Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 4. szám
2 KÉPÚJSÁG 1961. január 5., csütörtök Az Egyesült Államok felelős a kongói helyzetért Damaszkusz Bemard Sakartu, Lumumba kormányának megbízottja, aki egy három tagú küldöttség élén látogatást tett az Egyesült Arab Köztársaságban, interjút adott az A1 Hurija című arab képes hetilapnak. Nyilatkozatában kijelentette, hogy a kongói válságért a fő felelősség az Egyesült Állaimokra hárul, mert Belgium és ügynökei, Mobutu és Kaszavubu, valamint az ENSZ- megbízottak csak Amerika bábjai, akik arra törekszenek, hogy aláássák Lumumba rendszerének uralmát. Salumu azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy anyagilag támogatja és korszerű fegyverekkel látja el Mobutu katonáit. Hangsúlyozta, hogy addig, amíg Lumumbát szabadon nem bocsátják, Gizenga vezeti a törvényes kongói kormányt. Hozzátette, ha Mobutu támadást kísérel meg Stanleyville ellen, ez „új Algériává változtathatná Kongót”. (AP) * Leopoldville Mint az AP jelenti, az ENSZ úgynevezett békéltető bizottságának valamennyi tagja kedden megérkezett Léopoldvillebe. A bizottság munkájának nincs előre meghatározott menetrendje, a küldöttek tárgyalni szándékoznak lehetőleg valamennyi kongói politikai csoporttal, beleértve Lumumbát is. Miután Kivu-tartományban a kormányhoz hű kongói csapatok vasárnap visszaverték Mobutu ejtőernyőseinek támadását, Bukavuban letartóztattak néhány európait. Az ENSZ fegyveres erőinek egy nigériai tisztje ezzel kapcsolatban kijelentette, mivel a belgák Ruanda Urundiban segítséget nyújtottak Mobutunak a Kivu ellen indított támadáshoz, maguk tették kockára Kivuban élő honfitársaik biztonságát. Az AP jelentése szerint Kukavu közelében kedden kora reggel félórás harc folyt Mobutu katonái és a bukavui helyőrség között. Az ENSZ kongói parancsnoksága erősítést szándékszik küldeni Bu- kavuba. Egy percig sem lehet kétséges, hogy kinek az érdekeit kívánja „megvédeni” a kongói ENSZ-parancsnokság, amikor katonáit a törvényes kormányhoz hű Kivu tartományba küldi, ahonnan Mobutu bandáinak véres fejjel kellett visszavonulniuk. A kivui hatóságok egyébként elrendelték a Ruanda Urunddval szomszédos határ lezárását. Kongóban tartózkodó nyugati diplomaták véleménye szerint gyengült Mobutu politikai pozíciója. Elisabethville A szakadár Katanga tartomány kormányához közelálló körökben kijelentették, Csőmbe továbbra is kitart ama szándéka mellett, hogy február 25-re összehívja Elisabeth- villebe a független afrikai országok értekezletét. Ügy látszik, ezt szükségesnek tartották hangsúlyozni azután, hogy Kaszavubu közölte egy január 25-i kongói kerek asztal-értekezlet összehívására vonatkozó tervét. Hammarskjöld elutazott Kongóba New York (MTI) Hammarskjöld ENSZ-főtitkár — Reuter-jelentés szerint — kedden este repülőgépen elutazott Kongóba. Mint a AFP közli, a repülőtéren adott szűkszavú nyilatkozatában kijelentette, hogy háromhetes útiprogramjában nem szerepel Laosz, de ha a laoszi helyzet bonyolultabbá válik, visz- szatér New Yorkba. Léopoldville A puccsista Mobutu „főbiztosi tanácsának” szóvivője — a Reuter szerint — úgy nyilatkozott, hogy a jelenleg Stanleyvilleben székelő törvényes kongói kormány állítólag hajlandó tárgyalásokat kezdeni a léopoldvillei hatóságokhoz való „közeledésről”. Ezt más forrásból nem erősítették meg. Lehetséges, hogy Mobutuék ezt a ködös kijelentést