Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-13 / 293. szám

NÉPÚJSÁG

I960, december 13., kedd

Ahol a hátuk mögött is dicsérik a lányokat

— 2 millió forint nyereséggel zár a esorvási Állami Gazdaság —

Önzés vagy önzetlenség?

Á esorvási út mentén, amerre a szám ellát, zöldellő őszi vetéseket, mélyen forgatott szántásokat lehet látni. A központban, az egykori grófi kastélyban szinte valamennyi szoba üres: leltároznak az üzemegységekben s ott segédkezik az igazgató, a könyvelő és mindenki, aki csak megteheti.

— Szerencsére idejében végeztünk az őszi munkákkal — magyarázza jogos büszkeséggel Bé- nián József, a Csorvási Állami Gazdaság igazgatója, aki a gazdaság fennállása óta irányítja itt a munkát — s így ráérünk a leltározássá! foglalkozni.

Mielőtt elkészülne a mérleg,

.pontosan látnunk kell, mit fogyasztottunk s mivel gyarapodtunk ebben a rendkívül nehéz esztendőben.

Ezután a megszokott időjárási témára terelődik a beszélgetés. Az igazgató elmondja, hogy nemcsak ő, de Csorvás legöregebb embere sem emlékszik hasonló száraz nyárra. A május 1 és október 31 között lehullott csapadék összesen nem érte el a 200 millimétert. •

— Bezzeg bepótolta novemberben — mondja félig tréfásan Bénién elvtárs. — Bizony, néha hetes eső akadályozta az őszi munkát. De az a szerencsénk, hogy dolgozóink jó része 6—8 éve jár ide és amint elállt az eső, megfeszített erővel dolgoztak. Különösen sok jót mondhatunk a lányokra. Csorvásról, Kondorosról és Dobozról járnak ide. Minden munkacsapatnak évről évre megvan a kijelölt és megszokott munkaterülete. A lányok egymást is megszokták már. Ha egy új kerül közéjük, két-három hét alatt már az is réginek számít. Jó hatással van bárkire a régiek szorgalma. Én nyugodtan melyek tovább, ba reggel a lányoknak megmondjuk,

hogy hova menjenek és mit csináljanak. Az biztos, hogy minőségileg

nem lesz kifogás munkájuk ellen

A dolgozóktól persze megtud- jukvhogy a Csorvási Állami Gazdaságban kétoldalú a megbecsülés. A lányok szép tiszta munkásszálláson Jaknak, hideg-meleg zuhany áll rendelkezésre, az étkezés kitűnő.

Pontosain ügyelnek arra is, hogy munkaruha, védőöltöny mindenkinek legyen. Erre a célra évente 130—140 ezer forintot költenek. Üdülni 12—14 dolgozót küld a szakszervezet. Az igazgató valamikor cselédember volt, sokat kellett tűrnie, a napi 15—16 órai munkáért egy szép szót sem kaperben az elsőfokú bíróság a pervesztes vállalatot perköltség fizetésére kötelezte. Az üggyel a Legfelsőbb Bíróság' fellebbezés útján foglalkozott, és a pervesztes felet a perköltség fizetése alól mentesítette, a következő indokkal:

Az állami, társadalmi és szövetkezeti szervek egymás közötti pereiben a polgári eljárási szabályok alkalmazásáról szóló 41/1954. (I. K. 15) I. M. számú utasítás 1. §-a jelöli meg azokat az állami és társadalmi és szövetkezeti szerveket, amelyek esetében egymás közötti vagyonjogi perekben a Polgári Perrendtartás szabályait az utasításban foglaltak szerint kell alkalmazni. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni az állami vállalatok, valamint a szövetkezetek vonatkozásában is. A szóbanlévő utasítást módosító 1117/1955. (I. K. 15.) I. M. számú utasítás 4. paragpott. A munkások úgy vélik, talán épp ezért becsüli meg annyira azokat, akik lelkiismeretesen dolgoznak. *

A vetéssel is idejében elkészültek. Ez évben többek között három- százezer kiló húst, több mint egymillió liter tejet adtak a népgazdaságnak, a környékbeli termelőszövetkezeteknek 50 ezer egy kilósra előnevelt torzsbaromfit, 150 ezer naposcsibét, 64 vagon fémzárolt búzavetőmagot és sok szép értékes tenyészállatot.

A jó munka eredménye: a Csorvási Állami Gazdaság kétmillió forint tiszta nyereséggel zárja ezt a rendkívül nehéz gazdasági évet. A szép bevételből jut nyereségrészesedésre is, ezenkívül jó munkáért 40 ezer forint céljutalmat is kaptak a munkások.

