Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 22. szám
t « MÉPÜJSÁG 1961. január 26., csütörtök PARASZTSORS 1932-1960 iíSragyméltósagii vitéz jószáslielyi Purgly Emil M. Kir. Földművelésügyi Miniszter Úrnak, Budapest Alulírottak Végegyháza község lakossága nevében azon alázatos kérelemmel fordulunk Kegyelmes Urunk elé, hogy kérelmünk meghallgatásával súlyos helyzetünkön segíteni kegyeskedjék. A község lakossága — mint Kegyelmes Urunk előtt is ismeretes e— 85 százalékban legszegényebb munkásemberekből áll, akik tíz elmúlt esztendő válsága és rossz kereseti viszonyai miatt annyim lerongyolódtak és elszegényedtek, hogy jelenleg a legkétségbeejtőbb helyzet előtt állanak. Ehhez mint utolsó csapás járult, hogy a beállott tavasz dacára — a munkásság szerződéshez nem jutván — teljesen munka nélkül áll, s arra még csak kilátás sínesen. Mezőhegyest ménes birtok minden ilyen irányú kérelmünk elől mereven elzárkózik, úgy, hogy ha idejekorán segítséget nem kapunk, a legnagyobb nyomornak nézünk elébe. Kegyelmes Urunk programjába vette nemcsak a nagyobb, hanem a legszegényebb mezőgazdasági munkásság megsegítését is. Amiért is súlyos helyzetünkben bizalommal fordulunk, s kérjük, hogy megfelelő munkaalkalom nyújtásával segíteni kegyeskedjék ezen a nagyon szegény és elhagyatott népen. Kérelmünk megismétlésével maradtunk Kegyelmes Urunk Végegyháza, 1932. március 29-én. alázatos tisztelői...” Az aláírások úgyhiszBzük, nem fontosak, hiszen nem is tudnánk felsorolni azt a sok embert, akinek nevében íródott 30 évvel ezelőtt a fenti levél. A kérelmet, ahogyan átvettük, teljes terjedelmében közölte a Magyar Történelmi Társulat, és a Hazafias Népfront könyvtárának sorozatában nemrég megjelent Paraszt- sors — parasztgond 1919—1944 című könyv, mely sok hasonló tárgyú levelet jelentetett meg hazánk különböző községeiből, mintegy érzékeltetvén a magyar falu felszabadulás előtti életét. A fenti sorok leírásának immár három évtizedes távlatából nem ismerünk rá a „lerongyolódott, elszegényedett” végegyháziakra. A napokban felkerestük őket, hogy felidézzük a régi emlékeket és összevessük azokat az időket a maiakkal. Huszonkét esztendős volt akkor Kerekes András, hasonló korú Hűli Ferenc, míg Kozák János, Sarus János, Faragó János, Kasza Mihály már akkor is meglett emberként meneteltek a sorban Mezőkovácshá- za felé, hogy a főszolgabírótól a levélen túl hangos szóval is munkát, kenyeret követeljenek. Csendőrök sorfala között érkeztek be a járási székhelyre, és tüntetésük eredménye hónapok múltán mindössze inségmunka volt, melyért naponta két kiló nyolcas lisztet kaptak. — Nem sok becsületük volt akkoron a proletároknak — mondja emlékeibe mélyed- ve Kerekes András. Értelmes, magas homlokát ezüstös haj övezi, fekete, kackiás bajusza azonban ma is egy keménykötésű fiatalember képét festi elénk. Míg beszél, az íróasztala előtt ül, cigarettával kínál, s lassan ejti ki a szavakat. — Az akkori időknek is megvoltak a selyemfiúi, akiknek három pár csizmájuk, s több rend ruhájuk is volt: a jómódú kulák- gyerekek. Nekünk egy zeig volt az ünneplő meg a munkaruhánk is. Kétszáz kiló búza áráért lehetett volna venni egy rendes ruhát, ami körülbelül 24 pengőnek felelt meg, de ennyi feleslegre sohasem tellett. A mi formáinkkal nem álltak szóba a községházán, s az apáinkkal sem. Ha elmentünk néha a bíró elé, mielőtt betértünk hivatalába, mindig megálltunk az ajtó előtt, s idegileg is treníroztuk magunkat, hogy