Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
2 népújság 1961. január 3., kedd A népek formálják a boldog esztendőket Czáll a szép köszöntés: boldog újesztendőt! Ne érjen bánat, ne hulljon könnyed, élj békességben! A becsületes, jóaka- ratú emberek százmillióinak ajkáról nemcsak szerelteinkhez, közvetlen környezetünkhöz, népünkhöz, de minden néphez, az emberiséghez szól • a kívánság: élj szabadon, boldogan, békességben! Mind szélesebb és szélesebb azoknak a tábora, akik békességet, szabadságot, boldogságot kívánnak valamennyi népnek. De nem pusztultak még el az emberiség ellenségei sem a földről. Éppen ezért nem elég a kívánság, hanem a népek nagy összefogására van szükség a mind boldogabb új esztendők biztosításához. Erről tanúskodnak a legutóbbi esztendők és a most véget ért 1960-as év eseményei is. A változatos eseményekben bővelkedő év tarka szövevényeiben világméretű harc körvonalai mutatkoznak meg az építés és a rombolás erői' között, j függetlenségük 1960-ban is a békeszerető népek, élükön a Szovjetunióval, gigászi harcot vívtak az emberiség szép jövőjéért. Százmilliók legszebb álmának volt szószólója a Szovjetunió a múlt évben is, amikor sürgette az általános és teljes leszerelés tervének nemzetközi megvitatását, azt, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésén vitassa meg ezt a rendkívül fontos kérdést. Az emberiség szóvivője volt a Szovjetunió képviselője az ENSZ-ben, amikor kezdeti lépésként részleges leszerelési intézkedéseket követelt. És akkor is, amikor a tízhatalmi leszerelési bizottságot a nyugatiak minden szócséplésével és köntörfalazásával szemben igyekezett munkában tartani, és megóvni a kátyúba jutástól. A nyugati hatalmak és elsősorban az Egyesült Államok agresszív körei mindezeken a tárgyalásokon csupán szólamokat hangoztattak, és tényleges intézkedés helyett tovább fegyverkeztek, sőt megtörték az atomkísérletek területén időlegesen beköszöntött csendet is. Valamennyi imperialista hatalom támogatta, vagy legalábbis beavatkozás nélkül tűrte, ezzel bátorította a francia kormányt, hogy felrobbantsa első és második atombombáját, az emberiség tiltakozásával mit sem törődve, karácsonyi „ajándékként” a harmadikat is. A z emberiség és az emberies^ ség nevében terjesztette be a Szovjetunió azt a javaslatot, amelynek alapján még az emberiség legmegátalkodottabb ellenségei is el kellett, hogy fogadják tényként azt az igazságot, hogy a gyarmati kérdés megoldásának megvitatása tovább nem halasztható. Századunk, közelebbről emberöltőnk a gyarmati kizsákmányolás felszámolásának időszaka. Az emberiség felszabadulása a gyarmati elnyomás alól tovább nem halogatható. A Szovjetunió határozott kiállása e kérdésben minden nemzetközi fórumon, a szovjet kormány mindennemű támogatása a nemzeti felszabadító mozgalmaknak meggyorsítja a felszabadulás folyamatát. 1960 Afrika éve volt. Az említett esztendőben nagyobb változás állott be a fekete földrészen, mint évtizedek, sőt évszázadok alatt együttvéve. Az országok egy sora vált függetlenné, a népek egy sora nyerte el a lehetőséget rá, hogy gazdaságilag is függetlenné váljék volt elnyomóitól, kivívja teljes szabadságát. A volt gyarmattartó hatalmak és a mögöttük meghúzódó, de mindig irányító szerepű Egyesült Államok nem nézi tétlenül az eseményeket. Különösen azokon a pontokon, amelyek gazdaságilag és stratégiailag fontosak, ragaszkodnak az imperialisták görcsösen koncukhoz. Tovább tart a fegyveres harc Algériában; kegyetlen