüzemi Vállalatnál A megyei Moziüzemi Vállalat Igazgatósága kedden délelőtt szakmai megbeszélést tartott az üzemvezetők részére. A megbeszélésen részt vett a megyei tanács művelődésügyi osztálya részéről Borka József csoportvezető is. A beszámolót Simon József elvtárs tartotta, beszédében foglalkozott a vezetés színvonalának emelésével, szólt arról, hogy az elmúlt év őszén a normál filmet játszó moziüzemi vezetők részére tartott egyhetes bentlakásos tanfolyam mennyire segítette a munka végzését. Beszédében rámutatott arra, hogy a szakmai továbbképzés azért is fontos, mert nagyobb általános műveltségű moziüzemi vezetők hatásosabb és színvonalasabb propagandamunkát tudnak kifejteni. Beszélt arról, hogy elengedhetetlenül szükséges az is, hogy a moziüzem-vezetők megfelelő iskolai képzettséggel rendelkezzenek, mert ez szakmai fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges. Az előadásban elhangzott az is, hogy kevés az ifjúsági film. A mozi. üzemi vállalat mindent megtesz, hogy az igényeket kielégítse. Az előadó beszélt arról is, hogy a film-, a mozi-propagandának és a közönségszervezésnek együtt kell haladnia, használni kell a szemléltető anyagokat, mert a mozilátogatók számának növekedése a biztosíték a vállalat jó tervteljesítésére. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az a nagy társadalmi átalakulás, ami a szocialista mezőgazdaságban lejátszódik, nem maradhat hatástalan a moziüzemeinkre sem. Sajnos, kevés az igazán jó mezőgazdasági tárgyú film, s különösen kevés a jó szakfilm. Simon elvtárs beszédét azzal fejezte be, hogy a moziüzemek vezetőinek ebben az évben nagyobb feladatokat kell megoldaniuk, mint az elmúlt évben, és ezt csak úgy tudják megvalósítani, ha továbbra is támaszkodnak a közönségszervezésre, s támaszkodnak a jó propagandamunkára. A beszámolót vita követte. HASZNOS TUDNIVALÓK Lehet-e bérfuvarozásra használni magánszemély gépkocsiját? Egy magángépkocsi-tulajdonos ] kölcsönadta személygépkocsiját és a használat és kopás fejében, j valamint egyes alkatrészek tönk-| Gyula egyik régi emléke * Régi épületeket kerestünk, így jutottunk el az Újvárosra, a Tomcsányi utca 16. számú házhoz. Az 1807-es városi térkép feltünteti, így valószínű, hogy az 1801-es nagy tűzvészt átélte. Építésének pontos idejét nem tudjuk, azonban életkora hozzávetőlegesen 180—200 évre tehető. Ez az öreg ház még látta a városon keresztül kanyargó Körös-ágakat, amelyek egyike ott folyt a Tomcsányi és a Kenyérsütő utca között. retétele miatt 2000 forintot követelt. A gépkocsi használója a gépkocsi tulajdonosának időközben 1000 forintot megfizetett. Az ügyből per lett, s a bíróság a gépkocsitulajdonos keresetét elutasította azon a címen, hogy a használati díjat megkapta és ez magában foglalja a rendeltetésszerű használatból keletkezett érték- csökkenés, rongálódás megtérítését is. Ez ellen az ítélet ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében óvást emelt. Utalt arra, hogy magánszemélyek gépkocsijukat rendeltetéstől eltérő célra nem használhatják, tehát azzal bérfuvarozást nem végezhetnek és a kocsit bérfuvarozás céljából vagy ellenszolgáltatásért másnak át nem engedhetik. Ha e törvényi tilalom ellenére kötnek megállapodást, az a Ptk. 200. § (2.) bekezdés szerint érvénytelen. Ennek következtében a Ptk. 237. § (1.) bekezdés alapján az állam javára való marasztalásnak lehet helye, azaz a megállapodás szerinti ösz- szeget