Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-27 / 23. szám

1981. január Zl„ péntek

HÉPÚJSÁG

3

Sikerrel zárta az első évet

*

a kőteQyáhi Ú\ élei T&z

A helyi tainácsházán hallattam a hírt: a kötegyáni termelőszövetkezetek közül a tavaly január 10- én alakult Űj Élet Tsz zárta legjobban az elmúlt gazdasági évet, prémiummal együtt 32 forint körüli értéket osztanak munkaegységenként.

Egy új, sok kezdeti nehézséggel megküzdő szövetkezetben 32 forint körüli értéket osztani, elismerésre méltó dolog — gondoltam, s elindultam a tsz irodájába. Az ajtón azonban jókora lakat jelezte, hogy senki sincs belül.

— Kit tetszik?... — kérdezte egy odaérkező középkorú kucsmás férfi tanácstalanságomat látva. Mikor megmondtam, hogy honnan jöttem, s mit akarok, bemutatkozott — Csuta Gábor, az Üj Élet Tsz ellenőrző bizottságának a tagja vagyok. Pillanatokon belül itt lesz az elnök is, pénzt hoz Sarkadról.

Új elnököt választottak

Nem is értünk tovább a beszélgetésben, tömött aktatáskával a kezében egy fiatalos arcú, már ugyancsak ősz hajú, nyúlánk ember szaporázta felénk lépteit. — Az elnök, Hajdú Imre — mutatta messziről Csuta Gábor. Alig kerültünk belül, egy 50 év körüli, élénk tekintetű ember lépett az irodába: Borsós Géza. — Az elnök — mutatta be Hajdú Imre.

— Jól értettem: két elnök is van az Üj Élet-ben? — kérdeztem csodálkozva, s arra gondoltam, hogy a sikeres esztendő keltette jókedvükben meg akarnak tréfálni.

— Az alakulás óta én voltam az elnök — kezdte magyarázni Borsós Géza, aki az elsők közt lépett be 15 hold földdel a nyolc taggal, 240 hold földön alakult tsz-be. — Lemondtam, mert nehéznek találtam a sokfelé való gondolkodást, egyes emberekkel való perlekedést. Hajdú Imre a tsz mezőgazdásza volt, már megválasztották helyettem, s a legközelebbi közgyűlés után veszi át az elnöki teendőket.

— Ű volt eddig az elnökhelyettes is, meg a növénytermesztési brigádvezető is — jegyezte meg valaki.

— Talán a sok funkció látszik meg a haján? — kérdeztem tréfásan. — Hány éves?, ha meg nem sértem.

— Még csak 40 éves vagyok, de

eszmét, elhatározták, hogy felfüggesztik lapja megjelenését.

— De hiszen ez lehetetlen ... Ilyet nem tehetnek — háborgott Capezzuto.

— De amennyiben ön felajánlja együttműködését, a Pentagon azonnal kész egy különrepülőgé- pet bocsátani az ön rendelkezésére, hogy azzal elutazhasson Amerikába! a tervezetnek az ottani szakemberekkel való megtárgyalására — mondotta az őrnagy.

— Én ilyenbe nem megyek bele.

— Felhatalmaztak annak közlésével is, hogy az ön programjának átengedése ellenében az Egye. sült Államok hajlandó annyi mil- iiárdot bocsátani az ön rendelkezésére, amennyire csak igényt tart —puhította tovább Laski őrnagy.

A professzor megvonta a vállát.

— Sajnálom, de nem engedhetem át tervezetemet Amerikának. Azért találtam azt fel, hogy Olaszországot tegyem gazdaggá vele. Olasz vagyok és azt akarom, tudja meg az egész világ, ez a tervezet az olasz szellem terméke. Inkább függessze fel az újsáeomat, de nem adom. — bőg —

ilyen volt a hajam, mielőtt beléptem is. Tudja, közel lakom a malomhoz, aztán beliszteződött...

Megint nyílt az ajtó. Most egy „jóképű”, 30 év körüli fiatalember, Major Elek, a könyvelő érkezett.

— No, Imre, széna vagy szalma?

