Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
1961. január 2<L, kedd népújság 3 A 25 éves főagronómus Előkészítik a házi építkezéseket Ügy emlegetik a Vésztői Gépállomás körzetében Komáromi László főagronómust, mint jó szakembert, aki szívesen segít az embertársainak, aki szereti a munkáját, a körzetébe tartozó termelőszövetkezeteket. Fiatal •még, alig múlt 25 éves. Fiatal kora ellenére már sok munkában eltöltött évet hagyott maga után. 1952-ben, a középiskola elvégzése után került a gépállomásra. A katonaidejét kivéve, itt dolgozott mindig. Előbb mint körzeti agro- nómus, de két évvel ezelőtt a jó munkája után kiérdemelte a főag- íonómusi címet A hivatás, a rang nem tette önteltté, ugyanaz maradt mint amikor egyszerű agro- nómusként dolgozott. Sőt, a „kiemelés” még nagyobb felelősséget, több munkát kívánt tőle. S ő időt erőt nem kímélve dolgozik korán reggeltől késő estig, ha a munka úgy kívánja, még éjjel is a szántóföldön, a határban van. Munkájáról nem szívesen beszél, nem dicsekszik, mint a hozzá hasonló korú fiatalember, aki ilyen magas tisztséget ért el. Amit munkaszeretetéről, szorgalmáról megtudunk, azt is mások, s az igazgatója mondta el. Amikor az 1960-as év küzdelmes őszét emlegetjük, kicsit összeráncolja homlokát, mint aki másodpercek alatt idéz több hétig tartó nehéz napokat. — Nyolc éve elmúlt, hogy a gépállomáson dolgozom, de ilyen nehéz őszre még nem emlékszem. A mi földjeinken mindig nehéz a munka. Megizzad az ember, nyög, erőlködik a gép akkor is, amikor kedvező az időjárás, kedvező körülmények között dolgoznak. — A tavasszal szinte duplájára nőtt a területünk. Sokat dolgoztunk egész nyáron. Azután jött az esős ősz. Vetni kellett, de hogyan, mivel, hiszen még a lánctalpasaink is beragadtak a dűlőút sarába. A földekre rá sem lehetett lépni. Két hónap alatt annyi eső esett, mint máskor egész évben. Az ember szinte sírni tudott volna attól a tétlenségtől, amely itt volt. Mi pedig megfogadtuk, hogy minden őszi gabonát időben a földbe teszünk. De hogyan? Amikor kimentem egy-egy tsz-be, s a vetésről beszéltem, szinte kinevettek. Mit akarok én, hiszen még a földben a répa, szárán a kukorica. Voltak ugyan, akik azt mondták, hogy van felszántott terület, a volt árpa- és búzaföld, vessünk abba. Ezt nem engedtem, hiszen azt már a legegyszerűbb parasztember is tudja, hogy kalászost kalászos után nem vetünk, mert ennek a káros hatását a betakarításkor éreznék meg a szövetkezetek. Ha pedig a szövetkezetek kevesebbet termelnek, az nekünk éppen úgy fáj, mint nekik. Sőt, azt is mondanám, hogy a felelősség éppen úgy a mienk, mint az övéké. — Hogyan sikerült mégis az őszi munkában olyan szép eredményt elérni? — Az időm többségét a körzet legnagyobb szövetkezetében, a vésztől Aranykalász Tsz-ben töltöttem. Több mint 1300 hold kalászos elvetése várt ránk. Amikor a legkisebb lehetőség volt, szántottunk. Főleg éjjel, nappal pedig vetettünk. A tsz-tagok nem akartaik, huzakodtak tőle, azt mondták, nem lehet. Én mégis azt mondtam, hogy vessünk. Bizony sokszor volt úgy, hogy az a traktoros, aki éjjel szántott, nappal a vetőgép farához állt és vetett. Küzdelmes munka volt. A földre kocsival nem lehetett rámenni, lóháton jártunk, sokszor még a teli zsákokat is így hordtuk be. Felakadt a felázott talajban a vetőgép csoroszlyája is. Akkor azt mondtam: szedjük le. Több száz holdat így vetettünk be, de ez is jobb volt, mintha kézzel vetettünk volna. Pár hold híjával sikerült a betervezett területet bevetni. így volt ez másutt is. A gépállomásról mindenki a termelőszövetkezetekben volt. Megáll a beszélgetésben, s hirtelen más témára tereli a szót. — Mozgalmas itt az élet Nem érünk rá unatkozni. Csak az a baj, hogy kicsit messze vagyunk a községtől. A mozi, a szórakozás nekünk is hiányzik. 