Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 22. szám

1961. január 26., csütörtök népújsáa 5 SPORT * SPORT•SPORT Megjegyzések a Népújság Kupa második fordulójáról váratlan, de az ilyen kicsi terem­o A múlt héten kifogásoltuk azt, hogy nem tudnak játékosaink megfelelően sáncolni, ezért soku­kat eltalálja a labda, többen meg­sérülnek. Noha ezt az állításun­kat fenntartjuk, most mégis in­kább azt vizsgáljuk meg, vajon a sok sérülésnek nincs-e valami más oka is? A látottak alapján azt mondjuk — van! Mi örömmel üd­vözöljük, s várva várjuk az újat, közte a változatos lövő technikát is. Ha azonban az az ellenfél testi épségét veszélyezteti — megen­gedhetetlennek tartjuk. A vásár­helyi Sülé például cseh-csavarral lőtt szabaddobásból — két ellen­felét „lőtte le”. Egyikük, egy szarvasi kislány még a mérkőzés után egy órával is sírva ült a pá­don — fájdalmában. Tévedés ne essék, cseh-csavarral lehet szabad- dobást lőni. Ennél a dobásnemnél a csatár háttal áll a kapunak, a labdát a has, vagy mell elől indít­va, harminc-negyven centiméter­rel feje fölé emeli és innen, a szo­kásos felsőegykezes dobás magas­ságából gyors berántással, után- húzással fejezi be a mozgást. Igen ám, de a vásárhelyi lány nem fentről húzta kapura a labdát, ha­nem csak a cseh-csavar és az egy­szerű svéd-csavar közti, vállma- gas dobásformát végzi. Ismerve képességeit, biztosra vesszük, ha­mar tökéletesíteni fogja ezt a mozgást, de jelenlegi dobása sza­bálytalan. A szarvasi Kovács Zsuzsa, akinek lövő-erejét sok férfi játékos megirigyelte, — köz­ismert arról, hogy a kapunak fél­oldalt állva, villámgyors fordulat után bombáz kapura, csípőmagas dobással. Kétségtelenül hasznos, Sporthír A Békéscsabai Építők—Mező- kovácsházi Petőfi ma délután 2 órakor edzőmérkőzést játszik a Kazinczy utcai sporttelepen. ben ellenfeleire veszélyes ez a dobásmód. Szinte minden csapatban talál­hatunk egy-két nagy lövőerővel rendelkező játékost Nőknél a szarvasi Kovács, Uhrin, a békési Tuska, a férfiaknál, hogy csak né­hányat említsünk: az orosházi Dobos, Varsandán, Szabó. Közü­lük vasárnap mégis a Bcs. Sport­iskola 16 éves, jól megtermett já­tékosának, Bohus Tamásnak volt a legnagyobb sikere. A nyurga csatár két mérkőzésen 17 gólt lőtt felső-elhajlásos szabaddobásaival. Örömmel látjuk Bohus sportbeli fejlődését, és ha ezzel párhuza­mosan a tanulásban is kitesz ma­gáért, biztosra vesszük, sok jót hallunk még róla. De egyet fi­gyelmébe ajánlunk: ha már há­rom-négy szabaddobásgólja sike­rül, az ellenfél kettőzött figyelem­mel ügyel semlegesítésére, egy lö­vőcsel után legyen szíve tovább­adni a labdát, helyzetbehozni tár­sait, mert ezzel nagyban elősegít­heti csapata eredményességét. S az ő sikereiből ez mit sem von lei Sőt! o A Bcs. MÁV—Orosházi Faipar női III. osztályú mérkőzésen olyan jelenet játszódott le, amire 12 év óta nem volt példa me­gyénkben. Szünet után az egyik orosházi kislány — úgy látszik megfeledkezett a térfélcseréről — a saját kapuja felé vezette a lab­dát, és szép felugrásos lövéssel — saját kapujára bombázott. Kapu­suknak