— kérdezte Hajdúhoz fordulva, aki azt felelte, hogy széna, azaz, hogy hozott pénzt. Amíg egymással szót váltottak, Csuta Gábor elmesélte, hogyan alakult az Üj Élet Tsz egy évvel ezelőtt. A gazdák, főleg középparasztok, de ő maga is nehezen mondott le a földről, az egyéni gazdálkodásról. De most már, egy év után, a jó jövedelem s a közös gazdaság megalapozottsága láttán nem akad olyan, aki megbánta volna tettét.

Sok segítséget kaptak

Igaz, hogy nehéz volt az első év. A 420 holdas területükön jóformán annyi fa se volt, amelyről egy szalonnasütő nyársnak valót levágjanak, nemhogy építkezéshez lett volna. Pedig kellett volha építkezni nyomban az alakulás után, mert pénzt adtak össze és 50 hízónak való süldőt vásároltak. A tagok is hoztak be 10 tehenet, egy hasas üszőt, 8 ökröt és 39 lovat. Aztán 15 kocát is vásáioltak, amelyek egyszer már megfiadtak. Év közben aztán a helyi Vörös Csillag Tsz meg a Sarkad! Cukorgyár segítségével építkeztek. A Vörös Csillag faanyagot adott egy 30 férőhelyes lóistállóhoz, a cukorgyár szakemberei pedig egy vasvázas górét építettek, mely alá elfért egy 15 kutricás sertésfiaztató. A góré egyik oldalára most akarnak majd aklot építeni, a másik oldalára pedig kocsiszínt.

A tavalyi építkezés 108 ezer forintjába került a tsz-nek, s ez az összeg 20 ezer forint hitel kivételével saját erőből került ki. Gépet is szeretnének nagyon, legalább egy Zetort pótkocsival, mert a tagok jórészének udvarában 2—3 év óta összegyűlt trágya is van. A gépállomás nem tudott elég gépet adni, annyit, hogy trágyahordáshoz is jusson. Pedig nagyon kellene a földeket trágyázni, mert gyenge minőségűek. A 115 hold búza hét, az árpa 12 mázsájával fizetett. Ráadásul a búza aratás uújn sok esőt kapott, hiába szárít- gatták a kévéket, a gép nem tudta kicsépelni megfelelően. Ügy- annyira nem, hogy kizöldültek a szalma- és a polyvakazlak, s a malacok ugyancsak ropogtatják az Májuk terített polyva-almot. A 10 hold cukorrépa is csak 110 mázsájával fizetett.

Munkaegységenként 30,50 forint jut

— Miből volt a tsz-nek annyi bevétele, hogy prémium nélkül 30 forint 50 fillért osztanak munkaegységenként? — kérdeztem az

1500 hízott sertésre szerződtek a kőtegyániak

Kötegyán termelőszövetkezeti község az elmúlt évben is kivette részét a szerződéses hízóállatok szállításából. Az elmúlt gazdasági évben kétezer hízott sertést, ezer ) süldőt és 400 hízómarhát adtak át az Állatforgalmi Vállalatnak. Ebben az évben már eddig leszerződtek 1500 hízott sertésre és 223 hízómarhára. A termelőszövetkezetek az évi bevétel nagy részét a hízóállatok árából biztosítják.

alacsony termésátlagokról értesülve.

— A kezdetlegesség ellenére — hangzott a válasz — 83 hízott sertést és 21 hízott marhát adtunk el. Ezenkívül mákból és mákgubóból 51 ezer forint volt a bevételünk, annak ellenére, hogy 18 744 forint értékű mákot kiosztottunk munkaegységre. Az 50 holdon fogott lucerna- és vöröshere-magért 131 ezer forintot kaptunk. Szóval összejött a pénz a kiosztott természetbeni érték mellé.

