Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

Egy dollár nyolcvankét cent ^ Ez volt minden. Ebből is hatvan cent egycentes érmékben. Minden ilyen kis fémdarabért alkudozni kellett a fűszeresnél, zöldségárusnál, hentesnél és még a fülei is égtek a kimondhatatlan ellenszenvtől, amelyet az ehhez hasonló takarékosság mindig kiváltott. Della háromszor számolta meg. Egy dollár nyolcvanhét cent. És holnap karácsony!

Mást nem tehet, minthogy levesse magát az öreg-ágyra és bőgjön. És Della pontosan ezt csinálta. Honnan származik az a filozófiai elképzelés, hogy az élet Itönnyekből, sóhajokból és mosolyból áll, de a sóhajok vannak többségben?

Amíg a háziasszony sírva filozofál, nézzük meg magát a szobát. Bútorozott szoba, heti 8 dollárért. Nem valami kiáltó nincstelenség, hanem gyönyörű hangú hallgatag szegénység. Lenn a fő ajtón egy kis láda levelek részére, amelynek résén azonban nem férne be egyetlen levelezőlap sem, s a villanycsengő gombja, amellyel még egyetlen halandónak sem sikerül hangot csikarnia. Ehhez jött még a névjegykártya: Mr. Jimmy Di- l'mghem. Jung”. A Dillinghem név a jólétnek egy nem is olyan régi, kellemes periódusában hosszabbodott meg teljesen, amikor az említett név tulajdonosa hetenként 30 dollárt keresett. Most, miután a jövedelem 20 dollárra csökkent, a „Dillinghem” szó betűi elhalványultak, és egyáltalán nem a tréfa kedvéért mondom: nem kellene őket egy szerény, igénytelen „D”-re rövidíteni? De amikor mister Jimmy Dillinghem Jung hazajött, és amikor a felsőemeleti otthonához ért, mindig „Jimmy” kiáltás fogadta, és Mrs. Jimmy De- linghem Jung kedves ölelése (akit már bemutattunk Önöknek Della személyében), éz pedig, az igazat megvallva, nagyon kedves dolog.

Della abbahagyta a sírást, és a púder pá mává l megsímogatta az arcát. Most az ablaknál állt, és egykedvűen nézte a szürke macskát, amely a szürke udvar szürke kerítésénél mászkált. Holnap karácsony, és neki csak egy dollár 87 centje van arra, hogy ajándékot vegyen Jimmynek. Hosszú hónapokon át takarított meg minden centet és ezt szó szerint kell venni, és azt is, hogy ez minden, amit elérhetett. Persze 20 dollárból távolról sem jöhet ki egy héten, és a kiadás több lett, mint amire ö számolt. A kiadással egyébként mindig így van. Csak egy dollár 87 cent van Jimmynek! Az ő Jim- myjének! Hány boldog órát töltött el, míg azon gondolkodott, hogy mit ajándékozzon karácsonyra. Valami egészen különlegeset, ritkát, drágát, valamit, ami talán méltó lenne nagy becsével Jim- myhez. A szoba ablakai nyitva voltak, és Della előttük állt. Önnek még sohasem volt alkalma egy 8 dolláros bútorozott szobában az ablakok tükrébe nézni? Csák nagyon sovány és nagyon eleven ember tud pontos képet alkotni alakjáról, amikor homályos, lebegő, szűk szárnyak egymás után következő tükörképeinek változását figyeli. Della, aki törékeny testalkatú volt, rendelkezett ezzel a művészettel. Egy darabig nézte magát, majd hirtelen elugrott onnan, és a tükörhöz rohant. Szemei csillogtak, de arcáról húsz másodperc alatt eltűnt a mindig ott bujkáló kellemes pirosság. Gyors mozdulattal kihúzta a hajtűket és szétbontotta a haját.

AAeg kell önöknek mondanom,

" hogy a Jimmy Dillinghem Jung' házaspárnak két kincse volt. Egyik — Jimmy aranyórája, amely apjáé és nagyapjáé volt, a másik Della haja. Ha Száva királynő a szemben lévő házban lakott volna. Della fejmosás után kibontott haját feltétlenül az ablaknál szárítja — kizárólag azért,

O. Henri:

A napkeleti bölcsek ajándéka

r

hogy elhalványítsa őfensége ruháit és díszeit. Ha Salamon király ugyanabban a házban szolgált volna kapusként, és a pincében őrizte volna minden gazdagságát,

Jimmy, arra járván minden alkalommal elővenné zsebéből az órát, csak azért, hogy meglássa, miként tépi szakállát az irigységtől Salamon király.

