Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-06 / 287. szám
2 NÉPÚJSÁG I960, december 6., kedd Az Időszerű kérdések tanfolyamán Mobutu katonái kirabolták Kikwit város lakosságát Hol történt? Kikkel történt? Nem fontos a helység, a név az eset tanulságához. A hét elején a megyei pártoktatási bizottság részéről felkerestem H. elvtársat. Tanár. Pártmegbizatása propagandista. Termelőszövetkezetben vezeti az Időszerű kérdések tanfolyamát. Fiatal elvtárs. Lelkiismeretes ember. A propagandista munkában azonban még kevés tapasztalata van. Panaszkodott: kevesen jelentek meg az első szemináriumom. Néhányan kifogásolták, hogy mar évek óta ugyanezen a fokon tanulnak. H. elvtárs azt tartotta» „elbírnák” a munkásmozgalom történetét. Azután arról beszélt, hogy a nemzetközi kérdések és az ateista propaganda-témák érdeklik a hallgatókat. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának elméleti és gyakorlati kérdései azonban unalmasaknak tűnnek. — Már annyit hallottunk erről. Nem érdekes — így vélekedtek egyesek az első foglalkozáson, amikor szóba került, hogy ez a témakör következik. Egyelőre még a nemzetközi helyzet kérdéseinél tartanak. Este a termelőszövetkezet fűtött irodájában gyülekeztek. Összejöttek vagy tízen. Idős tsz- gazdák és három fiatal. Megérkezett H. elvtárs is. Rövid bevezetővel indult a „vita”. Idézőjelbe kellett tennem e szót, hogy vita. Tulajdonképpen nem beszélhetünk ebben az esetben vitáról. Az irodalomból senki sem készült. Az asztalon tíz könyv. Még nem kerültek kiosztásra. H. elvtárs azt mondta, hogy legutóbb ő beszélt sokat. Most a tanfolyamistákon van a sor. Elhangzott az első kérdés: — Mit várt az emberiség a csúcsértekezlettől?... — Én azt vártam — szólt egyik tsz-gazda —, hogy megegyeznek a leszerelésben ... — Igen, helyes — vágott közbe H. elvtárs és máris ő beszélt tovább, mépedig nagyon sokat. Néhány perc alatt „végzett” az ENSZ-szel. Percek múlva pedig már a revizionistáknál tartott. — Kik azok a revizionisták? — kérdezte H. elvtárs és, mert hallgatás volt a felelet, kisegítő kérdések következtek: Kardelj és a többiek hogyan magyarázzák a nemzetközi helyzetet? A válasz ismét hallgatás. H. elvtárs észre sem vette s máris nyakig beleesett egy rossz iskolás módszer gyakorlásába: maga mondta el a válaszokat is. A tanulóknak csak any- nyit kellett tenniük, hogy egyre bizonygatták, mennyire úgy van a dolog, ahogyan a tanár mondja. — Sokat várt az emberiség a csúcsértekezlettől ? Sokat. — Miért maradt el? ... A kémrepülések miatt — szólt H. elvtárs és ismét önmaga válaszolt saját kérdéseire és ezt a módszert folytatta: — Tiltva van a kémrepülés, a berepülés? ... Tiltva... Nem lehet csodálkozni, ha megszöknek az ilyen szemináriumról az emberek. Az okos tanár és a naív gyerekek szerepe lealacsonyító a felnőtt kollektívára. Javasoltam, ha már így alakult a dolog, hát kérdezzenek maguk a hallgatók olyasmit, ami legjobban érdekli őket. H. elvtárs mielőtt megvárta volna, hogy gondolkodnak a dolgon, a kongói helyzetről indított vitát. — Miért van ott annyiféle kormány? Mit akar Lumumba? ... — kérdezte. — Nem nagyon van nekünk időnk újságot olvasni — szólalt meg egy fiatal tsz-gazda. Megemlítette, hogy még a nyáron olvasott Kongóról valamit, de már nem emlékszik rá pontosan, hogy mit. Egy másik felszólaló pedig azt feltételezte, hogy Lumumba szocializmust akar. Azon is vita volt, melyik állam volt Kongó gyarmati ura. — Hát én