Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 4. szám
1361. 5.» csütörtök NÉPÜJSÁQ 3 Az üzemi balesetek nyomán n Rllhfl&VárbCltl AAArSAWVWWVVVVVVVVVV%NAAA^VWSÄAA/ ^ 1 \ Wl ^ A minap egy szirénázó mentőkocsi rohant be a Békéscsabai Ruhagyár udvarára — baleset; Mgyancsak 04 hívásra robogott a mentő a Budapesti Athenaeum nyomdába — baleset; az üzemorvos soronkfvül fogad — baleset..., egyszóval a figyelmetlenség, a gondatlanság még mindig szedi az áldozatait. Egy év után, a szinte már szokásos visszapillantások során az egyik legfontosabb problémának, az üzemi balesetek okaival, számával foglalkozunk: látogatást tettünk a Békéscsabai Ruhagyárban, valamint a Békési Nyomdában. A ruhagyár munkavédelmi felelőse, Farkasinszki elvtárs jegyzeteit lapozgatva arra az érdekes következtetésre jutottunk, hogy a balesetek 10 százaléka csupán az üzemi, a többi üzem- beni baleset. Mi ennek az oka? — szól az jogos kérdés. Sokféle. Mert mi annak az oka, ha valaki legurul a lépcsőn, vagy kicsúszik alóla a szék: senki sem tehet róla. A gyár vezetői azonban még ezen is akarnak segíteni: a lépcsőket recézik és kicserélik a háromlábú székeket! A balesetek okéit különböző védőberendezéssel szüntetik meg. Egy piciny fémgyűrű hónapokra menő kiesést tesz lehetetlenné. Nincs ujj-át- varrás, folyamatban vari a szálkaszúrás lehetőségének megszüntetése, amennyiben a varrodai munkaasztalok hamarosan sima lemezborítást kapnak. (!) így csökkent a varrodában az 1959. év 29 balesetszáma 1960-ban 18- ra, de reméljük, az 1961-es év további csökkenést hoz. A gyárban rendszeresen folynak a munkavédelmi szemlék és a felvilágosító munka. De nemcsak itt, hanem a Békési Nyomdában is sokan törik azon a fejüket, hogyan lehetne a baleseteket kiküszöbölni. Igen súlyos balesetek is adódhatnának, például (mint ahogy a Budapesti Athenaeum Nyomdában meg is történt) egy papírvágó gép levághatja a munkás kezét vagy az M—2-es nyomó automata egy kilengő karja halántékon verheti a dolgozót, vagy ... de nem is sorolom tovább. Rágondolni is rossz, s mégis: egyetlen egyszer sem fordult elő ilyen baleset. Miért? Erre már nem a munkavédelmi, hanem az újítási felelős, Sztankó elvtárs ad választ. A gépterembe vezet fel bennünket, ahol halk duruzso- lással dolgozik „őnagysága”, az M—2-es nyomó automata. Az automata szívóíejkarja félelmetes lendülettel csapódik előre — fej- magasságban — egy védőrácsig. Ez a rács figyelmeztet és véd. A Molnár—Farkas gépmester-pár figyelt fel a veszélyre először, s az ő javaslatuk alapján ma már senkit sem fenyeget a halálossá válható ütés. — Tovább megyünk. A papírvágógépek termében szinte csend van, bár minden gép teljes „gőzzel” dolgozik. Itt fordulhatna elő, hogy a gép indításánál a dolgozó keze véletlenül, de figyelmetlenségből is a kés vágóterében marad: a tragédia azonnali. Pataj Pálnak jutott eszébe, ha mind a két kéz foglalt a gép üzemeltetése közben, a baleset százszázalékosan megszűnik. így született meg a ma már országosan is j elismert és alkalmazott újítás, I melynek lényege, hogy az indító- kar meghúzásakor egy tőle 100— 120 centire lévő gomb megnyomása is szükséges. Enélkül az indítókar nem mozdítható. Megemlítjük még a fotocellás keletnémet vágógépet, amely már akkor is leáll, ha fotocellái közé cigarettafüst száll. Utoljára egy kényes kérdés: „Mi az oka annak, hogy az 1959-es év 7 balesetével szemben 1960-ban 13 volt?” Ez a két szám látszólag ellentmond mindannak, amit