Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-18 / 298. szám
1960. december 18., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Gazdasági feladataink érdekében végezzük népművelési munkánkat (Folytatás az 1 oldalról) lődési ház és otthon, továbbá a TIT ismeretterjesztő tevékenysége, a már kialakult népművelési hálózat és természetesen a könyvtárak, a mozik és a Jókai Színház végzi és segíti. Felsorolta ezután számszerűen is az eredményeket. Jelenleg megyénkben az emberek 238 könyve tárból vehetnek ki könyvet. A Jókai Színház ebben az évadban 262 tájelőadást tartott, ezenkívül természetesen a szocialista kultúrát terjeszti a televízió, a rádió, nem is beszélve a TIT ismeretterjesztő előadásairól. — Engedjék meg az elvtársak — folytatta ezután az előadó —, hogy egyenként számoljak be a különböző intézmények munkájáról. Bár valamennyien tudjuk, hogy az utóbbi években nagy eredményeket értünk el, de az is igaz, hogy jó néhány nyugtalanító jelenséget tapasztalunk kulturális nevelőmunkánkban. Vegyük talán elsőnek a művelődési otthonokat. Igaz, hogy javul a társadalmi segítség, egyre tartalmasabbak művelődési otthonainkban «.rendezvények, de az is kétségtelen, hogy javítanunk kell a látogatottságot. Nagy hiba volt, hogy a mi művelődési otthonaink eddig nem voltak a népművelés központjai. Miért? Én azt hiszem azért, mert egyelőre még nem elég vonzóak. A méhkeréki, a dévaványai, a csorvási meg még többet is sorolhatnék, nem adott még annyit a lakosságnak, mint amennyit adhatott volna. Sajnos, ezeken a helyeken a berendezések biztosításával sem sokat törődtek. 5— Művelődési otthonaink munkájában még nagyon érezhető a saiblonosség. Ezért természetesen nem is tudhatja kielégíteni az egyes rétegek igényeit. Például a gyerekék és az ifjúság foglalkoztatását nagyon kevés művelődési otthoniunk oldotta eddig meg. Mi a hibák okát elsősorban abban látjuk, hogy gyenge a politikai és a szakmai vezetés népművelési szerveinkben. Van sajnos egy olyan rossz szemlélet, hogy ha valaki nem felel meg a földművesszövetkezetben, a tanácsi apparátusban vagy egyéb szervnél, akkor azt mondják, majd jó lesz kultúr- ház-igazgatónak. Ez, elvtársak, nem vezet jóra. Az is Oka a fogyatékosságoknak, hogy az értelmiséget még nem tudtuk bevonni megfelelően a tudatformáié munkába. Márpedig erre nagyon nagy szükség lenne. A napokban tárgyaltunk ilyen dolgokról. Kiderült, hogy például Me- zőberényiben a 63 pedagógusból mindössze hárman-négyen dolgoznak a népművelési munkában. Hát elvtársak, mit csinál a többi 60 pedagógus? Ugyanakkor egyes elvtársaknak a válla szinte roska- dásig tele van munkával. Ilyen például Szabó Antal elvtárs is. Ebből aztán mi lesz? Az, hogy ezek a becsületes kultúrimmkások nagyon kevés időt tudnak fordítani saját szakmai és politikai képzésükre. — Néhány szót a tartalmi munkáról. Azt hiszem, az a legnagyobb baj, hogy nem elég céltudatos művelődési otthonaink munkája. Több helyen csak a spontán igényekre épül a munka. Más helyeken csak a vendégműsorok és a bálák töltik ki az estéket. Mint már mondottam, keveset törődnek egyes helyeken a gyerekek és a fiatalok foglalkoztatásával is. Mert ■ — hogy is mondjam elvtársak — szép dolog a szalvéta, bélyeg meg egyéb dolgok gyűjtése, de hát ez nem sok. Elég sokat tehetünk annak érdekében is, hogy jobb legyen a látogatottság. Erre mindjárt mondok egy példát is. A Jókai Színház tájelőadásait néhány helyen alig 40—50-en nézik végig. Nem azért, mert nem kíváncsiak rá az emberek, hanem azért, mert nem szervezzük meg jól a részvételt. — Mit kell csinálnunk, elvtársak? Legelőször is tartalmassá kell tenni a művelődési otthonok munkáját. Ezért mondjuk mi, hogy minden művelődési háznak és művelődési