Ary Róza

rafiusának (3) bekezdése szerint az állami, társadalmi és szövetkezeti szervek egymás közötti pereiben ügyvédi munkadíjat, helyettesítési költséget, úti előleget vagy a fői képviseletében felmerült más költséget a perbeli ellenféllel szemben megítélni nem szabad.

Megjegyezzük azonban, hogy ba nem állami, társadalmi és szövetkezeti szervek egymás közti pereiről van szó, hanem ezen szervek magánfelékkel állnak perben, akkor a Polgári Perrendtartás 75. § (4) bekezdése alapján részükre — pernyerésük esetén — a . munkaidőkiesés megtérítéseként az ügyvédi díjszabás csökkentett összegét kell megállapítani, ha a képviseletet nem ügyvéd, hanem vállalati jogtanácsos (jogi előadó) látta el. Ha a vállalat részéről a perben más alkalmazott járt el, akkor munkaidő-kiesés címen költségfelszámításnak nincs helye.

Történetünk szerdája is olyan, mint a többi szerda általában: járművek száladnak Csaba utcáimemberek sietnek a járdán, vevők áradnak ki-be a boltok ajtaján és vendégek ülnek a Kossuth téri fodrászüzletben a kések és ollók alatt, vagy a háttérben sorukra várnak. Három óra körül jár az idő. Vége az első műszaknak, ami abból látszik, hogy az 5—6 fős dolgozógárda 3 főre csökken. így persze egy-egy várakozóra lassabban kerül sor. Az egyik 'vendég nem, is bírja idegekkel, lehet, hogy vidéki, és indul a busza, de hát nem nyilatkozik, csak kapja a nagykabátját és „meglép”. Ennyivel előbbre vagyunk — örvendeznek magukban a kitartóak. Az időt azonban valamivel agyon kell ütni. Akad is mivel. Az asztalkákon napilapok, képeslapok vegyesen. A sorukra várók kivétel nélkül olvasnak. Jómagam keresztrejtvényre bukkanok az egyik lapban és nosza rajta, a szomszédommal fejteni kezdjük. Nagyszerűen telik az idő, hiszen a nehezebb kérdéseknél.percekig törjük a fejünket. Egyszercsák, amikor éppen diadallal be akarjuk írni a vízszintes 25-be „A kutya teszi” kérdésre, hogy „ugat’, kéz nyúl a rejtvényhez, s a kéz tulajdonosa, egy nagykabátos, kalapos férfi udvariasan megkérdi:

— Szabad? Viszem, mert a hátlapján van a folytatásos regény. Azzal már ragadja. A meglepetéstől szólni sem tudok, majd pedig azzal vigasztalom magam meg a velem együtt hopponma- radt szomszédomat, hogy van még a többi asztalkán olvasniváran üresek, s mindazok, akik az előbb még buzgón olvasták, hátradőlve ülnek, és a levegőbe bámulva malmoznák az ujjúkkal. Tehát a szelíd szavú férfi előlük is elszedett minden sajtóterméket. Azaz bocsánat, valami csodaképpen egy Ország-Világ és egy Népújság maradt, de akik előtt hever, nem mernek hozzányúlni, hátha tabu.

\

Vajon ki ez a titokzatos lapeltüntető? — kérdezheti az olvasó. —< X bácsi, a fodrászüzlet kollektívájának oszlopos tagja, régi, jó szakember — mondanák a törzsvendégek. Én még azt is hozzáfűzném, hogy a lap- és fo- lyóiratkultúra terjesztésének önzetlen apostola, aki reggelente behozza az általa előfizetett rengeteg sajtóterméket az üzletbe, szépen kirakja, hadd olvassanak a kedves vendégek, hadd tájékozódjanak a kül- és belpolitikai eseményekről, hadd fejtsenek keresztrejtvényt is, ha úgy tetszik. Aztán mikor a munkaideje lejár, udvariasan bár, de beszedi az anyagot, utóvégre ő hordja hazulról az üzletbe, hát hadd olvassa ki ő is otthon, munka után, nem igaz? Kár, hogy a második műszákban, amikor szinte zsúfolt a fodrászüzlet a várakozóktól, üresek az asztalok, s az emberek egymást vagy a plafont bámulják, de az is lehet, hogy arra gondolnak, hová tűnhetnek az újságok és folyóiratok ebből a helyiségből, mikor más fodrászüzletben mindenütt megtalálhatók? Akadnak rosszmájúák, akik szerint nem is X bácsi fizet elő azokra a lapokra, hanem a fodrász ktsz. De hát ez csak merő kitalálás lehet.

való. Végignézünk rajtuk, de si- —húrHasznos tudnivalók

Lehet-e perköltséget megállapítani állami vállalatok egymás kösötti pereiben?

