Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-18 / 298. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, december 18., vasárnap A kőszívű ember fiai — Nagy sikerű bemutató a Jókai Színházban — Bizonyára nemcsak azért sugárzik annyi műgond, szeretet és művészi hit „A kőszívű ember fiai” előadásából, mert színházunk annak a már régen klasz- szikussá vált nagy mesélőnek a regényéből dramatizált színművet játssza, kinek nevét homlokzatára is tűzte — mindez talán jelentett ugyan némi kis pluszt, de tény az, hogy az idei évadban már nemes „megszokássá” vált az igazi művészi igény, a nevelő, tanító-szándék egyre teljesebb kibontakozása. Még alig telt el néhány hét a Kőmíves Kelemen bemutatója óta, még e nagyszerű dráma jeleneteinek visszhang-rezgései tódulnak fel sok ezer néző szívében és most itt az új élmény, nagyságában igyekszik elhomályosítani a másikat — hogyan is lehetne hirtelen eldönteni, melyik volt a szebb, nagyobb — tehát nem marad más hátra, mint kijelenteni: mindkettő! A színmű cselekményét — úgy érzem — felesleges taglalni, hiszen Jókainak e műve is olyannyira ismert, hogy a fiataloktól öregekig kevesen mondanák azt: sohasem hallottam róla. Arról szólni azonban, hogy a Jókai Színház művészeinek miként és milyen mértékben sikerült Jókai művének korhangulatát megteremteni, az egyes szereplők nagyon is részletes, finom, de mégis félreérthetetlen vonásokkal megrajzolt jellemét megalkotni — ez a fontos és ez feltétlen tanulságos. Rögtön meg kell jegyeznem, hogy túlnyomórészt olyan tanulságokkal állunk szemben, amelyek jó példát adnak a továbbiakra nézve is: így kell, így a helyes! Öröm, hogy a legaprólékosabb kutatószándékkal sem fedezhettünk fel alapvető hibákat, a régebben többször jelentkező szereposztási tévedésekkel, jellem-, típus-formáló felületességgel itt nem találkozhatunk. És mindezek kijelentése után egy mondatban kész a kritikus véleménye a produkcióról: jó előadás — sok jelenetében lenyűgöző erejű színészi teljesítményekkel —, kiváló rendezői koncepció kitűnő valóraváltásá- val. Ez tehát az „egymondatos” vélemény, és ha néhány rész-kérdést vizsgálunk, a‘'leglényegesebbek talán ezek lennének: a magyar történelem sajátságosán sivár, szomorú korszakában írta Jókai „A kőszívű ember fiai,” című regényét. A nagy Mesélő nem kevesebbre vállalkozott e művével is, mint arra, hogy a vesztett szabadságharc után, az osztrák elnyomatás sötét korszakában visszavilágítson az akkor még közeli, nagyszerű múltba, fantáziájának száguldásával, optimizmusával valóságos legendát szőve hősei köré — segítse a nemzet önbizalmának visszaszerzését, és (ha ki nem mondottan is) új harcra, új küzdelemre össztönözze azokat az embereket, akiket nap mint nap, ilyen vagy olyan formában meghurcolt az osztrák elnyomók gőgje és hatalmi mámora. A kiegyezés után nyolc évvel látott napvilágot a mű, akkor, amikor az új raéledő szabadság-remény egyre jobban foszladozott, és csalfa reménnyé változott milliók szívében. E szomorúság tükrében láttatja, beszélteti és cselekedteti Jókai A kőszívű ember fiai hőseit, epizódfiguráit. Ez a kettősség — és hozzá még Jókai fantáziadús, romantikus meseszövése — bonyolult feladattá teszi a színmű korhű és Jókai-hű atmoszférájának megteremtését. Várady György, a vendégrendező jól és hasznosan élt a lehetőséggel, amit a dramatizáló Földes Mihály azzal teremtett meg, hogy a korábbi feldolgozásokkal ellentétben — híven a regényhez — Baradlaynét tette meg a színmű központi alakjává, főhősévé. Baradlayné jelkép, példa is egyben, nemcsak úgy, mint