Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-10 / 291. szám
BÉKÉS MEGY EJ * Ara: 5<i fíöftr * ¥^óg prolefóricri egyesüljelek I960. DECEMBER M>„ szombat AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA v. évfolyam, 291. szäm fi népgazdaság gyorsabb fejlesztése alapvetően a mezőgazdasági termelés előrehaladásátél függ — Befejezte munkáját az országgyűlés — A'z országgyűlés pénteki ülésén folytatta a mezőgazdaság helyzetétől és az előttünk álló feladatokról szoló beszámoló vitáját. Részt vett az ülésen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Benke Valéria, Csergő János, Czi- nege Lajos, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, dr. Sík Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vita első felszólalója, Papp Lajos a mezőgazdasági építkezések hely- izetéről, problémáiról szólott. A képviselő a beszámolót elfogadta. Boros Gergely, Békés megye országgyűlési képviselője számadatokkal ismertette, hogy hódított tért a megyében a nagyüzemi gazdálkodás, s mennyivel magasabbak voltak a termésátlagok a szövetkezeti gazdaságokban, mint. az egyéni parcellákon. A továbbiakban hangoztatta: — Munkásosztályunk nagymértékben hozzájárul a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztéséhez: ebben az évben megyénk termelőszövetkezetei különböző beruházásokra, építkezésre, gépek és egyéb felszerelések vásárlására több mint 160 millió forintot kaptak. — Dolgozó parasztságunk nagyra becsüli ezt a segítséget; látja, érzi, hogy a munkás-paraszt testvéri szövetség nemcsak szólam, hanem élő valóság. Dolgozó parasztságunk viszont felelős azért, hogy népünk minél nagyobb mennyiségű terménnyel, gabonával, hússal, tejjel, tojással és egyéb élelmicikkel legyen ellátva. — Békés megye termelőszövetkezeti parasztsága nemcsak azzal válaszolt a müncheni „Bálint gazdáiknak”, hogy többségében a szocialista nagyüzemi termelés útjára lépett, hanem például azzal is, hogy az állam által juttatott beruházásokon kívül saját erőből több mint 55 millió forint értéket ruháztak be. Boros Gergely a továbbiakban arra kérte az illetékes szerveket, a meglevő mezőgazdasági gépeket úgy osszák el, hogy a nehéz, kötött talajokra a legerősebb mélyművelésű gépek jussanak. Rámutatott arra is, hogy Békés megyében — különösen a sarkad! járásban — bőséges lehetőségek vannak a vízgazdálkodásra. Ehhez az szükséges, hogy a tavasszal és ősszel lefutó vizeket tárolni tudják a nyári időre, amikor ezen a területen gyakori a szárazság, az aszály. Az öntözéses gazdálkodás kiterjesztéséhez kitűnően felhasználhatnák azokat a víztárolókat, ereket, amelyekben régen, csatornázások előtt nagy mennyiségű víz volt. A mezőgazdaság helyzetéről szóló beszámolót a Békés megyei képviselőcsoport és a maga nevében elfogadta, s az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Ezután Lombos Ferenc Győr— Sopron megyei képviselő ismertette az első termelőszövetkezeti megye eredményeit. Ezután szünet következett, majd Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs beszéde tosan ellenkező okokból, mint amikről a Magyar Népköztársaság ellenségei beszélnek. Arról van szó, hogy amikor mi — némi óvatossággal — a hároméves terv időszakára az ipari termelésben évenként hat-hét, legfeljebb nyolc százalékos fejlesztést terveztünk, a fejlődés pedig 11—12—13 százalék, akkor nyilvánvaló, hogy a fejlődés üteme új helyzetet teremt az ötéves terv szempontjából is. A korábbi elképzelések módosítását megköveteli az a másik — Központi Bizottságunk és kormányunk szerint igen pozitív — tényező is, hogy az elmúlt két esztendő alatt olyan ütemet vett a mezőgazdaság szocialista átalakulása, ami legszebb reményeinket is meghaladja. Az ötéves tervet tehát átdolgozzuk. Ehhez két, három hónap szükséges még. De az átdolgozott új ötéves terv — s ezt szeretném itt az országgyűlésnek és