Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

(/>«»/»»(» j­Egy fiú megtalálta az édesanyját { A mi békénk — Anyukám... édesanyú! De jó, hogy megjöttél! — kiáltott egy kislány boldogan, amikor meglátta a vonatról lelépő asszonyt. Az­után, mint akit kergetnek, futott, futott egyenesen anyja ölelő kar­jaiba. C pedig ott állt, nézte a jelene­tet s szeme hirtelen megtelt köny- nyel. — Milyen jó is neki, van édesanyja — gondolta most is, mint már annyiszor, amikor ezt a szót hallotta: édesanyám! — Mi­lyen jó neki, nekik, mindenkinek, akit édesanya vár, akit megcsókol, simogat, csak én ... csak én nem éreztem ezt sohasem — sóhajtott még egy mélyet, nagyot, aztán 6 is elindult az ellenkező irányba. De sokszor voltak ilyen fájó gondolatai! Az iskolában, amikor közeledett az anyák napja, társai ajándékot faragtak, a lányok kézi­munkát hímeztek, virágot hoztak. Milyen boldogok is voltak e lázas készülődés izgatott órái, amikor Öt ünnepelték, Neki, a legdrá­gábbnak készítették apró ajándé­kaikat Hát ő kinek vigyen, kinek ké­szítsen ajándékot, kinek adjon vi­rágot? Vajon hol van? Nem tud róla semmit. Él-e, gondol-e az ő kicsi fiára?... Hol van Ö, akit úgy, de úgy tudna szeretni? A gondolat nem hagyta nyugod­ni akkor sem, amikor elbúcsúzott az iskola padjaitól. Dolgozni ment fizetést kapott és megtakarított pénzével hányszor állt egy-egy ki­rakat előtt, ha valamilyen ünnep közeledett. Nézte, nézte a szebb­nél szebb ajándéktárgyakat. —Vá­jom mit vennék Neki, melyiknek örülne? — gondolta sokszor, míg ott állt. Aztán továbblépett. Hi­szen nincs akinek örömet szerez- Benl Egy fiú keresi az édesanyját H. Feri nem nyugodott. Először a gyermekotthonban kereste a szálakat, amelyek édesanyjához vezetik. Nem tudott meg sokat. Csak annyit, hogy őt — aki 1943- ban, a háború kellős közepén szü­letett — édesanyja idegenekre hagyta —, félve a háború okozta nyomortól, éhezéstől, munkanél­küliségtől. Az idegenek az államra bízták • pici gyermek gondozásást. Feri így került gyermekotthonba, on­nan nevelőszülőkhöz, majd ismét vissza. Később, amikor a gyámha­tósághoz fordult, az előkerült ira­tokban már talált egy pontot, ahonnan elindulhatott. Megtudta, hol született édesanyja. De kihez forduljon, kinek a segítségét kér­je? Ki mutatja meg az utat, amely a gyermek éveken keresztül dédel­getett vágyának teljesítéséhez ve­zet? A születési helyen talán tud­nak valamit, de az Csehszlová­kiában van. Mit tegyen? Izgalom fogta el. Végre van egy pont, amelyből kiindulhat, de nem tud­ja hogyan, s ez mindjárt kétségbe is ejtette. Félt attól, hogy még­sem sikerül megtalálni azt, akit keres. Egy anya segít Nevelőszüleinél, ahol már mint nagy fiú lakott, éppen vendég volt egy este. Ö a sok kísérlet, próbál­kozás után — több hivatalos he­lyet felkeresett, de segíteni1 nem tudtak — elkeseredetten beszélte el panaszát nevelőszüleinek és a vendégnek. A nevelőszülőket, de főleg az asszonyt, aki ott volt, meghatotta a fiú határtalan vágya az édes­anyja iránt. Segíteni akart. Meg­értette a fiút, hiszen ő is édesanya. És az anya segített. Elment vele a városi nőtanácshoz, ahol ugyan­csak édesanyák vannak. Még ott nyomban megíródott a levél a szenei hatóságoknak: keressék meg egy fiú elveszettnek hitt édes­anyját. Ezután már gyorsan peregtek az események. A válasz nem sokáig késett, édesanyja Csehszlovákiá­ban van. A fiú márdolgozni, enni és aludni sem tudott az izgalom­tól, Levelet írt neki, de repült volna hozzá. Naponta nyitott be a nőtanácshoz: jött-e levél? S az édesanyák — a nőtanács tagjai és a gyámügyi előadó — féltették a fiút. Féltek, hogy csalódás éri, megtalálja ugyan, akit keres, de az nem fogadja úgy, ahogyan ő várja. Az aggodalom intő szavaikat adott az asszonyok ajkára. — Fel kell készülnöd arra, hogy talán nem is fogadnak örömmel, hiszen csaknem 17 év telt el. Az­óta sóik minden történhetett, ami akadályozza édesanyádat abban, 1 hogy téged fogadjon. — Tudom, hogy sokat nem vár­hatok. Árra is felkészültem, hogy talán nem szerzek nagy örömet, de mindent vállalok. Mindenért kárpótol majd az, hogy megtalál­tam, mellette lehetek, hogy nekem is van édesanyám. „Várlak, kisfiam"... Szénéből jött a hír először. A nagynéni írt. „Drága kis Ferikénk! Nagy öröm számunkra, hogy vég­re megvagy és élsz.”