miként fogunk viselkedni. Három lépésnél közelebb nem engedtek magukhoz az elöljárók. Úgyis lesütött fejjel kellett állni, s ilyen lelki nyomás alatt csak akadozva tudta elmondani az ember a magáét. Örültünk aztán, mikor kiszabadultunk a hivatalból... Sok különbség volt akkoron még a szegényebb sorsú emberek között is. Az egyholdas megsüvegelte az ötholdast, ez pedig a 15 holdastól függött, hogy a nagyobb birtokúakró! ne is beszéljünk. Aratórészes voltam egy olyan parasztnál, aki később tönkrement, ő is lecsúszot közénk. Csak kevesen tudtak felkapaszkodni Végegyházán, de mindenütt az országban évről évre növelték a nincstelenek számát a tönkrement parasztok. A megfélemlítés azonban olyan nagyfokú volt, hogy még ezek is választásokkor a kormánypártra adták le szavazatukat, amely őket tönkretette. Kerekes András szavaival korrajzot fest. Keveset beszél magáról, de az elmondottakból az egész község elnyomottainak helyzete elevenedik meg előttünk. S mintha más bolygón történt volna mindaz, amit elmesélt, még látszata sincs a múltnak Végegyházán. Mint fuldokló emberek, akiknek mentőkötelet dobott 1945, kapaszkodtak fel a sárból a végegyháziak is. Purg- lyék, Nágelék, a Montág család, s a mezőhegyesi uraságok kiosztott földjeit ásóval, villával művelték meg a felszabadulást követő első években, s mert adómentességet kaptak az államtól, rövid idő alatt rendbeszedték magukat. Az új körülményők között de könnyű volt elfelejteni a cselédsorsot! 1949- ben aztán kétfelé szakadt a fejlődés útja ebben a községben is. A régi nincstelenek mintegy 20 százaléka a Szabadság Termelőszövetkezetbe tömörült, s a többiek kis. és középparasztokkém gyarapodtak tovább. — Ma megyek az utcán és nem tudom kié a ház, ahol azelőtt Hűli, Faragó meg a többi nincstelen rogyadozó viskói álltak. Gangos, kipingált szép házakban laknak az emberek — mondja ismét Kerekes. — Az Árpád-telepet vegyük példának. Siralmas egy fészek volt az még húsz évvel ezelőtt is. Se járda, se bekötőút, se kultúr- ház, se villany nem volt ott, csak sár, szegénység és bizonytalanság. Azt mondtam, húsz évvel ezelőtt? Még tíz éve is. Mikor megalakult ott kinn a termelőszövetkezet, hiába mondtuk áz Árpád-telepieknek: lépjetek be, csak így tudtok boldogulni. Sokáig nem hallgattak a szavunkra. Aztán mégis közénk álltak, s azóta lett bekötőút, járda, kultúrház, háromszor hetenként mozi, televízió, villany a telepen, sőt még kultúrgárda is működik a művelődési otthonban. A régi kérelmezők, akik munkáért, kenyérért könyörögtek a kegyelmes Purglynak, ma gazdái- Végegyházának. Már csaknem valamennyiük termelőszövetkezeti tag és évről évre nagyobb gazdaságot mondhat a magáénak. Hol van már az egy zeig ruha? Még a fiataloknak is legalább öt rendbeli ruhájuk lóg a szekrényben és ... de mondja tovább Kerekes András. — Két termelőszövetkezete van községünknek, mienk a Szabadság Tsz. 247 dolgozó-tagunk, 1800 hold földünk van. Ebben az évben, bár kedvezőtlen volt az időjárás, 45 forint esik egy munkaegységre. Átlagosan 320 munkaegységet ért el egy-egy tag, s így könnyen kiszámítható, hogy a háztájival együtt jóval 20 ezer forinton felül van az évi jövedelem. Sok régi nincstelen család, kinek 30 évvel ezelőtt bizonytalan volt a .holnapja, talán már el is felejtette azokat az időket. A Popon családnak például, akik szintén cselédek voltak, s most hárman dolgoznak közülük a termelőszövetkezetben, csaknem 60 ezer forint lett az évi jövedelmük. A Hadabásék is mindennel együtt 50 ezer forintot vágnak zsebre ebben az évben. Hűli Ferenc, ki velem egykorú és mindig nagy nehézségek között élt a múltban, 35 ezer forint értéket kap az évi munkájáért. Szid is némelykor a koma, hogy miért nem szóltam neki hamarább ^ belépés miatt. Tudniillik, csak egy éve van közöttünk. Szóltam én, csak régebben nem akart rám hallgatni. Szóval mindannyian, akik azelőtt inségmunkáért könyörögtünk a méítóságos uraknak, ma milliomosok vagyunk, s a legutóbbi évben is egymillióval növekedett vagyonunk... Sok mindent Kerekes elvtárs szavain kívül, máshol, a tanácson, a földművesszövetkezetben, stb. tudtunk meg Végegyházáról. Például azt, hogy minden termelőszövetkezeti tagnak van már rádiója, sőt 13 televízió-tulajdonos is van a községben. Motorbicikli, vagy kerékpár pedig nem is tudják pontosan, hogy mennyi akad. És ami szintén a gyökeresen megváltozott életet jelenti: a régi tüntetőkből, kérelemírókból kerültek ki a község vezetői. Varali István — igaz, akkor még iskolás gyermek volt — ma tanácselnök, Kozák János a felszabadulás után első rendőrparancsnoka lett Mezőhegyesnek, Sarus János ma is földművesszövetkezeti ügyvezető Református- kovácsházán, Kasza Mihály az Új Élet Termelőszövetkezet elnöke, Kerekes András pedig, ez a ma is fiatalos, keménykötésű ember a Szabadság Tsz munkaér- demrendes, Kossuth-díjas elnöke vezeti évről évre jobb életkörülmények közé a Szabadság Termelőszövetkezetbe tömörült végegyházi embereket. Varga Dezső Sok ax új belépő a sxeghulmi járás tsx-eiben (Tudósítónktól) A szeghalmi járás területén igen szépen fejlődtek a termelő- szövetkezetek, és különösen sok belépő volt az utóbbi hetekben. A termelőszövetkezeti tagok száma 7334-ről napjainkig 8643-ra emelkedett. Ezzel egyidejűleg nőtt a közös gazdálkodásban lévő földterület is. A gyarmati példa A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 1960-ban 12 és fél millió forint jövedelemhez jutott a tagság. A közösből egy-egy gazdára — 691 ember átlagában — 20 602 forint jövedelem jutott. Az ilyen jelentős szövetkezeti jövedelem hallatán az jut az ember eszébe: vajon hogyan csinálták a gyarmatiak ezt az igen tekintélyes bevételt? Hogy jól gazdálkodtak, ahhoz nem férhet kétség, hiszen nagyon sok, náluknál jobb talaj- és éghajlati adottsággal rendelkező szövetkezetei hagytak maguk mögött. A munkaegységenként jutó 49 forint 24 fillérnek története van. Ma szinte hihetetlennek tűnik, hogy. a szövetkezet alakulásakor az embereknek csak egy rend ruhájuk, egy kubikos-talicskájuk, ásójuk, lapátjuk, no meg szívük, bizodalmuk, elhatározásuk, vasnál is keményebb akaratuk volt. így kezdődött 11 évvel ezelőtt Füzesgyarmaton is az új élet. S ebbe az új életbe néha bizony üröm is vegyült, mert a községbeliek egy része megvetette a szövetkezeti utat keresőket. 1952-ben kenyér, vetőmag és takarmány nélkül maradtak, mégis bíztak, szívük, akaratuk szerint cselekedtek, s habár paradicsomon, vöröshagymán és dinnyén dolgozták végig a nyarat — mint a felszabadulás előtti években —, mégsem adták fel a reményt. Alig osztottak valamicskét, mégis azt mondották: a szövetkezeti gazdálkodás elve jó, pusztán az emberekben van a hiba, akik a közös ügyet kiforgatják, tetteikkel aláássák, és azokban akik meglopják embertársaikat. A hibák felismerése után volt erejük rendet teremteni. Ma olyan zökkenők nélkül gazdálkodnak, hogy a tavalyi aszályt észre sem vették, sőt 1960-ban a 27 milliós termelési