erről a helyről az egész dolgozó magyar népnek mondani — a VII. kongresszuson elfogadott fő irányszámokon alapszik. Attól annyiban tér csak el, hogy valamennyi lényeges vonatkozásban magasabb célokat tűzünk ki, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt terveztük. (Nagy taps.) Kádár János ezután a termelékenység alakulásáról és a normákról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a termelékenység a háromTiszteK Országgyűlés! Képviselőtársaim! A mezőgazdaság szocialista átalakításának befejezése fejlődésünk jelenlegi szakaszában valamennyi belső kérdésünk közül a legnagyobb horderejű és minden tekintetben a fejlődés kulcsa. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa megállapította, hogy a népköztársaság rendjének konszolidálása és megszilárdítása után rendszerünk további politikai erősítése mindinkább és döntően a soron lévő gazdasági és kulturális feladatok helyes megoldásától függ. Ami a gazdasági fejlődést illeti: ismeretes, hogy a Központi Bizottság múlt év márciusi határozata nagy visszhangot keltett az országban. Munkások, parasztok, értelmiségiek százezrei, milliói tették magukévá azt a jelszót, hogy gyorsítsuk meg hazánkban a szocialista építést. Ennek eredményeképpen nagy lendületet vett az ipari termelés fejlesztése, a mezőgazdasági termelés fejlődésnek indult, előrehaladtunk a közművelődésben, a művészeti és a tudományos élet területén is. Hároméves tervünk még nem fejeződött be, de az eddig ismert adatok szerint valószínű, hogy az ipari termelés növekedése meghaladja a 40 százalékot, a mezőgazdasági termelésé pedig a 12 százalékot. A beruházás lényegében nagyobb volt a tervezettnél. Külön kiemelem a mezőgazdasági nagygépek beszerzésére fordított összegeket. Az ország gépállománya — a traktorok, kombájnok és más mezőgazdasági nagygépek száma — tavaly csaknem egynegyedével, az idén pedig több mint 30 százalékkal növekedett. Nem kérkedni akarok ezzel, csupán a fejlődés ütemét akarom érzékeltetni, hiszen aligha van ország, amely egymást követő két esztendőben ilyen mértékben emelte volna a , mezőgazdasági nagygépek számát. A termelésben, a beruházásban elért nagyarányú fejlődés együtt járt az életszínvonal megfelelő emelkedésével. Önök tudják, hogy 1957 elején a dolgozók reálbére 14—16 százalékkal növekedett Az utána következő időszak feladata volt, hogy ezt a reálbér-növekedést megfelelő termelőmunkával alátámasszuk. Teljes mértékben sikerült célunkat elérni, a tervezett hat százalék helyett kilenc százalékos az egy keresőre jutó reálbér-emelkedés. A jövedelem növekedését tükrözi a fogyasztás is: három év alatt 20 százalékkal növekedett. Ez pedig nem csekélység. Mindent egybevetve: ha az év végén ösz- szegezzük majd a hároméves terv eredményeit, megállapíthatjuk, hogy az ország nemcsak visszajutott a szocializmus építésének egyenes útjára, hanem újabb nagy lendületet vett hazánkban a szocialista építőmunka. A hároméves terv teljesítésével és túlteljesítésével a magyar népi demokrácia, a párt és a nép összefogott ereje világraszóló győzelmet aratott. Ezzel elértük másik célunkat is, amely tudvalevőleg az volt, hogy új ötéves tervünkhöz magasabb és szilárdabb kiindulópontot, alapot teremtsünk. Népgazdaságunk mostani helyzete lehetővé teszi, hogy a jövő évben töretlenül haladjunk tovább előre. A jövő évi tervek kidolgozása befejezéshez közeledik, s így a gyárak minden valószínűség szerint a legközelebbi hetekben megkapják jövő évi tervüket. Az ötéves terv egészével némiképpen más a helyzet, ötéves tervünket két évvel ezelőtt kezdtük kidolgozni. Közben olyan nemzetközi tárgyalásokat folytathattunk, amelyeknek eredményeképpen egy döntő vonatkozásban máris jobban állunk, mint bármely eddigi tervünk indulásakor: ötéves tervünkhöz több mint 70 százalékig biztosítottuk a nyersanyag- és energiaszükségletet