az államnak kell befizetni. Ilyen esetben pedig a perről az ügyészt — az állam javára való marasztalás iránti indítvány esetleges előterjesztése végett — a bíróságnak értesítenie kellett volna. Ennek elmulasztása miatt a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és az ügyet új elbírálás végett az elsőfokú bírósághoz visszautalta. Ilyen is van?! Szilasi Béla, csorvási kefekö- tő-mester mesélte az alábbi történetet. „ — Az elmúlt év decemberében részt vettem a medgyesegy- házi vásáron. A vásár végén — mikor indulni akartam haza — vettem észre, hogy a kiadós eső következtében elázott a motor- kerékpárom kábele. Nosza, nyakam közé kaptam a lábam és elindultam kábelt keresni. A sok kérdezősködés után L. László műszerészhez irányítottak. A mester díványon fekve hallgatta meg kérésemet, majd ridegen így utasított vissza: — Vasárnap van, nem foglalkozom ilyen dolgokkal. Hiába kértem szép szóval a segítséget, hajthatatlan maradt. Így — más megoldás nem lévén — kénytelen voltam motorkerékpáromat a rendőrségen elhelyezni. Itt készségesen biztosítottak helyet másnapi elviteléig... Eddig szól a történet, amelyet először, őszintén szólva, hitetlenkedve fogadtam. Kicsit elképzelhetetlennek tűnt, hogy manapság ilyen eset is előfordul. Hiszen a mindennapi életben annyiszor találkozunk az embertársaink iránti segítőkészség szép megnyilvánulásával, hogy akaratlanul is arra gondolunk az efféle hír hallatán: fals hangokat fogott fel a fülünk... Ám ez alkalommal jól értettük. L. László medgyesegyházi kisiparos ezen az esős vasárnap délutánon emberségből elégtelenre vizsgázott. Pedig vizsgázhatott volna másképpen is. Igaz, azt nem írja elő egyetlen törvény sem, hogy ünnepnapon is kötelező a vevőt kiszolgálni. Ám ilyen esetben nemcsak a paragrafusokat és a saját kényelmünket kell nézni. Gondolni kell bajba jutott embertársainkra és arra, hogy legközelebb én is kerülhetek hasonló helyzetbe.... Ha L. László így gondolkozik, akkor Szilasi Bélának nem kell vonaton haza, majd visszautaznia a motorkerékpárjáért. De ehhez egy ici-picivel több megértésre és emberségre lett volna szükség. BRACSOK ISTVÁN Korabeli Kossuth-képet küldött Kádár János elvtárs a monoki Kossuth Hásnak Az ENSZ-közgyülés alkalmából New Yorkban tartózkodott Kádár Jánosnak, a magyar ENSZ-delegáció vezetőjének Cyrus Eaton amerikai nagyiparos átadott egy korabeli Kossuth képet, amely Kossuth newyorki látogatását ábrázolja. A kőnyomatos képet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a Kossuth szülőfalujában, Monok községben levő Kossuth Háznak küldte el. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen még egy értékes dokumentummal gazdagodott a monoki múzeum. Átadták a Művelődésügyi Minisztérium ajándékát is: Kossuth Lajos levelét, amelyet olaszországi emigrációjából egy ellenzéki magyar képviselőnek írt. Répát szedni, jaj de jó... Amikor szétszaladt a hír az irodákban, hogy másnap répát megyünk szedni, a lelkesedés az egekig csapott. „Mind egy szálig ott leszünk!” Ezt a Jelszót írtuk a kibontott zászlónkra mi, a békéden! járási tanács dolgozói és a répaszedés utáni mérhetetlen vágyakozás lázában égve, türelmetlenül vártuk a boldogabb holnapot. A nők fejüket összedugva beszélték meg a másnapi toalettet és élesen bírálták a divatlapokat, amiért egyetlen modell sem volt bennük a cukorrépát szedő nő répaföldi viseletéről; Mindenki tele volt izgalommal. Hát