Könnyű mindezt most már elmondani, de nehéz volt megtermelni a pénzforrásokat. Kezdetben házról házra kellett járni a tagokhoz, hogy menjenek dolgozni. A bevitt és a vásárolt jószágoknak nem volt vályú, de a vezetőség: Borsós Géza, Hajdú Imre, Csuta Gábor, Major Elek és a többiek meg se kísérelték, hogy a munkára is nehezen kapható tagoktól pénzt kérjenek, inkább vályút, dézsát és az állatok etetéséhez szükséges egyéb felszereléseket vittek saját portájukról a közösbe. A munkának a vezetőségi tagok példamutatása (amint szó volt róla, Hajdú Imre elnökhelyettes, agronómus és brigádvezétő volt egyszemélyben, hogy csak egy példát említsek) s a rendszeres havi előlegosztás adott lendületet. A vezetőségi tagokban nemcsak akarat, hanem megfelelő tudás is volt a munka irányításához. Igaz, hogy már régen, de Borsós Géza és Csuta Gábor 3—1 éves aranykalászos tanfolyamot végzett. Major Elek az újszalontai gazdaság raktárában szerzett könyvelői tapasztalatait tavaly egy hétig tartó tanfolyamon egészítette ki. A korábban elvégzett kétéves mezőgazdasági szakiskolán szerzett tudását most a mező- gazdasági technikum levelező hallgatójaként növeli. Ha nem száll fejükbe az első évben elért eredmény dicsősége, gyorsan fejlődik majd kis közösségük évről évre

Kukk Imre

Felhívás!

Az Állami Biztosító felhívja a lakosság figyelmét az 1961. évre esedékes biztosítási díjak befizetésére. Kérjük, hogy az esedékes biztosítási díjakat a küldött csekken

1961. január 30-ig fizessék be

Saját érdekében cselekszik tehát, ha díjfizetési kötelezettségének minél előbb eleget tesz, mert ha ezt nem teljesíti, ki van téve annak, hogy díj nem fizetés miatt esetleges károsodása nem térül meg.

Állami biztosító

gyulai járási fiókja

^OcUlúuíJjúít

a Szlányi-soror*

Korai lenne azt mondani, hogy a gyulai Szlányi soron az Aranykalász Tsz gazdái 14 hónap leforgása után új emberré váltak. Nem túlzunk azonban, ha azt mondjuk: az új emberré válás alapjaira álltak, és egy igen nagyra értékelhető lépést tettek előre.

— Tizenegy hónap nem nagy idő

— magyarázza Japport József —, de a mi életünkben mégis igen jelentős.

A hatvan év körüli, beszédes, szikár termetű emberről azt tartják: a tudós parasztok közé tartozik. Egyéni korában is rendszeresen olvasott, szakkönyveket, folyóiratokat, amelyek a magángazdálkodáshoz némi instrukciót adtak. Azután a papírra írott jó tanácsokat igyekezett valóra váltani. Egy éve van a tsiz-ben mint beosztott mezőgazdász. Az elnök, Nyíri Sándor járt nála. Az ő kérésére ismét kijött a határba, hogy nagy élettapasztalatát a közösségnek adja. Megragadó meggyőződéssel beszél a kukoricatermesztésről. A híres szovjet és amerikai kukoricatermelőket nevükről és munkásságukról ismeri. Amikor a gazdálkodásról váltunk szót, megáll:

— Tudja, szerettem egyénileg gazdálkodni, de itt azért mégis más, úgy érzem, ezt valahogy jobban szeretem — mutat a Szlányi sor tanyavilágát körülölelő, barnára pirult, rögös szántóföldre.

— Más, más, határozottan más. Egyéni koromban magamra kényszerültem, most pedig minden embernek megvan a munkája és azt csinálja.

Ax Útra leheletfinom vékonyságban kellemes, savanykás illat telepszik. Ha a kocsik nem a silógödömél állnának, az ember bizony találgathatná, honnan jön ez a határozottan kellemes, savanyú káposztára emlékeztető illat.

— Két gödör már kiürült — szól a silók felé mutatva, majd a szántás szélében a gödrök felé hív.

A süónál az öreg Seres Jakab, a fiatal Seres Antal és Kovács József szorgoskodik. A csákány nyele melegíti mindhármukat, no meg a szikrázó keménységűre fagyott föld ellapátolása.

— Ez a gödör hány hétig lesz elég? — fordul feléjük Jóska bácsi.

— Egy hétig két lépést szoktunk feletetni — válaszolt az öreg Seres, akinek fehér, kövér nagy bajusza alatt alig látszik, hogy mozog a szája. Kucsmáját egész a szemöldökéig húzza, erőtől duzzadó arca olyan, mint a nyíló rózsa. Kováccsal vitatkozik egy sort, melyikük csákányozzon, végül is az öreg nekiáll.

Japport József végiglép a s*s- lázst takaró földrétegen:

— Majd figyelemmel kísérem, hogyan állják a szavukat.