kísérleti léggömbnek akarják felhasználni. (MTI) A belga dolgozók sztrájkharca Egy szám — és ami mögötte van Brüsszel (MTI) Mint már jelentettük, a belga parlament kedd délutáni ülésén a kormánypárti többség 121 szavazattal 83 ellenében elutasította a szocialista képviselők indítványát,! amely a takarékossági törvényja- J vaslat visszavonását követelte. X A szavazás után a parlament♦ folytatta vitáját. A vitában fel-1 szólalt a belga belügyminiszter} és a hadügyminiszter, mindkét- * ten igyekeztek megvédeni a kor-J mány munkásellenes politikáját. | Az ülés elnapolása előtt — mint t a Reuter jelenti — a kormány fel. I vetette a bizalmi kérdést. A kép- j viselőház 115 szavazattal 44 elle-J nében, két tartózkodás mellett, bi- * zalmat szavazott a kormánynak. ♦ Mint ismeretes, a belga képvise- ♦ lőháznak 87 szocialista tagja van. J A bizalmi kérdésben jóval keve-J sebben szavaztak a kormány el- ♦ len, de ennek az volt az oka, hogy $ sok szocialista képviselőnek el * kellett távoznia a parlamenti ülés- ♦ ről, hogy részt vehessen a sztrájké kérdéseit' tárgyaló szakszervezeti $ gyűléseken. 1 A belga parlament történetében ? első ízben fordult elő, hogy a val- ♦ Ion szocialista képviselők külön$ ülést tartottak a képviselőházban.« Utána nyilatkozatot tettek közzé,? amelyben keményen bírálják az* Eyskens-kormány politikáját, mert J kiélezte és tönkretette a vallon* területek gazdasági helyzetét. A* nyilatkozat felveti Belgium poli-; tikai struktúrájának problémáját,^ s megállapítja, ha az Eyskens- kormány folytatja jelenlegi politikáját, a vallonok számára nem marad más választás, mint az ország intézményeinek felülvizsgálása olyképpen, hogy maguk választhassák meg a szociális és gazdasági fejlődés módszereit. ■ — ■---- i Be lga csapatösszevonások a kongói határon Damaszkusz (TASZSZ) Az An Nasr című, tekintélyes sziriai lap beszámol arról, hogy a belgák csapatokat dobnak át Ruanda Urundi területére, hadianyag-, gyógyszer- és élelmiszer- raktárakat létesítenek ott, s ezzel a Kongó elleni agresszió támaszpontjává teszik e térséget. Mint a lap rámutat, az utolsó három hét leforgása alatt repülőgépen mintegy 400 belga ejtőernyős érkezett Utánunk az özönvíz Az Eisenhotver-kormány laoszi tervei ide. A kongói határon összevont katonai erőket a belga hatóságok Mobutu rendelkezésére szándékoznak bocsátani. Néhány belga repülőgépet már át is adtak Mobutunak, aki ezeket csapatszállításra használja fel. (MTI) A fegyver — Nyugatnémet lap Bonn kudarcAröl _ BONN (MTV) Miközben mindkét állam lakossága megnyugvással és megelégedéssel vette tudomásul, hogy az új évben is tovább folytatódik a kereskedelmi forgalom a két német állam között, a Frankfurter Rundschau „A fegyver kicsorbult” című vezércikkében rámutat, hogy a bonni hivatalos politika a két német állam kereskedelmét szabályozó szerződésnek ősszel történt felmondásával végeredményben súlyos vereséget szenvedett, és visszakozásra kényszerült. „Súlyosan esik latba — írja többi között a lap —, hogy Bonn első ízben volt kénytelen... közvetve elismerni azt, hogy Németországban két állami rend áll fenn”. A lap ezután hangsúlyozza: Vége felé közeledik az az idő, amikor Bonn a kereskedelmet politikai ütőkártyaként játszhatta ki. „Bonnak fel kell arra készülnie — vonja le a következetetéseket a lap —, hogy a kereskedelemnek politikai fegyverként való felhasználása