12—14 kilométert gyalogolni nem érdemes 2—3 órás szórakozásért. Igaz, nem is nagyon értünk volna rá — próbálja magát vigasztalni. — Nálunk is kicsi baba van, a feleségem nem tud jönni, én meg egyedül nem megyek. Most, ha egy kis időm van, újra előszedem a technikumi jegyzeteimet, s a szakkönyveket. Tanulok. Gyakorlatom már van, de azért nem árt, ha az ember mindig a legújabb könyveket nézegeti, tanulmányozza. Most egyetemre készülök, ha felvesznek. Már évekkel ezelőtt jelentkeztem a Debreceni Mezőgazda- sági Akadémiára, de akkor nem vettek fel, most talán több szerencsém lesz. Nem a rang kell egy agronómusnak, hanem a tudás, a szakma szeretete. Több szövetkezetben még nincs szakember, ezeknek kötelességünk segíteni. Most a tervkészítéskor is tanácsot adtunk nekik. Meg is fogadták. Ahogyan javasoltul^ úgy készítették el a tervet. Ez nekünk is jő, hiszen mi is felelősek vagyunk azért, hogyan és mit termelnek a szövetkezetek. • Csepkó Eta A termelőszövetkezetek építkezéseiben egyre nagyobb teret kap a saját erőből kezdeményezett házi építkezés. Legtöbb szövetkezetben évek hosszú során kialakultak az építőbrigádok, amelyek jelentősebb beruházások kivitelezésére is alkalmasakká váltak. Az idén augusztus 1-ig nyolc 100 férőhelyes állandó jellegű növen- dékmarha-istállót, 27 darab 50 férőhelyes növendékmarha szeríásistállót, három csibenevelöt. 184 szerfás-fiaztatőt. 136 sertéshizlaldát, 84 süldőszállást, egy juhho- dályt építenek fel. A házi brigádokkal építő közös gazdaságok a megyei tanács szövetkezet-politikai csoportjánál bejelentették anyagigényüket, sőt több szövet- 1 kezet hozzálátott a szállítás-igényes építőanyagok, tégla, cserép, cement és mész helyszínre vitelé- ; hez. Szövetkezeti traktorokat javítanak a gépállomásokon Megyénk gépállomásai évek óta segítik termelőszövetkezeteinket a magasabb terméshozamok elérésében. Most gépállomásainkat keresik fel termelőszövetkezeteink és a tulajdonukban lévő traktorokat kijavíttatják. A tsz-gépek javítása egybeesik a gépállomási téli nagyjavítással. A téli javítás legtöbb gépállomáson leköti a szerelőket, mégis megyénk valamennyi gépállomása elvállalta, hogy a közös gazdaságok traktoraiból 53-at még a tél folyamán főjavításban, 69-et pedig a legmagasabb fokú karbantartásban részesít. Évadzáró vadászaton — Legközelebb a csabaszabadi határban vadászunk — egyeztek meg a Békéscsabai Vörös Csillag Vadásztársaság tagjai. — Találkozó a második útőrháznál, 22-én reggel, 7 órakor. Az egyik vadász, Kerepeczki György hívására magam is biciklire kaptam, hogy tanúja legyek a szezonzáró vadászatnak. Annál Is inkább, mert erről a szép, az izmokat és az idegeket igénybe vevő sportról ebben a szezonban hallgatott a lapunk. Saját izmaim edzéséről nem szólok, mert a nálamnál még egyszer annyi idős vadászok, a 77 érés Hraborsiski Mihály és a 67 éves Sztankó György azt mondanák, hogy ők nem tartanának olyan lábakat, mint az enyém, amelyeket egy kis biciklizés és gyaloglás