Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-10 / 8. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. január 10., kedd A PROPAGANDISTA Az asztal végén ült. Előtte fáradtan hevert viharvert aktatáskája. Ö maga nem látszott fáradtnak, bár ha a korát tekintem, ez nem lett volna meglepetés. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal rakta maga elé a könyveket. — Szabad? — néztem rá kérdően és az egyik keményfedelű könyvre mutattam. — Tessék — súgta vissza —nagyon jó könyv... Az asztal másik végénél a propagandista konferencia vezetője éppen abbahagyta a beszédet és indítványozta, hogy kezdjék meg a vitát. Aktatáskás ismerősöm azonnal jelentkezett. Arról beszélt, hogy nemrégen olyan emberrel vitatkozott, aki az isten létezését igyekezett bizonygatni — pedig hát hol volt az isten az auschwitzi haláltáborok idején?! Hol volt, amikor ártatlan milliókat öltek meg és kínoztak halálra a fasiszták. Hol volt az isten, amikor a gyarmati népek milliói szenvedtek és haltak éhen az imperialista elnyomástól? Hol van az isten, amikor a békét veszély fenyegeti...? — Ilyesmiket kérdeztem tőle — magyarázta a felszólalásban és aztán tudományos alapossággal bizonyította, hogy az isten csak az emberek képzeletének a szüleménye. A vallás nem más mint a világról, a természetről és a társadalomról alkotott nézetek torz visszatükröződése az agyban.. A propagandista konferencia többi résztvevői figyelmesen hallgatták a szavakat, talán csak akkor kezdtek egy kicsit feszengeni, amikor ismerősöm beszéd közben idézet után kutatva belelapozott egyik könyvébe és felolvasott néhány sort. Aztán a másik kötet után nyúlt. Enyhén megborzongtam. Talán csak nem az agyonbe- szélők típusához tartozik? — kérdeztem mintegy önmagámtól. De a hallgatók magatartása azt is elárulta, hogy a dolog nem veszélyes. Ügy is volt. Kedves ismerősöm abbahagyta az idézeteket azzal, hogy a következőket a másik témánál említi majd meg. Nincs tehát semmi baj. A propagandista elvtárs tud mértéket tartani — morfondíroztam tovább —, majd a könyvei felé fordultam nagy érdeklődéssel. Egymásután vettem a kezembe az asztalon heverő különböző, de az időszerű témához tartozó műveket. Ott volt J. Jaroszlavszkijtól a „Biblia hívőknek és hitetleneknek”, aztán P. Pavjolkin műve az „Istenhitről”. Belelapoztam Kriveljov könyvébe, melyet az evangéliumi legendákról írt. Mindjárt mellette találtam D. I. Koselevszkij „Bibliai legendák alkonya” című írását és így tovább, belenéztem még egykét ateista műbe. Valamennyi könyv magán viselte a szorgalmas tanulás jegyét. Az oldalakon sűrűn lehetett látni aláhúzásokat, bejegyzéseket. De még mindig nem láttam mindent. Két kemény fedél közül újságokból kivágott nagyszámú ateista cikkek kerültek a kezembe. Mindenütt aláhúzgálva a fontosabb idézetek. Aztán a fasizmust leleplező dokumentációs képeket láttam és nem hiányoztak a vatikáni reakció tevékenységéről szóló dokumentációs anyagok sem. — Hogyan használják fel ezt a sok anyagot, Soós elvtárs? — kérdeztem a szünetben elismeréssel a hangomban. Az időszerű kérdések egyik tanfolyamának vagyok a pro-1 pagandistája — magyarázta j Soós Aladár elvtárs és hoz- j zátette, hogy a tanfolyamon I és a különböző vitákon, melyek mindennapi életében sűrűn előfordulnak, ott hasznosítja ismereteit. — Jó segédanyagok ezek a könyvek — jegyezte meg a kö- rénk gyűlt propagandisták közül az egyik elvtárs. — Csak itt Szeghalmon nem lehet őket megkapni. — Dehogy nem lehet, én is itt vettem őket — bizonygatta Soós elvtárs és már nyújtotta is feléjük a könyveket. Egyikük-másikuk mindjárt fel is jegyezte a művek