évről évre jobban elveszti hatékonyságát”. E. Kovács Kálmán: cA liaragűil e s ídit p aié Szatirikus filmnoveba 11. A madér nem szólal. Mérgesen gunnyaszt a kalitka rúdján. Az emberke fütyörészésre csücsöríti a száját. „Ffüfüfüfüfüf-fifi- fifi...” De a madár vagy alszik, vagy annyira megveti kenyéradó gazdáját, hogy ügyet sem vet rá. Megszokhatta már az ilyen vánMoszkva (TASZSZ) Sztrelnyikov, a Pravda New York-i tudósítója a lap szerdai számában rámutat, hogy a távozó Eisenhower—Herter-kormány „búcsúzóul durván be akarja csapni az ajtót maga mögött”. A tudósító ezen azt érti, hogy az Eisenho- wer-kormány még néhány veszélyes katonai kalandba akarja sodorni az Egyesült Államokat, s ezek között szerepel a laoszi agresszió is. Mint a Pravda tudósítója megjegyzi, Washington mindent elkövetett, hogy szövetségeseit is rábírja a laoszi agresszióra. E célból az Egyesült Államok sürgősen összehívatta Bangkokba a SEATO tanácsának rendkívüli ülésszakát. Az Egyesült Államok thaiföldi nagykövete azt az utasítást kapta Washingtonból, hogy bármilyen áron szervezze meg a SEATO-hoz tartozó államok közös katonai fellépését Laosz ellen. Az amerikai intervenciós tervek jfcalandorjellege annyira nyilvánvaló, hogy a SEATO nem minden tagja hajlandó feltétel nélkül részt venni a laoszi nép ellen tervezett kereszteshadjáratban. Washingtonban leplezetlen ingerültséggel szemlélik Anglia és Franciaország tartózkodó viselkedését. Mindez azt tanúsítja — állapítja meg a tudósító —, hogy Washington lényegében egyedül maradt laoszi terveivel. Ez a körülmény sok amerikai politikust és megfigyelőt zavarba hozott. Már- roár hallatszanak olyan figyelmeztetések, hogy egy nyüt laoszi intervenció a békeszerető népek erélyes visszavágását válthatja ki, és katasztrofális kimenetelű lehet szervezőire nézve. Az események azonban azt bizonyítják, hogy az Eisenihower- kormány siet „becsapni az ajtót”. A megvetett kalandorok elve: „utánunk az özönvíz”. A Laosz elleni amerikai agresszió veszélye fokozódik — állapítja meg végezetül a cikkíró. Harákolva, köpködve kanyarodott le a Körös hídjáról egy oldal- kocsis motorkerékpár. Vastag, csúnya füstfelhőket eregetett maga után. Az oldalkocsi annyi ka- cattal volt magasra tomyosítva, hogy afelől nem is látszott, ki vezeti a motorkerékpárt. A kopott kofferok, összecsavart párnák, rozoga hangszertokok fölött égnek mered egy 1920-as típusú „His masters voice” gramofon sok vihart látott hangszórója. Hörög, puffog a motorkerékpár, utazik Haragos felé. A nyárfa mellett zökken egyet, megáll. A vezető adja a gázt, döngeti, kínozza a motort, de az csak nem indul. Nem, az istennek sem. Le kell szállni róla, meg kell nézni, mi baja lehet. A vezető alacsony emberke, nagyon járatos az utazásokban, jól látszott ez a külsején is. Nagy védőszemüveg takarja az arcát, porköpeny a vézna figuráját. Olyan az egész ember, mint egy nagy bagoly, csak nem huhog. Leszáll a motorrról, körüljárja. Tánclépésekben. Járkál a motor körül lábujjhegyen, kecsesen. Nézegeti. Mi lehet a baj? Könnyű megállapítani. Az oldalkocsi kereke elakadt egy gödörben. Meg is billent egy kicsit a szerkezet, a föltomyozott, nagy Bábeltorony. Az emberke vakarja a fejét. Leveszi a porszemüveget. Nézi, hogyan segíthetne magán. Meghúzza a köteleket, amelyek a kacatokat tartják. Megigazítja a kalitkát, amelyet eddig egy kendő takart. Leveszi róla