amondó vagyok — szólalt meg egyik idősebb tsz- gazda, hogy talán előbb azt kéne tisztázni, merre is van ez a Kongó. Azt sem tudjuk, milyen szigetekből áll... Nos, H. elvtárs erre meghökkent egy kicsit. Megmondta, hogy Kongó nem szigetekből áll és megígérte, hogy legközelebb térképet is hoz. Bizony H. elvtársnak ez tanulság arra, hogy éberen kell figyelemmel kísérni a hallgatók tudásának színvonalát és ehhez a színvonalhoz szükséges igazodni. Bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Elővettem az újságot, s a kubaiak hősies harcáról beszéltem. Arról, hogyan küzdenek a gyarmatosítók ellen. Emlékeztettem az idősebb hallgatókat, hogy milyen volt a helyzetünk nekünk, magyaroknak, amikor mi félgyarmati függésben voltunk. Beszéltem arról, hogyan küzdenek Kubában a milicisták az ellenforradalmi banditák ellen. Hogyan élnek, hogyan dolgoznak, építkeznek ... A tanítók egy éves ingyenes oktatást vállaltak... és így tovább, ott a nép nagy áldozatokat vállal a függetlenségéért. Megemlítettem, hogy talán ebben a szemináriumban előbb azt is kellene tisztázni, miért szükséges egyáltalán a parasztságnak a nemzetközi kérdésekkel foglalkozni. Egyáltalán mi a célja és értelme annak, hogy kemény munka után este könyv mellé ül az ember? ... — Ne menjen még pz elvtárs ! — szólalt meg határozottan egyik idős termelőszövetkezeti gazda, amikor indulni készültem a vonathoz. — Van nekem egy kérdésem — folytatta. — Mi az oka, hogy nálunk a tsz-ben egyesek nem törődnek a közösség dolgaival? Nemhogy Kuba, de még saját sorsuk se igen érdekli őket... Az a kubai tanítónő önfeláldozó. Miért van az, hogy mi meg olyan kényelmesek vagyunk? Egy sor gazda csak a szűk érdekeit nézi. Néhányan nem úgy állnak a mun. kához, mint kéne... Tudja, elvTüntetés Léopoldville-ben Lumumba mellett Mobutu zsoldosai és a lakosság tűzharcban áll Kikwit-ben New York (MTI) Zorin szovjet külügyminiszter- helyettes vasárnap délelőtt felkérte Hammarskjöld ENSZ-főtitkárt, nyújtson tájékoztatást a legutóbbi kongói fejleményekről, és ismételten reményét fejezte ki, hogy az ENSZ biztosítja intézkedéseivel Lumumba kongói miniszterelnök védelmét. Válaszában Hammarskjöld közölte, „utasítást ad majd kongói képviselőinek, hogy haladéktalanul tegyék meg jelentésüket”. LÉOPOLDVILLE Léopoldvilleben vasárnap a reggeli órákban Lumumba miniszterelnök hívei tüntették az ENSZ- képviselet előtt. A Kikwitből vasárnap Léopold- villebe érkezett jelentések szerint a Léopoldville-től 250 mérfölddel délkeletre fekvő városban Mobutu zsoldosai súlyos tűzharcban állanak a polgári személyekkel. A rjolgári személyek közül eddig hat halálos és nyolc súlyos sebesült áldozata van a zsoldosok vérengzésének. Csőmbe Brüsszelbe utazott - Jelentések és kommentárok a kongói helyzetről társ, öntudatosítani kellene ben- j nünket... — Mély aggodalommal beszélt arról, hogy a tsz-ben még nincsen kellő áldozatkészség, közösségi szellem. Szavaiból azt lehetett kivenni, restelli a dolgot, hogy amíg mások életüket áldozzák a függetlenségért az elnyomás ellen, addig nálunk a szocializmus építésében vannak, akik csak a markukat szeretik tartani... Beszélgettünk ezekről a kérdésekről. Kiderült, hogy nem is olyan készületlenek. Tanultak ők, csak éppen az életből többet, mint a könyvből. Ezért nekik Kongó még messze van. De lám, amikor néhány életkép szemük elé vetődött Kubáról, máris közel került a kubai nép harca az övékéhez. „Az a kubai tanítónő