mészárlás folyik a fajgyűlöletet nyilvánosan is hirdető dél-afrikai kormány intézkedései folytán; Kongóban összefogott az imperializmus, hogy szétzüllessze a hadsereget, megakadályozza a törvényes parlament és a parlament választotta kormány munkáját. Az imperializmus, a nemzeti burzsoázia legszélsőségesebb rétegeivel szövetkezve szembeszállt a haladó erőkkel. Ázsiai országokban is, többek között La- oszban, ahol a Nosavan-féle reakciós klikk az amerikai imperia- litáktól kapott fegyveres támogatással harcol a haladó erők ellen, z erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozása világszerte új feltételeket teremtett és teremt a népek harcához, gazdasági és politikai kivívásához. Az Egyesült Államok agressziós fenyegetése ellenére a kubai forradalom napról napra vív újabb győzelmeket. Folyik a harc a béketábor és az imperialisták között szüntelenül. Az imperialista agresszorok háborúra készülnek. A népek azonban tudják, hogy ez a háború elkerülhető, meg lehet hiúsítani. Elsősorban azért, mert döntően megváltoztak az erőviszonyok. Van erő, mely képes megfékezni az imperializmust. Ez az erő a szocialista tábor egysége, a szocialista gazdaság újabb és újabb győzelme a békés versenyben az imperializmus felett, a Szovjetunió fölénye a rakétatechnikában, a szocialista tábor együttműködése az imperialista-ellenes harcban a felszabaduló afrikai népekkel, az úgynevezett el nem kötelezett országokkal és a latin-amerikai országokkal, továbbá valamennyi ország népének egyre erősödő békevágya. A Szovjetunió sikereiben az imperialista-ellenes erők világszerte saját győzelmüket látják, az imperialista hatalmak sikertelenségei a népek ellenségeit rettentik meg. A kommunista és munkáspártok 1960. novemberében kiadott nyilatkozata tulajdonképpen az elmúlt esztendők, különösen 1960. eseményeinek vizsgálatán, az erőviszonyok lemérésén, a valóságos helyzet ismeretén alapul. Ez a nyilatkozat megállapította, hogy elérkezett az idő, amikor meg lehet hiúsítani az imperialista agresszorok ama kísérletét, hogy világháborút robbantsanak ki. A szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fellépő valamennyi ország és az összes békeszerető erő közös erőfeszítéseivel el lehet hárítani a világháborút. A népek összefogtak, és a kiáltvány fokozza ennek az összefogásnak céltudatosságát és erejét. A megérett történelmi szükségszerűség még szilárdabbá kovácsolta az egységet. Aktív és határozott harccal kényszeríti majd rá az emberiség az imperialistákat a leszerelésre, a még függő országok felszabadítására, az elnyomás megszüntetésére. A békés együttélés eszméje magával ragadta az emberiség legjobbjait, és ez eszme mögött felsorakoznak a százmilliók. A világméretű békeharc a békés együttélés jegyében zajlik, és ebben a harcban nincsen „tűzszünet”. A békéért folyó harc zajlik ünnepnapokon, hétköznapokon egyaránt. A népek nem várják, hogy az égből ereszkedjék alá a függetlenség, a béke, a boldogság „csodamalma”, saját kezükkel formálják és védik meg azt. A népek összefogása ad értelmet és hitelt a szép kívánságnak: „boldog új esztendőt az emberiségnek”! Újévi letartóztatások Belgiumban — folytatódik a sztrájkmosgalom Brüsszel (MTI) Nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint a belga kormány az újévi ünnepet egy sor szakszervezeti vezető letartóztatására használta fel. Szombaton és vasárnap 52 személyt tartóztattak le. A letartóztatottak között van Vedrin helység polgár- mestere, Albert Benoit is. A