És íme, Della gyönyörű haja ki- bomlott, csillogva, göndörödve, mint egy gesztenyebama vízesés áradata. Térdénél lejjebb ért és lepelként borította be majdnem egész alakját. Della nézte egy darabig, majd idegesen kapkodva ismét felkötötte. Azután szinte im- bolyogva egy percig mozdulatlanul állt, és pár könnycsepp hullott az öreg vörös szőnyegre.

Kopott barna kabátot a vállára, régi barna kalapját a fejére, és szoknyáját meglebbentve kiapadhatatlan ragyogással a szemében már rohant is, lefelé az utcára.

A cégtáblán, amely előtt megállt, ezt olvasta: M-me Gohronie,

„Hajból készült tárgyak’. Della felfutott az első emeletre és csak az üzletben állt meg. Nehezen szedte a lélegzetet.

— Nem venné meg a hajamat?

— kérdezte a madámtól.

— Vásárolok hajat — felelte az —, vegye le a kalapját, szeretném látni az árut.

Ismét szétáradt a gesztenyebarna vízesés.

— 20 dollár — mondta a madara, és megszokott mozdulatokkal méregette kezén a sűrű anyagot.

— Nagyon kérem, intézzük el gyorsan — mondta Della.

Jt következő 2 óra rózsaszín

n szárnyakon repült el. (bocsánatot kérek az elkoptatott metaforáért). Della a magazinokban futkosott, ajándékokat keresett Jimmy-nek.

Végül talált. Kétségkívül ezt Jimmy-nek készítették, helyesebben csak neki. Semmi ehhez foghatót nem talált a többi üzletben, pedig fenekestül felforgatta, majdnem valamennyit. Platina óralánc volt, egyszerű és szigorú formájú, amely igaz tulajdonságával lep meg, nem pedig külső csillogással

— ilyennek kell lenni minden jó darabnak. Ezt, kérem még ehhez a csodálatos órához is méltónak lehet tartani. Amint Della meglátta, megértette, hogy a lánc Jimmy-é kell, hogy legyen. Olyan volt, mint Jimmy maga. Szerénység és méltóság. Ezek a tulajdonságok emelték ki mindkettőt. 21 dollárt kellett a kasszába fizetnie és Della sietet haza 87 centtel a zsebében, viszont ilyen láncoeská- val egyik társaságban sem kell majd Jimmy-nek szégyenkeznie, ha meg akarja tudni, mennyi az idő. Mert bármilyen csodálatos is volt az órája, gyakran lopva kellett megnéznie, mert az egy silány bőrszíjon függött.

Otthon Della izgalma csendesedett és helyette az elképzelések és a tervek jöttek. Szerzett egy vasat, gázt gyújtott és hozzáfogott kisütni a haját, kijavítani a rombolást, amelyet a szerelem és az önfeláldozás okozott. Ez pedig gyötről munka, barátaim, gigászi munka!

Még 40 perc sem múlt el, amikor fejét már apró kemény hajtincsek borították, amelyek csodálatosan arra engedtek következtet- , ni, hogy ö most nem Della, hanem I mű hazai folyóirat is közölte már egy órákról lógó kisdiák. Hosszan, * tanulmányomat — mondja a ku- kritikusan és figyelmesen nézte + tató. — A Magyar Tudományos magát a tükörben. „Nos — mond- í Akadémia Acta Etnographica cila magában, ha Jimmy nem öl? mű folyóiratának egyik számá- meg azonnal, amint meglát, akkor •> ban A magyarországi cigányok tudnia kell, hogy hasonlítok egy J osztályozása címmel angol nyel- Coni-Aylend-i kőrista-lányra. íven, a Journal of the Gypsy LoDehát mit tehettem volna, óh,ire Society kiadásában Terhesség,

mit tehettem volna, mikor csak 1 dollár 87 centem volt!

Hét órakor már megfőzte a kávét és a serpenyő, bárányszeleteket várva, forrón állt a gáztűzhelyem,.

jimmy sohasem késett. Della a platina-láncot szorongatta a kezében és egészen közel az ajtóhoz, az asztal sarkára ült. Hamarosan meghallotta lépteit, ahogy jött a lépcsőházban és egy pillanatra elfehéredett. Szokása volt, hogy Istenhez fordul rövid imával minden apró-cseprő dologgal kapcsolatban és gyorsan suttogta:

— Add, óh Istenem, hogy ne áb- rándüljon ki belőlem.

