Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. január 24., kedd MILLIOMOSOK KÖZÖTT A kapuban fegyveres őr fogad: — Kit keresnek? — A zárszámadó közgyűlésre jöttünk. — A kultúrba menjenek, ott tartják. .Rejtélyesnek tűnt, vajon miért is áll fegyveres őr a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz épületében? Az okot keresve, vitatkoztunk egy sort, de csakhamar a művelődési otthonhoz értünk, így a vitát idő htján berekesztettük. A művelődési otthon nagytermében 660—700 vagy talán több ember is elfér. A széksorok jól öltözött emberekkel tömöttek. Egyetlen hely sem szabad. Az ülősorok végién az állóhelyen fiatalok vannak. Viccelődnek, nagyokat nevetnek. Amikor a szövetkezet vezetői a színpadon elfoglalják helyüket, a beszédtől hangos terem pillanatnyi idő alatt elcsendesedik. Barkóczi Pál szövetkezeti elnök, a Szocialista Munka Hőse, felemelt fővel, az élet színétől duzzadó arccal megáll az asztal rrtel- lett. Kezében egy kötegre is elegendő papírlapot tart. Rendezi gondolatait, majd a jelenlévőkhöz szól. — Mielőtt a közgyűlés tulajdonképpeni feladatára rátérnénk, javasolom, vizsgáljuk felül a következő belépési kérelmeket. Az elnök felsorolja a jelentkezőket. A Vörös Csillag-beliek 37 embert fogadnak maguk közé, s így január 21-től a 691 szövetkezeti gazda helyett 728-at vesznek nyilvántartásba. Az új belépők között az idősebb és a fiatalabb nemzedék egyaránt képviselve van. A régebb óta szövetkezeti gazdák egy-egy kérelem elbírálása után helyeslik az elnök érvelését, a felszólalók véleményét, mert hová is menne dolgozni a gyarmati ember, ha nem a szövetkezetbe? az új emberré válás 1952—53-as év nagy megpróbáltatásokkal teli időszakát, boldogan nyugtázzák: érdemes volt küzdeni, érdemes volt reggeltől estig diny- nyén, paradicsomon, káposztán a határban, az istállóban dolgozni. A hősies emberi munka gyümölcse a sok nélkülözés után végre édes, mindenki számára élvezhető termést hozott. És amikor az elnök a szép eredmények titkát a pártszervezet jó működésével, az egyszerű emberek tanulásával bizonygatta, a sorok közül elismerő hangok hallatszottak. — A mi szövetkezetünk tagsága tizenegy év alatt megtanulta, hogy a termésnövekedés már nemcsak a megfeszített emberi munkából fakad, hanem a talajjavításból, a mélyszántásból, a vegyszeres gyomirtásból, a rendszeres növényvédelemből, az igen magasfokú gépesítésből, a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásából. Mi ezek szerint gazdálkodtunk és az aszályos időben kh-ként átlagosan 238 mázsa cukorrépát, 30 q csöveskukoricát termeltünk. Hogy a tavaly tavasszal behozott földeken mi termett, azt talán a 16 mázsás csöveskukorica bizonyítja a legjobban. Ugye milyen különbség volt a jó gazdálkodásról neves, egyéni kézben lévő földek és a mi földjeink termése között? — Miért is nem kezdte tíz évvel ezelőtt egyszerre mind a 691 tag a szövetkezeti gazdálkodást? — mondja egy mellettem ülő gazda. Hol tartana ma Füzesgyarmat? — vetette közbe. — Talán az ország leggazdagabb községe lehetnénk! — A fiatalokról is keli szólni — emeli fel fejét az elnök. — Mind a 230 fiú és leány derekasan dolgozott Homoki Emma 466, Kozák Sanyi 683, Csaba Károly 522 munkaegységet szerzett. Érdemes volt dolgozni? A közös jövedelméből ezeknek a fiataloknak egyenként 25—35 ezer forint üti a markukat. — Eddig jutottunk a Sárrét sivár, legelőnek is alig alkalmas földjén. Hogy érdemes volt-e dolgozni, döntsék el maguk az emberek! Az elnök után Tőkés Imre könyvelő a zárszámadás számszaki részéről beszélt. — 27 