Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 10. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. január 12., csütörtök Harcban születik az egység Laoszi helyzetjelentés Tapasztalatok két geszti tsz életéből Nagy gondban fő a geszti szövetkezeti gazdák feje. Egy évvel ezelőtt ismerték fel azt az arany- igazságot, hogy egységben az erő, és most ismét előrébb akarnak lépni az egységesebb paraszti osztály kialakításáért. Meg kell mondani: elsősorban az anyagi érdekeltség, nem pedig valami magasabb eszmei megfontoltság készteti erre őket... Egy évvel ezelőt ugyanis két termelőszövetkezet alakult a községben: a zömében agrárproletárokból álló Űj Tavasz és a középparaszti Előre Termelőszövetkezet. Egyiknek a szántóterülete sem haladja meg az 1000 holdat, de az Előre parcellái kiváló minőségű földek, és nagyobb szorgalommal, jobb vezetéssel, szervezettebb munkával valóságos aranybányát lehetett volna kialakítani ezeken a területeken, ahogy a megalakuláskor ígérték a középparasztok. Mégis mi történt? Az, hogy a gabonától a kapásokig csaknem minden növény betakarítását részibe adták ki, s így is 16 hold lucerna, s majdnem 20 hold kender nagy része a földeken rohadt el. Summa-summárum a 400 ezer forintot megközelíti az a kár, melyet a hanyagság, a nemtörődömség okozott ebben a termelő- , szövetkezetben. Az Űj Tavasz Tsz-ben sem ala- j kult sokkal különbül a helyzet, habár itt koránt sincsenek olyan ! nagy bajok. Zárszámadáskor 550 j mázsa gabona vár kiosztásra az ; Űj Tavaszban, s előlegként ugyanennyit adtak már. Valamennyi tsz- tagnak biztosították a fejadagot (míg az Előrében csak 8 tagnak van meg). De itt is részibe takarították be a növényeket, s a tagoknak csak a fele járt elremdsze- | resen a munkába. Mindkét termelőszövetkezetben elsősorban azok, akik egész évben becsülettel helytálltak, megdöbbenve vették észre a fenti anyagi károkat. Hiszen olyan szépen indult a.munka az év elején. Az építkezések is azt mutatták: a szövetkezeti gazdák nemcsak tudásukat adják a közösbe, hanem a szívüket, az akaratukat is. Az Előre például az első évben 500 férőhelyes juhhodályt, 240 kutricás fiaztatót, 100 férőhelyes marhaistállót épített, ezenkívül brigád- '■ szállást, 8 vagonos górét emelt szerfás építkezéssel, nagyrészt ön- j erőből. Az Űj Tavasz sem maradt el: 600 férőhelyes juhhodályt, 40 férőhelyes szarvasmarhaistállót, 10 ■ vagonos górét, bognár- és ko- j vácsműhelyt építettek. Mindez j azért nagy jelentőségű, mert egyik termelőszövetkezetnek sem volt közös épülete, majorja. Most van. Hol tartanának azonban a megszilárdulásban például az Előre tagjai, lésekre, kijelentették: odaadjuk, ha használatukért kapunk még egy fél holdat a háztájin kívül... Az már köztudomású Geszten, de még a szomszédos községekben is, hogy éppen ezeknek az embereknek 2—3 tehenük is van otthon, ugyanakkor a termelőszövetkezet pénzért vásárolt törzsállományt az új istállóba. Ezek után nem csodálkoztunk azon sem, amikor elmondták a tagok, hogy az Előre vezetői az ő rovásukra saját maguknak két kilogramm kukoricaprémiumot szavaztak meg munka, egységenként, holott nem is járna nekik, mert a közös munkából éppen ők nem vették ki a részüket. De az sem csoda, ha ennyi visz- szásság láttán olyan vélemény alakult ki az Előre tagságában, hogy: ez nem maradhat így! — Azért alakítottunk közös gazdaságot, hogy mindenkinek jobb legyen, ne pedig csak egyeseknek — mondja Mónus Sándor állat- gondozó, akinek a keze alatt a saját hibáján kívül (!) nem