Az ajtó kinyílt és bejött Jimmy. Sovány, gondterhelt volt az arca. Szemei értetlen kifejezéssel állapodtak meg Dellán és a rosszullét kerülgette. De nem, volt sem düh, sem csodálkozás, sem szemrehányás tekintetében, egyik sem azok közül az érzések közül, amit várni lehetett volna. Csák egyszerűen nézte Dellát, nem tudta róla levenni tekintetét, és arcán nem, változott ez a különös kifejezés. Della felugrott az asztalról és hozzászaladt.

■— Jimmy, kedvesem — kiáltotta — ne nézz úgy rám! Levágattam a hajamat és eladtam, mert képtelen voltam elviselni, hogy ne vegyek valami ajándékot karácsonyra, A hajam újra kinő, és te ne haragudj rám ... nem tudtam másként! Az én hajam nagyon gyorsan nő... No, üdvözölj karácsony alkalmából, Jimmy és gyerünk, örüljünk az ünnepnek. Ha tudnád, milyen ajándékot adok neked, milyen értékes, csodálatos ajándékot.

— Levágattad a hajad? —i kérdezte izgatottan Jimmy, mintha agya erőteljes munkájától függetlenül még most sem tudta volna felfogni a tényt.

— Igen, levágattam és eladtam — mondta Della —, dehát Te mégis fogsz szeretni engem, hiszen én ugyanolyan vagyok, mint voltam, csak rövid hajjal.

Jimmy eszeveszetten nézte a szobát.

— így tehát nincsenek már copfok? — kérdezte érthetetlen csökönyösséggel.

•— Ne is keresd, nem találod meg — mondta Della —, hiszen mondom: eladtam — levágattam és eladtam. Ma van ünnep estéje Jimmy. Légy hozzám kedvesebb, mert hát ezt Érted tettem- Talán a hajamat meg is lehet számolni — folytatta és kedves hangja hirtelen komolyan csendült fel —, de senki-senki nem tudja megmérni szerelmemet irántad! Süssem a húst, Jimmy?

p Jimmy dermedtsége felen™ gedett. Megölelte Belláját. Ne legyünk kíváncsiak és egy-két másodpercre forduljunk el, és foglalkozzunk egyéb dologgal. Mi a több — 8 dollár egy héten vagy 1 millió egy évben? Matematikus vagy egy bölcs helytelen választ adna. A napkeleti bölcsek drága ajándékokat vittek, de egy valami hiányzott belőlük... egyébként' ezeket a ködös célzásokat azonnal megmagyarázom.

Jimmy elővett zsebéből egy csomagot és az asztalra dobta.

— Ne értsd félre, Dell — mondta — nincs a világon olyan frizura és hosszú haj, amely arra tudna kényszeríteni, hogy ne szeressem az én kedves kislányomat. De bontsd ki ezt a csomagot, és akkor megérted, hogy az első percben miért hökkentem meg egy kicsit.

Della fürge fehér ujjai kibontották a zsineget és a papírt. Örömkiáltás következett, amely — azonnal összekeveredett asszonyt szokás szerint a könnyek és sóhajok áradatával, úgy, hogy sürgősen szükség volt mindazokat a megnyugtató eszközöket alkalmazni, amelyek a ház gazdájának birtokában voltak. Mert az asztalon fésűk voltak, ugyanaz a fésűkollekció — egy hátsó és kettő oldalsó —■, amelyet Della már oly régen áhítattal csodált a Paradwy egyik kirakatában. Csodálatos fésűk! Széleikbe ragyogó köveket raktak és éppen illettek gesztenyebarna hajához. Sokba kerültek —i Della tudta ezt, hiszen szive sokáig epedt és fájt a kibírhatatlan kívánságtól, hogy övé legyenek. És íme, most az övé, de nincs már a gyönyörű haja, amelyet díszíthetett volna régen óhaj»

tott csillogásukkal. Egyre csak a melléhez szorította a fésűket, és amikor erőt gyűjtött, hogy >1« emelje fejét, és mosolyogni könnyein keresztül mondta:

— Nagyon gyorsan nő a hajú, Jimmy;

Ekkor hirtelen felugrott, mt egy leforrázott kismacska, és ' kiáltott.

— Óh Istenem!

LJ is zen Jimmy még nem is lát*

1 1 ta az ő nagyszerű ajándé- kát. Sietve nyitott tenyerén nyújtotta neki a láncot. A fénytelen drága fém — úgy tűnt — az asz- szony féktelen és őszinte örömében játszott.

— Hát nem gyönyörű, Jimmy, az egész várost bejártam mén rá- ' találtam. Most már akár százszor is megnézheted egy nap, hány óra van. Add csak ide az órád. Meg akarom nézni, hogy festenek együtt.