mülió forint értéket termeltünk az l«60-as évben s ebből L2 én fél milliót osztunk ki A fennmaradó összegből az üzem életét tesszük gördülékennyé. Négy és fél millió forint értékű ta- takarmányalapunk van. Megteremtettük a feltételét az idei még magasabb szintű gazdálkodásnak. Egy év alatt a szövetkezet állóeszközeinek értékét több mint kilencmillió forinttal növeltük, s mert jól gazdálkodtunk, az áruértékesítési terv túlteljesítéséért 637 ezer forint kedvezményt kaptunk. Hiteleinket törlesztettük, adónkat kifizettük. A fennmaradó összegből munkaegységenként 49,24 forintot osztunk. Hétfőn, kedden és szerdán négymillió 170 ezer forint kerül kiosztásra. A pénztáros most számolja a milliókat. A kapuban fegyveres ember áll őrt, s amíg nem lesznek rendben, addig senkit sem engednek be. A Vörös Csillag Tsz gazdái a múlt évi eredmények láttán az idén még nagyobb lendülettel dolgoznak, mert értelmét látják. Az emberi munka eme nagy lendülete egyminőségűvé kovácsolja a hajdani tücsökdöglesztő szikest a jó földekkel, s olyan magas színvonalra növeli a gazdálkodást, hogy évenként ötezer hízót, több millió liter tejet, tojást, pecsenyecsirkét, több vagon lucernamagot, s ezer vagonnyi répát adhatnak a népgazdaságnak. Dupsi Karoly Kennedy értekezletre hívta össze kormányának vezetőit Washington (MTI) I elnök személyes Nyugati hírügynökségek jelen- j Salinger sajtótitkár tik, hogy Kennedy elnök hétfőn ] magyar idő szerint 16.00 órára j értekezletre hívta össze a Fehér Házba kormányának vezetőit. Az értekezleten többek közt részt vesz Dean Rusk külügyminiszter, McNamara hadügyminiszter és George Bundy, az elnök rendkívüli tanácsadója nemzetbiztonsági kérdésekben. Washingtoni politikai körökben úgy tudják, hogy a hétfői értekezleten a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdését vitatják meg. A vita alapjául az a jelentés szolgál, amelyet Thompson moszkvai amerikai nagykövet Hruscsov szovjet miniszterelnökkel szombaton folytatott megbeszéléséről Washingtonba küldött. Az amerikai fővárosban arra számítanak továbbá, hogy „igen rövid időn belül" megkezdik az előkészületeit az új amerikai elnök találkozóinak Macmillan ai^- gol miniszterelnökkel, De Gaulle francia elnökkel és Adenauer nyugatnémet kancellárral. Ügy tudják végül, hogy a Ken- nedy-kormány rövidesen felülvizsgálja az Egyesült Államok leszerelési politikáját és „új konkrét leszerelési javaslatokat készít elő”. Washington (MTI) Kennedy vasárnap a Fehér Házban ebéddel egybekötött megbeszélést folytatott vezető külpolitikád tanácsadóival. A megbeszélésen jelen voK Rusk külügyminiszter, Bowles külügyminiszterhelyettes és Ralph Dungan, az tanácsadója, közlése szerint a külügyminisztérium szervezetét érintő kérdésekről tárgyaltak, ezenkívül Rusk beszámolt Kennedynek arról a titkos jelentésről, amelyet Thompson, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete küldött Hruscsowal folytatott beszélgetéséről. * Kennedy vasárnap vacsorára hívta meg ifj. Franklin D. Roose- veltet és feleségét. Nyugati hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, hogy Kennedy környezetében igyekeznek kiemelni a jelenlegi kormánynak a Roosevelt-i időszakkal való folytonosságát. Erre mutatnak azok a találgatások is, amelyek szerint lehetséges, hogy ifj. Roosevelt helyet kap a szélesebbkörű kormányban, esetleg őt nevezik ki az amerika- közi ügyek államtitkárának. A hétfői tanácskozás napirendjének egyik fő pontja a moszkvai nagykövet jelentése lesz. A Reuter értesülése szerint ezzel kapcsolatban szó lesz