fejlődnek a jószágok. Persze hogy nem, amikor nincs elegendő takarmány. — Nem állattenyésztés, hanem állatkínzás folyik nálunk, és ezen erélyesen változtatni kell — mondja Horváth Lajos agronó- mus. — így magában gyengének bizonyult az Előre Termelőszövetkezet, de ugyanez a helyzet az Űj Tavaszban is Egyesülni kellene... — Már tavasszal kellett volna — véli Kiss Lajos. Ez a véleménye Tárnok Mihálynak, a brigádvezetőknek, s az egész tagságnak a másik termelőszövetkezetben is. Ha ilyen vélemény kerekedett, mi az akadálya az egyesülésnek? — kérdezhetné bárki jogosan. Az, hogy éppen az Előre vezetői húzódoznak az egyesüléstől. Borsos László, akinek a tsz-be lépés előtt 40 hold földje volt, tehát a vagyonos parasztokhoz tartozott, ezt mondta a legutóbbi intéző-bizottsági ülésen, amikor szóba került az egyesülés: — Nem kell az, mert jövőre akkor nem lesz mit osztani... Érdekes, hogy éppen ő mondta ezt, aki az Űj Tavasz Termelő- szövetkezet cigány tagjaitól mintegy 70 mázsa háztáji .kukoricát vásárolt meg. A „nincstelenek” adták el neki. De vajon minek Borsóénak ennyi kukorica, mire készül vele? Talán a közöst akarja kisegíteni a készletéből? Ha ezt tenné, rendben van a dolog, hiszen Borsos László is a termelőszövetkezetbe lépésével bizonyította be, hogy nem követi a régi spekulációs módszereket, hanem az egységes paraszti osztály tagjaként akar becsülettel dolgozni. Bíró János, aki szintén az egyesülés ellen beszél attól viszolyog, hogy ha egyesülnek, a régi cselédek fognak neki parancsolni. Nem érti meg, hogy a termelőszövetkezetben senki sem „parancsol” senkinek. Ott közös az érdek, legfeljebb a tennivalók parancsolják a munkát mindenkinek... Tény az, hogy ezek az ellenvélemények találkoznak más egyéni érdekekkel is, és közösen képezik azt a visz- szabúzó erőt, amely a többség akarata ellenére akadályozza a két termelőszövetkezet egyesülését. Ilyen „egyéni érdek” például, hogy a jelenlegi vezetők attól tartanak: az egyesülés után nem lesznek majd vezetők, dolgozniuk kell. De hiszen azelőtt sem a nap- lopásbó] éltek! Aztán még egy dolog van. ami a jelenlegi állapot konzerválására készteti Brányik Sándorékat. Az, hogy ha, a két tsz egyesül, megszűnik a legeltetési bizottság, mert ennek területe is beolvad a termelőszövetkezet tulajdonába. Megszűnésével pedig megszűnik az elnöki és a pénztárosi állás is, amely havonta 800— 800 forintot biztosít a legeltetési bizottság elnökének, aki maga is tsz-tag, és Brányik Sándor feleségének. aki a legeltetési bizottság pénztárosa. De hál nem több hasznot haji maid az 1100 holdas legelő s a 90 holdas szántó az egyesült termelőszövetkezeteknek, mint most?! Mindezeket összevetve azt javasoljuk az Előre és az Űj Tavasz Tsz gazdáinak: üljenek össze, s beszéljék meg a dolgot közösen. Ha pedig megvan a kétharmados többség. egyesítsék csak erőiket, s válasszanak olyan vezetőséget, amelyiknek jó irányító munkája folytán jövőre sokkal eredményesebb lesz a közös gazdálkodása. Varga Dezső E. Kovács Kálmán: c í harag ősi csetepaté Szatirikus filmnovella VIII. ha olyan vezetőségük lett volna, amelyik a közös érdeket tartja mindenkor szem előtt, és nem engedi megsérteni az alapszabályt?! Brányik Sándor elnök, s az egész intéző bizottság nem sokat törődött mindezzel. Ezért aztán az egyéni gazdálkodás kapzsi szellemének és a közös érdeknek valami különös keveréke alakult ki ebben a termelőszövetkezetben egy év alatt, a vezetőség részéről. Már akkor kezdődött ez, amikor Sújtó István, Nagy