Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
(/>«»/»»(» jEgy fiú megtalálta az édesanyját { A mi békénk — Anyukám... édesanyú! De jó, hogy megjöttél! — kiáltott egy kislány boldogan, amikor meglátta a vonatról lelépő asszonyt. Azután, mint akit kergetnek, futott, futott egyenesen anyja ölelő karjaiba. C pedig ott állt, nézte a jelenetet s szeme hirtelen megtelt köny- nyel. — Milyen jó is neki, van édesanyja — gondolta most is, mint már annyiszor, amikor ezt a szót hallotta: édesanyám! — Milyen jó neki, nekik, mindenkinek, akit édesanya vár, akit megcsókol, simogat, csak én ... csak én nem éreztem ezt sohasem — sóhajtott még egy mélyet, nagyot, aztán 6 is elindult az ellenkező irányba. De sokszor voltak ilyen fájó gondolatai! Az iskolában, amikor közeledett az anyák napja, társai ajándékot faragtak, a lányok kézimunkát hímeztek, virágot hoztak. Milyen boldogok is voltak e lázas készülődés izgatott órái, amikor Öt ünnepelték, Neki, a legdrágábbnak készítették apró ajándékaikat Hát ő kinek vigyen, kinek készítsen ajándékot, kinek adjon virágot? Vajon hol van? Nem tud róla semmit. Él-e, gondol-e az ő kicsi fiára?... Hol van Ö, akit úgy, de úgy tudna szeretni? A gondolat nem hagyta nyugodni akkor sem, amikor elbúcsúzott az iskola padjaitól. Dolgozni ment fizetést kapott és megtakarított pénzével hányszor állt egy-egy kirakat előtt, ha valamilyen ünnep közeledett. Nézte, nézte a szebbnél szebb ajándéktárgyakat. —Vájom mit vennék Neki, melyiknek örülne? — gondolta sokszor, míg ott állt. Aztán továbblépett. Hiszen nincs akinek örömet szerez- Benl Egy fiú keresi az édesanyját H. Feri nem nyugodott. Először a gyermekotthonban kereste a szálakat, amelyek édesanyjához vezetik. Nem tudott meg sokat. Csak annyit, hogy őt — aki 1943- ban, a háború kellős közepén született — édesanyja idegenekre hagyta —, félve a háború okozta nyomortól, éhezéstől, munkanélküliségtől. Az idegenek az államra bízták • pici gyermek gondozásást. Feri így került gyermekotthonba, onnan nevelőszülőkhöz, majd ismét vissza. Később, amikor a gyámhatósághoz fordult, az előkerült iratokban már talált egy pontot, ahonnan elindulhatott. Megtudta, hol született édesanyja. De kihez forduljon, kinek a segítségét kérje? Ki mutatja meg az utat, amely a gyermek éveken keresztül dédelgetett vágyának teljesítéséhez vezet? A születési helyen talán tudnak valamit, de az Csehszlovákiában van. Mit tegyen? Izgalom fogta el. Végre van egy pont, amelyből kiindulhat, de nem tudja hogyan, s ez mindjárt kétségbe is ejtette. Félt attól, hogy mégsem sikerül megtalálni azt, akit keres. Egy anya segít Nevelőszüleinél, ahol már mint nagy fiú lakott, éppen vendég volt egy este. Ö a sok kísérlet, próbálkozás után — több hivatalos helyet felkeresett, de segíteni1 nem tudtak — elkeseredetten beszélte el panaszát nevelőszüleinek és a vendégnek. A nevelőszülőket, de főleg az asszonyt, aki ott volt, meghatotta a fiú határtalan vágya az édesanyja iránt. Segíteni akart. Megértette a fiút, hiszen ő is édesanya. És az anya segített. Elment vele a városi nőtanácshoz, ahol ugyancsak édesanyák vannak. Még ott nyomban megíródott a levél a szenei hatóságoknak: keressék meg egy fiú elveszettnek hitt édesanyját. Ezután már gyorsan peregtek az események. A válasz nem sokáig késett, édesanyja Csehszlovákiában van. A fiú márdolgozni, enni és aludni sem tudott az izgalomtól, Levelet írt neki, de repült volna hozzá. Naponta nyitott be a nőtanácshoz: jött-e levél? S az édesanyák — a nőtanács tagjai és a gyámügyi előadó — féltették a fiút. Féltek, hogy csalódás éri, megtalálja ugyan, akit keres, de az nem fogadja úgy, ahogyan ő várja. Az aggodalom intő