Két állami vállalat között folyt

cil szeretet cl nevelésben

világosodott meg

Levél egy alföldi nagyközségbe

Kedves Zsuzsa!

Megörültem levelének, hogy ismeretlenül is hozzám fordult nevelési gondjaival. A barátaim már beszámoltak róla, ho'gy a második bé osztályfőnöke egy újonnan kinevezett tanárnő lett, miután visszatérvén Budapestre, megváltani a gimnáziumtól. Szeretné meghódítani az osztály szívét, s mert úgy látja, hogy nekem sikerült, szeretné tudni a titok nyitját.

Én ugyan semmiféle titoknak sem vagyok a birtokosa, és mint pedagógus is a kezdők közé tartozom, hiszen a férfikor delén, a levelező tagozaton végeztem el az egyetemet, s még kevés alkalmam volt a nevelésre; de ami keveset tapasztaltam, azt szívesen rendelkezésére bocsátom;

A tanár és a tantestület

Az első, igen fontos gondja az legyen, hogy találja meg a helyét a tantestületben, barátkozzék meg a tanárokkal, az igazgatóval. Bevallom, ez nekem nem egykönnyen sikerült. Nem rejtettem véka alá, hogy kommunista vagyok, s mindjárt a kezdet kezdetén bolhát dugtak az igazgató fülébe, hogy én bizonyára a helyére pályázom. A tantestületben az járta, hogy jó lesz előttem hallgatni, mert minden szóról tájékoztatom a felsőbb szerveket. Ügy látszik, itt-ott még él egy hagyomány, ami semmiképpen sem mondható haladónak, hogy az újonnan jöttét gyanakvással fogadják. Én nem cáfolga-t- tam, nem fogadkoztam. hanem bekapcsolódtam a tantestület életébe, tanácsokat kértem, ha szükségem volt rá,

és segítettem, ha tudtam. Az igazgató tapasztalhatta, hogy minden törekvését, amely az oktatás és nevelés javítására, a fegyelem szilárdítására irányul, tiszta szívvel támogatom. Néhány hónap múlva azután nevetve mesélte el, mivel ijesztgették a „jóakarók”,

A tantestületben számos derék, szakmáját kiválóan értő pedagógust ismerhet meg, sokat tanulhat tőlük. De azt is észre kellett vennie, hogy a tantestületi üléseken bizonyos állandó csoportosulás figyelhető meg, ami viszont egészségtelen jelenség. Maga Zsuzsa, ne csatlakozzék egyik ilyen állandó csoporthoz sem, mert a tantestületben az igazi elvi vita nem a „fiatalok” és „öregek”, nem az igazgató és a tanárok, nem az „őslakók” és a „bevándoroltak” között kell, hogy folyjék, hanem a haladó és az elavult pedagógiai nézetek között.

Ha már rendben lesz a szénája a tantestületben, akkor harmonikusabb lélekkel szentelheti magát a munkájának«

A tanítás művészete

A tanítás, kedves Zsuzsa, valami csodálatos dolog. Azt mondják: tudomány. Én úgy vélem, hogy művészet is. Ezt a felismerést egy ásításnak köszönhetem, ezért erre az ásító diákra ma is hálásan gondolok.

A diploma megszerzése előtti próba- tanítást egy budai lánygimnázium harmadik osztályában végeztem. Jól felkészültem az első önálló órára, mégis, amikor kinyitottam az ajtót és megpillantottam a diákokat, egyszerre

földbegyökenedzett a lábam. Vissza akartam fordulni, de a tapasztalt tanárnő már szokva lehetett az efféle jelenséghez, mert elállta a visszavezető utat. Az ablakokra pillantottam, de mindegyik zárva volt. Mit volt mit tenni, a katedrához támolyogtam, de halálosan biztos voltam benne, hogy egyetlen hang sem hagyja el a torkom. A tanulók álltak, álltak, s nekem a másodpercek negyedóráknak tűntek. Már abban reménykedtem, hogy nemsokára ki csöngetnek, és megszabadulok a lidércnyomástól. Végre kinyög- tem egy mondatocskátt

— Ne ijedjenek meg, a mai magyar órát én fogom megtartani.