László, Kulcsár László, Borsos László meg a többiek — elsősorban a jelenlegi vezetőségi tagok — egyszerűen nem adták be ekéjüket, boronájukat, kocsijukat, sőt még a teheneiket sem a közösbe. Mikor aztán a helyzet úgy alakult, hogy szükség volt a gazdasági feiszereMilyen szelíd, mennyi békességet lehelő volt Fodros Fekete Mi- hályék házatája még néhány héttel ezelőtt. Alacsony kerítése volt az udvarnak, a kiskaput egyetlen mozdulattal bárki kinyithatta. De hol vannak már ezek a paradicsomi állapotok! Gyermekfej nagyságú lakat őrzi a kiskaput, az eresz alá, az egyik gerendára síndarabot kötöttek; mellette a kalapács lóg, hogy riadót verhessen, aki szolgálatban van. Az alacsony kerítésre magasítókat erősítettek, közéjük szöges drótot feszítettek Olyan árnyékot vet az udvarra, mintha lövészárok előtt látnok, a fronton. Mindez a nyárfatörzs biztonságát szolgálja, amely az udvaron várja sorsa beteljesülését. Most i éppen Gergely az éjszakai őr, de } vasvillával a kezében — elaludt. | A toronyóra most veri a tizenkettőt. Nyugtalanság úszik a levegőben. Valaki a rácsos kerítéshez, csalja a kutyát, és szájkosorat tesz rá, hogy ne tudjon ugatni; régi ismerősök lehetnek, mert az eb tűri a símogatását. A sarkon nesztelenül megáll egy szekér. Valaki leszáll róla, és lassan, óvatosan a kapuhoz oson. Egy legény! A szögesdrótok közé drótvágó olló nyúlik. Csitt, csatt... És a felső drót leesik. De nem a földre, mert egy kéz fölfogja, nehogy zajt csapjon. Így jár a másik drót is. Szabad az út a kerítés fölött, s kisvártatva egy árnyék kapaszkodik át a tetején. Azután még egy Azután még egy. Nyitni akarják a kaput, de azon vastag gerendát raktak keresztbe: csak annak nyílik, aki ismeri a titkát. Kitapogatják. A három árnyék nagy erőlködéssel, de zaj nélkül megragadja a fatörzset, és Hanoi (MTI) A Patet Lao harci egységek rádiója kedden közölte, hogy a Neo Lao Hakszat párt központi bizottságának szóvivője nyilatkozatban bélyegezte meg az amerikai imperialisták újabb laoszi beavatkozását. Mint ismeretes, az amerikaiak négy lökhajtásos vadászgépet küldtek a lázadó Boum Oum- Nosavan-klikknek. Ez — mutat rá a nyilatkozat — újabb gaztett az amerikai imperialisták és thaiföldi bábjaik részéről, azzal a céllal, hogy fokozzák Laosz ellen irányuló agressziójukat. A nyilatkozat a továbbiakban megállapítja, hogy jelentések szerint a négy lökhajtásos vadászgép pilótái külföldiek, többségükben thaiföldi állampolgárok. A Patet Lao harci egységek rádiója jelentette továbbá, hogy Szufanuvong herceg, a Neo Lao Hakszat Párt Központi Bizottságának elnöke felhívással fordult a thaiföldi néphez. Felhívásában sürgeti, bírják rá az uralmon lévő reakciós klikket, hogy vonja ki csapatait Laoszból és szüntesse be a laoszi nép elleni agressziót. Mint a Laosz hangja rádióállomás jelentette, Kong Le kapitány rádiófelhívással fordult a Laosz ellen agressziót elkövető thaiföldi csapatokhoz. Felszólította őket, hogy szüntessék be a harcot és térjenek vissza hazájukba. A szükségtelen vérontás elkerüléséért Thaiföld népének nyomást kell gyakorolnia kormányára, hogy hagyjon fel a Laosz elleni beavatkozással — hangoztatta Kong Le kapitány. RakétafegYverefekel szerelik fel az anszfráfisi Haltát Camberra (TASZSZ) I néhány olyan tengeralattjáróval Az ausztrál kormány határoza-1 egészítik ki, amelyek irányítható tot hozott a haditengerészeti flotta rakétákkal lesznek felszerelve. Az rakétafegyverekkel való felszere- I elkövetkező 5—6 év alatt nyolc léséről. Az ausztrál