esetleges új amerikai —szovjet lépésekről a hidegháború befejezésére. Megfigyelők lehetségesnek tartják, hogy Thompsont hazarendelik, hogy személyesen számoljon be a Hruscsowal folytatott beszélgetésről vagy esetleg Harri- marit. Kennedy új utazó nagykövetét küldik Moszkvába. Kennedy első sajtóértekezletet szerdán tartja magyar idő szerint 24.00 órakor. A sajtóértekezletet — valamint valamennyi utána következő sajtóértekezletet is — televízión fogják közvetíteni. A népek szava gátat vet a háborúnak — A közgyűlés hangulatát a tagfelvételek során a kedélyesség jellemzi. Az emberek magabiztosan ülnek, hiszen az irodából már a korábbi napokban olyan jó hírek szivárogtak ki, hogy a munkaegységrészesedés 50 forint körül lesz. — Ma tartjuk 11. zárszámadásunkat — mondja az elnök — talán emlékeznek, különösen azok, akik kezdettől fogva itt dolgoznak, hogy nem mindig ilyen csendes, elégedett hangulatban vettük számba a szövetkezet gazdálkodását 1952-ben kenyér nélkül maradtunk. Vetőmagunk sem volt, s amikor 1953-ban gazdag termést takarítottunk be, dinnyén, paradicsomon éltünk. Az emberek Nagy Imre hírhedt programja után arról beszéltek, kié legyen a Gyémánt nevű tehén, meg a pejszínű Maca ló. Arról viszont kevésszer esett szó, hogy a kukorica, a dohány kapálatlan maradt, hogy a kaszálón megvénült vagy bepe- nészedett a széna. Emlékezzenek csak, kik voltak azok, akik ezekben a nehéz időkben józanul ítélték meg a helyzetet, akik bizakodva tekintettek a jövőbe? A kommunisták a nehézségek láttán nem ijedtek meg. Javaslatukra fordítottunk a gazdálkodás során és ma itt vagyunk, hogy számot vessünk politikai és gazdasági eredményeinkkel. Az emberek tágranyilt szemmel figyelik az elnököt. Akik átélték A színpaddal szembeni széksorokon fiatalok ülnek. Bizakodva nézik, hallgatják az elnököt, jólesik az elismerés, a dicséret. — Ha már a fiatalokról szólunk, akkor az öregekről is váltsunk szót — folytatja az elnök. — Egy éwel ezelőtt azt mondta Nagy Károly országgyűlési képviselő: úgy érzi, hogy a Vörös Csillagban az öregekért nem sokat tesznek. Egy év távlatából mondhatjuk: a 65 idős tagunk kétszer annyi részesedést kapott a közöstől, mint a múltban a kora hajnaltól késő estig dolgozó kommen- eiós a földbirtokostól. Barkóczi elvtárs szavait, mint a tavaszi záport a szomjas föld, úgy isszák magukba az emberek, s amikor pedig Mata Lajos és családja kerül szóba, szinte megtáltosodik a közgyűlés. Érthető, hiszen ez a család munkája után 82 ezer forinthoz jutott. Senki sem irigyeli őket, hiszen Lajos bácsi harmadmagával dolgozott. De a többi tsz-tagnak sem kell szégyenkezni. Mindannyian jól kerestek. Egy-egy tsz-gazdára a közös jövedelméből 20 602 forint jut. Ezenfelül minden szövetkezeti gazda jókora — 200—300 kilós — hízót vágott, s ki-ki 6—8. vagy pedig, mint Rácz István is, 12 hízott sertést adott el az államnak. Nem nehéz ezek jövedelmét összeszámolni. De nem ritka az olyan fiatal házaspár, akik egy éves munkájuk után házat vehettek. Ha egy kicsit sántít is a hason* lat, én egy láthatatlan nagy raktárhoz hasonlítom a kapitalizmust. Ebbe a raktárba pakolták évtizedek hosszú során át a munkások és a parasztok izzadság- és vér- cseppek közbeni munkájának gyümölcsét. Ebben a raktárban benne volt a munkások és parasztok emberi mivoltának a megcsúfolásától, kizsákmányolásáig minden. Az első világháború is, amikor minket, a kizsákmányoltakat félrevezetve nótaszóval uszítottak érdekeik védelmére, vágyaik meg- szerzésére, a halálba. Benne volt ebben a II. világháború