hogyne, mikor a másnapi répaszedés még az időjárás viszontagságaitól is függött: Ha esik, nem lesz menés.;. Ezt talán már ki sem lehetne bírni... Volt is azon az estén imádkozás, még azok is ígértek forintot Szent Antalnak, akik gyerekkorukban voltak utoljára templomban. És az églek meg- liailgatták a fohászokat: Nem esett! Másnap reggel a békéden! járási tanács épülete előtt elmenő békés járókelők nem tudták elképzelni, hogy miért hoztuk előbbre a farsangot. Olyan tarka képet mutattunk. ' Vadonatúj gumicsizma, ócska vadászbakancs, keménykalap és svájci sapka, nylon kötény és overáll. selyemballon és pufajka és ki tudna mindent felsorolni .. . Egyszóval festői látványt nyújtottunk. m Vártuk az autót. Ahogy telt az idő, egyre türelmetlenebbek lettünk. Ez érthető is volt, hiszen már 9 óra és autó még sehol. Volt, aki kijelentette, hogy nem bírja tovább ezt a tétlenséget és elindul gyalog. Alig tudtuk lefogni. Bizony rossz is lehet az, ha az ember mindenáron répát akar szedni és valami akadályozza ebben. Az egész répaszedési akcióban Brunn László KÖFA kormánybiztos volt a legsajná- laitraméltóbb ember, akinek aznap Kocsmahelyre volt „ halaszthatatlan’* kiszállása, és ezért nem jöhetett velünk. (így aztán hordágyról sem kellett gondoskodnunk). Kőmíves Kelemenné ifiasszony titokban ed is morzsolt egy kerek könnycseppet, úgy sajnálta szegény embert, akit a mostoha sors még ettől a kis szórakozástól is megfosztott. 2 g Közben a felszálláskor Szuszaik! Gergely kartars majdnem szerencsétlenül járt: nagy udvariasan mindenkit maga elé engedett és a végén neki nem akar hely jutni. A kollektíva ereje aztán csak kiszorított a kétség- beesett ember számára egy fél helyet. Az általános hangulatból ítélve indulásunkkor boldogságunk teljes és határtalan volt, amikor járművünk irányt vett a bizonytalanság felé. A tetthelyre érve, a merényi Petőfi Tsz hatalmas répatáblájában szinte elveszett az a 30 főnyi katona, akik az egyik szélén „szaggatták az istrángot”. Kíváncsian nézegették a tarka öltözékű leszállókat (mármint minket), akiket először ENSZ-csapatoknak néztek. — Na, ha ezek itt is annyit csinálnak, mint Kongóban, akkor kár volt ide jönniük — jegyezte meg egy őrmester. Sietve kikértük magunknak az azonosítást és az állampolgárságunk igazolása után a kisfcatonák is mindjárt barátságosabbak lettek. De répahúzóhorgot azért nem adtak . ;; az kellett nekik: arra támaszkodtak ... Aztán megszálltuk a répaföldet. A hatalmas zöld táblában úgy elvesztünk, mint cseppek a tengerben. Három komoly brigád azért kikerült belőlünk. Az elsőben Zár György, a tsz-megszi- lárdításba beleőszölt érdemes dolgozó köré csoportosultak munkatársai. Az egy-két „kültag”, akit balsorsa közéjük vetett, hamar rájött, hogy itt mese és lógás nincs! A másodikban a torzooborz Varró Ferkó volt a prímhegedűs, akinek a haja állítólag a földművesszövetkezet üzlet-igényléseitől áll örökösen az égnek. Neki egyébként az volt a véleménye az első negyedóra után, hogy túl sűrűre vannak ültetve a répák, ezért van belőlük annyi. A harmadik brigádnak a közvélemény nyomáséira én lettem a vezetője és miután példát akartam mutatni, keményen megmarkolva a répahúzóhorog nyelét, nekiláttam a termelésnek. Egy idő múlva Erezi Jóska, a nagytermészetű tanácsbankár — aki civil foglalkozásában egyébként any- nyiszor szokta emlegetni a Mindenható Atya Üristent. hogy egyes rossznyelvek szerint rokonságban