értékből négy és fél millió forint értékű takarmányalapot hoztak létre. Az élet, a mindennapos munka mind-mind igazolták: a szövetkezet pártszervezete, vezetősége, az emberek ügyének intézésében jól vitte a munkát. Aki megérdemelte, azt megdicsérték. Aki viszont korholásra szorult, azzal nap mint nap egy egész szövetkezet állt szemben, s az ilyen embereknek pedig csak egy kiütjük volt, elfogadni a bírálatot, az embert és a szövetkezetei féltő közösség véleményét. Ma nincs a szövetkezetnek egyetlen tagja sem, aki a vezetőség vagy a tagság szövetkezet- fejlesztő szándéka ellen szólna, aki kifogást emelne, mert a termelési értékből 1960-ban 14 és fél millió forintot fordítottak a szövetkezeti gazdálkodás korszerűsítésére. Hosszú idő, nagy út, jő eredmények, rengeteg tapasztalat, ez jellemző rájuk. A kubikos-talicskától a gyenge fútermést adó földek megjavításával a szövetkezet iránt érzett rokonszenvvel, szívós odaadással, 11 év alatt több mint hétszáz ember jövőjét alapozták, készítették elő. Ez « jövő gazdagságával kamatostól rájuk köszöntött, s mintegy beigazolta, érdemes volt a közös ügy mellé állni, és mellette ki- , tartani. Dupsi Karoly A felsőfokú mezőgazdasági technikum elsőként az országban Székesfehérváron kezdi meg működésé! Május 1-én nyitja meg kapuit Székesfehérváron — elsőként az országban — a felsőfokú mező- gazdasági technikum. Ez az új iskola a Művelődésügyi Minisztérium közvetlen irányításával működik. Egyelőre nappali tagozaton képez — középiskolát végzett fiatalokból — növénytermesztési szakembereket. A tanulmányi idő két év. A hallgatók a szükséges elméleti alapok mellett behatóan megismerkednek a korszerű növénytermesztéssel, növényvédelemmel, a mezőgazdasági gépekkel, a munkaszervezéssel, felkészítik őket, hogy a mezőgazdaságban magas színvonalon irányíthassák majd a közvetlen termelőmunkát. A tanulmányi idő alatt korszerű mezőgazdasági nagyüzemben gyakorlaton is részt vesznek a technikum hallgatói, szaktárgyi oktatók vezetésével. Endrőtü Cipész Kisipari Termelőszövetkezet 1961. évben is a lakosság szolgálatában Méretes részlegeink End- rődön, Gyomén és Déva- ványán az új évben is választékos bőranyaggal és figyelmes kiszolgálással állnak kedves megrendelőink rendelkezésére. Tavaszi cipő javításait már most hozza be részlegeinkhez, hogy azok időben elkészülhessenek. A tanulmányi idő végén a hallgatók államvizsgát tesáhek és oklevelet kapnak. A technikum felsőoktatási intézmény, amelyben a szervezeti és a tanulmányi rend (tandíj és ösztöndíj is) hasonló az egyetemi tanulmányi és szervezeti rendhez. A felsőfokú mezőgazdasági technikumba olyan érettségizett, 30 évnél fiatalabb dolgozók (férfiak és nők) kérhetik felvételüket, akik az érettségi után legalább egy évig lehetőleg a mezőgazdaságban dolgoztak. A felvételi kérelmeket február 15-ig kell benyújtani a következő címre: Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, Székesfehérvár, Ady Endre u. 17. I. emelet. A technikum igazgatójához címzett kérelemben a pályázók közöljék, hogy mikor, hol és milyen eredménnyel érettségiztek, valamint azt, hol és mikor tettek felvételi Vizsgát. A kérelemhez csatolják jelenlegi munkaadójuk ajánlását és részletes önéletrajzukat. A jelentkezőket előreláthatólag február 25-ig felvételi vizsgára hívják be, ahol matematikai, kémiai és biológiai kérdésekre kell válaszolniok. A technikumba felvett hallgatókat a szükséghez mérten — di» ákotthonban helyezik el. (MTI)