Gácsi Ferenc, aki az új százas istálló állandó takarmányosa, kézbeveszi a gyeplőt. A két ló nekidől a hámnak. A kocsi zötyögve az út felé tart. A rakodók pedig máris Jakab bácsi kocsiját rakják.

— Jó a silónk — mondja mosolyogva az öreg Seres. — A múltkor itt járt Váriból az állattenyésztő — Boross Péter —, s azt mondta: ezt el treff eltés.

Japport József közbeszól.

— Nem akarok a dolgok elé vágni, de azt javallom, menjünk az istállóhoz, nézzük meg. meg. eszik-e a tehenek?

Az útra vidám, aranysárga színével három jól megrakott kuko- ricagóré mosolyog.

— Mind a szövetkezeté?

— Az ám.

— Több is lehetne — veti ram tekintetét —, mert az igazsághoz tartozik, hogy nem kapáltuk meg úgy, ahogy egyéni korunkban megcsináltuk.

— Miért, hiszen a kukorica kézi kapálásának még csak a technikája sem változott meg?

— A tagság közül többen elmaradtak, megijedtek, s nem bíztak, hogy ezt a nagy határt be tudjuk művelni. Ha jól megkapáltuk volna a kukoricánkat, akkor itt most talán tíz tömött góré sorakozna.

— És mit szól ehhez a tagság?

— Mit szólna? Szíjjá a fogát, de hát a kukoricát csak tavasszal lehet kapálni, nem pedig télen.

A szövetkezeti bolt mögött a környékre kotlósként ül a méreteiben is nagy, 100-as magtárpad- lásos tehénistálló.

— Az első évben építettük;

Nemrég vettük át — állunk a bejárónál. — Szép, nagy épület; Mellette a szivattyúház áll, s nem messze a szivattyúháztól egy szabadtartásos. szerfás. jól téliesített istálló. ,

Először az új épületbe megyünk; Zielbauer Márton, a szövetkezet fiatal ezermestere a szivattyúház falán lyukat üt, hogy a szivattyút meghajtó benzinmotor kipufogó- csövét a szabadba vezesse. Az istállóban szerelők dolgoznak. Az itatórendszerrel bajlódnak. A kalapács és a betorijászol pattogását a tehenek figyelembe sem veszik, fekszenek. így az épületben köny- nyen végig lehet látni.

— Minden karikához egy-egy jószág van kötve — dicsekszik az öreg. Többségük nem a vásárból való — toldja meg —, nagyobbrészt a tagok adták össze. így kell ezt csinálni, ha valamire vinni akarjuk — emeli fel a fejét —, de gyerünk a másik épületbe, ott is akad ám látnivaló.

A sxalmatetős istálló

középen két részre van rekesztve. Egyik felében hosszú szőrű csikók harapdálják egymás marját, a másikban békésen heverész 25—30 növendékmarha. Az ajtó mindkét oldalon be van zárva. A friss levegőtől, mint a szobai virágot a téli fagytól, úgy óvják a jószágot, pedig ez az istálló szobadtartásos- ra épült.

— Csupán a megszokottöág miatt nem engedik ki a borjakat, csikókat — mondja az öreg. — Az emberek azt hiszik, hogy ezzel jót tesznek.

A kifutó üresen ásít. A széivé- dett helyen cirógat a nap januári sugara. A föld fagya felengedőben van, s ahogy ellépünk a szénakazal mellett, nagy sárbocskort szedünk fel. A kazal tövéből belátjuk a határt. Előttünk alig kétszáz méterre az egyik, kicsit jobbra távolabb egy másik sertéstelep látható. Az istálló mögött nagy lu- cematábla alussza téli álmát.

A köxpont felé indulunk. Az út baloldalán tégla-, cserép- és

fenyőfarakások tornyosulnak.

— Ide tervezzük a baromfitelepet, csibenevelőt meg ami hozzá kell. az idén mind felépítjük.

Az északi szél vad dühvei fúj. Irányába dőlünk, s halljuk, hogy susog, süvölt a nyárfák ó«ai között.

— Ítéletidő, de majd csak vége lesz, s jön a hó, a hideg, puha hó, hogy takarót vonjon a földre. Japport Józsefék szövetkezetében pedig a 14 hónap nagy építő ütemével, a föld téli álma felett tovább folytatódik az élet.

®»psi Karoly