De Jimmy ahelyett, hogy szót fogadott volna, lefeküdt az ágyra, mindkét kezét feje alá helyezte és mosolygott.

— Dell — mondta —, egy kis

időre el kell tenni az ajándékokat, hadd nyugodjanak. Számunkra túl szépek most. Eladtam az órát, hogy fésűt vegyek Neked, most pedig — nos — itt az ideje, hogy megsüssed a húst. í

A bölcsek, akik ajándékot v

** tek a jászolban fekvő fc 1 dednek, mint ismeretes, bölcs ^ csodálatos bölcs emberek volti * Ok vezették be a szokást karáé, nyi ajándékot adni. És mivel b esek voltak, az ajándékaik ts bó\ esek voltak, lehet, hogy még csere lehetőségeire is felkészültei ha esetleg nem tetszettek volnt Én pedig itt Önöknek két butt gyerek egyáltalán nem érdeke történetét mondtam el (egy nyolc dolláros szobából), akik a ■ igúit nem bölcs módján áldozták fel egymásnak legnagyobb kincsüket. De hadd mondjam el napjaink bölcseinek okulására, hogy minden ajándékozó közül ez a kettő volt a legbölcsebb. Azok k " akik ajándékot adnak és nak, igazán bölcsek csak < juk hasonlóak. Mindenütt denhol. Ok a Napkeleti böU. ráhyok.

Fordította- KISS MÁT.

Carmen rmnantikájjúiÁl a valóságig

A szikár, magas, szőke, középkorú férfi, akivel gyulai lakásában szemközt ülök, Erdős Kamill, az egyedüli magyar „ci- ganológus”, aki tudományosan kutatja a cigányok néprajzát, [gyűjti ősi népszokásaikat. Tagja -a Liverpoolban 1883-ban alakult ’The Gypsy Lore Society-nak, a cigányok ügyét felkaroló angliai nemzetközi társaságnak, a francia cigány-néprajz kutatással foglalkozó társaság is örökös tagjául választotta. Szerte a világon [élénk érdeklődést keltettek a különféle néprajzi tudományos folyóiratokban Erdős Kamill tolláiból megjelent, a magyarországi cigányokat ismertető tartalmas [cikkek.

— A Néprajzi közlemények císzülés, gyermekágy, szoptatás, magyarországi cigányszokások, a Psyche című francia folyóiratban pedig Kárpáti cigányvarázslás címmel jelent meg munkám. Budapesten, a Magyar Néprajzi Társaságban is tartottam előadást a magyarországi cigányok helyzetéről — ismerteti munkásságának néhány jellemzőjét.

— Mióta tanulmányozza a cigányság életét?

— Tizenkét éve már. Egy felvidéki zenész barátom unszolására tanultam meg a nyelvet. Akkor határoztam el, hogy megismerem India vándorainak valóságos sorsát.

— Mert a cigányok valahonnan Indiából, Perzsián, Szírián és Kis- Azsián át jöttek a Balkánra s Európába. Indiai eredetükre tulajdonképpen magyar ember, egy Vályi nevű Komárom megyei református lelkész jött rá legelőször, 1776-ban.Tanulmányait Leydenben hindu diákokkal együtt végezte el, akiknek nyelvéből sok ráragadt. Idehaza feltűnt neki, mennyire hasonló a cigányok beszéde az indiaikéval. Vizsgálni kezdte, s

felfedezte, hogy nem tévedett: cigány nyelv az ind-nyelvekh* tartozik.

— Egyik csoportjuk Észak-Aí rikán keresztül Spanyolországba vándorolt, s ma már a Föld mir den táján megtalál'- ' kában is élnek vág. folytatja, miközben

A barátságos szob; keket őrző cigány té nek: jókora gitár, ci fokos, csillogó fémp da méltóságát jelkt bot és egyebek, azokc fénykép vendéglátóm •

A kályha parazsának zigazdám csontos, sáp.. ,rc világít. Erős akaratról tanúskoc j acélos nézésű kék szemének fény«f vándorok esti tüzének sugarához hasonlóan ég. Szőke, hosszú bajusza, akárcsak a híres vajdáké, merész ívben kunkorodik állára... A bizalom légköre sűrűsödik a csendben, melyet csak a cserépkályha duruzsolása tör meg. És akkor beszélni kezd. Színesen mesél... Elmondja, hogy nyaranként — bár egészségi állapota nem mindig kielégítő, mellhártyáját is kioperálták — huzamosabb időt tölt a cigányok közt az ország különböző vidékein, s ugyanúgy éli életüket, mint ők, úgyhogy már a magukénak tartják. Elmondja, hogy a kóbor ter- (Folytatás a 12. oldalon)