is vannak —, elkérte tőlem a horgot azzal a trükkel, hogy ő még ilyesmibe soha nem fogódzkodott. Na, de nem sokáig kapaszkodott bele, egy pár makacsabb répa után gyorsan visszaadta, és kijelentette, hogy legutoljára akkor érzett ilyen meleget, amikor a megye a 7- ére esedékes jelentést már elsején reklamálta. Egyébként a répafejelésnél nagy szakértelmet áruit el, aimit bizonyít az a tény is, hogy minden ujját épségben haza vitte. Olyan jó kedvvel dolgozott, hogy a hatalmas répaföldön csak úgy hullámzott vidám nevetése, élcelődése. Valaki meg is jegyezte, hogy ezt a hangulatot le kéne kopí- rozni az irodai munkára is ..: Szóval ment a munka és vele természetesen mi is. Ügy 10 óra tájban a nők izgatottan súgtak össze: Megjött az intéző úr, milyen elegáns! A politikailag jól képzett Forgalmi Zoli rögtön szólt: Agronómus az, ma már nincs intéző! Honnan jut ilyesmi eszükbe? — Csak onnan, hogy ilyenkor jön ki a földre — védték magukat a „képzetlen” nők. Ahogy telt az idő, mind sűrűbben megállt a munka, ilyenkor persze a legteljesebb együttérzéstől áthatva megálltunk mi is. A kis Csikós Erzsi okleveles aktaszerelő és borítékgyűjtő tele volt izgalommal. Azt hitte ugyanis, hogy végre megismer egy valódi eleven tsz-elnököt is. Reménysége azonban korai volt, mert az elnöknek színét se láttuk egész nap. Állítólag a répabetakarításról értekeztek és ezért nem volt ideje kijönni a répaföldre. Szerencsénkre az idő, ha nehéz csizmákat is húzott erre a napra, de azért csak haladt, még nálunk is jobban. És így elértük a delet, ami általában minden nyelven pihenést is jelent. Ekkorra előkerültek a ,,Lógós’ brigád tagjai is, akik rejtélyes módon még reggel eltűntek, pedig a közösség — sőt még a felettünk bágyadtan ballagó Nap is — szerette volna megérni azt a ritka pillanatot, amikor ez a négy ember élete első szalmaszálát keresztbe teszi a répaföldön. A „Lógós’‘-brigád tagjairól idült kétoldali munkaundorukon kívül tudni kell azt is, hogy rendkívüli étvágyú emberek voltak. A jó emésztés hármukon külsőleg is látható volt, de a negyedik tag nagyon gyengén értékesítette a takarmányt: igen nyiszlett kinézése volt. A gyomruk és szimatuk reggel rögtón a konyhához vezette őket és miután kiszagolták, hogy ott ma még disznóölés is lesz, a brigád Munka Ér- demrendtelen vezetője, Lógós Tomi az élettől mást érdemelt KÖFA kormánybiztos kontraféke kiadta a jelszót: Fiúk itt evés lesz, ránk itt van szükség! — és rögtön felajánlották nagyérdemű szolgálataikat a tsz szakácsnőjének, aki egy kis búj káló mosoly kíséretében kimondta a brigád számára oly boldogító igent. Lisztes Ferkóban, a brigád vékonypénzű tagjában ugyan egy másodpercre megkondult a lelkiismeret harangja, mert ő azt a megbízást kapta a tanács gyengébbnemű dolgozóitól, hogy mint szakember — hiszen mindenütt őt szidták a tsz építkezésekért —, gondoskodjon olyan helyiségről, ahová a király is gyalog jár. Na, dehát egy másodperc az igen rövid idő és különben is olyan jó nagy árok húzódott a répaföld mellett, hogy a lelkiismeret harangjának ettől egyből megállott az ütője és így Lisztes Ferkó is maradt. Lógós Tomi el is osztotta a feladatokat: Cea. Vargó Laci, a sport érdemes súlyú mesteré a disznó egyik, Berényi Pali, a dagadt térképmásoló a másik fülébe kapaszkodik, Lisztes Ferkónak meg a farka marad. Természetesen az irányítás, az égés:’: munka ellenőrzése az Tomira maradt, hiszen ő volt a vezető.