otthonnak legyen munkaterve. Aztán az anyagi ellátottságot is egységesítenünk kell. Arról van szó, hogy egy-egy faluban a különböző szerveknek van erre a célra pénzük. Nem sok, de van. Ezit a pénzt adják össze különböző szervek, és azzal már nagyobb dolgot lehet kezdeni. A szakkörök munkájában elsősorban az ismeretterjesztő és a szakmai tudást nyújtó foglalkozásokat kell bevezetni. Itt aztán lehet minden embernek foglalkozásához képest testhez álló munkát adni. Amiről már beszéltünk, mozgósítani kell az embereket a különböző rendezvényekre. A pártszervezetek, a tanácsok, a termelőszövetkezetek, a földművesszövetkezetek vezetői tartsák ezt mindig az eszükben. És még egy, elvtársak. Ha ezek a vezetők nem nagyon látogatják a rendezvényeket, álékor valahogy a lakosság sem igyekszik. Tehát egyéni példamutatásért is, meg a saját maguk művelődéséért is menjenek, tanuljanak, okosodjanak a társadalmi vezetők. Frank Ferenc elvtárs ezután elmondotta, hogy milyen hasznos, ha a községekben a termelőszövetkezetek veszik kezelésbe a művelődési otthonokat. Elmondotta, hogy a jövő esztendőben a már meglévők mellett több helyen ezt megvalósítják. Ezután a könyvtárak helyzetéről szélt. Sajnálatosnak tartotta, hogy megyénkben egy lakosra mindösz- síze 0,46 az olvasottság aránya. A könyvtárak feladatával kapcsolatosan a következőket mondotta: — Elsősorban a propaganda- munkát kell megjavítanunk. A könyvtáros ne olyan legyen, mint a hentes, aki szeletbe adja a húst. Legyen olyan a könyvtáros, aki tudja, mit kell olvastatni az emberekkel, kinek mi az igénye. Három feltételt sorolt fel a könyvtári munka megjavítására: Legyen jó könyvtáros, legyen jó helyiség, és megfelelő legyen a könyvállomány. At. ismeretterjesztő munka értékelése után beszélt a mozi- és szin- házlátogatottságról, majd a kulturális nevelőmunka irányításáról, szólt. — A legdöntőbb, elvtársak, népművelési munkánk megjavításában az, hogy milyen az irányítás. Az utóbbi időben a pártbizottságok és a tanácsok sokkal többet törődték a tudatformáló munkával, mint azelőtt. Hogy úgy mondjam, kezd polgárjogot szerezni a kulturális munka. Mégis, milyen problémák vannak az irányításban? Egyrészt még mindig érezni a kissé felületes formai megoldásokat. Gondot okoz az is, hogy elsősorban egyes gazdasági vezetők lebecsülik az emberek tudatformálását. Pedig ez nem jó dolog, elvtársak. Ha mi gazdasági feladatokról beszélünk, nem felejthetjük el, hogy azt is megtárgyaljukhogyan tudjuk ezt segíteni a kulturális nevelőmunkával. Ha az átszervezésről van szó, rögtön arra is gondoljunk, hogy ezt különböző előadásokkal, rendezvényekkel hogyan tudjuk támogatni. Ha a termelékenységről beszélünk, akkor meg azt is beszéljük meg, hogy ezt hogyan segítsék a kultúrmunkások. — Még egy dolgot javaslok, elvtársak: a művelődési bizottságokba lehetőleg a különböző szervek vezetőit vonjuk be, akik egyrészt jelentőséget adnak ezeknek a bizottságoknak, másrészt — mivel rendelkeznek a különböző szervek anyagi kereteivel — pénzt is többet tudnak a népművelési munka rendelkezésére bocsátani. Végezetül a vezetők kulturáltságának javításáról beszélt, majd ezzel fejezte be referátumát: — Társada Imasitan unk kell a kulturális nevelőmunkát. Egyrészt tartalmi vonatkozásban, másrészt anyagi tekintetben. Emellett a másik legfontosabb feladatunk, hogy minél nagyobb tömeget győzzünk meg a szocializmus eszméinek igazságáról, vagyis érjünk el minél nagyobb tömeghatást. Mindezt nem szóban, hanem tettben! A referátum után vita következett. Varga Tibor Tanácskoztak a továbbképző iskolák igazgatói A megyei tanács művelődésügyi osztályának meghívására a napokban tanácskozásra jöttek össze Békéscsabán, a városi tanács dísztermében a továbbképző iskolák igazgatói. A tanácskozáson részt vettek azoknak a községeknek a vezetői is, ahol továbbképző iskola van. Összesen több mint 80 iskolaigazgató, tanácselnök, elnökhelyettes, valamint v. b.