Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
- *mm>- *m Egy hang a nagy szimfóniában Emlékszem olyan decemberre, amikor már hó hullott, de most csak eső permetez és az égen szürke felhőket kerget a téli szél. Tudom, szebb lenne a tél hóval, és szép lenne az is, ha az égen fényesen sütne a nap. Hiszen az ember szépre van teremtve, és bár szürke az ég, azért egy-egy lehulló esőcseppben megtalálja a picinyke kris- tálycse'Ppeket is, amelypk lehullva - szétpattannak. Varázslat, vaffy szem- káprázat az, hogy néha a decemberi égen is megjelenik a szivá 'váuy, és tudom, hogy éppen most is fenn a Szürke felhők mögött azért szikrázó- an süt a nap. Vallomás ez így, jói tüdőm, de én most ugyanúgy szeretnék vallatni valakit, valamiről, ahogy a természet vall nekünk mindennap önmagáról. Vallomást szeretnék hallani a művészetről, a színpad furcsa világáról. Itt él köztünk egy asszony, aki ha sietve megy az utcán, éppen olyan, mint akármelyik asszony, | aki sietve megy dolga után. De ő valahogy mégis másabb a többinél... ANYA... Igen, csupa nagybetűvel, mert igy kell írni ezt a szót és ha ez a művészet nyelvén is valósággá nemesedik, akkor meg éppen ezért. Szendrey Ilonáról szeretnék írni, arról az asszonyról, aki 1958 óta tagja színházunknak, s azóta oly sok em ber szívéi e lopta be magát. Tudom, hogy nehéz feladatta vállalkoztam, és tudom azt is, hogy nehéz arról az asszonyról írni. 'aki előadásról előadásra egy-egy darabot ad a szívéből, nekünk u)ézőknek, hogy másnap erősebbefi, nagyobb hittel nézzünk a vi lágba. MilyenI furcsa dolog is a szív. Buta, bolondos dolog róla beszélni, de mégis: a szívünk miatt vagyunk emberek, bár sokan kétlá- bon járnak, gondolkodnak, tesznek és cselekednek, de szívük he- helyén cisafc egy kődarab miatt... már neriii is igazán emberek... Nehéz volt az út, amit Szendrey Ilonai megtett. Egy ember élete olyan parányi a világhoz képest, olyan, mint egy porszem a Gellért-hegy lábánál, de szépet és £jLt*** annak a hangulata tölti meg életét, és az élet neki egy hatalmas ; vagy szimfónia, amelyben ö is —' egy hang. És legnagyobb vágya az,; hogy ez a hang mindig eljusson J oda, ahova szánta, és mindig találkozzon más hangokkal, hogy • összefonódva, összeolvadva adjon < egy hatalmas szimfóniát, amelynek élet a nevei Nem beszélt ] róla, de szavai; között érez-! tem, hogy mindig elkísérte ! gyermekkorától< kezdve egy J nagy-nagy aka-1 rás, amely el- j juttatta oda, < ahol ma van. < Néhány dátum ] életéből mind- j mind egy-egy' fontos állomás. < A háború alatt 1 nem játszha- < tott, mert férje \ miatt a fajvédő '< törvények szel- j lemében ő sem! volt „színpadra ' való”. 1945-ben ' kezdett el újra élni, és Márkus Emília utolsó színpadra lépé- \ sekor a Magyar Színházban Vára- di György rendezésében „A szülők ■ lázadása” című darabban ismerke- ; dett meg vele a budapesti közön- I ség. Itt hallotta meg hangját egyik ' rendezője, aki Pécsre vitte le, J ahol a Faust női főszerepét éne- J kelte és utána már klasszikus ope- < Tettekben, szinte operáknak számító darabokban játszott főszerepet. Majd újra Pest, azután a színházak államosításakor 1949- ben újra Pécsre került. Itt már Szendrő József az igazgatója, akivel együtt járt főiskolára. Majd Debrecen, ahol utolsó operai fellépése a Bajazzok-ban volt. Ezzel be is fejezte operai pályafutását, rakoncátlan szíve nem bírta a megerőltetést és le kellett mondania az éneklésről. — Nehéz volt —j mondja és szemében pici lángocskák égnek, s egy pillanatra a debreceni- öreg templom, a csonkatorony s a Nagyerdő fái jutnak az eszébe. Mint színésznek elölről kellett kezdenie, ötszavas szerepekben tanulta a prózai „mesterséget”, de most, hosszú évek után nyugodt lelkiismerettel mondhatja el, hogy megérte. Mi Csabán Kohowt „Ilyen nagy szerelem” című darabjában ismertük meg, ahol egy édesanyát látszott ügy. hogy örökké emlékezeteset alakított. Azóta már láttuk a Koldusopera, a Kőműves \ nemesei ebből a parányi életből, Kelemen egy-egy szerepében és is meg lehet valósítani és azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy Izendrey Ilona életéből nagyon spk szépet és nemeset adott. Mert milyen csillogónak is látjuk mi a nézőtérről a színpadot, s mikor önfeledten tapsolunk, s a színész meghajol, mögötte már nem is látjuk a munkát. Esetleg egy könnycseppet csak a szeme sarkán és akkor úgy érezzük: igen, ő is csak egy alázatos szolgája a művészetnek. Hat éves volt, amikor Darvas Lili és Hegedűs Gyula mellett Molnár Ferenc darabjában, az Üveggipo-ben először színpadra lépett, és azóta élete szakadatlanul tanulással és hatalmas munkával telt el. — Soha nem akartam színésznő lenni — vallja magáról —, énekesnek készültem. Azóta színész lett. de a zene ma is hozzátartozik életéhez, és ma is úgy érzi, hogy annak ütemére lép, most minden este talán egyik legnagyobb sikerének tapsolunk. Jókai: Kőszívű ember fiai-ban Ba- radlayné alakításáért. Igen, csak ilyen lehetett Barad- layné, s ha az író ma élne, akkor bizony csak annyit mondana Szenérev Honának: — Köszönöm... Mi is köszöntük azt a nercet, amellyel felgyújtotta szirtinkben az együttérzés füzét, s köszöntük neki azt. hogy ebben a traaéáiá- ban utolsó szavával és mozénlatá- ■’vr,7 mórti.s azt az erőt. snnérozzn.. -t-v’s.hni- Irenes volt századokon át *ősöket teremteni. Legnehezebb a művészetről vallani annak, aki igazán művész Ö sem, tud vallani, de láttam- már, honv amikor a függöny előtt meg- hailntt. szemében egy könnycsepp izzóit, és úgy gördült végia az arcán. mint egy gyémántos harmat- csepp... Dőczi Imre ! Karácsonyi képes statisztikánk o Ilyenkor év végén különböző lapokban és számtalan jelentésben találkozunk kimutatásokkal, amelyek arról adnak számot, hogy ebben az esztendőben mit és mennyit fogyasztottunk. Mi is elhatároztuk, hogy év végén az olvasót meglepjük a mi statisztikai adatainkkal. Boldogság © 0 0 Persze statisztikailag kimutatni azt, hogy egy évben mennyire növekedett a boldogság aránya az elmúlt esztendőhöz viszonyítva, nem lehet. De mégis tájékozódásul érdemes közölni, hogy ebben az évben január 1-től november 30-ig Békés megyében 3599 házasságot kötöttek. Valószínűtlennek látszik az, hogy már azt az egy házasságot nem kötik meg, ami a 3600- hoz hiányzik. Sőt elképzelhető az is, hogy most decemberben meglepően túl is teljesítik az „előirányzott” normát. A tíxmilliomodik után Néhány hónappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy megyénkben született meg a tízmilliomodik állompolgár. De a tízmilliomodikat is megelőzte és azóta is követi néhány száz újabb jövevény, és ha már a házasságkötésekről az előbb beszámoltunk, mért ne valljuk be férfiasán, hogy ebben az esztendőben Békés megyében előzetes adatok szerint 5911 emberke látta meg a napvilágot. Hogy decemberben hány gyerek születik, erre még egyelőre pontos választ semmilyen gondolkodógéppel nem lehetne kiszámítani. De azt biztosnak látjuk, hogy húsz év múlva nyilván a 3600 házasságkötéssel szemben legalább hatezer házasságot kötnek majd, és hogy hány gyerek születik, azt már megint a húsz év múlva dolgozó statisztikusok dolga lesz megállapítani. Gyulai kolbász a Föld körül A statisztikai hivatal és talán a Gyulai Húsipari Vállalat pontosan meg tudná mondani kilóra és dekára, mennyi gyulai kolbászt termeltek egy esztendőben. Az eddigi adatok szerint kilencezer mázsáról szól a jelentés és ha elgondoljuk, hogy a gyulai kolbászt nemcsak Békés megyében szeretik, hanem másutt is, akkor már igazán játszhatunk a számokkal is. Mert milyen hosszú is lenne, ha a gyulai kolbászokat mind a kilencezer mázsát egymáshoz kötöznénk, vajon hányszor érné körül öreg Glóbusunkat? Ha földrajztudásomban nem tévedek, akkor a föld egyenlítője 40 ezer kilométer és „tudjuk” azt is, hogy egy kiló gyulai kolbász egy méter, álékor az olvasó is könnyen kiszámíthatja, hogy a kilencezer mázsa hány méter? Kellemes karácsonyi számítga- tást! Egy szelet kenyér Ha már ennyire belejöttünk a statisztikába, akkor azt is érdemes volna kiszámítani, hogy vajon naponta hány szelet kenyeret fogyasztottunk el? Mert azt tudjuk, hogy