eddig a nyomdáról írtunk. — Az egyik ok, hogy egyre több a fiatal, akik eléggé gondatlanok — javarészt lányok dolgoznak itt —, de az anyagmozgatás közben is történhet baleset. Az építkezés és a költözködés után ez szinte megszűnt. Elismerés illeti azokat az embereket, akik szabad idejüket és gondolataikat embertársaik egészségének, munkaképességének megőrzésére • áldozzák fel. Meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak prémium és az újítási díj az, ami ösztönzi őket, hanem a szeretet és megbecsülés. Reméljük, hogy az idén ez a talán legszebb emberi tulajdonság a balesetek számával fordított arányban gyarapszik. Társadalmi munkával segítették a villany bevezetését egy tanyai iskolába a devuvúnyai ki.szenek Az új esztendő első napján kigyulladt a villany Dévaványán a kethalmi tanyai iskolában. Ehhez a munkához a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet KISZ- fiataljainak javaslatára a kiszesek társadalmi munkával segítettek. Pár nap alatt elvégezték a villany bevezetéséhez szükséges földmunkáit. Az első napon 24 fiatal dolgozott a villanyoszlopok felállításán. A munkában különösen ki■ tűnt Geszti István, Varga György, Csaba József, de a többi fiatal is 1 dicséretet érdemel aktív és lelkes j munkájáért. Az ő segítségüknek i köszönhető az, hogy a kéthalmi | tanyai iskolában most már villany mellett tanulhatnak a gyerekek, filmvetítéseket rendezhetnek, élvezhetik a televízió előadásait, és a gyakorlati foglalkozásokon villany hajtja majd a kis műhely munkagépeit. Manyák Lajos rém lép ki a bokor mögül, egyenesen az emberke élé toppan. — Hát maga mit csinál itt? Az emberke megrémül. Dadogná kezd. —Izé... izé ... kérem szépen ... ezt az ágat szeretném ... És a nagy kést védekezőén tartja maga elé. A legény közelebb lép. — Mit?! Hogy ezt az ágat? Menjen innen, mert bajt csinálok... — De kérem... — mondja az emberke, és hátrál a motor felé, — nem tudok elindulni, megakadtam ebben a gödörben... — Hova igyekszik? — A faluba... — Na, ugorjon. ... De ehhez a fához senkinek sem szabad nyúlni. Értette?... Az emberke olyan gyorsan ugrik a motorra, mint egy szöcske. Gázt ad. A legény meglöki, a motor nagy ingadozva kiugrik a gödörből és köpködve útnak ered. A kacatok billegnek a tetején. A papagáj káromkodik. A legény néz a motor után és nevetve, hogy a könnye is kicsordul. Hátul, a motor farán, egy tábla fityeg: „Merci Kázmór, tánc- és illemtanár.” Ahogy a motor eltűnik, a legény előveszi a bicskáját, felmászik egy méternyire és valamit a fa törzsébe vés. De mit? Csöndes az élet a haragosi betyárcsárdában. Az egykori kármentő helyén új, modern pult áll, a falon fokosok, Gacsaj Pesta is a csárdában van: bekeretezve lóg a falon. Hiába, nem a régi már ez a csárda. A lámpának is csak a formája petróleumlámpa, villany- körte ég benne, az világít. A kocsmáros unatkozik. Nincsenek sokan a kocsmában, csak az egyik sarokasztalnál ülnek négyen. Az asztalfőről az öreg nagybajuszán vastagnyakú Málnás Fekete int a kocsma rosnak. — Még egy litert... A kocsmáros viszi a bort, tölt a poharakba. Málnás Fekete mesél. — Megmondtam Hajmási Lacinak: komám, mit szégyenkedik ott az a fa egymagában? Nekem éppen kidőlt a régi kapum, jó lenne kapufélfának. Olyan takarosán kifaragnám, hogy ... Azt mondta: tudod, hogy a tanács... Ha nem adod, úgy is jó, majd adja a másik Laci... Van még megértő ember ebben a szövetkezetben, tudom én, kihez kell fordulnom... Adod vagy nem adod? És Málnás Fekete magasra emeli a poharát. — Na, igyunk, mert kiszáradunk ... Isznak. Hallgatnak. Bólogatnak. Aztán megszólal az egyik. — Adta? ... Az öreg Málnás sodorint egyet a bajuszán. Körülnéz a várakozókon, élvezi a feszült csöndet. — Hát mit gondoltok, mért áll kinn az a szekér? Hát mit gondoltok, mért van azon a szekéren a fejszém? — Hát, adta? Az öreg Málnás Fekete arcán olyan diadalmas mosoly húzódik szét, mint egykor Julius Caesarén. Lassú mozdulattal a zsebébe nyúl. Egy papírt terít az asztalra. Minden fej a papír felé hajol. Igaz! Málnás Fekete igazat mondott. A papíron az áll: „A Haragosi Tanács korábbi döntése alapján engedélyezem, hogy Málnás Fekete János a Toldi Miklós tsz földjéből a határban egy kapufának való nyárfát kitermeljen. Hajmási László”. Az öreg kitölti a bort a poha- lalaba. Föláll, úgy iszik. Egyhaj- tássa. Aztán fejébe vágja a kalapját és dongó léptekkel elmegy. A többiek némán néznek utána, míg az ajtón ki nem lép. Még akkor is némák, amikor kint elindul a szekér, (Folytatjuk) HASZNOS TUDNIVALÓK Mikor jár a határozatlan munkaidejű dolgozóknak csáládi pótlék? A nem Kötött munkaidőben foglalkoztatott dolgozókra nézve az SZTK a 2—10/15—1960. sz. körlevélben — mint ismeretes — olyan rendelkezést hozott, hogy családi pótlékra csak azokban a hónapokban jogosultak, amelyekben munkabérük vagy jutalékuk, illetve a jutalék és a munkabér együttvéve elén vagy meghaladja a havi 1000 forintot. A körlevélnek ezt a rendelkezését az SZTK az érdekelt szervekkel egyetértésben megvizsgálta és a Munkaügyi Minisztérium állásfoglalásának megfelelően úgy módosította, hogy a nem kötött munkaidőben foglalkoztatott dolgozók családi pótlékra való jogosultságánál a kereseti értékhatár 1960. augusztus 1-tól kezdődően nem havi 1000 forint, hanem havi 500 forint. Az értékhatár módosító 2—10/24—1960. sz. körlevél a felvásárlók családi pótlékra jogosultságának feltételeit — a helyes és egyöntetű eljárás érdekében — az alábbiakban foglalta össze: Azoknál a felvásárlóknál, akiknek a munkáltató úgynevezett „biztosított bért’* fizet, a munkabér összegét a családi pótlékra jogosultság szempontjából nem kell vizsgálni, hanem a jogosultságot — az egyéb feltételek fennállása esetén — meg kell állapítani akkor, ha a munkáltató igazolja, hogy a dolgozó: „biztosított bérű felvásárló”. Azokat a felvásárlókat, akik nem kapnak biztosított munkabért, de a vállalattal munkaviszonyban állanak és saját számlájukra nem dolgozhatnak, határozatlan munkaidejű dolgozóknak kell tekinteni és családi pótlékra csak abban az esetben jogosullak, ha havi munkabérük a körlevélben meghatározott értékhatárt — I960, augusztus 1-től az 500 forintot — eléri vagy meghaladja. Ebbe a csoportba tartoznak — többek között — a tejgyűjtő csarnokok dolgozói (csarnokkezelők, csarnoki segédmunkások). A körlevél a továbbiakban tisztázza azt a kérdést, hogy a más munkakörökben foglalkoztatott határozatlan, kötetlen munkaidejű dolgozók mely esetben jogosultak családi pótlékra, A családi pótlékra vonatkozó jogszabályok szerint a dolgozónak — mint ismeretes — arra a hónapra jár családi pótlék, amelyben munkaviszonya alapján legalább 18 napon át munkát végzett és munkaszerződés szerinti munkaideje a havi 96 órát eléri vagy meghaladja. Minthogy a munkaszerződésben a munkaidőt sok esetben nem szabják meg, a körlevél úgy rendelkezik, hogy ilyen kikötés hiányában a munkáltató igazolása alapján