-titkár volt jelen. A gyűlésen a továbbképző iskolák szervezeti kérdéseiről és perspektívájáról, valamint arról a kísérletről, hogy szakmunkásképző iskolákká emeljék ezeket az iskolákat, Kenyeres Győző, a Művelődésügyi Minisztérium alsófokú oktatási főosztályának szervezési osztályvezető-helyettese beszélt. A tanácskozáson igen sok hozzászólás hangzott el. A hozzászólások többségében megegyeztek abban, hogy a továbbképző iskolákat szakmunkásképző iskolákká kell fejleszteni, különös tekintettel a mezőgazdasági szakmunkás- képzésre. Szilágyi István kunágo- tai tanácselnök többek között elmondotta, hogy rendszeresen foglalkoznak a továbbképző iskola problémáival. A tanács v. b. ülésein beszámoltatják az iskola igái. gatóját, tanácsaikkal, javaslataikkal segítik munkáját. Takács Lőrincz medgyesegyházi tanácselnök elmondotta, hogy helytelennek tartja, ha azok a fiatalok, akik dolgoznak, nem vesznek részt továbbképzésben. Javasolta, hogy minden 15—16 éves fiatalt — tekintet nélkül arra, hogy dolgozik-e, vagy sem — kötelezzenek a továbbképző iskola elvégzésére. Hirják Balázs bélmegyeri igazgató elmondotta: sikerült elérniük, hogy a községben szeretik a továbbképző iskola foglalkozásait. Vígh Ferenc, az eleki iskola igazgatója pedig azokról a jó módszerekről beszélt, amelyeket iskolájukban bevezettek. Elmondotta, hogy a tanulókkal havonta egyszer ankétszerű osztályfőnöki órát tartanak, ahol nevelési problémákat beszélnek meg. Elérték azt is, hogy a továbbképző iskola tanulói részt vesznek a művelődési ház különböző szakköreinek foglalkozásain is. Ezek a tanulók most már a művelődési ház színjátszó- csoportjának munkájába is bekapcsolódtak. K. J. A termelés, a szocialista munkaverseny tapasztalatait, a munkásvédelem helyzetét vitatta meg az SZMT tanácsülése A SZAKSZERVEZETEK Megyei Tanácsa pénteken egésznapos tanácsülést tartott, amelyre a megye nagyobb ipari és mezőgazda- sági üzemeinek igazgatóit, párttitkárait és szakszervezeti bizottsági titkárait is meghívták. Az ipari és mezőgazdasági (állami gazdaságok, gépállomások) üzemek termelésének és szocialista munkaversenyének időszerű kérdéseiről Kocsis József, az SZMT vezető titkára mondott vitaindító előadást. Először is elmondotta, hogy az elmúlt év háromnegyedévéhez képest az idei hasonló időszakban az ipari termelés 18,3 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor nem alakult ilyen kedvezően a termelékenység, amelynek aránya sem megfelelő még. Ugyanis a termelékenységnövekedésnek csak 50 százaléka adódott a termelékenységből, 45 százaléka a munkáslétszám emelkedéséből, 5 százaléka pedig abból származott, hogy az idén a tavalyi időszaknál két munkanappal több volt. Kocsis elvtárs beszámolójában megemlítette, hogy január 1-től szeptember 30-ig a megye iparában 316 ezer túlórát használtak fél, ami szintén rontja a termelésben elért eredményeket. Ugyanakkor ez a jelenség arra is figyelmeztet, hogy küzdeni kell az indokolatlan túlóra-felhasználás ellen. Az előadó megállapította: az idén az állami gazdaságokban sokat javult a munkafegyelem, a munkaszervezés. A gazdaságokban a fejlettebb technika, a gépek alkalmazásával arra törekszenek, hogy csökkentsék az időszaki munkások számát. A gépállomások is jól felhasználták a megnövekedett gépparkot, egyre eredményesebben alkalmazzák a két műszakot. A tervek teljesítése, túlteljesítése mellett az elmúlt időszakban a megye gépállomásai jelentős mennyiségű üzemanyagot, kenőanyagot takarítottak meg. Kocsis elvtárs előadásában szólt az ipari és