önfeláldozó” — mondotta á tsz-gazda s e szavaknál jól érezhetően megforrósodott a hangja. Boda Zoltán NEW YORK Az UPI tudósítójának Stanley- villeből keltezett jelentése szerint I Kongó keleti tartománya, Lumumba miniszterelnök támasza, készül kikiáltani függetlenségét. Lumumba letartóztatása után — mutat rá a tudósító — a tartomány új vezére, Bemard Szalu- mu, Lumumba titkára lett Felső- Kongó kerületi biztosa. Szalumu a tartomány elnökévé Jean-Foster Manzilalát. Stanleyville főpolgármesterévé Jean Henröyt nevezte ki. Utasította a hatóságokat, hogy szigorúan ellenőrizzék a keleti tartomány határait. PÁRIZS Az AFP tudósítója jelenti Léo- poldvílleből, hogy Mobutu katonái, akik részt vettek Lumumba miniszterelnök üldözésében, behatoltak Kikwit városába, kirabolták és bántalmazták a város lakosságát. Előzetes adatok szerint a városban hat embert megöltek, nyolcat megsebesítettek. A meggyilkoltak holttestei az utcákon hevernek, mert Mobutu katonái tüzet nyitottak azokra is, akik a holttesteket el akarták vinni. Kamitatu, Léopoidville tartomány kormányának elnöke követelte Mobututól, hogy katonái szüntessenek be minden kegyetlenkedést Kikwitben. A kongói tragédia az eddiginél is komorabb szakaszba lépett—írja a Pravda Moszkva (TASZSZ) Lumumba letartóztatása új láncszeme a belga gyarmatosítók és amerikai pártfogóik bűntetteinek — írja a Pravda. — A törvényes kongói kormánnyal és vezetőjével szemben alkalmazott durva önkény azt mutatja, hogy a fiatal afrikai köztársaság imperialisták előidézte tragédiája új, az eddiginél is komorabb szakaszba lépett. A Kongói Köztársaság sorsa, Afrika valamennyi népének biztonsága forog most kockán. A Lumumba ellen elkövetett árlán nem az a feladatuk, hogy megvédelmezzék Kóngó törvényes kormányát és parlamentjét? Nem kell talán tisztelniük az alkotmányt és a többi demokratikus intézményt, amelyet a kongói nép nemzeti felszabadító harcával vívott ki magának? Elegendő ENSZ-erő vari Kongóban, és fegyverzetük nem kevés. A tragédiának az az oka, hogy ezeket az erőket nem a kongói nép jogainak védelmére, hanem e nép elnyomására használják fel. Az amerikai és a belga gyarmatosítók, valamint NATO-beli szövetségeseik az ENSZ zászlaját és a világszervezet főtitkárát, Ham- marskjöldöt — saját emberüket — felhasználva Mobutut és Csomóét veszik pártfogásukba. Nem véletlen, hogy ezekben a napokban az ENSZ-csapatök azt a felháborító parancsot kapták, „ne avatkozzanak be a Lumumba-ügybe”. Ez gyakorlatilag szentesítette Mobu- tuéknak azt a tevékenységét, amellyel leszámoltak a kimagasló kongói államférfival és közéleti személyiséggel. ■ A Görög Kommunista Párt a kormányt teszi felelőssé a véres összetűzésekért cátlan önkény annál is inkább kihívó, mert Kongóban 20 000 katona és tiszt tartózkodik az úgynevezett „ÉNSZ-csapatok” egységeiben, amelyeket a Biztonsági Tanács határozatai értelmében azért küldtek Kongóba, hogy segítséget nyújtsanak Lumumba törvényes kormányának. — Hol voltak ezek a csapatok? — teszi fel a kérdést a Pravda. Talán nem elegendő a létszámuk, vagy kevés a fegyverük ahhoz, hogy megfékezzék Mobutut, a végképp elbizakodott bitorlót? Taj Athén (ADN) A Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága szombaton nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli, hogy csütörtökön az athéni rendőrség durván megtámadta a tüntető építőipari munkásokat. A véres összetűzésekért a Karamanlisz-kormányt terheli a