Biztonsági Tanács szerdán összeült az Egyesült Államok ellen emelt kubai panasz megtárgyalására New York (MTI) A TASZSZ és nyugati hírügynökségek jelentése szerint az ENSZ-székházban vasárnap este közölték, hogy január 4-re összehívták a Biztonsági Tanács ülését. A szerdán, magyar idő szerint 16,30 órakor kezdődő ülésen a Kuba-ellenes agressziós fenyegetések miatt az Egyesült Államok ellen emelt kubai panaszt tárgyalják meg. Raul Roa kubai külügyminiszter tudvalevőleg azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy fegyveres agressziót készít elő Kuba szuverenitása, területi épsége és függetlensége ellen. Reuter-jelen- tós szerint Hagerty, a Fehér Ház szóvivője tagadni próbálta a vádat. HAVANNA Kubában vasárnap országszerte megünnepelték a diadalmas forradalom második évfordulóját. A Havannában rendezett ünnepi díszebéden több mint ezer külföldi vendég is részt vett, köztük a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, és több más ország, valamint nemzetközi szervezet képviselője. Mint az Űj-Kína jelenti, az ez idő szerint Kubában tartózkodó kínai küldöttség nevében Kuo Mo-zso, a küldöttség vezetője televíziós beszédben üdvözölte az ünneplő kubai népet. MOSZKVA A TASZSZ jelentése szerint Kuba nagykövete vasárnap beszédet mondott a moszkvai televízióban. Hangsúlyozta, hogy a hatmillió kubai kivétel nélkül katonája a kubai forradalomnak, és inkább életét áldozza, mintsem hogy alávesse magát az imperialistáknak. (MTI) A letartóztatások célja valójában a sztrájkolok megfélemlítése, annak ellenére, hogy a hatóságok „szabotázzsal”, az ablakok betörésével, vagy éppenséggel alrend- őrség beavatkozása nyomán előállott összecsapásokban való részvétellel vádolják a letartóztatottakat. Az ünnepek hallgatólagos fegyverszünete után hétfőn folytatódott a sztrájk. A munkások küldöttségei Brüsszel körzetében felkeresik a képviselőket és felszólítják őket, a kedden kezdődő parlamenti vitában szavazzanak a kormány „takarékossági" törvény- javaslata ellen. Kedden, a parlamenti vita folytatásának napján országszerte újabb tüntetésekre, munkasgyulé- sekre kerül sor. A Belga Kommunista Párt általános sztrájkra hívott fel ezen a napon. Fokozza előkészületeit a kormány is. Egyes jelentések szerint újabb 500 katonát rendeltek haza a Nyugat-Németországban állomásozó két belga NATO-hadosztály- ból, újabb rendőri erőket vezényeltek Brüsszelbe, a már ott állomásozó rendkívüli gyalogos- és lovascsemdőr-egységek megerősítésére. A törvényes kormány csapatai visszaverték a Mobutu-bandákat Az ENSZ kongói „békéltető bizottsága“ elutazott Léopoldviliébe Léopoldville (MTI) A puccsista Mobutu ejtőernyősei a belga közigazgatás alatt lévő Ruanda Urundi területén föld- reszálltak, hogy onnan próbáljanak behatolni a törvényes Lu- mumba-kormányhoz hű Kivu kongói 'artományba. Nyugati hírügynökségek szerint Mobutu egy egysége vasárnap délelőtt be akart hatolni Kivu tartományba, a törvényes kormány csapatai azonban visszaverték a zsoldosokat. Mint az AP jelenti, az ENSZ léopoldvillei szóvivője szerint a világszervezet „rendkívül súlyos körülménynek tartja azt, hogy a belga hatóságok nyilvánvalóan támogatták a Mobutu-féle ejtőernyősöket”. Mint New Yorkból jelenti a Reuter-iroda, Hammarskjöld bejelentette, hogy tervezett háromhetes afrikai látogató körútját hétfő helyett csak kedden kezdi meg. A főtitkár ezek szerint kedden indul New Yorkból Léopoldvillebe. New York-i AP-jelentés közli, hogy az ENSZ úgynevezett kongói békéltető