után izomláz gyötör. A két kedves, idős bácsin nem látszott a 7—8 kilométeres biciklizés fáradalma, de az egésznapi gyaloglás sem a buckás, gidres-gödrös szántásokon. Mikor megkérdeztem, hogy meddig vadásznak még, szinte megsértődtek. még a fiatal vadászgenerációhoz tartozik, s bátyja György a mintaképe, aki többször ért el előkelő helyezést megyei és országos koronglövő-versenyen, s annyi elejtett vaddal, 197 fáeánkahassal és HO nyállal nem sokan dicsekedhetnek a tár- ] sasáig tagjai közül. Ezen a szezonzáró vadászaton, a sűrű tanyavilágú csabaszabadi határban, nem sok szerencse kísérte a legjobb lövőket sem. A vadászmester, Nagy Mihály nyolc fácánkakast és öt nyulat, a társaság elnöke, Meszjár György hat nyulat és öt fácánkakast ejtett. A 28 vadász egésznapi zsákmánya 107 nyúl és 61 fácánkakas volt. — Nem is reméltünk többet, a tervünket így is túlteljesítettük, a szerződött 800 nyúl helyett 1100 darabot szállítottunk a MAVAD- nak — magyarázza Meszjár György. A társaság gazdaságvezetője ezt kiegészítette azzal, hogy ebben a szezonban 1600 nyulat és 2000 fácánkakast lőttek. Az eddigi szokásoktól eltérően, most nem a MAVAD-nak, hanem közfogyasztásra adták el a csabai Kiskereskedelmi Vállalat útján az ejtett fácán jó részét. Nehogy a vasárnapi kevés zsákmány láttán ítéljem meg a társaság vadgazdálkodását, elmondta még, hogy a 30 000 holdas területükből 10 000 holdat minden érben pihentetnek, 10 000 holdon eladásra, 10 000 holdon pedig konyhára vadásznak. A vadak téli etetéséhez 15 mázsa szemes- és 25 mázsa szálastakarmányt tároltak. Az etetőket már jó előre elkészítették, s ha nagy hó lesz, kétnaponként etetik a vadakat. Azt akarják, hogy jól teleljen át minden vad és úgy szaporodjanak, hogy minden évben legalább annyit ejtsenek saját maguk és a köz számára, mint az idén. —ki. A DÁV első lett az 1960. évi takarékossági versenyben A Nehézipari Minisztérium még az év elején takarékossági versenyt hirdetett az áramszolgáltató vállalatok között. A versenyt a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat nyerte 6 ponttal. Ehhez nagyban hozzájárult a békéscsabai Áramszolgáltató Vállalat üzletigazgatóság is. Ellátogattunk hozzájuk, hogy megtudjuk, milyen eredményekkel járultak a versenyhez. Az egyik irodában találkoztunk Bielik Béla párttitkár- ral és Adamik György tervosztályvezetővel. A vállalat két dolgozója elmondotta, hogy 1960-ban milyen eredményeket értek él. — Üzletigazgatóságunknál elért eredmények nagyban hozzájárultak a verseny megnyeréséhez — mondotta Adamik elvtárs. — I-i- lön ősén nagy jelentőségű az, hogy 1960. harmadik negyedévében 18 százdlékkal több energiát értékesítettünk, mint 1959. harmadik negyedévében. — Ezenkívül sokat jelent az is — szólt közbe Bielik elvtárs, hogy a harmadik negyedben 4,4 forinttal kevesebb volt egy kilovolt költsége, mint ahogy azt beterveztük. Nem kis dolog az sem, hogy a termelékenységet a tervhez viszonyítva 6 százalékkal emelték. Tudunk arról is, hogy több kilométeren áttértek a 110 voltról a 220 voltra. — Ez így is van — jegyezte meg Adamik elvtárs. — A kisfeszültségű hálózatnál mintegy 14 kilométeren tértünk át 220 voltra. Ezenkívül a nagyfeszültségű hálózatnál a három és öt kilovolt helyett mintegy 20 kilométer hosszúságban a 20 kilovoltra tértünk át. Eddig sok volt a hálózati veszteség. A békéscsabai üzletigazgatóság a múlt évben ennek