minden tudására szükség volt ahhoz, hogy megmentse háló­ját az öngóltól. o Már sokszor megírtuk, hogy a teremben a legnehezebb dolga a játékvezetőnek van. Azonban va­sárnap, és az elmúlt fordulóban is olyan hibákat vettünk észre, amelyek láttán — bocsássanak meg érte —, de Karinthy egyik írásának címe jutott eszünkbe: Visszakérem az iskolapénzt. A já­tékvezetők teljesen rapszodikusan nyúlnak a kiállításhoz. Sorozat­ban ítélnek büntetőt, akkor, ha a védőjátékos a kapuelőtérből ki­veszi a labdát. Sok olyan gólt ad­tak meg, amikor a támadó játé­kost rálökték a vonalra, s onnan lőtt a hálóba. Nagyon sokszor elő­fordult az is, hogy egy játékost a védők a kapuelőtér vonalra lök­tek, onnan felugrott, ekkor még egy lökést kapott, és a játékvezető ezért büntetőt ítélt. Megfigyeltük, hogy ha az álló védőkbe fejjel vagy vállal betör egy csatár, szin­te minden esetben a védők ellen ítélnek szabad dobást. A szabály- könyv világosan meghatározza azt, hogy ilyen esetekben mit kell ítélni. © Pontosabb megjelenést várunk csapatainktól. Még a nagy- szénásiaknak és a mezőberé- nyieknek is ott kell lenniük a ki­írt időben a mérkőzéseken. Bár nincs kiírva a folyosón, hogy tilos a dohányzás, de elítélendő dolog az, hogy az öltözők előtti részen szinte vágni lehet a cigarettafüs­töt Több csapat a megengedettnél több cserejátékost szerepeltetett. Tehát ne felejtsük el: egy mérkő­zésen csak tíz játékos igazolható, ezek közül egyszerre csak öt me­zőnyjátékos és egy kapus tartóz­kodhat a pályán. Örömmel láttuk, hogy a vonalakat felfrissítették, újonnan festették. Néhány fiatal játékos ismét kitett magáért. A nagyszénás! Haluska, a ruhagyári Jenei II. több ügyes húzással von­ta magára a figyelmet. Sok gól esett a Mezőhegyes—Bcs. Sportis­kola mérkőzésen. A mérkőzés után megnéztük, milyen labdával játszottak a játékosok. Érzésünk nem csalt, női labdával. A Bcs. MÁV női kézilabdásait vadonatúj melegítőben láttuk. Reméljük az új évben ezek a tehetséges lányok nem lesznek sportkörük „hamupi­pőkéi”. CSÜTÖRTÖK, 19«1. JANUAR 26. KOSSUTH RADIO: 8.10 Szórakoztat« szimfonikus zene. 8.55 £des anyanyel­vűnk. 9.00 Sortűz a vár fokán. 9.42 Napirenden... 9.47 Kórusok. 10.00 Hí­rek. 10.10 Zenés ajánd'ékműsor a Vö­rös Csillag Traktorgyár dolgozóinak. 11.00 Rádió szabadegyetem. 11.30 Ope­rarészletek. 12.00 Hírek. 12.10 Tánczene. 13.00 Ezüstkalászos gazdatanfolyam. 1320 Fúvósátiratok. 13.40 Jégvirágok. 13.50 Nagyon befújta az utat a hó... 14.10 Mozart: G-moll vonósötös. 14.35 A takarékos anyaggazdálkodás lehető­ségei a termelési folyamatban. 14.45 Hozzányúlni tilos! 15.00 Hírek. 15.10 Ábécédé... 15.30 Diákok az üzemben. 15.50 Egy falu — egy nóta. 17.00 Hírek. 17.15 Ketten — ugyanazt... 17.45 Lá­nyok, asszonyok... 18.00 Szív küldi... 18.40 Ifjú Figyelő. 19.00 Közvetítés az Állami Operaházból. Borodin: Igor herceg. 23.00 Nincsen rózsa tövis nél­kül... 23.20 Haydn-müvek. 24.00 Hírek. 0.10 A Selmeci—Orosz—Svarba-trió ját­szik. PETŐFI RADIO: 44.15 Japán újévi gyermekdalok. 14.35 A Magyar Rádió szimfonikus zenekarának hangverse­nye a stúdióban. 