címeit. Mint mondották, ezekhez a témákhoz nélkülözhetetlenek az efféle irodalmak. Ilyen körülmények között ismerkedtem meg egy propagandistával, aki nemcsak egyszerűen kötelességből, hanem szenvedély- lyel csinálja ezt a munkát. Azt mondják Soós elvtársról, hogy nem elégszik meg a puszta szavakkal, amikor vitatkozik. Mindig a közelében vannak a bizonyítékok, a tényanyagok. Ezek után nem csodálkoztam, amikor megtudtam, hogy egyik j alkalommal, amikor egy tisztele- tes úrral vitatkozott, az illető nem tudott mást válaszolni, csak any- nyit: „hinni kell az istent, még ha j hihetetlennek látszik is.” Azt is beszélik, hogy vitájuk után a tisz- [ teletes úr mélyen belebújt a marxista könyvek tanulmányozásába. A vallás jámbor hirdetője csak akkor neheztelt egy kissé Soós elvtársra, miután a következő beszélgetés zajlott le közöttük: — Mondd kérlek, te mondtál beszédet a tegnapi temetésen? — kérdezte a tisztelendő úr. — Én — felelte Soós elvtárs, miközben befelé mosolygott. — Szóval ti is csináltok ilyesmit? — Hogyne, csak éppen mi egészén mást mondunk ezeken a temetéseken, mint ti, azaz nem dicsérünk bizonyos urat, akinek kedvére való a halál. És még egy — nyomta meg a szót jelentőségteljesen Soós elvtárs — mi ezt teljesen ingyen, emberbaráti kötelességből tesszük, nem pénzért. Ezzel a beszélgetés végére is ért, mert személyes ismeretség ide vagy oda, a tiszteletes úr visz- szavonult felkavart gondolataival együtt. — S mondja Soós elvtárs. miért harcol ilyen szenvedéllyel az idealista világnézet ellen? — kérdeztem beszélgetésünk közben. — Az igazságról van szó. Az igazság pedig a marxizmus- leninizmus, a materialista világnézet — válaszolta csendesen, tőle megszokott rövidséggel, mert ami igaz, az igaz, az ateista propagandában mindig bőven van mondanivalója. Szívből kívánom, hogy jó egészségben tartsa meg a szokását és szenvedélyességét. A tanfolyam hallgatói tanulhatnak tőle és minden bizonnyal tanulnak is. Boda Zoltán / / 00 vagon vetőmagot termelt az elmúlt évben a MEZŐMAG Vállalat Az elmúlt évben 22 féle növény Küldöttértekezletet tartott az MHS békéscsabai elnöksége termelésére kötött szerződést a ; MEZŐMAG Vállalat Békés me- , gyei kirendeltsége. Ezt a vállalá- ! sukat év végére túlteljesítették. Ét- ' kezesi borsóból 167 vagon helyett : ,107 vagonnal termeltek, pillangós j takarmánymagból (vöróshere, lucerna) 60 vagonnal termesztett a ■ vállalat. 1960-ban összesen 1100 , vagon vetőmagot adtak át a kereskedelemnek A vállalat dolgozói- J nak eredményes munkája elősegí- j tette, hogy az elmúlt évet egymil-1 lió 836 ezer forint nyereséggel f zárták. Vasárnap délelőtt az SZMT székházának gyűléstermében rendezte meg küldöttértekezletét az MHS békéscsabai elnöksége. A város 18 MHS-alapszervezetének küldöttei jól képviselték azokat, akik a tanácskozásra szavazati, vagy tanácskozási joggal elküldték őket. Molnár Lajos elvtárs, a városi elnökség elnöke tartalmas beszámolója teljes képet adott az elnökség két éves tevékenységéről. A határozati javaslat, mellyel a küldöttek egyetértettek, s azt el is í fogadták, félreérthetetlenül megjelöli és további feladatnak mondja ki, hogy ebben az évben tovább kell lépni a honvédelem elő- és utóképzésben. A beszámoló, s a határozati javaslat őszintén, önkri- j tikusan kimondta a küldöttérte- j kéziét előtt, hogy a városi elnök- j ség, s az alapszervezetek sok tekintetben adósak maradtak saját maguknak. Az elnökség irányító és I ellenőrző tevékenységének elhanyagolásával magyarázható az is, hogy az MHS városi szövetségi munka több alapszervezetnél csorbát szenvedett. Másik alapvető