és ami nem kevésbé fontos: a megfelelő rendeléseket is. A terv egésze azonban még nincs készen. Át kell dolgozni. De ponéves terv időszakában kedvezőbben alakult, mint az azt megelőző években, de növekedése valamivel alatta maradt annak az aránynak, amit három év alatt szerettünk volna elérni. — Véleményem szerint — s ez nemcsak az én véleményem — két tényezőre vezethető ez vissza. Az egyik a normák nem helyes kezelése. Szeretném emlékeztetni a tisztelt országgyűlést arra, hogy 1957 elején, amikor Központi Bizottságunk és kormányunk kidolgozta gazdaságpolitikánk fő vonalait, elhatároztuk, hogy —figyelemmel mindarra a negatívumra is, amit az előző évek gyakorlata mutatott a normák megállapításánál — más módszert követünk, mint korábban. A normákat ugyanis a. világon mindenütt fejlesztik, s ez is így lesz mindaddig, amíg szervezett emberi munka, termelő tevékenység lesz. Ezt azért mondom így, mert ellenségeink már megint hangoztatják: íme, újból jönnek a normával. A korábbi években nálunk kéf-három, esetleg négyévenként kormány- rendelettel, tehát az egész országban egyszerre egységesen rendezték a normát. Ez egyik módja a normarendezésnek. Mi azonban úgy ítéltük meg, hogy ez a módszer nem helyes, nem lehet igazságos, mert ha három, négy évenként az egész országban egyszerre, nagyjából azonos nívón rendezik a normákat, akkor ez óhatatlanul hátrányos lehet a dolgozók egyes kategóriájára. — A gyakorlatban azonban mindez nem ment úgy, ahogy 1957-ben elhatároztuk. Miért nem? Gazdasági vezetőink egy részének gondolkozásában — talán az ellenforradalom egyik káros hatásaként — visszamaradt olyan ferde szemlélet, amely valamiféle népszerűtlen dolognak tekinti a normarendezést. Ezéirt nem módosították megfelelően a normákat olyan iparágakban, illetve gyárakban, ahol pedig az elmúlt három évben korszerűsítették a munka- szervezést, a technológiát, vagy jobb nyersanyagot kaptak. — Most óva intjük a gazdasági vezetőket mindenfajta kapkodástól; attól, hogy amolyan „dirr-durr bele”-alapon agy-két hét alatt akarják megoldani mindazt, amit két-három esztendő alatt elmulasztottak. A szocialista építés és a dolgozó nép elemi érdeke, hogy ezt a kérdést az előttünk álló évben körültekintően — és feltétlenül a dolgozókkal folytatott előzetes tanácskozások alapján — oldjuk meg. — A másik tényező a gazdasági vezetés bizonyos nehézkessége. Állítom, hogy a mi gazdasági vezetésünk nem rosse. Lehetetlenség is volna az ellenkezőjét mondani, amikor a hároméves terv ilyen eredményeiről adhatunk számot. Gazdasági vezetésünk mégis bizonyos javításra szorul. Szocialista hazánkban az élet viharos tempóban megy előre, és ez természetesen nagyobb lendületet kíván általában a dolgozó emberektől. Több fejtörést, gondolkodást és az új helyzethez való alkalmazkodást mindenkitől, s még inkább a vezetőktől. Vonatkozik ez elsősorban a gazdasági vezetőkre. — A gazdasági irányításban a vezetési módszerek felülvizsgálatán kívül — úgy gondolom — még egy nagyon fontos tennivaló van: erélyesebben követeljük meg a kommunista elvhűséget. Ha valakire fontos gazdasági feladatok végrehajtását bízzák, képviselje és hajtsa végre kellő elvhűséggel és állhatatossággal. Más szavakkal úgy is mondhatnám, hogy emberi helytállást kell követelnünk. A kommunista elvhűség teljesen megfelel az emberi helytállás fogalmának: a tisztesség, az erkölcsi bátorság olyan fokát, a közérdek olyan képviseletét követeli, amilyent ma szocialista hazánkban joggal várhatunk minden vezetőtől. Emberi helytállásra, kommunista elvhűségre van most szükség! Most mindezzel összefüggésben visszatérek a normákra. Ebben a kérdésben már három hónapja bizonyosfajta „szavaztatás” folyik az üzemekben; a dolgozók széles körével vitatjuk meg. Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk. Ha meg(Folytatás a 2, oldalon.) «