eszményi nőalak, gyermekeiért halni is kész édesanya, hőslelkű honleány, hanem úgy is jelkép és példa, amint azt Jókai szintén hangsúlyozza: a nemzet, az elnyomott nép lelkesítője, eleven fátosz: ilyenek legyetek, kell, hogy ilyenné váljon minden ember! A rendezés Baradlayné alakját vette célba, és nemcsak megformálójának kiválasztásával, hanem az egész történés egységét kitűnően megteremtve (a 11 képből álló darabot törésmentesen vitték színpadra!) elevenítette meg a Jókai-megírta izgalmas, hősi világot. Jókais az előadás, a szó sokrétű, már fentebb is taglalt értelmében, és ez mindennél jobban aláhúzza a rendező elmélyült, művészi munkájának érdemeit. Azt mondtuk — és így igaz —, hogy Baradlayné a színmű főhőse, nos: e színházi est főhőse valóban ő volt, Baradlayné: Szendrey Ilona. Gazdagon árnyalt, szép alakítás. Különösen a fiaiért aggódó asszony érzelemrajzát nyújtja tökéletesen (a 2. és 3. felvonásban, elsősorban Jenő fiával közös jelenetekben), de igen magasra jut el akkor is, amikor a hazáját, a szabadságot oly végtelenül, izzó szívvel szerető asszonyt eleveníti meg. Tudom, hogy milyen nagy öröm a színésznek, ha „helyben” tudja magát szerepében, és érzi, hogy jó az, amit csinál — Szendrey Ilonának most igen nagy örömben lehet része, mert az „Ilyen nagy szerelem” anyaszerepe után újból sokáig emlékezeteset alkotott. Kevés lenne azonban, ha csak egyetlen kiváló alakítás fémjelezné azt az egymondatos megállapítást, mely szerint jó előadásnak, sok jelenetben lenyűgöző színészi teljesítményeknek voltunk tanúi. Minden különösebb rangsorolás nélkül a három Baradlay- fiúról — Ödön: Perényi László, Richárd: Buss Gyula és Jenő: Pa- thó István — kell közvetlenül Szendrey Ilona után megemlékeznünk. Perényi László sokszínűén és látható könnyedséggel, mindig a legmegfelelőbb eszközökkel hozza a szabadelvű, szilárd jellemű férfit, ugyanúgy Buss Gyula is pontosan telibetalálja Richárd figuráját. Az első felvonás némi bizonytalankodásai után a Későbbiekben Pathó István is (Jenő) hirtelen felnő bátyjai mellé — szerepe szerint is, alakításában is. (Itt kell szólni még arról, hogy Perényi mint Baradlay Kázmér — első felvonás első kép — értékes alakítást nyújt.) Rideghváry Bence figurája aligha találhatott volna jobb megfor- málóra Körösztös Istvánnál. A hazáját gyűlölő, hatalomra törő, sötét lelkületű vármegyei adminisztrátor Körösztös művészetében valóban az és olyan, amilyenek a kor hasonló jellemű, osztrák-hódoló nemes urai voltak. Kitűnő művészünk új, szép sikerrel gazdagította színészi pályáját. A Plakenhorst-ház két asszonya: Antoinette (Doby írisz) és Alfon- sine (Révay Judit) hiteles alakítást hoznak színpadra. Révay Ju- dit-ban elismerően köszöntjük azt az áradó szenvedélyességet, mely nélkül Alfonsine alakja nem lett volna tökéletes. Néhány nagy jelenetét nem felejtjük el egyhamar. A népes szereplőgárdából feltétlenül ki kell emelnünk még egy nagyszerű alakítást: Mátyás Jolán Remigia nővérét. Üjabb bizonyíték: kis szerep nincs, csak gyenge színész. Ez esetben egyre gazdagodó, egyre teljesebben kibontakozó tudású színésznőt illet elismerés. De ugyanígy elismeréssel szólhatok még Déry Máriáról (Edith). Karikás Sándorról (Tallé- rossy) és Lőrinczy Éváról, alti Lánghy Arankát kapta, és a tőle megszokott, szerény alázattal igyekezett életrehívni a kor szerelmes, tisztaszívű fiatalasszonyát, aki sok, nemes jellemvonásban Ba- radlaynéval rokon. Kevés e hely ahhoz, hogy min- | denkiről szóljunk, pedig a siker j feltétlen részese volt még Pető-1 házi Miklós (Pallwitz), a régen látott