16.00 Hírek. 16.05 Azért csak fel a fejjel! 16.35 Daltanu­Az őserdő bosszúja A babonára hajlamos brazi­lok furcsa következtetéseket vonnak le abból az esetből, amely új fővárosuk, Brazília építési munkálatainál fordult elő. Az ország belsejében épült fővároshoz először is ki kellett irtani a szinte áthatolhatatlan őserdőt és utakat kellett építe­ni. A mérnökök és munkások hihetetlen erőfeszítéseket tettek és valóban sikerült is a munká­latokat időben elvégezni. Azon a napon, amikor az őserdő leg­utolsó maradványa is kiírtáéra került, az újonnan épült útsza­kaszon összegyűltek az emberek*' és egy kis szertartás keretében ünnepélyesen nekiláttak az utolsó fa kivágásának. Ezt meg­előzőleg az őserdő sok tízezer fája esett már áldozatul a vá­rosépítési terveknek. Az utolsó fa ellenkező irányban zuhant, az embercsoport közepébe. Ha­lálra sújtotta azt az útépítő mérnököt, aki az őserdőben vá­gott út terveit elkészítette. lás. 17.00 Puccini operáiból. 17.35 A Társadalmi Szemle legújabb számának ismertetése. 17.45 Liszt Ferenc tanítvá­nyai körében. 18.00 Hírek. 18.05 Fej-fej mellett. 18.20 Sándor Judit (ének) hangversenye a stúdióban. 18.40 Tánc- zene. 19.00 Hírek. 19.05 Ezüstkalászos gazdatanfoiyam. 19.25 Magyar tájak da­laiból. 19.55 Jóéjszakát, gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20.30 Előszóval — muzsi­kával. 23.00 Hírek. 23.15 Műsorzárás. TELEVÍZIÓ: 18.00 Kisdobosok műso­ra. 18.30 A jövő hét műsora. 18.35 Hét­köznapi tanácsok. 18.45 TV Híradó. 19.00 Mindennapi kenyerünk. 19.20 Rö­vid szünet. 19.25 Mozart (Osztrák film). Kb. 21.10 Szünet. 21.15 Műkorcsolya Európa-bajnokság. ............................................. SZ ABADSÁG MOZI. Békéscsaba, Január 2(5—29: Sziklák és embereik K. h.: 6, 8, v. 4, 6, 8. BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Januát 26—30: Messzi utca. K. h.: fél 6, fél 8. v.: fél 4, fél 6, fél 8 A Szabadság és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt 11 “1-ig elővételi pénztár. TERV MOZI, Békéscsaba: Január 26— 29: Mennyei pokol. K. n.: fél 6; fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma: Január 27— 29: ítélet magánügyben. K. h.: v.: 3, 5, 7. PARTIZÁN MOZI, Orosháza: Január 27—28: Csodagyerek.. K. h.: fél 6. fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. BEke MOZI, Orosháza. Január 26—29: Rovere tábornok. Kezdés: h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7. PETŐFI MOZI, Gyula. Január 26— 31: A Noszty fiú esete Tóth Ma­rival. K. h.: 5, 7. v.: 3, 5, 7. ERKEL MOZI, Gyula. Január 27— 29: Magasabb elv. K. h.: fél 6. fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. VÖRÖS OKTOBER MOZI, Mezők» vácsháza. Január 27—29: Áriáitól úr kalapja. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7. BÁSTYA MOZI, Békés. Január 26— 31: Fűre lépni szabad. K.: h.: 6, 8^ v.: 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Sarkad. Január 27— 29: Diplomácia, oh! K. h.: 8. v.: 4, 6, 8. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. Januát 26— 29: Kihívás. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5. 7i ADY MOZI, Szeghalom. Január 27— 29: Az Eiffel torony árnyékában* K. h.: 7, v.: 3, 5, 7. Hirdessen , r , « NÉ P U J S A G-ban A balek halála S/VWWWVVW'ú'WVWWWWV — úgy látom, nem mindenkinek jutott hely — ál­lapította meg az értekezlet el­nöke. — Még néhány székre van szükség, szaktársak — vonta le a következtetést a jegyzőkönyv- vezető. — Bal Elek nyomban felpattant helyéről, kirohant, s néhány fordulóval minden áll­dogálónak biztosított széket. Szinte kimarták a kezéből, s akadt, aki azt mondta, hozzon másikat, mert az övé nyikorog, s nem akarja zavarni az elő­adót. Bal Elek másikat hozott. — Bosszantó, hogy éppen az én szemembe süt a nap. Tönk­reteheti a szivárványhártyám. Ez az én formám. Az ablaknál lévők közül valaki lehúzhatná a rolót — háborgott Kény Ele­mér. Senki sem mozdult, csak a jó fülű Bal Elek osont át a túlsó oldalról, s a redőnnyel ügyesen elfedte Kény elől a napot. De mégsem eléggé ügye­sen, mert Kény rámordult, hogy néhány léccel lejjebb is ereszthetné. Megtette. Nagy pisszegés volt a „hála”, ugyan­is az előadó megkezdte beszé­dét. Fél óráig sein szónokolt, de már krákogni kezdett, mert kiszáradt a torka. A jegyző- könyvvezető az elnökkel közös egyetértésben néma jelekkel adta tudtára a hallgatóságnak, hogy vizet kellene hozni. Kez­detben senki sem mozdult, de aztán Bal Elek kígyózott át a szunyókálásukban megzavart morgolódó dolgozók közt. Meg­hozván a vizet, visszalopako­dott helyére, az l-es műhely üdvöskéje, Éviké mellé. Sze­rette a lányt, s éppen ezt az értekezlet! alkalmat akarta ki­használni, hogy heves udvarlás­ba kezdjen. Emiatt igen-igen bosszantotta, hogy unos-unta- lan el kellett mellőle osonnia. Ki is fakadt: — Látja Évike, ilyenek az emberek! Ez kell, az kell, így meg úgy kell, de senki sem csinálja, csak kér, parancsol, mintha világéletében szolgahad vette volna körül. De nemcsak itt, lent a műhelyben is így van, aranyos Évike. Mikor va­lamelyik baromi nehéz gépet odébb kell tolni, s a vele dol­gozó segítség után kiált, eskü­szöm, mindig egyazon arcok jelennek meg. Ha felkérik a dolgozókat egy kis társadalmi munkára, teszem azt, beteglá­togatásra, udvar csinosítására, dekorálásra, miegyébre, ismét ugyanazok. Mintha az üzemnek egy külön „szívesség-brigádja” lennénk, s a kollektív szellem csupán ránk vonatkozna. Sok­szor elkeseredünk a magukat minden önkéntes tett alól kihú­zók közönye láttán, s már-már ott tartunk... — De hát akkor minek csi­nálják? — kacagott fel Éva, hogy mindenki felébredt rá. — Közösségi érzésből, Évuci, mert vajon képes lennék-e én. az érző kebel, pléh pofával áll­ni és bámulni, mikor segíteni illik? — Hja, kedves Elek, minden­ki nem lehet balek, arra szü­letni kell, az külön tehetség — kuncogott Évi. — Éva! Baleknak tart?! — fortyant fel a fiú. — Nem csak tartom, hanem az is. Majd. ha ugyanígy fel- fortyan, mikor ki akarják használni jószívűségét, majd ha az egész üzemet szívesség­brigáddá neveli, akkor szíve­sen fogadom az udvarlását. Lá­tom, most akarja kezdeni, igaz? — E... ezt