a kendőt, leszedi a kalitkát, egy törpepapagáj alszik benne. Beszélgetni kezd a papagájjal. — Látod, Romulus, hogyan jártunk? Mit szólsz, csöppségem, ehhez a rettenetes úthoz? Ieili-picili madárkám, szólalj már meg. dorszínész-kalandokat. Az emberke végül is abbahagyja a fütyörészést, visszateszi a kalitkát, gondosan letakarja. Közben állandóan magyarázgat a madárnak. Meg szeretné emelni a kereket, hogy á kocsit kitolja a gödörből. Nehéz. Nem megy. Lehajol, szeretne a kerék alá dugni valamit, hogy kiemelhesse. Körülnéz, követ keres, vagy valami szilárd tárgyat. Nincs. Nincs? Dehogy nincs! Ott a nyárfa! Az emberke kotorászni kezd az oldal kocsiban, egy n agy kést húz elő. A fához megy. Kezdi faragni az egyik ágat. A gát tövén egy jóarcú, megteremtett, fiatal parasztlegény tart a híd felé. Málnás Fekete Bandi. Amikor a közeiből zajt hall, egy bokor mögé ugrik. Gyanakodva néz körül. Most látja, hogy valaki a fát reszeli. Dühösen, mint egy Azok az újságírók, közéleti emberek vagy hivatalos küldöttségek tagjai, akik az elmúlt években vendégként Franciaországban jártak, programjuk lebonyolítása során el sem kerülhették az immár világhírű Renault autógyárat, a francia ipar eme büszkeségét. A gyár állami tulajdonban van és az elmúlt években nagy sikereket ért el a nemzetközi kereskedelemben. Termelése fejlődött és — így igazság ez — meghódította az amerikai piacot is. Méltán volt tehát a Renault a franciák büszkesége. S a közelmúltban váratlanul 3000 munkást bocsátottak el a gyárból. Az elbocsátásokról megjelent közlemény a világpiaci nehézségeket hozta fel indokul.» De hallgassuk meg a szakértőket. Nyugati szakértőket természetesen, beszéljenek ők, mondják el ők a véleményüket. Nos, ezek a szakértők azt állapítják meg, hogy nemcsak a francia autóiparban vannak nehézségek, hanem másutt is. Az angol BMC autógyárai három héttel ezelőtt több mint 25 ezer munkásnak csökkentették munkaidejét és ezzel arányosan munkabérét is. Olaszországban, Nyugat-Németországban, Angliában 12—15 százalékkal csökkent az 1953. év indexéhez mért ipari termelés. Jelenleg az Egyesült Államokban az ossz- munkásság 5 százaléka, Angliában pedig 1,5 százaléka munkanélküli. A francia szakszervezetek kimutatása szerint a munkások h elyzete az utóbbi években jelentősen romlott. Az árak ez év júliusában és augusztusában 1,3 százalékkal emelkedtek — azaz 9,1 százalékkal magasabbak a devalváció előtti színvonalnál. Egy-egy többtagú munkáscsalád életszínvonala az utóbbi időszakban 4—6 százalékkal csökkent. Megismételjük: ezek az adatok és tények a nyugati szakértők megállapításaiból idézetlek! E szakértők szerint „mindez annak a jele, hogy közeleg a gazdasági pangás és az autóipar érzékeny műszerként előre jelzi a közelgő vihart.” Amíg az elmúlt év elején a francia autóipar 400 ezer gépkocsit exportált a külföldi államokba, ez a szám az idei augusztusra 16 589-re csökkent. Most már csak vessük össze a két számot és magyarázatát találjuk a 3000 Renault-gyári munkás elbocsátásának, s ennek tükrében azt is megláthatjuk, hogy valóban nem átmeneti nehézségekkel küzd a francia ipar, hanem az általános gazdasági pangás kétségbevonhatatlan jelei mutatkoznak Franciaországban. A francia munkásság tiltakozik a Renault gyár intézkedései ellen, amelyekben újabb támadást látnak a dolgozók életszínvonalának újabb letörése és csorbítása terén. D. F,