A lányok észrevették, hogy mi megy végbe bennem, mert elkezdtek kacagni. Ez feloldotta torkomat fojtogató görcsöt, a lámpalázam lelohadt, s azóta nyugodtan állok az osztály élé — akikor is, ha az egy párizsi főiskola tantermében van — mintha a saját gyermekeim elé állnéfc

Ezen az első önállóan tartott órán azonban nagyon szárazon, unalmasan beszélhettem, mert az utolsó padban az egyik diák váratlanul egy hatalmasat ásított. Ezt nem foghattam fel másnak, mint kritikának. Menten otthagytam a ‘dobogót, a padok elé léptem, s a további mondandómban költői képeket, hasonlatokat, szólás-mondásokat alkalmaztam, s ráadásul asz egészet humorral fűszereztem. Nem is ásított ott többé senkisem, amihez az is hozzájárult, hogy az új anyag közlését a továbbiakban a tanulókkal való párbeszéd formájában alakítottam ki*

hogy lehet olyan szuggesztíven tanítani, hogy a diákok többsége az anyag háromnegyed részét az órán megtanulja, és lehet olyan színtelenül is, hogy semmit sem jegyeznek meg belőle.

A szeretetrSl

A jó pedagógus, kedves Zsuzsa, nem mondhat le arról, hogy szeressék a tanítványai. Akit szeretnek a tanulók, araiak az óráján az izgékonyabbak is nyugodtabban viselkednek, annak a tantárgyát a gyengébb tanulók is szorgalmasabban tanulják. A szeretet csodát művel, de az nem hull a bibliai mannaként az égből, minden tanárnak meg kell küzdenie érte. Mint annyian mások, a szeretetet eleinte én is tévúton kerestem: azt hittem, az engedékenység a diákszívekhez vezet. A legképtelenebb kifogásokat is elfogadtam, sírásra töröltem az elégtelen feleletet, s már azok is tőlem kéredzkedtek el az órákról, akiket nem is tanítottam. Csakhamar rá kellett jönnöm, hogy a tanulók az ilyen „kenyérre kenhető” tanárt nem szeretik,, nem becsülik, s a háta mögött még ki is nevetik.

Megváltoztattam a nevelési módszerem. A bizalmat olyan mértékben mértem, ahogyan azt a diák megérdemelte. Ha szépet és jót tapasztaltam, nem fukarkodtam az elismeréssel, másrészt viszont egyetlen kihágást sem hagytam szó nélkül.

Hogyan sikerült mégás a diákszíveket meghódítanom?

Elsősorban a szeretet által. Eszre kellett vennie, kedves Zsuzsa, hogy a közöny közönyt, a szeretet szeretetet ébreszt. A tanítványaimat mindig magammal egyenlő embereknek tekintettem, s még olyan kicsiny dologgal

sem vétettem ez ellen, mint a tegezés, amely a mi iskolánkban eléggé elharapódzott, és szerintem ez is akadályozza a középiskolások öntudatának fejlődését. Nem osztom a liberális polgári pedagógiának azt az álláspontját, hogy a büntetés semmit sem használ a nevelésben, de affelől biztos vagyok, hogy a fenyegetés egyenesen ártalmas. Fenyegetéstől még egyetlen gyermek sem javult meg, holott majdnem minden pedagógus és majdnem minden szülő fenyegető dzik.

Mind a fenyegetés, mind a harnari „szigorú” büntetés tulajdonképpen lustaságunkéi ered, és nevelésünk sikertelenségéről tanúskodik. Egyik sem pótolhatja a türelmes meggyőzés módszerét, amely a tanuló érzésvilágának formálásával az öntudatos, belülről jövő, nem a félelemből eredő fegyelem kialakítására vezet;

Sohase támasszon, kedves Zsuzsa, a tanulókkal szemben olyan követelményeket, melyeket azok nem tudnak betartani. A testnevelő tanár az ebédlőben így intette csendre a tanulókat:

— Egy hangot se halljak, különben evés helyett körbenfutás lesz az udvaron;

Miután mi a tanári asztalnál ebéd közben beszélgetni szoktunk, helyesebb a diákokat is csendes társalgásra

bírni.

Nevelő és tanítvány

A tanulók lelki világának megértéséhez, kedves Zsuzsa, az viszi legközelebb, ha visszaemlékszik saját diákkorára — ami nem is olyan régen ért véget —, és azon keresztül igyekszik mérlegelni tanítványai magatartását. Megbocsáthatatlan bűnt a gyerekeik nem követnek el, s ha vétségükért megkapták az illő büntetést, legjobb^