flottát a kor- j ilyen tengeralattjárója lesz a had- mány határozatának megfelelően, | seregnek. Munkás, paraszt és ifjúsági akadémiák a Viharsarokban Békés megyében eddig 120-an végezték el a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének műszaki szakosztálya által indított hegesztői, vontatóm ozdony-vezetői, valamint műszaki rajz tanfolyamokat. A mostani idényben csaknem félszáz hallgatója van a békéscsabai téglagyárban rendezett vontatómozdony-vezetői tanfolyamnak, s kilenc munkásakadémiát tartanak az építők, a textilipari és a téglagyári munkások részére. A szakmai képzést szolgáló munkásalcadémiák előadásait az építőipari dolgozóknak munkásszállásaikon is megtartják. Akadémiákat rendeznek a közös gazdálkodásra tért parasztságnak is, megyeszerte 36 tsz-akadémián fejlesztik a hallgatók szaktudását és műveltségét, a fiatalabbaknak pedig 21 ifjúsági akadémiát tartanak. Az orosházi járásban külön növénytermesztési, külön állattenyésztési és külön kertészeti tagozatú 15 tsz-akadémián hallgat előadásokat a szövetkezeti parasztság. Minden tagozaton világnézeti, természettudományi, jog- és közgazdaságtudományi filmvetítéses előadásokat is tartanak a szakmai képzésen kívül. Szövetkezeti párííitkárok tanulnak Az MSZMP sarkadi járási bizottsága, a járás termelőszövetkezeteinek párttitkárai részére hatnapos tanfolyamot szervezett a járási székhelyen. A párttitkárok hat napon át előadásokat hallgatnak a bel- és külpolitikai eseméSarkadon nyékről, a moszkvai Nyilatkozat jelentőségéről, a pártszervezetek és a termelés kapcsolatáról, a pártépítésről, a soron következő mezőgazdasági munkákról, a közös gazdaságok fejlesztésének időszerű, s egyben legfontosabb kérdéseiről. kiviszi a kapun. Gergely az igazak álmát alussza. Az egyik árnyék visszajön, bezárja a kaput és leveszi a kutyáról a szájkosarat. Az utcán a nyárfával lépésben megindul a szekér. Ki volt ez a három kései látogató? Az éjszaka a titok fátyolét borítja rájuk. Fodros Fekete felébred. Ingben, gatyában kimegy az udvarra és az ámyékszék felé tart. A hold kivillan a felhők mögül, és megvilágítja a nyárfa — hült helyét. Gergely még mindig alszik s még mindig a kezében a vasvilla. De nem sokáig! Fodros Fekete kimarkolja, s jól háthosszába veri az ébredező ügyeletest. — Jönnek a hajmásisták? — kérdi ijedten a legény. Amit kap, azt a lakodalma napján sem felejti el. S az a lakodalom — ezek után — aligha fog Fodros Fekete Katival lezajlani. Vagy ki tudja! Hatalmas kukoricatábla terül el a Körös partján, de akkora a gaz, hogy melléig ér az embernek. Ha magasról nézné valaki, két oldalról látna mozgást a táblán. Az egyik helyen is kapál valaki, a másik helyen is. Gyorsan, szívósan csinálja mind a kettő. A nyárfasor tuskójánál szétnyílik a kukorica. Poros, verítékes arccal Égimeszelő lép ki belőle. Elfáradt, liheg egy kicsit, letámasztja a kapát, rátámaszkodik. Egy ideig komoly, elgondolkozó szemmel nézi a nyárfa tuskóját. Legyint, leül a tuskóra. Alig ül ott pár pillanatig, amikor megint szétnyílik a kukoricás. Bandi lép ki belőle. Neki is poros, verítékes az arca, neki is kapa van a kezében. Ingujjával letörli homlokáról a verítéket. Kitörli a szemét is. Körülnéz. Most látja meg a tuskón pihenő Égimeszelőt. Nem tudja hirtele- nében, mit csináljon. Aztán a lány közömbös arcát látva, ő is közönyös lesz. — Jónapot... — mondja. A lány nem válaszol, csak néz merőn a levegőbe. — Köszöntem ... A lány nem szól. — Már a köszönésemet sem fogadod el.. Égimeszelő? — Nem va-