mezőgazdasági üzemek m un ka versenymozgalom tapasztalatairól is. Elmondotta, hogy a megye iparában ez évre 29 millió forint éves vállalást tettek, ezt a harmadik negyedév végéig mintegy 52 millió forintra teljesítették. Ezek a számok arra utalnak, hogy a felajánlások elég óvatosak voltak, nem számoltak eléggé az adottságokkal és a lehetőségekkel. Különben több olyan jelenséget említett meg, amelyről a jövő évben nem szabad megfeledkezni. Általában tapasztalható volt az óvatos tervezés, amikor még a gyár vagy az üzem kapacitásával sem számoltak megfelelően. A Versenymozgalmat sem sikerült még mindig a legfontosabb feladatra, a termelékenység növelésére összpontosítani. Hiba az is, hogy még mindig elég gyenge a verseny nyilvánossága, s ennek eredője elsősorban az, hogy sok helyütt a rendszeres értékelést is elmulasztják. Befejezésül arra kérte a tanács tagjait és a meghívottakat, hogy az idei tapasztalatokból okulva, a jövő esztendőben jobban szervezzék meg a termelést, a szocialista munkaversenyt. A VITÁBAN többen felszólaltak és elmondták tapasztalataikat. Hanké Pál, az SZMT közgazdasági felelőse arról beszélt, hogy a vállalatok minél előbb készítsék el a párt legutóbbi, a Politikai Bizottság szeptember 13-i határozata alapján az intézkedési tervet. Ebben jelöljék meg a műszaki fejlesztés, a normakiigazítás legfontosabb tennivalóit. Természetesen — mondotta — csak akkor lesz ennek kellő eredménye, ha a munkásokkal is megbeszélik az intézkedések szükségességét, ha a szak. szervezeti bizottságok is több gondot fordítanak a dolgozók politikai nevelésére, rendszeres tájékoztatására és e határozat megmagya. rázására. Szólt arról is, hogy tapasztalata szerint a munkaver- seny-mozgalomban az utóbbi időben az anyagi ösztönzés mellett valahogyan háttérbe szorult az er. kölcsi megbecsülés. Pedig ennek is nagy szerepe van, ezért erről sem szabad soha megfeledkezni. Több felszólaló sérelmezte, hogy a jövő évi terveket mindeddig nem kapták kézhez. így aztán előfordulhat, hogy a vállalati terveket gyorsan kell elkészíteni, nem marad elegendő idő arra, hogy alaposan, sokoldalúan megvitassák a munkásokkal, végleges ösz- szeállításukhoz felhasználják a dolgozók javaslatait, kezdeményezéseit. Valamennyien, akik hasonló gondjukat mondták ek arra kérték a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, hasson oda, hogy a terveket a jövőben időben megkapják a vállalatok. A TANÁCSKOZÁSON Gyulavári Pál elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője is felszólalt. Ö is arra kérte a vállalatok vezetőit, hogy a jövő esztendei terveket feltétlenül beszéljék meg a munkásokkal, s amint mondotta : az a leghelyesebb módszer, ha a terveket és a belőle adódó feladatokat a kisebb csoportok is megvitatják. Ezután a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának határozatát ismertette, mely szerint a jövő esztendőben a megye iparában el kell érni, hogy a termelékenység emelkedésének legalább 75 százalékát a termelékenység, 25 százalékát pedig a létszám- többlet adja. Jövőre is egyik legfontosabb feladat — mondotta — az önköltségcsökkentés, ezen belül is az anyagköltségek csökkentése. A tanácsülésen ezután Ncuha- user János, az SZMT munkavédelmi felügyelője a megye ipari és mezőgazdasági üzemeinek munka- védelmi helyzetéről számolt be. A jelentésből kiderült, hogy a balesetek és az emiatt kiesett munkanapok száma kedvezőtlenül alakult az elmúlt háromnegyedévben. Ami ugyancsak aggasztó, hogy a balesetek mintegy kétharmad része a mezőgazdaságban fordult elő. Arra kérte a tanácskozás résztvevőit, hogy fordítsanak sokkal több gondot a munkásvédelemre, a balesetek megelőzésére, a dolgozók oktatására és a munkavédelmi propaganda fejlesztésére.