bizottságának kilenc tagja vasárnap este repülőgépen Léopoldvillebe indult. Mit hox ax új ér Sxabóék három gyermekének ? „A gyámhatóság Szabó János, gyomai lakos három kiskorú gyermekét a mai naptól állami gondozásba veszi. Kötelezi a gyámhatóság Szabó Jánost, hogy kiskorú gyermekeinek intézeti fenntartásához havonként 500 forintot fizessen be a gyomai járási tanács v. b. költségvetési számlájára. Indokolás: Nevezett kiskorú gyermekeinek állami gondozásba vétele . azért vált szükségessé, mert az apa nem gondoskodott gyermekeiről. Ez év májusában született János András nevű gyermekét december 7-én sürgősen kórházba kellett szállítani, mivel az éhezéstől legyengült... A határozat azonnali végrehajtását a gyámhatóság mindhárom gyermekre kiterjeszti, mivel a gyerekek egészségét veszélyeztetettnek látja...” A gyomai járási tanács gyámhatóságának határozatából idéztünk, mely három kiskorú gyermek érdekében emelkedett törvényerőre. S e gyámhatóság határozatát követte az ügyészség vádirata: „Az ügyészség ifjúság elleni bűntett miatt emel vádat a már kétszer csalásért elítélt Szabó János, gyomai lakos ellen... Szabó János 1959 őszétől 1960 szeptemberéig csak alkalmi munkát vállalt. De az alkalmi munkából szerzett keresetének jó részét is italozásra költötte. Gyermekei és felesége eltartásáról, azok ruházkodásáról nem gondoskodott. Számtalan esetben közvetlen szomszédai szánták meg az éhező három gyermeket... Szabó János ittas állapotban tettlegesen is bántalmazta feleségét...” A gyámhatóság határozata, s az ügyészi vádirat olvasása után elmentünk a tárgyalásra is. Amikor a terembe beléptünk, a 46 éves, őszülő Szabó János már a vádlottak padja előtt állt. Beesett szeme, borostás arca inkább gunyo- rosnak, mint megbánónak látszott. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezte Szabótól határozott hangon dr. Szűcs Béla, a tárgyalást vezető bíró. Valamennyien arra gondoltunk: eszébe jut Szabónak állami gondozás alatt álló egy és kétéves gyermeke, s a kórházban fekvő beteg hathónapos, az éhségtől elgyötört Jancsika, s felébred benne a lelkiismeretfurdalás és őszinte lesz önmagához, gyermekeihez. — Nem érzem magam bűnösnek! — jelentette ki ridegen. S ebben a tétovázás nélküli válaszban annyi volt a cinikusság, hogy azt szavakban hűen visszaadni csaknem lehetetlen. — Gondoskodott három gyerekéről becsületesen? — törte meg a csendet a bíró. — IgenOlyan közömbösen mondta ki ezt az igent, mint a többi hozzá hasonlók, akik már kétszer -s megjárták a börtönt, s mit sem törődnek a következővel. — Érdekes — folytatta a bíró —, akkor miért panaszkodott felesége a szomszédoknak, hogy nincs mit enniök? Vagy miért kényszerült felesége arra, hogy a szomszéd csirkéjét levágja azért, hogy a napok óta éhező három gyermekének enni adjon? Szabó János válasza erre csak ennyi volt: — Én csak utólag tudtam a csirke-ügyről... — Igen... — törte meg a csendet ismét a tárgyalást vezető bíró. — És azt elmondaná nekünk, hogy hogyan élt a feleségével? — A legjobban kérem... S egy pillanatra elhallgatott Szabó János. Hirtelen körülnézett a teremben, majd tekintete találkozott védőügyvédje tekintetével, s a bíróra nézve ismét megszólalt, de most nem cinikusan: — Igaz, volt eset, amikor megvertem a feleségem... E valóban őszinte beismerés után azonban minden mást konokul és cinikusan tagadott. Azt is, hogy ő rendszeres látogatója lett volna a Dózsa György utcai italboltnak, ahonnan az esetek többségében részegen távozott.