hibaként arról beszólt Molnár elvtárs, hogy a városi elnökség nem tudta társadalmi üggyé tenni a honvédelmi munkát. S ez — amint a határozatba bele is foglalták — abból fakad, hogy az elnökség, de az alap- j szervezetek különösen — nem tud-1 tak megfelelő kapcsolatot terem- teni a különböző állami és társa-: dalmi szervekkel, szervezetekkel.! A nem megfelelő agitációs- és propagandamunkával, de különösen a gyenge egyéni agitációval; magyarázható az is, hogy az MHS j békéscsabai tagsága nem lett be- j vonva az általános kiképzési és sportfeladatok megoldásába. Az említett hiányosságokból következett a későbbiek során, hogy az alapszervezetek, de még a városi elnökség sem rendelkezett megfelelő nyilvántartással. Még jelenleg is csak részben kielégítő az alapszervezetek tagnyilvántartása, valamint az anyagi és pénzügyi gazdálkodás alapos kimutatása. A tartalékos tisztek továbbképzése a múlt évben igen jól kezdődött, hiszen éppen a békéscsabai MHS elnöksége hirdetett ilyen tekintetben országos versenyt, azonban a zárófoglalkozá- sok megtartásánál alapvető fogyatékosságok jelentkeztek. Talán éppen az őszinte beszámoló vetette meg az alapját annak, hogy a küldöttek elmondják őszintén véleményüket hozzászólásaikban. Dániel Ferenc, a Vasipari Vállalat küldötte hozzászólásában nyomatékosan szóvátette, hogy meg kell a módját találni annak, hogy a tartalékos tisztek jobban segítsék az MHS alapszervezetek munkáját. Több hozzászóló arra kérte a városi elnökséget, hogy az eddiginél többet beszéljenek a fiataloknak a hazaszeretetről, a haza védelméről. Gyebnár Jánosné elvtársnő, a városi nőtanács vezetője arra kérte az MHS városi elnökségét. hogy váltsák valóra a már annyiszor emlegetett közös terv elkészítését. Hasznos lenne ez mind a két tömegszervezetnek. Nagy Imre. a MÁV alapszervezetének küldötte panaszkodott, hogy az MHS-t sok helyen még mindig nem tekintik annvira fontos szervezetnek, mint amilyen a valóságban. A Békéscsabai Ruhagyár küldötte több segítséget kért a városi s a megyei elnökségtől. Miklós Lajos elvtárs. az MHS megyei elnöksége nevében javasolta a városi elnökségnek, hogy körültekintőbbek legyenek a vezetésben vagy ellenőrzésben, s készségesebbek a segítésadásban. Mindent összevetve: a jó beszámoló, s az alapos hozzászólások arról győztek meg bennünket, hogy éppen az 1957 május 28-i Központi Bizottsági határozat óta álta’ában javult Békéscsabán is az MHS munkája. Balktis Imre E. Kovács Kálmán: Az idén kéfszer annyi személyautói- hozunk be magánhasználatra, mit tavaly Mit remélhetnek a személyautóra várakozók az új évtől? — erre a kérdésre kértünk választ a Külkereskedelmi Minisztériumban. — Az 1960-ra lekötött, magánosok számára importált-személykocsik túlnyomó része már megérkezett — mondották. A fennmaradt 275 kocsi — 189 Moszkvics és 86 Simca-Etoile — még január folyamán megérkezik, s a már előjegyzett vásárlókhoz kerül. Az 1961-es személygépkocsiimport államközi kereskedelmi tárgyalásai nem fejeződtek még be, az azonban már bizonyos, hogy csaknem kétszer annyi személyautót hozunk be az új évben magánosok számára, mint 1960- ban. Elsősorban most is Skoda, Moszkvics, Wartburg, Trabant, Warszava típusú kocsikat importálunk. A legszembetűnőbb szerkezeti újdonság az új évben a Skoda-Octaviánál lesz, amelyet újfajta hűtőráccsal, áramvonalasí- tott „fecskefarokkal” gyártanak majd, s a kocsi üléseit dönthetővé, fekvőhellyé alakíthatóvá képezik ki. Sokan fordulnak hozzánk azzal a kérdéssel, mi a helyzet a szaklapok, képeslapok hasábjairól megismert szovjet Zaporozsec és a lengyel Syrena kisautókkal, miért nem importálunk ezekből is? Az ilyen új típusú kiskocsiknak a gyártása a Szovjetunióban és Lengyelországban is még csak a null-széria elkészítésénél, a járművek végleges formájának kikísérletezésénél tart, így tehát nem valószínű, hogy 1961 folyamán már olyan mennyiségben gyártják ezeket, hogy exportálhassák is. Amint lehetőség nyílik erre, mi természetesen tárgyalásokat kezdünk a Zaporozsec és a Syrena típusú kisautóik importjáról is. cA harag mi es ele fiaté Szatirikus filmnovella VI. Két ember ül a falu Figarójánál a forgatható széken, mindketten tele vannak szappanhabbal. Mukkanni sem tudnak, olyan vastag az arcukon a hab. Egyszerre léptek be az ajtón. Siet a Figaró, mert siettetik, mind a két ember készen szeretne már lenni a borotválással. így hát hol az egyiknek az arcán húzza végig borotváját a szappan faragó, hol a másiknak. Az egyiknek a baloldaláról tűnik, fogy a szakállsörte, a másiknak a jobboldaláról. A Figarónak be nem áll egy pillanatra sem a szája. Beszél, beszél, mintha csak azért fizetnék. — Ügy volt az kérem, hogy a Málnás Fekete megkente Hajmá- sit, mert teknővájó cigányoknak akarta elfeketézni a nyárfasort... Akit éppen borotvál, annak villogni kezd a szeme a hallottakra: biztosan Hajmási-párti az illető. A borbély megretten egy pillanatra, aztán a másikhoz fordul és annak kezdi a tényállást magyarázni. — Szilágyi összebeszélt Fodros Feketével, A saját fülemmel hallottam, amikor megkérdezte, hogy rendben van-e, Mihály? Mert kérem, Fodros Fekete kupeckedni akart a fával... Most meg ennek a vendégnek villog a szeme és emelkedik a karja, mert ő meg szilágyista a javából. Beszél a szőrkaparó össze-visz- sza, hol ide hajol, hol oda, hol az egyiknek akar a kedvére szólni, hol a másiknak. De ez úgy látszik, nem nagyon sikerül. A borotválás még nem készül el egészen, amikor már a pártosko- dók nem bírják tovább becsülettel. Még rajtuk a hab egy-egy fehér foszlánya, amikor fölemelkednek a székről és először az egyik, aztán a másik töröli képen a harmadikutas szappanfaragót — Nesze, te piszok hajmásista... — És eldördül az első nyakleves. — Nesze, te ronda szil ágyista — mondja a másik és csattan a borbély képén a második füles. A borbély összeesik. A két pártoskodó, mint aki jól végezte dolgát, szép rendesen megtörli arcát egy törölközőben, aztán elmennek a helyiségből. Az üres boltban siralmas arccal feltápászkodik a borbély és ko- válygó fejjel körülnéz. Imbolyog szédül. A falon lógó plakátot is kettőnek látja. „Körtáncok, párostáncok, társastáncok, magánszámok! Akar illemet tanulni? Járjon Merci Kázmér aranykoszorús mester óráira!” » A bőséges vasárnapi ebéd után nyugodt álmukat alusszák a tücskök Fodros Fekete Mihályék kertjének végiben. Álmos a nap, álmosak a fák, álmosak köröskörül a földek. Az egyik álmos fához támaszkodva nyugtalanul tekinget a ház felé Málnás Fekete Bandi. Nem kell sokáig várakoznia. A kert keskeny ösvényén, a kaprok és mályvák között Kati szalad a fa irányába. Dermedt arccal nézi Bandit, önkéntelenül lelassítja lépteit. — Égimeszelő ... Baj van? — Mi lesz most Bandikám, mi lesz velünk? — Mi lenne, Katikám? Elmegyek hozzátok és feleségül kérlek apádtól, anyádtól. — És ha nem adnak? Ráncot vet Bandi homloka, de a válaszra már nincs ideje. — Kati.. . Katiiii... Hol vagy, te lány? Hol kuncsorogsz? Kati anyja kiabál a ház felől. — Megyek már, édesanyám, megyek... Bandinak meg odasúgja: — Nem akarom, hogy most veled ’ícSOn . .. Tudod, apám milyen . . i És már szalad is az anyai szóra. Bandi meghökken. Hogyan? Akit ő szeret, az nem akarja, hogy együtt lássák őket? Hát szereti vagy nem szereti ez a