minden szörnyűsége is, a csatatereken elesett százezrek, a front mögötti romhalmazok, a fiaikat sirató anyák, az apáikat hiába hazaváró árvák könnye. Háború nélkül sem volt béke és jólét soha a munkások és parasztok számára. Mennyi fonnyadt arcú, vézna gyereket lehetett látni, mennyi ember kunesorgott inség- m.unkáért és az inségkonyhákon egy tányér löttyért! A tehetős középparasztok kenyerébe is, csakúgy, mint az ország lakossága 70 százalékának kenyerébe kukorica- liszt került évekig. Közben az urasági hizlaldák disznói festett búzadarán híztak. Az érdekes mégis az volt, hogy az urak állandóan arról szónokoltak, hogy ők a munkások és a parasztok érdekeit szolgálják, ők áldozatokat hoznak a népért, és azon csodálkoztak, hogy a nép mindenütt ellenpártokba tömörült, főleg a baloldali pártokba . Mintha ma történt volna, úgy emlékszem rá, hogy a Gömbös- kormány idején megválasztott Szilágyi Lajos főispán beiktatása után megyei körútra indult, és elvetődött Biharugrára is. Akkoriban írtam én egy verset, amely Bajcsy Zsilinszky Endre lapjában, az Előőrsben meg is jelent. Az első strófája így hangzott: Az ugrai vermesrészi határban Szántogatok ökreimmel a tavaszban Azt a négy szét búgja vezér-ökröm (kolompja Nemsokára öt ki lefoglalják adóba ... El lehet képzelni, müven jó világ volt, ha ilyen verseket diktált az ember érzése. S akkor jött Szilágyi Lajos főispán. Szemerkélő esőben gyülekeztünk a községháza udvarán. Voltunk néhány százan, akik legfőbbképpen azért mentünk, hogy meglássuk, milyen szabású ember megyénk tejhatalmú ura. A folyosón foglalt helyet. Mellette jőbbról-balról két-két feltűzött szuronyú csendőr állt. Hasonlóan cirkáltak az összegyűlt tömeg körül a helyi és a Zsadány- ból ez alkalomra átvezényelt csendőrök. Fenemódon féltek ezek a népért „áldozatokat” hozó urak. Szilágyi Lajos is az áldozatról beszélt. Körülbelül ezeket , mondta minden ceremóniás megnyitó nélkül: „Figyeljenek ide! Nem azért jöttem magukhoz, hogy udvaroljak maguknak, hanem azért, hogy megmondjam: nem vagyok megelégedve a község lakosságának kormányellenes beállítottságával. Ügy viselkednek, mintha nem is tartoznának ebbe az országba. Itt nem jó a kormány politikája, nem jó a Nemzeti Egység Párt. Itt baloldali a lakosság 90 százaléka. Kormányunk nem érdemli meg ezt a nagy ellentétet. Tudják nagyon jól, hogy milyen áldozatot hoz a falvakért, köztük Biharug- ráért is. Most is felállítunk itt egy 30 személynek főző inségkonyhát. Ezek ellenére maguk értetlenkednek, írójukkal, Szabó Pállal együtt:* Mondott még ítéfiárty semmiértékű szót, aztán egy éljent se kapva, elvonult a csendőrök sorfala közt. Mi meg baloldalibb érzelmekkel, fogcsikorgatva távoztunk a községháza udvaráról. Régi történet ez, de úgy gondolom, érdemes az ilyeneket feleleveníteni, mert a mi régi sorsunk közepette élnek még emberek a kapitalista országokban, akiket úgy igyekeznek félrevezetni, háborúba sodorni uraik, mint ahogyan minket igyekeztek egykori elnyomóink. A tőkés őrülteknek az a tervük, hogy harmadik világháborúba sodorják az emberiséget. Mit számítana nekik, hogy újra milliók pusztulnának el, ők a jó nyereség reményében megbújnának az óvóhelyen. Nem fog sikerülni a tervük. A béke védelmének biztos záloga a nagy Szovjetunió, amelynek béke- politikáját egyre több nép vallja magáénak, éppen úgy, mint mi magyarok. A népek szava megálljt parancsol az újabb háború gyújtogatóinak. Mert az egyedüli nagy igazság a népek szava, s ez az igazság legyőzhetetlen. Cs. Tóth Sándor dolgozó paraszt, Biiharugna