felelősség, mert megtagadta az építőipari munkások jogos követeléseinek teljesítését — hangsúlyozza a nyilatkozat. A Görög Kommunista Párt követeli, hogy a kormány mondjon le és átmenetileg alakuljon új kormány, mely valamennyi párt bizalmát élvezi. cA briq cídoezc tő Az ég alja, ahogyan ráhajlik a szétterülő rónára, olyan piros, mintha egy rosszkedvű paraszt- ember megelégelte volna az örökös határozatlanságot és piros festékkel mezsgyevonalat húzott volna az ég és a föld közé. A majláti országútról nézve e festői háttérrel Koszta Róza vásznára kívánkozna a mészfehér, sok kis- ablakos tehénistálló, a vele át- ellenben lévő fészer és szín, melyek alatt ekék, boronák, fogasok hevernek nagy összevisszaságban, s a dagasztó sárban észak felé vonuló szekerek sora. A fogatok mellett kimagasodik egy háromnegyedes kabátos erős ember. Kezének mozdulatában, ahogy mutat a répaföldek felé, a közösség gondja gyűrődzik. Fiatalos arcának rándulásaiból felelősség, szemének villanásából határozottság árad, s szavára meggyorsítják a tempót a fogatos emberek. S a kép címéül ezt adnám: A brigádvezető... E kép azonban nem festmény. Farkas György, a tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet Bem üzemegységének vezetőjét mostanság nem is lehetne rábírni wemmi pénzért arra, hogy modellt álljon, bár határozottan az a típus, amelyről példázni lehetne a jó vezetőt. — Mit tudnak róla mondani? — kérdezzük Molnár Jánost, mert mire odaérünk a néhány száz méteres, sáros bekötőúton, addigra Farkas György már maga is a határban van, hogy személyesen irányítsa a réparakodást. — Mit? — rágja a szót a briga- déros. — Hát olyan ő, amilyennek lennie kell egy vezetőnek... Mit is mondott erről Kádár elvtárs a VII. pártkongresszuson? „... amilyen brigádvezetőt kifog magának a tsz-paraszt, aszerint alakul a helyzete, élete... Mert azt elvtársak még valahogy csak ki lehet bírni egy ideig — tette hozzá tréfásan —, ha mondjuk a Központi Bizottság titkára vagy valamelyik miniszter „nehéz” ember. De ha a brigádvezető ilyen, ezt nem lehet sokáig kibírni...” — Nos, mi jól kifogtuk őt — mondja Molnár, majd hozzáteszi: — Szereti is itt mindenki, pedig hát vagyunk vagy 130-an, az 1800 hold földhöz... — Miért szeretik? — firtatjuk tovább. Molnár János a kérdést megismételve végigdörzsöl tenyerével ritkásan nőtt szökés szakállán, és összébb húzza a szemét. — Miért? Nem lehet azt ilyen könnyen elmondani. — De mégis? — faggatjuk. — Hát nézze — kezdi aztán megfontoltan —, ez az üzemegység bizonyult a legjobbnak, amióta ő itt van. Ért a dolgához. S köztünk van állandóan. Ha úgy adódik, még zsákol is... Aztán nem egyedül dönt mindenben, megbeszélik a brigadérosokkal a fontosabbakat, a munkaelosztást, a szervezés dolgait. Több tapasztalat, több tudás. így véli ő is. A több tudás pedig mindig köny- nyebbséget jelent a munkában. A múlt hónapban 100 milliméter csapadék esett Tótkomlósra. Szokatlanul nagy mennyiség, s ezt megsínylették az őszi munkák. A Bem üzemegységben is minden erő az elmaradt pótlására állt, amikor már a földekre lehetett menni. Harminc fogat, hét gumikerekű hordja most a répát. Naponta 25—30 vagonnal szállítanak el. Néhány nap alatt be is végzik. — Azért, mert a rakodáshoz elég embert állítottunk. Szerdán beszéltük meg, hogy így legyen — mondja Molnár. — De elmaradt két hold kukorica is a háztájiban. Megbetegedtek a tulajdonosai. Szóltunk az asz- szonyoknak, a brigádvezető üz