ebben az évben a megyei sütőipari vállalatok 316 ezer mázsa kenyeret gyártottak. Ebben nincs még benne a kifli, a zsömle és az a kenyér sem, amelyet odahaza sütöttek meg a falusi háziasszonyok. Nehogy véletlen valaki a gyulai kolbásszal elrontsa a gyomrát, ajánljuk, számolja ki, vajon a 316 ezer mázsa kenyérből hány szelet kenyeret lehet szelni, ha egy kilóból tíz szeletet vágnak. Színház és mozi Ha már ennyire jóllaktunk gyulai kolbásszal és kenyérrel, érdemes elmenni színházba is. Békés megyében ebben az évben háromnegyed és alatt közel 100 ezren voltak színházban. Moziban pedig 4 134 358-an. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy az utolsó negyedévben karácsonyi és szilveszteri műsor is lesz, akkor a mozikban biztosan meglesz az ötmilliomodik látogató, s a színházban te talán jubiláns látogatót üdvözölhetnek. Igaz, sokan voltak moziban és színházban is, dé milyen sokan maradtak még otthon. Hogy jövőre ők is eljöjjenek, azt hiszem, még néhány jó magyar filmet is érdemes lenne gyártani. Lottózzunk együtt Pénteket eddig szerencsétlen napnak tartották, de mióta Fortuna istenasszony erre a napra tette heti névnapját, így a lottózók közül több százan és több ezren nemcsak szidják, hanem áldják is. Ebben az évben a megyében közel nyolcmillió szelvény talált gazdára, és december 30-án már éppen kétszázadszor sorsolják majd a lottót. Ez alatt az idő alatt megyénkben majdnem 12 millió forintot fizettek ki nyereményként. Többen mosógépet, szobabútort, vagy éppen öröklakást nyertek a tárgynyeremény-sorsoláson. Jó dolog a lottó, mert ha ebben az évben nem is volt mindenkinek szerencséje, 1961-ben biztosan nyernek azok is, akik eddig még nem nyertek. S a legszebpl dolog az, hogy ezt minden hétérlfs meg lehet ismételni, csak egy kicsit Fortunával kell jóbalenni... Tégla és lakás Nemcsak utazunk, nemcsak moziba járunk, hanem lakunk is. Ebben az évben sok lakás épült, és hogy épülhetett, ehhez hozzájárult az is, hogy téglagyárainkban sem tétlenkedtek az emberek; 140 millió téglát gyártottak egy év alatt. Ebből már könnyű kiszámítani, hogy ha egy 24 lakásos házhoz 300 ezer téglát használnak el, akkor egy év alatt 13 ezernél több lakást lehetne építeni. De nemcsak lakást kell építeni, hanem kultúrházat és mást is, de bízunk benne, hogy jövőre még több téglát gyártanak és akkor több lakás épülhet fel mindnyájunk örömére. Egy szimpla fekete Fekete-ivó nemzet lettünk, állapították meg a statisztikusok már több évvel ezelőtt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Békéscsaba nagy presszójában naponta 1600 szimplát szolgálnak fel. Ez körülbelül négy-öt kiló feketekávé, és ha hozzászámítanánk, hogy Csabán kívül azért másutt is mérnek feketét, bizony egy olyan hatalmas számot kapnánk, hogy ezt már kár is lenne bevallani. Mert még valaki arra következtetne, hogy esetleg idegesek vagyunk. Pedig... Televízió bosszúsággal Egy évtizede még csak csoda volt az „otthoni” mozi, de ma már alig találni például Békéscsabán olyan bérházat, amelyen ne lenne televíziós antenna. Békéscsabán ebben az évben 1625 készüléket adtak el. Mindenki örült a készüléknek, az is, aki megvette, az is aki eladta. Sokszor azonban az örömből bosszúság lett, mert ha így haladunk, a TV-ből már lassan filmmúzeum lesz. Egy kis frisseség azért itt sem ártana. Lehet, hogy a szilveszteri műsor nagyon jó lesz, de ne igyunk előre a medve bőrére. De még egyet azért csak elárulunk. Békés megyében ebben az évben Legatin drazséból 29 ezer fiola fogyott el és egy fiolában 20 szem tabletta volt. De nemcsak Legatinnal él a Békés megyei ember, fogyaszt az Sevenalettát is. Ebből a „csodálatos gyógyszerből”* túltéve a Legatinon, 50 ezer fiolát fogyasztottunk el, amiben fiolánként 30 szem volt. És hogy valaki esetleg a statisztikai adatokból akar következtetni arra, hogy mért ilyen karcsúak a Békés megyei lányok, hát eláruljuk. Azért, mert a csodálatos fogyasztó gyógyszerből, a Graci- l'mböl 13 ezer fiolát fogyasztottak el. Egyes beavatottak szerint, sajnos, ez sem használt. (D. LJ