... így kezdő­dött a levél és folytatódott azzal, hogy várják Bratiszlavában, az édesanya otthonában. S a nagyné­ni levele után ezt megerősítette az édesanyáé is. „Édes kicsi fiam! Nagyobb bol­dogság nem érhet senkit, mint engem ért, amikor megtudtam, hogy élsz. S amikor levelet kap­tam tőled és a fényképedet, bol­dogságom nem ismert határt. Nem kell félned, minden áldozatot meg­hozok érted, csak legyél boldog, hiszen nagyon sokáig nem voltál az. Nagyon várlak kicsi fiam, s akkor majd nagyon sokat beszél­getünk” — szólt a levél tele öröm­mel. Jött a köszönet a nőtanács tag­jainak is. akik segítették megta­lálni őt. ... „ök olyanok mindnyá­jan, mint az édesanyák. Kívánok nekik még sok erőt ahhoz, hogy sok-sok boldogságot osszanak asz- szonytársaiknak. Mert én azt kap­tam tőlük. Köszönet érte.” Karácsonyi ajándék az élettől Furcsa történet és nem is min­dennapi. Egy fiú, akiben pici ko­ra óta ott él az anya iránti vágy, pedig senki sem oltotta belé. Egy fiú, aki nem nyugszik addig, amíg megtalálja azt, akit oly forrón szeret, és ez a szeretet legyőz min­den akadályt. Tizenhét év után végre találkozik édesanyjával. A karácsonyt, a megbékélés ünnepét már együtt tölti: a fiú és az édes­anya. Mindkettőjüknek ez a legszebb karácsonyi ajándék. Kedves ünnepségnek voltunk i részesei pénteken este a Békés- csabai 41. számú Autóközlekedési j Vállalat kultúrtermében. A fehér I asztalok mellett a vállalatnak több jó hírnevet szerzett gépko­csivezetője foglalt helyet. Olya­nok, akik már több mint 200 ezer kilométert „kocsikáztak” le, mint gépjárművezetők az ország­utakon a reájuk bízott autóbusz- szal, taxival, tehergépkocsival — balesettől mentesen. Elsőnek Ladányi István elvtárs, a vállalat üzemi bizottságának titkára köszöntötte a derék gép­kocsivezetőket. Ezt követően dr. Szakáll János, a vállalat jogügyi előadója tájékoztatta az ez évi 18 balesetről az ünnepség résztve­vőit. Majd ezután került sor az ünnepség fénypontjára. Kazamér Károly elvtárs, a vállalat igazga­tója rövid beszédében méltatta a tíz gépkocsivezető becsületes munkáját, akik 200 ezer kilomé­ternél többet tettek meg me­gyénk, s az ország kövesútjain, földútjain balesetmentesen. A ki­érdemelt dicsérő szavaik utón ad­ta át Kazamér elvtárs Bencsik Pál tehergépkocsi-vezetőnek, Bog­dán János taxisnak, Botos Béla autóbuszvezetőnek, Gajdács Pál taxisnak, Hanczár István autó- buszvezetőnek, Hős Károly teher- hergépkocsi-vezetőnek, Judik Jó­zsef tehergépkocsi-vezetőnek, La- urinyecz Pál taxisnak, Szemző Mátyás taxisnak és id. Kutyik Mátyás taxisnak az 500—500 fo­rint .pénzjutalmat, az la balesetmentes közlekedés III. Karácsony a szeretet és a bé­kesség ünnepe. Ősidők óta a tisz­telet, a családi melegség ünne­pét köszöntötték az emberek az évszak fordulásával, a hó jöve­telével. összebújnak a családok, mert itt a tél — s együtt, egy­más közelségében könnyebb át­vészelni a zord hideget. A csa­ládi szeretetet, az emberi együtt- létet ünnepelte mindig az em­beriség december végén. Azután az egyházak, különbö­ző vallási szekták, az emberek e kedves ünnepét felruházták ter­mészetfeletti csodálattal és gon­dolattal. Az isteni békesség ün­nepének és a megváltó eljöve­telének hirdették a Icarácsonyt, elrabolva az emberi érzelmekből a való életeti az igazi és egyet­len magasztosságot: az egymás iránti közelséget, melegséget és békességet. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy ez mennyire képmutatás volt. Isteni békességet hirdettek a megfoghatatlanban, s embere­ket dobtak máglyára, majd ta­szítottak ágyúcső elé, mert — mondták — a békesség istentől való, s nem mindig szabad a földre érteni. Fegyvert szentel­tek, hogy embereket mészárol­jon, éltették és védték a népre nélkülözést, betegséget, halált hozó magántulajdont. Ez volt az isteni békesség. Mi kommunisták vagyunk. Nem hiszünk másban, mint a való életben. Nem az égben hir­detjük a békességet és a szere­tetet, hanem itt, magunk között, emberek között, mindenkinek. Mert itt kell szeretnünk, tisztel­nünk és becsülnünk egymást, az embereket, a népeket, s óvni fokozatának emblémáját. A vál­lalat igazgatója után Kovács Pál j elvtárs, a vállalat személyzeti ! osztályának vezetője arra kérte a megjutalmazott gépkocsivezető­ket, hogy ezután is olyan figyel­mesen közlekedjenek, mint eddig és segítsenek a balesetmentes közlekedés jelentőségét megértet­ni a fiatal gépkocsivezetőkkel. őket minden veszélytől és nyo­mortól. A világ kommunista és munkáspártjai ezért küldtek szó­zatot a földön élő minden dol­gozóhoz, minden néphez: Har­coljatok a fegyverkezési hajsza ellen! Ne engedjétek az atom­fegyver elterjedését! Követeljé­tek a békeszerződést! Küzdjetek a leszerelésért! Mindenkihez szól a felhívás, minden egyes emberhez, külön- külön. Mert békesség csak akkor lesz, ha én is, te is akarod, és teszel érte. Nem imádsággal, ha­nem emberi cselekedettel. Mégis, hányszor hallani ajkakról, hogy „mit számítok én, hova hallat­szik az én szavam?” Egy ember, valóban csak egy ember. Én csak én vagyok. De az én-ekből tevődik össze maga az emberi­ség. És ha sok ember, a legtöbb ember azért küzd, azért szól, azért esztergál, azért vet, hogy béke legyen, akkor béke lesz. Akkor az emberiség gonosztevői félreállnak. De csak akkor, ha valamennyien szót és kart eme­lünk. — S akkor békesség lesz a földön. Mi tudjuk és hirdetjük: a ml társadalmunk a béke társadal­ma, mert kedvességet és nem irigységet, szeretetet és nem gyű­löletet, jólétet és nem szegény­séget akarunk az emberiségnek. S ha majd mindez meglesz, akkor béke lesz a földön. Nem lesz szükség a torzsalkodásra, mert mindenki boldog lesz. De amíg lesz kapitalizmus, amíg a „tőke sárga szája” tátong és bűzt áraszt az emberiségre, addig vi­gyázni kell — és küzdeni! Neked is, nekem is és neki is. Varga Tibor Húszezer forintos életbiztosítási kötvényt kap az 1961-es év első szülöttje Kedves meglepetést tartogat az Állami Biztosító az új év el­ső napjára. Elhatározták, hogy az 1961-ben születő első csecse­mőnek húszezer forintos élet­biztosítást! kötvényt adnak. A földmű vessző vetkezetek megkezdték az 1960/61. gazdasági évre vonatkozó bab szerződések kötésit Vetőmagot, szerződéses felárat és a (termelőszövetkezetek részé­re!) 20 mázsán felüli bab átadása esetéin további 20 Ft/q nagy­üzemi felárat biztosítanak. fehér bab alapára 390 Ft—440 Ft-ig vegyes bab alapára 240 Ft—340 Ft-ig bab fajtától függően. Értesítik a termelőket, hogy az 1960. évben megtermelt bab­feleslegeiket a helyi földművesszövetkezeteknek adják át. 19794 Pál inkafőzetők figyelem! Mindennemű és minden mennyiségű cefrét kifőzésre továbbra is vállalunk Előzetes jelentkezés a gyulai úti szeszfőzdében (Omaszta tanya). Békéscsaba és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetkezet 24233 ............................tmmrnmmmm. . . K étszázezer kilométer gépkocsin

Next

/
Thumbnails
Contents