meg honnan tud­ja? — Arról a becsületes „balek” képéről — legyintett a fiú orrá­ra Éva, aztán mosolyogva bar, de mindig csak az előadóra fi­gyelt, mintha Elek ott sem lett volna. Bal Elek mindebből nyomban megértette, hogy ha Évát meg akarja nyerni, akkor neki, mint baleknak, meg kell halnia. De hogyan? Eszébe ju­tott, hogy a Tojásporsárgító Gyárban a közösségi szellemet illetően jó szelek fújnak. Át­ruccant egy kis tapasztalatcse­rére. Azóta több nap, mint kolbász múlt el. Bal Eleknek éppen az irodaépületben volt dolga, mi­kor kiharsogott a folyosóra az igazgató hangja: — Néhány markos elvtársat ide! Az íróasztalomat kell ki­ese rélni. Elek nyomban ugrott. Már két segíteni kész dolgozót talált bent, a „szívesség-brigádból” való régi arcokat. Megragadták az asztalt, mely irtóztatóan ne­héz volt, hiszen minden cók- mókot benne hagyott a gazdá­ja. Az igazgató feltűrte inguj­ját — mert meleg volt —, s kézbefogván a tinta tartót, meg­szólalt: — Indulhatunk, barátaim. — Asztalt letenni! — kiáltotta Bal Elek. Nyomban hatalmas üvöltés reszkettette meg az irodaépületet. A meglepett asz- talcipelők ugyanis egyből Elek lábára ejtették terhüket. Ö le­küzdve kínját, elkapta az igaz­gató karját: — A tinta tartó rá­ér, igazgató szaktárs, ehelyett az asztal negyedik sarkát tessék megragadni, különben úgy itt­hagyjuk a cipelősdi játékot, mint a pinty! Van egyéb dol­gunk is, mint az asztalcipelés. Ha pedig tekintélykérdést tet­szik csinálni belőle, hát ott a BELSPED, annak a profilja a költözködés. Ez az eset volt Balek Elek életében a nagy forduló­pont. Ettől kezdve mintha ki­cserélték volna. Mikor az érte­kezleten széket reklamáltak, félvállról kiáltotta: — Majd hoz magának, aki fá­radt. A vízügyben sem véleke­dett másként. — Majd önt magának. aki szomjas. Mikor Kény Elemér ismét hőzöngött a szemébe sü­tő nap miatt, jól megkapta Elektől. Azt tanácsolta neki. vegyen napszemüveget, vagv mozgassa el azt a lusta testét az ablakig, és húzza le a redőnyt a saját becses kezével. .Mikor pedig egyik, magát különöskép­pen kiszolgáltatni szerető mű­szakvezetője intett, hogy: — Gyerünk Elek, fizesd ki az ebédjegyem, majd megadom —, ő előhúzott zsebéből egy hú­szast, meglobogtatta a szaki or­ra előtt, s azt felelte: — Pén­zem volna hozzá, csak éppen türelmem nincs visszakönyörög­ni tőled. Ha egyszer lusta, nemtörődöm vagy önmagaddal szemben, hát vessz éhen. A szivességbrigád tag­jai lelkesen követték vezérük példáját, s a balekség haldok­lóit az üzemben. Éva boldognak érezte magát. Mindjobban tet­szett neki a fiú, aki beosztottak és vezetők körében hatalmas erkölcsi forradalmat csinál! Egy szép nap már kart karba öltve léptek be a gyárkapun. Nagy tömegbe botlottak. Mindenki a faliújságot bámulta, melyet tel­jesen kitöltött Bal Elek fa­szénnel rajzolt képmása. Az is­meretlen művész még szavakat is rajzolt Elek elálló fülei fölé. A kép alatt, nagy freres betűk­kel ez állt: — BAL ELEK, ÜZEMÜNK KOLLEKTÍV SZEL­LEMÉNEK PUSZTÍTÓ ÖRDÖ­GE! Ij Rezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents