Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

f

2

NÉPÚJSÁG

I960, december 9., péntek

Tudósítás az országgyűlés munkájáról

(folytatás az 1. oldalról.) nyűnk két év alatt 2,6 százalékkal csökkent. Tavaly sok kocát vágtak le, s ennek ellensúlyozására a Földművelésügyi Minisztérium akkor nem tette meg a megfelelő intézkedéseket. Így ez év márciusában kevesebb kocánk volt, mint az utóbbi években bármikor. Azóta számos intézkedést hoztunk. Ezek hatására októberre már 159 000 darabbal nőtt a kocák száma, s ezzel az utóbbi évek legmagasabb októberi állományát is túlhaladtuk. Jóval több a malac is, de ennek kedvező hatása csak a jövő év második felében érezhető a felvásárlásban.

Sertésállományunk 54 százaléka, a kocáknak pedig 65 százaléka a termelőszövetkezetek közös, illetve a tagok háztáji gazdaságában van, s ez lehetőséget ad az állomány további növelésére.

A baromfitenyésztés és a baromfihús-fogyasztás más országokhoz viszonyítva elég nagyarányú hazánkban. Tizenegy kiló baromfihús jut egy főre, s ezzel a fogyasztással a világon a második helyet foglaljuk el.

Felvásárlásunk a tavalyi körül mozog. Kenyérgabonából — a kisebb termés ellenére — eddig négy százalékkal, burgonyából hatvan százalékkal, zöldségből nyolc* százalékkal, vágómarhából kilenc százalékkal, tejből 4,5 százalékkal többet vásároltunk fel, mint tavaly november végéig. Ugyanakkor kevesebbet vásároltunk fel gyümölcsből, vágósertésből, baromfiból és tojásból. Sokan úgy gondolják, hogy az egyes cikkekben mutatkozó piaci ellátási nehézség oka a termelőszövetkezetek szervezése. Ezzel szemben az az igazság, hogy termelőszövetkezeteink — bár zömük még alig egykét éves — már megfelelő részt adnak az ország ellátásához. Állami gazdaságaink pedig, amelyek az ország területének tizenhárom százalékát képezik — kenyérgabonából a készletek mintegy harminc százalékát adták —, sertéshúsból ugyancsak harminc, vágómarhából húsz, tejből pedig 27 százaléknyi részesedéssel járulnak hozzá az ország ellátásához. Ezzel szemben a felvásárlási tervek teljesítésénél elmaradás mutatkozik az egyéni parasztok viszonylatában. Ka tehát a termelőszövetkezetek fejlesztésével nem haladtunk volna előre ilyen arányban, felvásárlási gondjaink még jelentősebbek volnának.

— Amikor a felvásárlási problémáinkról beszélünk, természetesen nem arról van szól, hogy közellátásunk romlott volna az előző évekhez képest. A beadás eltörlése után kialakult felvásárlási árakkal parasztságunk elégedett volt. A mezőgazdaság átszervezése óta a termelés nem csökkent, és a felvásárlási árak is lényegében változatlanok maradtak. A gépesítéssel viszont csökkent az élőmunka ráfordítás és csökkent a termelésre fordított kiadás. Milliárdokkal kevesebb a parasztság állammal szembeni teherviselése, ugyanakkor az állam kiadása számottevően emelkedett a termelőszövetkezeti parasztság betegellátásának megoldása és az öreg parasztoknak biztosított öregségi járadék miatt. Az állam azért vállalt ilyen nagyrányú tértiét, hogy segítse a parasztságot, emberibb életet biztosítson számára és nyugodt öregkort.

— A nagyarányú állami segítség azonban a dolgok egyik oldala. A másik: a parasztság által termelt árut várja az ország lakossága. Ahogyan a parasztság elvárja az ipartól, hogy lássa el a falut megfelelő áruval, megszabott áron, ugyanúgy ez fordítva is érvényes. Nem indokolt tehát, hogy a parasztság egy része az utóbbi időben a mezőgazdasági termékek árának emelésére törekszik. A piaci árak megfelelő szinten tartása érdekében tovább szélesítjük a szerződéses termeltetést és felvásárlást. A szerződéses árak kialakításánál figyelembe vesszük a termelők anyagi érdekeit.

— Hosszan sorolhatnám az állam sokoldalú segítségét, amelyet a mezőgazdasági termelőknek nyújt a termelés fejlesztéséhez.

A földművelésügyi miniszter a továbbiakban megállapította, hogy egész mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének legfontosabb feltétele: milyen gyorsan tudjuk megszilárdítani, illetve eredményesen gazdálkodó nagyüzemekké fejleszteni a meglévő, illetve az ezután alakuló termelőszövetkezeteket. Vannak már számottevő ered. ményeink, azonban van még tennivaló is bőven.

— Termelőszövetkezeteink —

folytatta a miniszter — most készülnek a zárszámadásra. Előfordul, hogy azonos adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetek jövedelme között nagy a különbség. Ennek csak az a magyarázata, hogy a jobb eredményt elérők egész évben a jó gazda gondosságával dolgoztak. Amikor a termelőszövetkezetek eredményeiről beszélünk, sokan csupán a tagok között kiosztott jövedelemre gondolnak. Mindjárt hozzátenném ehhez, hogy a tiszta vagyon növelése legalább olyan fontos a termelőszövetkezet életében,

mint a kiosztott jövedelem. A tavaly alakult szövetkezetek 2,4 milliárd forinttal gyarapították tiszta vagyonukat, s ezt az idén tovább növelték. Általános szabály, hogy az erős gazdasági alapokkal rendelkező szövetkezet többet oszthat, mint az, ahol a szövetkezti közös vagyon még nincs kialakulva. De hogyan és mikor alakulhat ki olyan szövetkezetben, ahol már az első év végén a jövedelem nagyarányú kiosztására törekednek. Az ilyen helyeken lassabban szilárdulnak meg azok a közös alapok, amelyek pedig a későbbi évek nagyobb bevételeit biztosítanák.

A beruházásokról a többi között elmondotta, hogy az állam az elmúlt két évben több anyagi segítséget adott a közös gazdaságok kialakításához, mint bármikor azelőtt. Az erdészeti és vízügyi beruházásokon kívül tavaly és idén kereken 11,5 milliárd forint beruházást kapott a mező- gazdaság. Ennek az összegnek csaknem felét közvetlenül szövetkezti beruházásokra fordítottuk, de a mezőgazdaság állami szektoraiban eszközölt beruházások — mint például a gépállomásoknak adott gépek — közvetve szintén a termelőszövetkezetek fejlődését segítették. Két év alatt több mint 16 ezer traktort, kétezer kombájnt, 2380 silókombájnt, 12 700 pótkocsit és egyéb mező- gazdasági gépet kapott a mező- gazdaság. A hatalmas arányú beruházás jó elosztására, illetve helyes felhasználásába a Földművelésügyi Minisztérium nem volt kellően felkészülve, így több esetben nem a leggazdaságosabban használta fgl a rendelkezésre bocsátott beruházási összeget.

— Termelőszövetkezeteinknek 5780 saját traktorjuk van. Ebből 3830-at az idén vásároltak. A jövőben is lehetővé tesszük, hogy a szövetkezetek gépeket vásároljanak — elsősorban azok. amelyek már megerősödtek, így a gépvásárlás nem jelent számukra különösebb anyagi megterhelést. A termelőszövetkezetek gépesítése mellett is még jóidéig a gépállomásokra vár a gépi munkák

elvégzésének zöme. Gépállomásaink az utóbbi években derekasan dolgoztak. Növelték az egy traktorra jutó teljesítményt és csökkentették a gépi munkák költségét.

Munkájukra kevesebb a panasz, mint korábban volt. Dicsekvésre azonban nincs okunk. A traktorok számának növekedésével nem állt arányban például a traktoros- és a gépész-képzés, így nincs megfelelő számú szakmunkásunk. Emiatt több a gépállás. Növelni fogjuk a képzett traktorosok számát, ugyanakkor arra kérjük őket, hogy a nagy munkák idején éjjel-nappal üzemeltessék a gépeket, a gépi munka holtszezonjában viszont végezzenek más munkát a termelőszövetkezetekben. így emelkedne átlagkeresetük is és még jobban segíthetnék a termelőszövetkezetek munkáját is.

— Termelőszövetkezeteink a múlt évben közel hatezer, az idén pedig több mint kilencezer új épületet építettek. Ezenkívül sokat átalakítottak. Az új és átalakított épületekben a közös állatállomány zömét el tudták helyezni. Az idén már sokkal több helyen használtak az építkezésekhez helyi anyagot és a drága, műszakilag igényes magtárpadlások, istállók helyett jobban elterjedt az olcsón kivitelezhető szerfás és ehhez hasonló más építkezési módszer.

Egy férőhely építési költsége ezzel mintegy 25—30 százalékkal csökkent a tavalyihoz képest. Ezt a költségszintet is tovább lehet csökkenteni, ha még inkább felhasználják a gyakorlati szakemberek jó kezdeményezéseit.

Losonczi Pál ezután összefoglalta azokat a tényezőket, amelyeknek döntő szerepük volt abban, hogy termelőszövetkezeteink az idén politikailag, szervezetileg, gazdaságilag egyaránt sokat erősödtek, végül méltatta az állami gazdaságok eredményeit és azt a

segítséget, amelyet a termelőszövetkezeteknek nyújtottak.

Rámutatott arra is, hogy a mezőgazdaság átszervezésével új feladatok hárulnak a Földművelés- ügyi Minisztériumra is. A minisztériumnak éppiígy, mint a tanácsok mezőgazdasági osztályainak és a mezőgazdaság irányításában részt vevő többi szerveknek tovább kell javítaniuk munkájukat, ki kell alakítaniuk a nagyüzemek irányításához szükséges új munkastílust. Az eddiginél szorosabbá kell tenni a termelést és a felvásárlást irányító szervek közötti kapcsolatot.

— Űj mezőgazdaságot kell kialakítani: — formájában is, tartalmában is szocialista mezőgazdaságot. A feladatok nagyok, azonban, ha helyesen hasznosítjuk a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket, akkor meggyorsul a hozamok növekedése a termelés minden ágában; akkor parasztságunk a termelőszövetkezetekben megtalálja számítását, mert többet termel és nagyobb lesz jövedelme is.

— Pártunk VII. kongresszusa — mondotta végül — egy évvel ezelőtt fogadta el második ötéves tervünk irányelveit, amely megszabta a mezőgazdaság előtt álló feladatokat is. A mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növelése nem kis feladat, de a nagyüzemi mezőgazdálkodásra való áttéréssel meg is teszünk mindent teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért.

— Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy beszámolómat fogadja él. (Nagy taps.)

Az elnöklő Vass Istvánné ezután bejelentette, hogy a napirend vitájában Boros Gergely, Fehér Lajos, Kádár János, Oláh György, Papp Lajos, Szabits Istvánné, Szirmai Jenő és Tatár Kiss Lajos kíván felszólalni.

rünkneft — nyíltan és őszintén: ez nem segítene sem sajátmagán, sem az országon.

— Nem segítene rajta, mert ő és a hozzája hasonlóan gondolkozó még egyénileg dolgozó parasztok nagy része — számolva azzal, hogy a szervezés egyszer mégiscsak eléri az ő községüket is — ma már jóval kevesebbet, vagy egyáltalán nem ruház be gazdaságába, s egyre csökken az árutermelése, éppen a népgazdaság részére legfontosabb cikkekből. Ezzel kárt okoz elsősorban önmagának, mert ahogyan csökken árutermelése, annak arányában természetesen kisebb a bevétele és alacsonyabb az életszínvonala is.

— Pe kárt Okoz ezzel a munkás- paraszt államnak is, mert az ország szántóterületének hna még csaknem egynegyedén gazdálkodó egyéni parasztgazdaságoktól a népgazdaság ma már korántsem kapja meg azt az élelmiszermeny- nyiséget, nyersanyagot, amelyet a társadalomnak, az iparnak meg kellene kapnia és feltétlenül szüksége lenne rá.

— Tisztelt Képviselőtársaim!

— Mostanában gyakran hallani, részben az üzemekben, részben azon kívül, munkások és az ügy iránt egyébként lelkesedő dolgozók részéről olyan aggodalmaskodó hangokat, hogy: „Megint a munkásoknak kell áldozatot hozniuk”, ,,a termelőszövetkezeti szervezés a munkások zsebére megy?” Mások jóhiszeműen, s részben tájékozatlanságból azt teszik hozzá: „Azért vannak problémáink az ellátásban, mert gyorsabban fejlesztettük a termelőszövetkezeteket”j vagy: „Az állam nem tudja gépekkel és műtrágyával ellátni a téeszeket, ezéirt csökken a mező- gazdaság terméshozama.” Más részről vannak pánikbaesettek, sőt pánikkeltők is, akik viszont úgy tódítják meg: „A téeszekmek minden megrohad, csőd előtt áH a mezőgazdaság.”

Fehér Lajas elvtárs beszéde

Ezután Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Békés megye országgyűlési képviselője emelkedett szólásra:

Losonczi Pál földművelésügyi miniszternek a mezőgazdaság helyzetéről adott tájékoztató jelentését helyesli, azt a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadja és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

A tájékoztató jelentésnek ahhoz a részéhez, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésének tervezett, küszöbönálló befejezését érintette, kiegészítésként hozzáfűzte:

A falu átalakulásának sikeres befejezése nemcsak lehetséges, de szükséges is. Szükséges és érdeke ez a munkásosztálynak, mindenekelőtt politikai meggondolásból. A szocialista mezőgazdaság megteremtése egyet jelent a szocializmus alapjainak lerakásával, a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom megvalósításával, a szocializmus ügyének győzelemre jutásával országunkban, amelyekért a magyar munkásosztály s népünk legjobbjai oly sokat küzdöttek és vérüket hullatták.

— De szükségszerű a szocialista mezőgazdaság megteremtése a munkásosztály és egész népünk számára — gazdasági okból is. Iparunk termelése a felszabadulás óta több mint három és félszeresére nőtt. A mezőgazdasági termelés növekedése összehasonlíthatatlanul lassúbb. Ugyanakkor — mint köztudomású — a mezőgazdaság termelvényeivel szemben az igények megnőttek, sőt egyre jobban nőnek, mindenekelőtt a következő okok miatt. A forradalmi munkásparaszt kormány intézkedéseire 1957-ben a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 14—16 százalékkal, utána a hároméves terv során további 9,5 százalékkal emelkedett. Megnőtt a parasztság reáljövedelme is. Mindezek nyomán a lakosság összfo- gyasztása három óv alatt húsz százalékkal lett magasabb, elsősorban élelmiszerekből. Továbbá az ipar nyersanyagszükségleteinek jelentős részét a mezőgazdaság adja. Megnőttek az exportfeladatok is: exportunk kerek egynegyede mezőgazdasági eredetű. A tőkés piacon az iparnak szükséges nyersanyagot nagyobbrészt mező- gazdasági cikkek kiviteléből származó devizán szerezzük be.

— De szükséges a szocialista átszervezés sikeres végigvitede a falu szempontjából is. Ez érdeke az egész parasztságnak. Érdeke mindenekelőtt a parasztság nagy többségét jelenítő termelőszövetkezeti parasztságnak, amely feltétlenül amellett van, hogy menjünk tovább előre, és tegyük teljessé az ügyet. Számol a továbbfejlesztéssel az egyéni parasztság is. Egy részük, az óntudatosabbak, olyasfor- mén gondolkoznak manapság: „Ha az egész ország szövetkezeti ország lesz, lehetetlen, hogy éppen a mi falunk maradjon ki.” Másik része — a kistulajdonhoz, a régihez görcsösen ragaszkodók —még azt a hitet táplálja és melengeti önmagában: hátha kaphat még „egyévi haladékot”. De megmondjuk neki is — mint testvéAz igazság az, hogy a mezőgazdaságban végbement és végbemenő nagy változások valóban kihatnak az egész népgazdaságra.

A tsz-mozgalorwnak a vártnál gyorsabb, örvendetes fejlődése szükségessé tette menetközben a beruházások bizonyos átcsoportosítását, illetve terven felül igen nagyösszegű beruházást igényelt.

— Ez kétségtelenül, nagy megterhelést jelent a népgazd aságnak, elsősorban a munkásosztálynak; Mégis azt kell mondanunk — hogy saját létérdeke szempontjából — ne sajnálja a mostani terhek vállalását, mert ezek a legjobb befektetést jelentik a jövőre nézve.

Ha rövidlátásból most nem eszközölnénk ezeket a befektetéseket, néhány év múlva élelmiszerhiány, pangás, sőt krízis állna elő a mezőgazdaságban, és akkor — megkésve — úgyis eszközölnünk kellene ezeket a beruházásokat, sóikkal rosszab pozícióból, s talán a költségek is többszörösébe kerülnének.

E terhek valóban csak átmenetiek. Igaz, hogy a szövetkezeti mozgalom gyorsabb fejlődése következtében a terhek előbbre jöttek és emiatt nagyobbak is. De érdemes e terheket vállalni: már eddig is érdemes volt. Igazolja ezt a magyar mezőgazdaságnak az utóbbi években elért fejlődése.

Ezután szólt Fehér Lajos a párt és a kormány politikájának alapvető céljáról, amelyet „kettős feladatnak” nevezünk — hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egy időben a népgazdasági helyzetnek megfelelően —, nőnie kell a termésnek és az árutermelésnek is. A hároméves terv a mezőgazdaság számára 12 százalé(Folytatás a 3. oldalon.)