szavaikat adott az asszonyok ajkára. — Fel kell készülnöd arra, hogy talán nem is fogadnak örömmel, hiszen csaknem 17 év telt el. Azóta sóik minden történhetett, ami akadályozza édesanyádat abban, 1 hogy téged fogadjon. — Tudom, hogy sokat nem várhatok. Árra is felkészültem, hogy talán nem szerzek nagy örömet, de mindent vállalok. Mindenért kárpótol majd az, hogy megtaláltam, mellette lehetek, hogy nekem is van édesanyám. „Várlak, kisfiam"... Szénéből jött a hír először. A nagynéni írt. „Drága kis Ferikénk! Nagy öröm számunkra, hogy végre megvagy és élsz.”... így kezdődött a levél és folytatódott azzal, hogy várják Bratiszlavában, az édesanya otthonában. S a nagynéni levele után ezt megerősítette az édesanyáé is. „Édes kicsi fiam! Nagyobb boldogság nem érhet senkit, mint engem ért, amikor megtudtam, hogy élsz. S amikor levelet kaptam tőled és a fényképedet, boldogságom nem ismert határt. Nem kell félned, minden áldozatot meghozok érted, csak legyél boldog, hiszen nagyon sokáig nem voltál az. Nagyon várlak kicsi fiam, s akkor majd nagyon sokat beszélgetünk” — szólt a levél tele örömmel. Jött a köszönet a nőtanács tagjainak is. akik segítették megtalálni őt. ... „ök olyanok mindnyájan, mint az édesanyák. Kívánok nekik még sok erőt ahhoz, hogy sok-sok boldogságot osszanak asz- szonytársaiknak. Mert én azt kaptam tőlük. Köszönet érte.” Karácsonyi ajándék az élettől Furcsa történet és nem is mindennapi. Egy fiú, akiben pici kora óta ott él az anya iránti vágy, pedig senki sem oltotta belé. Egy fiú, aki nem nyugszik addig, amíg megtalálja azt, akit oly forrón szeret, és ez a szeretet legyőz minden akadályt. Tizenhét év után végre találkozik édesanyjával. A karácsonyt, a megbékélés ünnepét már együtt tölti: a fiú és az édesanya. Mindkettőjüknek ez a legszebb karácsonyi ajándék. Kedves ünnepségnek voltunk i részesei pénteken este a Békés- csabai 41. számú Autóközlekedési j Vállalat kultúrtermében. A fehér I asztalok mellett a vállalatnak több jó hírnevet szerzett gépkocsivezetője foglalt helyet. Olyanok, akik már több mint 200 ezer kilométert „kocsikáztak” le, mint gépjárművezetők az országutakon a reájuk bízott autóbusz- szal, taxival, tehergépkocsival — balesettől mentesen. Elsőnek Ladányi István elvtárs, a vállalat üzemi bizottságának titkára köszöntötte a derék gépkocsivezetőket. Ezt követően dr. Szakáll János, a vállalat jogügyi előadója tájékoztatta az ez évi 18 balesetről az ünnepség résztvevőit. Majd ezután került sor az ünnepség fénypontjára. Kazamér Károly elvtárs, a vállalat igazgatója rövid beszédében méltatta a tíz gépkocsivezető becsületes munkáját, akik 200 ezer kilométernél többet tettek meg megyénk, s az ország kövesútjain, földútjain balesetmentesen. A kiérdemelt dicsérő szavaik utón adta át Kazamér elvtárs Bencsik Pál tehergépkocsi-vezetőnek, Bogdán János taxisnak, Botos Béla autóbuszvezetőnek, Gajdács Pál taxisnak, Hanczár István autó- buszvezetőnek, Hős Károly teher- hergépkocsi-vezetőnek, Judik József tehergépkocsi-vezetőnek, La- urinyecz Pál taxisnak, Szemző Mátyás taxisnak és id. Kutyik Mátyás taxisnak az 500—500 forint .pénzjutalmat, az la balesetmentes közlekedés III. Karácsony a szeretet és a békesség ünnepe. Ősidők óta a tisztelet, a családi melegség ünnepét köszöntötték az emberek az évszak fordulásával, a hó jövetelével. összebújnak a családok, mert itt a tél — s együtt, egymás közelségében könnyebb átvészelni a zord hideget. A családi szeretetet, az emberi együtt- létet ünnepelte mindig az emberiség december végén. Azután az egyházak, különböző vallási szekták, az emberek e kedves ünnepét felruházták természetfeletti csodálattal és gondolattal. Az isteni békesség ünnepének és a megváltó eljövetelének hirdették a Icarácsonyt, elrabolva az emberi érzelmekből a való életeti az igazi és egyetlen magasztosságot: az egymás iránti közelséget, melegséget és békességet. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy ez mennyire képmutatás volt. Isteni békességet hirdettek a megfoghatatlanban, s embereket dobtak máglyára, majd taszítottak ágyúcső elé, mert — mondták — a békesség istentől való, s nem mindig szabad a földre érteni. Fegyvert szenteltek, hogy embereket mészároljon, éltették és védték a népre nélkülözést, betegséget, halált hozó magántulajdont. Ez volt az isteni békesség. Mi kommunisták vagyunk. Nem hiszünk másban, mint a való életben. Nem az égben hirdetjük a békességet és a szeretetet, hanem itt, magunk között, emberek között, mindenkinek. Mert itt kell szeretnünk, tisztelnünk és becsülnünk egymást, az embereket, a népeket, s óvni fokozatának emblémáját. A vállalat igazgatója után Kovács Pál j elvtárs, a vállalat személyzeti ! osztályának vezetője arra kérte a megjutalmazott gépkocsivezetőket, hogy ezután is olyan figyelmesen közlekedjenek, mint eddig és segítsenek a balesetmentes közlekedés jelentőségét megértetni a fiatal gépkocsivezetőkkel. őket minden veszélytől és nyomortól. A világ kommunista és munkáspártjai ezért küldtek szózatot a földön élő minden dolgozóhoz, minden néphez: Harcoljatok a fegyverkezési hajsza ellen! Ne engedjétek az atomfegyver elterjedését! Követeljétek a békeszerződést! Küzdjetek a leszerelésért! Mindenkihez szól a felhívás, minden egyes emberhez, külön- külön. Mert békesség csak akkor lesz, ha én is, te is akarod, és teszel érte. Nem imádsággal, hanem emberi cselekedettel. Mégis, hányszor hallani ajkakról, hogy „mit számítok én, hova hallatszik az én szavam?” Egy ember, valóban csak egy ember. Én csak én vagyok. De az én-ekből tevődik össze maga az emberiség. És ha sok ember, a legtöbb ember azért küzd, azért szól, azért esztergál, azért vet, hogy béke legyen, akkor béke lesz. Akkor az emberiség gonosztevői félreállnak. De csak akkor, ha valamennyien szót és kart emelünk. — S akkor békesség lesz a földön. Mi tudjuk és hirdetjük: a ml társadalmunk a béke társadalma, mert kedvességet és nem irigységet, szeretetet és nem gyűlöletet, jólétet és nem szegénységet akarunk az emberiségnek. S ha majd mindez meglesz, akkor béke lesz a földön. Nem lesz szükség a torzsalkodásra, mert mindenki boldog lesz. De amíg lesz kapitalizmus, amíg a „tőke sárga szája” tátong és bűzt áraszt az emberiségre, addig vigyázni kell — és küzdeni! Neked is, nekem is és neki is. Varga Tibor Húszezer forintos életbiztosítási kötvényt kap az 1961-es év első szülöttje Kedves meglepetést tartogat az Állami Biztosító az új év első napjára. Elhatározták, hogy az 1961-ben születő első csecsemőnek húszezer forintos életbiztosítást! kötvényt adnak. A földmű vessző vetkezetek megkezdték az 1960/61. gazdasági évre vonatkozó bab szerződések kötésit Vetőmagot, szerződéses felárat és a (termelőszövetkezetek részére!) 20 mázsán felüli bab átadása esetéin további 20 Ft/q nagyüzemi felárat biztosítanak. fehér bab alapára 390 Ft—440 Ft-ig vegyes bab alapára 240 Ft—340 Ft-ig bab fajtától függően. Értesítik a termelőket, hogy az 1960. évben megtermelt babfeleslegeiket a helyi földművesszövetkezeteknek adják át. 19794 Pál inkafőzetők figyelem! Mindennemű és minden mennyiségű cefrét kifőzésre továbbra is vállalunk Előzetes jelentkezés a gyulai úti szeszfőzdében (Omaszta tanya). Békéscsaba és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetkezet 24233 ............................tmmrnmmmm. . . K étszázezer kilométer gépkocsin