Tímár Péter (Tormándy), Rajna Mihály (Pál, öreg huszár), Forgács Kálmán (Haynau), Cseré- nyi Béla, Sándor Imre és Bende Attila is. A díszlettervező: Bozó Gyula és a kivitelező Tarr Béla ugyancsak szívvel és a maguk művészetével jól segítették a produkciót, „A kőszívű ember fiai” bemutatóját, mely — még egyszer hangsúlyozom — méltán keltett már eddig j is széleskörű visszhangot Békéscsabán túl is. Sass Ervin ' A népgazdasági érdekről A Szeged—Békéscsaba között közlekedő személyvonat szerelvényét — amely Orosházáról és Csorvásról a megyeszékhelyre szállítja a munkásokat — néhány héttel ezelőtt kicserélték. Korábban négytengelyes, úgynevezett Pullman-kocsikat járattak, most pedig a kéttengelyes felújított kocsikból állítják össze a vonatot. A régebbi szerelvény kocsijai tágasak, kényelmesek, a felújított kocsik szű- kek, levegőtlenek és ami a legnagyobb baj, kemény rugózatú- ak. Azok az emberek, akik Orosházáról, Csorvásról naponta utaznak Békéscsabára és vissza, aláírásokat gyűjtöttek, hogy közös erőfeszítéseik nyomán a MÁV Szegedi Igazgatósága valamilyen úton-módon tegye lehetővé az utazás korábbi kényelmét. Az ügyben eljártunk. Az igazgatóság illetékesei népgazdasági szempontból a kocsipark jobb kihasználásával érveltek. Ugyanis az a szerelvény, amelyik korábban az említett távolságon naponként 180 kilométert tett meg, most ugyanannyi idő alatt háromszázhatvan kilométert fut, Hódmezővásárhely és Szeged között. Ezer ember helyett hatezret szállít. Ugyanakkor azt it elmondották, hogy a Szeged— Békéscsaba között közlekedő szerelvényen 10-zel több ülőhely van, mint a korábbin. Ezek megcáfolhatatlan tények! Van azonban ennek az intézkedésnek egy másik oldala is. Ha valaki menetközben végigjárja a mostani szerelvényt, bizony elszorul a szive, mert az utazás körülményei — a túlzsúfoltság és ami ebből fakad — áldatlan állapotot idéznek elő a MÁV és a munkába utazók között. A szegedi igazgatóságnak valamilyen megoldást kellene találnia, hogy az utazás kényelmét a korábbi mederbe visszaállítsa, hiszen nem mindegy: a gyárak, hivatalok dolgozói és az iskolások fáradtant avagy viszonylag pihenten érkeznek munkahelyeikre. A népgazdaság érdekeit ilyenformán is figyelembe kellene venni! Dupsi Károly 40 ezer holdra kötnek cukorrépa-szerződést a megye cukorgyárai (Tudósítónktól.) Rövidesen befejezik a cukorrépatermelési szerződések megkötését a területükhöz tartozó körzetekben megyénk cukorgyárai. A Mezőhegyesi Cukorgyár a körzetéhez tartozó termelőszövetkezetekkel eddig már 850 holdra kötött termelési szerződést. Az állami gazdaságokkal a jövő gazdasági évre 2500 holdra kötnek szerződést. Ez a mennyiség az elmúlt évihez viszonyítva 8—10 százalékos emelkedést jelent. A Mezőhegyesi Cukorgyár a körzetében mintegy 20 000 hold cukorrépára köt szerződést a szocialista szektorokkal s ez 500 holddal jelent többet az elmúlt évinél. A Sarkadi Cukorgyár, hasonlóan a mezőhegyesihez, körülbelül 20 000 hold cukorrépát szerződtet le a körzetében. Megyénkben így az 1961-es évben mintegy 40 000 holdról dolgoznak fel cukorrépát gyáraink. Kenderpoxdorja korlátlan mennyiségben kapható a Nagylaki Kenrierfonógyárban, Nagylakon Ára: telephelyen átvéve 8,16/q, vagonba rakva (rakodási és egyéb költséggel 15,36/q. Az elszállítás költségeit (fuvardíj) a vevő fizeti. 18686 Értesítjük vevőinket, hogy Dél-Magyarországi Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat 2. számú fiókja Békéscsaba, 1961. január 2-től 12-ig leltározást tart, mely időszak alatt az árukiadás és göngyöleg-förgalom szünetel. 755