kell megáJlapítani azt, hogy a dolgozó a jogosultsághoz szükséges munkaidőt letöltötte-e. Amennyiben a dolgozóknak az említett munkaviszonyon kívül máa munkaviszonya vagy keresőfoglalkozása is van, a családi pótlékra való jogosultságnál ezt is figyelembe kell venni — az érvényben lévő rendelkezések szerint. A jó gyümölcstermés alapja a gondos faápolás Hazánkban évente több millió forint összeg az a kár, amit az elhanyagolt gyümölcsfák miatt népgazdaságunk elszenved. A gyümölcstermesztés eredményessége nagymértékben függ attól, hogy mennyire sikerül legyőzni a gyümölcsfákat pusztító rovarokat és betegségeket. Tudvalevő az, hogy a sikeres termelés egyik igen fontos feltétele az egyes ápolási és védekezési munkák szakszerű és időben való elvégzése. Megyénkben ugyan kevés nagyüzemi jellegű gyümölcsös van, de a múlt évi tapasztalat azt mutatta, hogy a tsz-ek gyümölcsösei általában kielégítő termést tudtak biztosítani mennyiségben is, minőségben is, és a megye ellátásán kívül még exportra is jutott. A me- zőberényi Előre Tsz például 12 vagon szilvát, a Gyulai Állami Gazdaság 15 vagon téli almát szállított küldföldre. Ahhoz, hogy megyénkben a gyümölcsellátást, valamint az exportot is fokozni tudjuk, az szükséges, hogy gyümölcsfáink téli ápolását az eddiginél gondosabban végezzük el. Gyümölcsfáink téli ápolása a következő munkákból tevődik ösz- sze: A gyümölcsfák koronájából az elszáradt, egymást keresztező, továbbá pajzstetűtől, vértetűtől erősen fertőzött, beteg vagy felesleges ágakat feltétlenül távolítsuk el. Semmisítsük meg a téli hernyófészkeket, a gyapjas pille és gyűrűs pille tojáscsomóit, továbbá el kell távolítani a gyümölcsmúmiákat és a taplógombákat is. A leszedett fertőzött részeket azonnal égessük el. Ugyanebben az időben végzendő el a koronaritkí- tó metszés is. A levágott gallyaknál, ágaknál arra ügyeljünk, hogy nagy csonkokat ne hagyjunk. Ezeket, a betegségeknek kedvező sebeket oltóviasszal vagy íasebkát- ránnyal kenjük be. A koronaritkító metszés után közvetlenül végezzünk a fáJk törzsén és ágain kéregkaparást. Ugyanis a gyümölcsfák megrepedezett kéregrészei alatt sóik kártevő húzódik meg a téli időszak alatt. Az ilyen kéregrészeket kéregkaparóval lekaparjuk és utána drótkefével keféljük le. A lekapart zuzmót, mohát és kéregrészeket elégetjük. Különösképpen nagy gondossággal kell védenünk fiatal fáinkat a nyálaktól, elsősorban akkor, amikor kemény téli időkre számítunk. A nyúlrágás ellen a iák be- kötözését dróthálóval és tüskés gallyal, ennek hiányában papírral kell elvégezni. A megrágott fák a következő évben csak sínylődnek, később pedig elpusztulnak, s az egyén, valamint a népgazdaság számára nagy kiesést jelentenek. Ezért tehát mindezeket szem előtt tartva, becsülettel végezzük el a gyümölcsösökben az említett ápolási, gondozási munkákat, mert ez alapja a terméshozam emelésének. Békés megyei Növényvédő Állomál Törpevízmű építését kezdik meg ez év elején Bélmegyeren Ez év márciusában egy törpevízmű építését kezdik meg Bélmegyeren. A vízmű építésével megoldják a község lakosságának ivóvízzel való ellátását. Ebben az évben nagyobb ütemben fásítják az utcákat is. A munkát már megkezdték, s összesen mintegy 3 000 gömbakácot ültetnek el. Megkezdik a bekötőút kiszélesítését is. A járdaépítés az elmúlt évben igen szépen haladt. Több mint egy kilométeres szakaszon építettek betonjárdát. Az idén ugyancsak nagy területen folytatják ezt a munkát is.