csökkentése érdekében a kisfeszültségű hálózaton növelte a keresztmetszetet, — Ez azt jelenti — mondotta Bielik elvtárs —, hogy a vékonyabb vezetékek helyére vastagabbat szereltünk fel. Beszélgetésünk végén Bielik Béla párttitkár elvtárs elmondotta még, hogy az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult a szocialista munkabrigád jó és lelki- ismeretes munkája. Jantyik Tibor — Amíg á lábaim bírják, én nem hagyom abba — mondta i Hrabovszki Mihály. — A felszabadulás előtt nagyon szerettem volna vadászni, de csak pókász lehettem, gyakran még arra sem kaptam engedélyt. Most, hogy lehet vadászni, nem hagyom abba, amíg bírom. —És nincs még baj a célzással, a találattal? — De nincs ám, én lőttem ma is az első nyulat. A 28 puskás, és csaknem ugyanannyi hajtó alkotta hatalmas körben nem tudtam figyelemmel kísérni a legidősebb vadászok eredményességét. Azt viszont megfigyeltem, hogy egyikőjük se szeretett hátul, a „körfenékben” maradni, hanem leginkább elől mentek. Sztankó György egyébként nemcsak a vadászaton, hanem egész évben nagyon szorgalmas. A BARNEVÁL nyugdíjasa lévén, gyakran kikerékpározik a területre dúvadat, kóborkutyát irtani. Akad mindkétfajta kártevőből bőven, különösen az utóbbiból, hiszen a társaság 30 000 • holdján rengeteg a tanya, s még egyszer annyi a nyulat szerető, leginkább szabadon lévő kutya. Az első körben egynek Kerepeczki László vette el a kedvét a nyúlvadá'zat- tól, két jól irányzott lövéssel, Ö Moszkvai kirándulásra, klubszoba berendezésre fordítják jövedelmük jé részét a megye falusi ifjúsági tsz-ei A megyében 24 falusi ifjúsági termelőszövetkezet működik, s 1350 fiatal 111 hold földön termelt kukoricát, cukorrépát, zöldséget és egyebet. Kamuton, Pusztaszen- tetornyán, Okányban házinyúl-, galamb- és birkatenyésztéssel is foglalkoznak, a nagyszénási tanulófiatalok pedig 5 sertést hizlaltak eladásra. A pedagógusok irányításával nagy gonddal készülnek a zárszámadásra: kiderült, hogy valamennyi falusi ifjúsági termelőszövetkezet túlteljesítette a tervezett jövedelmet ezen a vidéken. A nagyszénásialc például a tervezett 8 ezer forint helyett 18 ezer forint évi jövedelmet értek el, a hat holdon gazdálkodó csárdaszállásiak pedig 9500 forint helyett 25 500 forintot. A zárszámadást előkészítő napokban sok szó esik arról, hogy mire költsék keresetüket a tanuló fiatalok. A gyomai gimnazisták elhatározták, hogy két évi keresetet összegyűjtenek, s elutaznak a Szovjetunióba, megnézik Moszkvát, a híres egyetemével, képtárával és a Lenin—Sztálin mauzóleumával. A nagyszénásiak klubszobát rendeznek be rádióval, kiskönyvtárral és modern iskolaszerekkel. A muronyiak magnetofont vásároltak, mások a nyári szünidőben a Balaton környékére, vagy a Felvidék szép tájaira utaznak. 50 mázsa nemesített elit vetőmagot értékesít új füfélékbóí a A Holt-Körös partján, a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet bikazugi kísérleti gazdaságában dr. Gruber Ferenc tudományos kutató irányításával hat új, szikes talajon jól díszlő, öntözéssel egész nyáron át dús legelőt biztosító fűfélét nemesítettek, A szarvasi ORKi jól bokrosodó. szénát ermesztésre is alkalmas pázsitfélékből a kutató intézet 50 mázsa elit vetőmagot ad a tiszántúli állami gazdaságok és termelőszövetkezetek részére. Ezenkívül az intézet kísérleti gazdaságában 200 holdon továbbszárító, elit vetőmagtelepet rendeztek be.
